A germán törzsek kialakulásával kezdve, a bronzkortól a római korig. Utána a római kor következik, kimberek és teutonok, Ariovistus, Arminius és a többiek. Azután a népvándorláskor idejének történései. Lezárva a szászok keresztény hitre térítésével Nagy Károly császár idején.
Vaskor. A Jastorf kultúra 600-0. Ez a kultúra Schleswig-Holstein és Szászország területén élt. Az Északi Urnamezős kultúra utóda, az elbai germánok ősei. Nienburger kultúra főleg Hollandia területén és északnyugat Németországban éltek a vaskorban. A Pomerániai kultúra volt a Lausitz kultúra utóda, másik nevük Arcosedény kultúra, ezt vicces emberarcot ábrázoló edényeikről kapták.
Szintén bronzkori kultúra a Lausitz kultúra, 1300 és 500 közt, Brandenburg, Szászország, Lengyelország. A germánok vagy a szlávok ősei közé tartozhattak. Az urnamezős kultúra, 1300 és 800 közt létezett, nevét az elhamvasztott halottak urnába helyezéséről kapta.
A bronzkorban a következő kultúrák léteztek német és skandináv területen. Skandináviában az Északi Bronzkor kultúra, 1800 és 500 közt. A zsinórdíszes kultúra utóda, kereskedelmi kapcsolatban állt a mediterán világgal: Mükéné, Villanova kultúra, Fönicia, Egyiptom. Borostyánnal kereskedhettek. Sok sziklarajz készült a korban, hajókat rajzoltak főleg.
A neolitikumban és a rézkorban Németország területén a zsinórdíszes kultúra terjedt el, Kr.e 2800-2200 közt. Ez a kultúra Európa északi területeire terjedt ki, a Rajna és a Volga közti területre. Nevét az edénybe nyomott díszítésről kapta, főleg állatokat tenyésztettek marhát és lót. Sok kutató szerint ők voltak az indoeurópaiak.
A germán törzsek és elődeik élete a római történetírók művei előtt elég homályos. Különböző régészeti kultúrák voltak német és skandináv területeken, ezekhez próbálják kötni őket.
A világvégén lehanyatlik az erkölcs, a föld reng, a nap elsötétül, csillagok lehullanak, elszabadulnak láncaikról a szörnyetegek. Az istenek és hősök összecsapnak a szörnyekkel és óriásokkal, mindenki meghal, az ég leomlik, a földet elnyeli az óceán. A germán vallásban a világ teremtése véres áldozat eredménye, ezen alapult a germánok emberáldozata. Az istenek cselekedetének megismétlésének számított, ez biztosítja a természet megújulását, az élet újratermtését. Az ember és állatáldozatokat hagyományok alapján végezték. Az akasztás és fojtás volt gyakori, de volt akit dárdával döftek át vagy elégettek. Olyan is volt, hogy felvágták mellkasát és kivágták a tüdőt. Az áldozat ( étel, ital, állat, ember ), után jött a halotti tor, ez kapcsolatot teremtett élők és holtak közt.
Odin és testvérei termtették a csillagokat és égitesteket, szabályozták a mozgásukat, az évszakok, a nappal és éjszaka váltakozását. A kör alakú föld szélén Utgardban volt az istenek és óriások lakóhelye, a közepén Mithgardban éltek az emberek. A föld középpontjában állt a világfa, csúcsa az égbe ért, ágai átölelik a világot, pusztulás fenyegeti, egy sas tépi a lombját, törzse korhad, egy kigyó rágja gyökereit.
A Vánok a nemzésel, születéssel, élettel álltak kapcsolatban. Legfontosabbak Njördhr, Freyr és Freya. Njördhr parancsol a szélnek, víznek, védte a vadászokat, halászokat, hajósokat, főleg víz és tengeristen volt. Freyr az emberi nyomorúságon segít, az angol Friday lett róla elnevezve. Freyra a valkürök vezetője, ő fogadja a Valhallában az elesett hősöket, a szerelem és szépség istennője. Az isteneken kivül természetfeletti lények a szellemek, démonok, törpék, manók. Az ártó szellemek ellen amulettet viseltek.
A germánoknál a harc is vallási áldozat volt, a győztes és vesztes is véres áldozatot mutatott be az isteneknek, ezért a hősi halál dicsőség volt. Az elesett hős az égi palotába a Valhallába került, Odin/Wotan udvarába, itt harcolnak ( készülve az óriásokkal vivott utolsó csatára ) és lakomáznak. Tyr eredetileg hadisten volt, később a népgyűlés védelmezője. Thor/Donar a legnépszerűbb isten, ő ügyel a gabonára, az állatokra, az ő adománya az eső, a termékenység, védelmezte a hagyományokat, a családot, a nemzetséget, a holtak békéjét. Az angol Thursday a nevét őrzi.
A germán vallás nem ciklikus volt, hanem lineáris volt eleje és vége. Kezdetben volt a káosz, az örök jég és köd birodalma, a jég és tűz találkozásából lettek az élőlények. A germán isteneknek két csoportja volt, az Ázok és a Vánok. Az Ázok közül legfontosabb Odin/Wotan, Tyr és Thor. A fő isten Odin/Wotan az ég ura, a bölcseség és varázshatalom, a titkok ismerője, a halottak istene, a seregek ura, a háború istene. Mágikus erejével változtatta alakját, ő fedezte fel a rúnákat, amelyek inkább varázslásra és nem írásra szolgáltak.
A germán törzsek létszáma kevés volt Caesar idején a sueb gauk 2000 harcost tudtak kiállítani. A népvándorláskori törzsek létszáma is néhány tízezer volt. A germán jog szokásjog volt, pogány vallási elemekkel és szentnek számított. Volt náluk istenítélet, ezt átvette a középkori jog is. Az eskü nagyon fontos volt, megsértése isteni büntetéssel járt. A legfontosabb náluk a becsület és a dicsőség volt. A lovagi becsület is a germánoktól származik. A férfivá avatás a valláshoz kapcsolódott, véres tettel kellett bizonyítani, avatási próbával vagy harci cselekedettel. Tacitus szerint a chattuan törzsnél a jelölt haját és szakállát nem vágta le addig amig meg nem ölt egy ellenséget. A taifaloknál egy vaddisznót vagy medvét kellett megölni, a heruloknál fegyvertelenül kellett harcolniuk.
Voltak közös részek: rét, legelő, erdő stb. Sok fiatalnak már nem jutott föld, ők máshova költöztek vagy beálltak a katonai kiséretbe. Rossz termés esetén a törzs egy része vagy egésze új területre vándorolt. Fejlett volt a fámműveségük, főleg a fegyvergyártás. A hiányzó javakat kereskedelem vagy zsákmányolás útján szerezték meg. A germánok cserekereskedelmet folytattak, szvesen fogadták a római kereskedőket. Probléma volt, hogy a borostyán kivételével nem tudtak semmit adni cserébe a rómaiaknak, amire azoknak szükségük lett volna. A germánok viszont igényelték a római árukat, ez volt a rablóhadjáratok egyik oka.
Ez jobban helyhez kötötte őket. A földet kimerülésig használták. Az elvetett mag kétszeresét takarították be, a felét félrerakták vetőmagnak. Tavasszal szántottak és vetettek, nyáron arattak. A föld a törzs tulajdona volt, a háztartás csak használatba kapta, évente kisorsolták a földeket köztük. A nagyságát bottal mérték, ez tíz láb volt. A szántóterületet az egy nap alatt ökörrel húzott ekével megszántott földdel mérték, ez volt az ófelnémet iuh. A földosztásnál egy szabad 1 egységet ( los ), a félszabad 0,5 lost kapott, az előkelők többet. A szolgák nem kaptak földet, uruktól kaphattak egy parcellát. A földeket a gau, később a földközösség osztotta ki.
A germán népek közt erdők, mocsarak, folyók jelentették a határt. A germán népek folyóvölgyekben, vízek mellett éltek. A legfontosabb az állattartás volt, de halásztak és vadásztak is. A szarvasmarha volt a fő értékmérő. A szászok a frankoknak évente 500 marhát adtak adóba. Ezenkivül kezdetleges földművelést is folytattak, a germán területek talaja és éghajlata nem kedvezett a földművelésnek. Vadtalajváltó földművelést folytattak, Caesar idején nem voltak tartós településeik. Tacitus idején már voltak, ekkor a szántóföldeket időnként újraosztották.
A társadalom élén az előkelők, a törzsi-nemzetiségi arisztokrácia állt, északi jarl, eorl, a nyugati germán etheling, adaling. Ez származás utján örökletes volt, a királyokat, vezéreket innen választották. A vérdíjuk a szabadokénak két-háromszorosa volt. Kevés arisztokrata volt, csak a frízeknél és szászoknál volt jelentős csoport. A keleti germánoknál volt eltérés, itt a közszabadok voltak sokáig dominánsak, és a királyi kiséret tagjai, akik szolgák is lehettek, fontosabbak voltak a törzsi arisztokráciánál.
A nagy többség szabad volt, akik a hadsereg tagjai voltak egyben. Vagyonilag nagy különbségek voltak köztük. A tehetős szabadok teljes fegyverzettel rendelkeztek ( kard-pajzs-lándzsa ). Utánuk jöttek a kardos-pajzsos, kardos-lándzsás, pajzsos-lándzsás közszabadok. Legalul a könnyűfegyverzetű harcosok, a lándzsások és íjászok voltak. A legtöbb germán népnél a felszabadított szolgák is ide tartoztak.
A következő csoport a félszabadok ( leti, liti, lati, lassi ) volt. Főleg a nyugati germánoknál voltak, a félszabad nem volt vagyontárgy, ura tulajdona, vérdíjat kellett utána fizetni, a vérdíjat az uruk az uralkodó törzs vagy a király kapta. A félszabadok nem hagyhatták el szabadon lakóhelyüket és földjüket, ami után szolgáltatásokat teljesítettek. Ez a réteg a háborúban vesztes törzsekből került ki, uruk a győztes nép volt. A félszabadok is kaptak földet, de ez a szabadok földjének fele volt. A félszabadok és szabadok nem házasodhattak, a kapcsolatból származó gyerek anyjánál maradt, annak jogállását örökölte. A legtöbb germán törzsnél a félszabadoknak voltak ingó javaik.
A germán társadalom alján a szolgák voltak. A szolga ura tulajdona, vagyontárgya volt, kb egy marha volt az értéke. A nem szabad anyától született gyerek is szolga lett, a szolgák többsége hadifogoly volt. Általában a háztartásban és a ház körül dolgoztak, voltak szolgák akik parcellát kaptak, ezért terményt adtak uruknak, de a telket nem örökíthették. Azonban kevés szolga volt a germánoknál, nagy többség szabad volt. A rabszolga nem volt a nép tagja, az északi germánoknál szabad lehetett a szolga, ha általános fegyverbeszólítás idején megölt egy ellenséget.
A kiséretnek adott adományokkal állandosítani lehetett azt és megerősíteni a királyi hatalmat, ezért a királynak bőkezű adományozónak kellett lennie. Ezért fontosak voltak a hadjáratok és az ott szerezhető zsákmány, ez volt a népvándorláskori támadások egyik oka. A pénz és kincsek szerepe mágikus és vallási is volt, biztosította a kiséret hűségét, tekintélyt adott a királynak, gyakran elrejtették vagy elásták így örökre a birtokos és nemzetsége birtokában maradt, sikert, szerencsét, boldogságot hozott így. Ezért süllyesztették a germán mondákban a Rajnába a Nibelungok kincsét. A kincs kötödött a királyi hatalomhoz, elvesztése az uralom elvesztését jelentette.
A szabad emberek is kerülhettek függő viszonyba, ilyenek voltak a király kiséretének tagjai, később a királyi hatalom erősödésével, a király szolgái is a kiséret tagjai lehettek. A katonai kiséret olyan közszabadokból állt, akik kiszorultak az öröklésből, nem volt földjük, de szegényebb szabadok is beálltak a kiséretbe. A kiséret tagjai ellátást, felszerelést, fegyvert kaptak a királytól, akinek hűségesküt tettek és részt kaptak a hadizsákmányból. A germán gondolkodás szerint az ajándékozásnak mágikus ereje volt. Egy jelentős ajándék ( arany, kincs, fegyver ) eltéphetetlen köteléket jelentett a király és a kiséret tagja közt, amig nem tudta azonos értékben viszonozni hűséggel tartozott a királynak.
