A helyiek nem voltak olyan puhányok, mint én, de az is lehet, hogy könnyebben szereztek száraz cuccot. Olvasom a lámpás problémád és arról jut eszembe, hogy a szombati rendezvényen 2-3 lámpa rázódott szét. Az enyém bírta, de volt nálam tartalék is.
A kúposfogóm végei pont beleilleszkedtek a lukakba, simán kitekertem. A lámpába menő vezeték szigetelése felcsúszott és mozgásra hozzáért egy belső alkatrészhez. Tehermentesítő az nem sok volt benne. Szóval sikeresen újraélesztettem.
Hámlik? Nekem is hasonló idős az RP mini, kis mérete miatt nagyon szeretem, nem használtam agyon, de sok saras-esős maratont kibírt rajtam. Meg is nézem este, milyen állapotban pihen.
Én ezt éjszaka, terepen használom. Városba kell rá egy ellenző, mert alapból eléggé büntet szembe. Vagy lehet elé kapni egy műanyag fényterelő lapot, bár még azt nem próbáltam, hogy mennyit véd a szembe vakítás ellen. De lakott területen kívül ennél erősebb lámpát nemigen tudok elképzelni... :)
Kínából kb.6000HUF, itthon 12.000-től árulják.
Oké, ez sem márkás, de költséghatékony, és masszív, strapás szerkezet.
10.000 Ft-ból szeretnék olyan első lámpát venni, amivel már városon kívül is lehet tekerni (értsd nem csak látszani szeretnék vele hanem látni is!) és nem is csak virágszagolgatós tempóban.
Andor múltkori bejegyzése arra késztetett, hogy az időjárás előrejelzésből csak a jobbakat halljam meg és induljak a komáromi River City Ride 24 órás versenyen.
Szokásomtól eltérően vonatra ültem, majd a városba érve egy kis bolyongás után megérkeztem a rajtterülethez. A központ egy csónakház volt lelkes és rendes szervezőkkel.
A rajt szemerkélő esőt kapott, de az első körben nem igazán áztunk. Egy olyan társasághoz csapódtam negyedikként, akik ismerték ugyan a pályát, viszont valamiért beragadt a mutatójuk a 37 és 41 között. Úgy lihegtem velük végig az első 20 km-es, tüköraszfalt szakaszt, hogy mindössze kétszer tudtam az élre állni, vezetni. Ezután jött a feketeleves. A Vág túloldalán van egy 1 km-es szakasz, amelyik simán széttépné a kereket, ha 25 fölé kúszna a tempó. Én inkább 23alá nyomtam (éjjel talán 12-vel döcöghettem rajta). A bal part folytatása annyiban volt elviselhető, hogy kilométerenként csak 2-3, nehezen elkerülhető kátyús darabka volt. Kava után rendes közút jött, az már jó volt.
Délkeleti szél fújt. Odafelé nem igazán lehetett észre venni, hogy hátszél (talán az ártéri fák fékezték le), visszafelé viszont a sík szántóföldek felől akadálytalanul fújt arcunkba - még éjjel is.
A második körben fentről nem áztam, de Gúta felé olyan vizes volt az út, hogy a cipőmben állt a víz a felverődéstől. A depóban a zoknicsere úgy-ahogy javított a helyzeten. A hol rákezdő, hol abbahagyó szemerke gondoskodott arról, hogy a ruhám is nedves maradjon. Este melegebb és száraz cuccot vettem fel.
Éjfél környékén kezdett szakadni az égi áldás. Szerencsére pont a depóban voltam, így más dolgom nem volt, minthogy az éhes szúnyogokat irtottam. Kb. 40 - 45 perc után elállt a zuhi, én meg nylon zacsit húztam a cipőkre és kimentem a 7. körre. Ezen a körön kétszer áztam péppé. Ezután mondtam azt, hogy ebből elég, mert már csak egy száraz nadrágom marad és nem volt kedvem októberben magamon szárítani a cuccot.
Reggelig bóbiskoltam egy széken és hétkor eljöttem. Az utat vízlepel borította, ezért egyáltalán nem bántam, hogy feladtam. A 327 km-t 25.4-es átlaggal hoztam, de ebben alaposan benne van az éjszakai totyogás. A verseny ezekben a percekben érhet véget.
Ha méretben jó és feltétlen montit akarsz, akkor a Bulls igen jó választás. Egy barátom nemrég vett ilyen márkájú országútit és teljesen rendes minőségű kerékpárnak bizonyult, jó a váz.
