A saját lábadat úgy sem bámulod, az küldi a jeleket magától. Ez nem a szemen keresztül beszerzett élmény, hanem a bőrön keresztüli... :oD
Ami a szemednek való "étket" illeti, vagy délebbre kellene költöznöd, vagy össze valakivel, aki a lakásban állandóan mezítláb van és a lába kielégíti kényes ízlésedet. ;o)
A minap hosszan sétáltam mezítláb egy kis nógrádi faluban, Bánkon. Kellemes volt, de még a dombon lévő üdülőtelep és a domb alatt lévő tó közötti domboldali erdőben is féltem, mibe léphetek. Így egy idő után visszavettem a szandált...
Én pl. ma reggel láttam egy mezítlábas kerékpárost (éppen állt, mert nekem volt zöld a lámpa és neki piros). Én meg csak irigyeltem, mert én autóval jöttem a munkahelyemre, cipőben. (Persze itt már lerúgtam, de ez mégis más.)
Legalább megmutattam mellettem ülő kedvesemnek, hogy nem csak én vagyok ilyen hülye... :oP
Igen, valoban ugy nezne ki, de akkor sem lenne azert az :-) Aki megis ezt hinne, hat az tevedne :-D
Nem tudom, en azert lehet, hogy valameddig nem mezitlab jonnek, de csak mert belelepni nem szeretnek semmibe. Az otlet amugy jo, csak akkor viszont tenyleg mi is lesz a kulonleges a taliban, ha mindenki mas is mezitlab van? :-)
Viszont 15-20 mezítlábas ember egy helyen (lásd tali), nagyon úgy nézne ki, mintha demonstratíve lenne ott. Érzed a feszülő ellentétet, ugye??? ;o)))))
Azt meg ugye senki nem gondolja, hogy majd strandpapucsot húzok egy mezítlábas talira, hogy ne nézzek ki úgy... Hirtelen csak egy ötletem van (de az talán nem olyan rossz), rendezzük oda, ahol ez fel sem merül! Valami strandközeli helyre, mondjuk a Velencei tóra, az még épp' félúton is van a fehérváriak meg a pöstiek között. Ott az emberek amúgy is beülnek a csehóba mezítláb, fel se tűnik senkinek.
En ugy gondoltam, hogy itt senki se demonstrative hodol a barefootingnak, hanem mert jol esik neki :-) En ugyan ritkan teszem, de akkor kizarolag a magam elvezetere, demonstrative sose tennem szerintem :-D
Felmerült már, asszem nem is egyszer, a topiktali gondolata. Helyszínről nem esett szó, de gyanítom, a legtöbben mégiscsak Budapesten lehetnek a topikba írók (nem túl sok beírással szerényen magamat is ideszámítom). Mindazonáltal mindeddig valahogy sosem vált igazán aktuálissá a dolog.
Futni tényleg nem jó rajta, mert hamar tönkrevágja az izületket. De járni rajta jó. Különösen, ha nem sima, hanem természetesen görönygyös, vagy legalább van valami textúrája*. Akkor tornáztatja a talpat, miközben egy sima sétatempónál nincs fokozott terhelés a térden és a bokán, ami károsítana. Persze a természetben járni még jobb, de azt sem lehet mondani, hogy a sima kövön a mezítláb járás egészségtelen lenne. *-Vannak pl. azok a fajta betonlapok, amik felületén hordalékkavicsok vannak.
kösz a tippet :) te is így kezdted? :) egyébként ma gyalogoltam 5km-t, végig egy forgalmas út mellett. biztos voltam benne már az elején, hogy nem sokáig fogja a lábam bírni, de egész jól bírta, elégedett vagyok :) bár az utolsó km-en majdnem feladtam, annyira forró volt egy szakaszon a beton, de végül sikerült célba érnem, segédeszköz használata nélkül.
Épületek??? Kezdj a nagy bevásárlóközpontokkal! Majdnem olyan, mintha kinn lennél, sokan is vannak, személytelen is. Később áttérhetsz a kisebb helyekre, ha már belejöttél... ;o)
"...de még ott is a torkomban dobogott a szívem, ha megláttam egy traktorost szembejönni..."
Csak nem hajtott volna a lábadra !!! :)))))))))
Szó ami szó: ez pont ugyanolyan, mint hogy régen a falvakban minden szembejövőnek illett köszönni - ha ismerte, ha nem. Mikor aztán a parasztemberek megtudták, hogy a városban ez nem szokás, elhagyták a hagyományt - ettől kezdve biztosan lehetett tudni, hogy aki falun boldog-boldogtalannak köszön csak városi ember lehet... :))))))))))))))))))))
én a kezdetek kezdetén kimentem a városszélre a szántóföldekhez, biciklivel, de még ott is a torkomban dobogott a szívem, ha megláttam egy traktorost szembejönni, hogy vajon mit gondol :) most meg már a városban is gond nélkül elvagyok...csak az épületek bizonyulnak bevehetetlennek számomra :)
lehet, h. ez így már nem olyan érdekes: fiú. A városban végül is nem tettem meg.
Viszont hétvégén mezítláb bicajoztam, meg bementem egy erdőbe. Ott volt egy darab nemrég szántott föld. A világ legnagyobb élvezetinek egyikében volt részem: a föld kicsit kemény volt, de azért porhanyós, rendesen masszírozott. Plusz a belegázolás élménye, azért arra vigyáztam, hogy növényekben ne tegyek kárt, mondjuk nem is igen voltak.
