Talkin'bout You, Little Queenie, I'm Gonna Sit Right Down And Cry Over You, Slow Down - a későbbi évekből Yer Blues, I've Got A Feeling, Helter Skelter, Watching Rainbows
Én se mondtam egy szóval se, hogy a Stones akkor volt a legkeményebb. A kezdeti időkre akartam célozni vele.
Ez is egy vélemény, de szerintem a Stones nem a 63-65, hanem a a 65-69 korszakban volt a legkeményebb.
Mondjad már meg mit játszott a Beatles, ami fele olyan kemény lenne, mint a Paint it Black.
A Beatles számszerúen több Berry-feldolgozást játszott, mint a Stones. Sőt megkockáztatom: a Beatles George Martin és Brian Epstein megjelentéig keményebb volt, mint a korai, 1963-1966-os Stones.
Én a Stones-nak a kései dolgait szeretem, amit mondjuk 1978 után csinált.
Elvis-ben nagyon egyetértünk, a Stones-ban már nem, mert szerintem 1970-ig nagyot alkottak
Bacharach-David dalait nem tekintem popnak, inkább swingnek a sok vonós miatt. Bacharach olyan mintha 1954-ben megállt volna a zenei fejlődésben, a dalai viszont zseniálisak, az tény
szerintem a mai értelemben vett popzenét Berry Gordy találta ki a Mr Postman-nel, meg a Supremes-szel, azt tényleg tömegével vették, meg persze Elvis
attól még Berry meg Holly istenek voltak
Pedig nyugodtan lyukadj arra ki, hogy az egész popzenét Brian Wilson találta ki, mert tényleg ő találta ki. Na jó, igazából Buddy Holly, de BW dolgozta ki a részleteket.
A Weezertől amúgy csak a klipes számok jók (El Scorcho, leginkább), szóval a lemezeikkel ne vessződj.
a haverral mentünk lemezt venni, még kicsik voltunk, én egy judas priest japán koncerttel tértem haza, a haver queen rajongó volt, egy freddy mercury lemezt vett, amelyiken azzal az operaénekes tyúkkal áriázik, meg is hallgattuk őket azon nyomban, na onnan kezdve az volt, hogy én mé nem tudok olyan szép zenéket hallgatni, mint zolika...
nekem úgy általánosságban a gondolkodással vannak problémáim, de ettől még hallom, ha valami jó, vagy nem. de legyen, majd kölcsönkérem a Fenneszt Kornéltól.
Jó, de rólad közismert, hogy már alsó tagozatban is gondod volt az absztrakt gondolkodással.
A Fennesz koncert tényleg nem volt tuti (bazeg, Almássy tér) de hallgasd meg az Endless Summer lemezt, mert az tényleg jó. A Weezernek én is bírok az első két lemezéről dolgokat, de nekem például a Lemonheads a szívem csücske, Evan Dando is tök jó popzenét írt, de ettől még nem raknám Brian Wilson közelébe.
hát nem tudom. nekem a Weezer vokáljairól inkább jut eszembe a Beach Boys, mint mondjuk Fenneszről, akinek a tavalyi X-Peripheria fellépésén nem hogy wilsoni dallamokat, de az égvilágon semmilyen dallamot nem bírtam felfedezni. persze lehet, hogy albummal más a helyzet, de attól el is ment a kedvem. viszont az új Manitoba-lemezt azt aláírom, azon voltak egész hallgatható számok.
Ezzel megintcsak az a baj, hogy akkor mindenkit, aki popdalokat ír, azt Brian Wilson utánérzések kell tekinteni. Ez persze így van, de a Weezert hagyjuk már. Maximum a Surf Wax America.
persze nem, de mondjuk a niun niggung játékossága meg hangszerelési ötletei nekem elég erősen wilsont juttatják az eszembe, legalábbis hangulatra, és az se lehet véltelen, hogy a high llamas lollo rosso remix lemezén cornelius meg jim o'rourke mellett a mose on mars is szerepel, szóval mindenképp rokon világ szerintem
corneliust hogy felejthettem el... különös tekintettel a gos only knows c. oratóriumára az előző, különösen lökött lemezéről...
az idm-et kikérem magamnak, súlyos rosszindulatú csúsztatás, nem a neszezés a kritérium szerintem, hanem a játékos neszezés, pl a mouse on mars azért kicsit belefér
bátran említsd még a Super Furry-t, annál korszerűbb Beach Boys utánérzés nincs jelenleg, tökéletes énekharmóniák, idióta zenei ötletek, stb.
játszák néha koncerten a Warmth Of the Sun-t, nem a legjobb választás, azt hiszem nincs is több feldolgozásuk
Ilyen alapon a fél IDM-vonalat Brian Wilson klónnak lehetne tekinteni, hiszen mind imádják a neszezést meg a motozást...
A Fenneszt viszont aláírom, neki konkrétan van a Plays című EP-je, amin két számot a Paint It Black-et meg a Don't Talk (Put Your Head On My Shoulder)-t dolgozza fel, kurva jól, bár az eredetire nehéz ráismerni.
Ha már Brian Wilson-klón, akkor Cornelius mindenképpen.
említeném még akkor a four tetet, az is ilyesmi, valamicskével visszafogottabb talán, imádja a pali a kis csengettyűket, itt-ott neszezést, motozást, akárcsak wilson... meg szerintem jim o'rourke tud fasza hangzást csinálni mostanában, saját magának is, meg a stereolabnek, a wilconak, ő is szívesen maszatol, azután meg szeret fúvósokkal megjelenni a legváratlanabb pillanatban, és ne feledkezzünk meg christian fenneszről, aki tiszta elektronikát csinál, vagy ötszáz sávot pakol egymásra, zörög, pöfög, csilingel, de a vége mégis egy ilyen nagyon éteri valami, a legjobb lemezének a címe: endless summer
most nem azért, de az első stone roses úgy hibátlan, ahogy van, és a bends produkciójába se tudok belekötni, most függetlenül attól, hogy persze megvan a véleményem a radioheadről, viszont az end of the century tipik öszvér lemez, se nem ortodox ramones, se nem megreformált ramones, nem az, hogy nem jó lemez, mert jó, csak éppen nem a produceri munka miatt, hanem mert van egy-két-hár telitalálat szám
figyu szörfös, az új manitoba lemezt hallottad? akkora brian wilson ihletésű produkció, mint ide hanoi, kagylózd csak ezt a számot például
