Főleg Európa népeinek genetikai összetételéről, ami történelem során folyamatosan változott szól a topik. A neandervölyiektől kezdve. A történelmi összefüggéseken van a hangsúly.
Ha kötözködni akarsz, akkor legalább találj egy olyan esetet, amikor egyértelmű régészeti kontextusban tártak fel ókori európai pénzérméket Amerikában. Hajrá!
Ja ja, ilyen az amikor a prekoncepció nem véleményként hanem következtetéskén, sőt ítéletként jelentkezik!
Persze, persze, az usákok olyan műveltek - pláne, ha már nagy nehezen sikerült azokat hamisítaniuk is - , hogy a római/ógörög, stb. ókori pénzérméket csak úgy szétszórják mindenhol, ahol csak járnak! Te meg tapsolsz minden olyan véleménynek amely az ortodox s bigott elképzeléseidet alátámasztja!
Does the occasional find of a Roman, Greek, or Hebrew coin in America indicate ancient transoceanic contact?
In this study, 40 reports of such coins are analyzed in order to determine whether any can support the diffusionist position. Discovery dates, minting periods, geographical distribution, and the absence of prehistoric context all suggest that the coins were lost very recently. For those who argue that coins found in fields and farmyards may have special significance, an examination of counterfeits reveals that frauds and their prototypes have similar distributions. The data indicate also that Roman coins are far from rare in the United States today and that they are lost frequently. A number of well-publiced claims are given careful scrutiny and in all cases found to be highly suspect if not downright fraudulent.
It is concluded, therefore, that as of this writing no single report of a classical-period coin in America can be used as evidence of pre-Columbian trans-Atlantic contact." (1980)
Ők voltak a brit gyarmatosítás élcsapata az észak-amerikai brit gyarmatok nyugati határvidékén, az Appalache-hegységrendszer vidékén.
Appalachiában - főként West Virginia, Kentucky és Tennessee határvidékén - még a legutóbbi időkig is léteztek olyan zárt, rusztikus, ún. hillbilly lakosságú körzetek, ahol a népesség jó részét a 18 sz. végén, 19. sz. elején oda érkezett első skót, ír és angol telepesek utódai tették ki.
Azért az óriási szenzáció lenne, ha hitelt érdemlően lehetne bizonyítani, hogy pun és/vagy római hajósok már jóval a vikingek kora előtt eljutottak Észak-Amerikába.
Arról viszont egyértelmű források vannak, hogy a 17-18. században Új-Franciaországban, főként a Nagy Tavak vidékén teljesen megszokott és bevált gyakorlat volt, hogy a francia kereskedőknek, prémvadászoknak és sokszor maguknak a katonáknak is indián feleségük vagy élettársuk volt.
Az ezekből a kapcsolatokból származó utódok általában anyjuk törzsének teljes jogú tagjainak számítottak.
Így sok törzs meszticizációja, "félvéresedése" már ebben a korai időszakban megindult.
Lent a Délkeleten (Southeast), pl. a csirokik és más ún. "civilizált" törzsek között a 19. sz. első felében már nagyon sok félvér volt, ők főleg skótokkal, írekkel keveredtek. Sokszor már a főnökeik is félvérek voltak.
A dakotáknál is voltak félvérek, de náluk sokáig az volt a rend, hogy a félvéreknek külön falvakban kellett élniük.
Szóval az biztos, hogy az R1b arányának feldúsulása egyes törzsekben az bizony írható a francia és brit gyarmatosítókkal való keveredés számlájára.
A floridai szeminólok között is sok félvér volt, de ők a fehérek mellett a rabszolgasorból megszökött fekete-afrikaiakkal is előszeretettel keveredtek.
Egyébként a punok közel-keleti - észak-afrikai keveréknépség voltak, tehát szerintem köztük olyan sok R1b-s nem lehetett.
A Nyugat-Európa atlanti vidékeiről kikerült hajósok közül már sanszos, hogy nagy részük R1b-s volt.
De úgy vélem, hogy ezek a szórványos hajóutak olyan nagy hatással az indiánok génkészletére nem voltak.
Kivéve talán a 12. századi walesi herceg csapatát, amely a legenda szerint 10 hajóval kelt át az óceánok és ért partot a Tampa-öbölben.
Kérdés persze, hogy ezek a hajók mekkorák lehettek, hány főt tudtak szállítani, figyelembe véve, hogy nyilván kellő mennyiségű ívóvizet és élelmiszert is magukkal kellett vinniük.
A távoli múltban a modern emberek közeli rokonaikkal, így a neandervölgyiekkel és gyenyiszovaiakkal is keveredtek – a folyamat genetikai nyomai a mai populációkban is kimutathatóak. Maximilian Larena, az Uppsalai Egyetem munkatársa és kollégái új tanulmányukban azt írják, az ayta magbukun Fülöp-szigeteki negritó csoportnál a legegyértelműbb a gyenyiszovai eredet – számol be a Phys.org. A kutatók szerint ezen populációban sokkal magasabb az ősi rokonunkhoz köthető gének száma, mint a korábbi rekordereknél, a pápuai felvidéken élő népeknél.
Larena kiemelte, annak ellenére jutottak erre az eredményre, hogy a helyi negritók a közelmúltban kelet-ázsiai eredetű csoportokkal keveredtek el. Ezekben a populációkban meglehetősen alacsony a gyenyiszovai gének aránya.
A szakértők egy nemzetközi projektben 118 Fülöp-szigeteki és ausztrál-pápua etnikai csoport 2,3 millió genotípusát elemezhették. Úgy tűnik, az ayta magbukunok állnak a legközelebb a néhai gyenyiszovaiakhoz. Ez összhangban van azzal az elmélettel, mely szerint a Fülöp-szigeteket a modern emberek érkezése előtt számos eltérő emberfaj lakta.
Larena szerint az ősi keveredések változatos genetikai származást idéztek elő a Fülöp-szigeteki negritók és pápuák körében, később, a kelet-ázsiai bevándorlás révén ugyanakkor ez a származás „hígult”. Egyes populációk, így az ayta magbukunok viszont kevésbé voltak érintkezésben az újonnan érkezőkkel, ily módon fennmaradhattak bennük a gyenyiszovai gének.
A sziú nyelvcsaládhoz tartozó, 1837-1838-ban himlőjárvány miatt kis híján utódok nélkül kihalt mandan törzsről vélik úgy egyes kutatók embertani jellegek és egyes kulturális jellemzők alapján, hogy indiánok és walesi telepesek keveredéséből jöhettek létre.
Mivel a mandanok mai utódai azóta már erőteljesen elkeveredtek 2 szomszédos indián törzs tagjaival, ill. a fehér amerikaiakkal is, modern vizsgálatokra sajnos nem igazán van lehetőség.
A mandan nyelv is kihalt sajnos, ma már nincsenek beszélői, bár nyelvészeknek valamennyit sikerült belőle lejegyezni.
Valószínűleg helyes, amit írsz, ugyanakkor ma már egyre több bizonyíték van arra, hogy 1492 előtt a vikingeken kívül szórványosan más európai hajósok is eljutottak Észak-Amerikába:
többek között pun és római gályák, kora középkori ír szerzetesek (Szent Brandanus), középkori walesiek, 1390 körül genovai hajósok, majd nem sokkal később egy skót expedíció Henry Saint Claire (Sinclaire) vezetésével.
Ezek mind juttathattak át R1b-s apaági vonalakat egyes indián csoportokba.
Ennek a középkori walesi telepescsoportnak a genetikai, kulturális és nyelvi hatása különösen érdekes lehet:
Na neg ott van Indonézia közel 300 milliós népessége is. Elég magas népszaporulatuk lehetett az ausztonézeknek, habár Indonézia és a Fülöp-szigetek népességrobbanása leginkább az utóbbi 100 év fejleménye.
Ismert dolog, hogy ha egy nép új betöltendő életteret talál akkor a szaporulata drasztikusan megugrik. Ilyen pl: az amerikai kontinensre kivándorolt európaiak esete is(legextrémebb az írek és a francia kanadaiak megsokasodása). De maguk az indiánok is pár száz szibériai vadásztól származnak, aztán Kolumbusz idejére már több milliós birodalmaik is voltak. DK Ázsiában a rizstermelés is hozzájárult a magas népszaporulathoz, mert relatív kis területen iszonyú magas népsűrűséget tud fenntartani(pl: Kína, Banglades, Jáva, Fülöp-szigetek stb. ).
"Taiwanese indigenous peoples (formerly Taiwanese aborigines), Formosan people, Austronesian Taiwanese,[2][3] Yuanzhumin or Gāoshān people,[4] are the indigenous peoples of Taiwan, who number about 569,000 or 2.38% of the island's population. This total is increased to more than 800,000 people if the indigenous peoples of the plains in Taiwan are included, pending future official recognition. Recent research suggests their ancestors may have been living on Taiwan for approximately 6,500 years. A wide body of evidence suggests Taiwan's indigenous people maintained regular trade networks with regional cultures before major Han (Chinese) immigration from continental Asia began in the 17th century.[5][6]
Taiwanese indigenous peoples are Austronesian peoples, with linguistic and cultural ties, as well as some genetic drift to other Austronesian peoples.[7] Taiwan is the origin of the oceanic Austronesian expansion whose descendant groups today include the majority of the ethnic groups of the Philippines, Micronesia, Indonesia, Malaysia, Brunei, East Timor, Madagascar, and Polynesia."
Elképesztő dolgok ezek: csak a Fülöp-szigeteknek ma már > 100 millió lakosa van.
A kor legjobb hajósai voltak, eljuthattak Dél-Amerikába is, sok erre utaló jel van. Bár jó kérdés, hogy az a kevés ausztronéz bevándorló tudott e máig kimutatható genetikai nyomot hagyni. Ezek szerint tudtak, ha csak nem valami más magyarázat van erre az ausztoázsiai genomra.
Valószínűbb, hogy a szibériaiakban már megvolt az R1B mire eljutottak Amerika benépesítéséig. Elvégre maga az R haplocsoport Szibériából jött, a Nyugat Európai jelenléte meg viszonylag új fejlemény(a bronzkor előtt nagyon ritka volt). A bronzkor előtti európaiak leginkább a G és az I haploba tartoztak, bár valóban volt R1B is egy olaszországi leletben.
Meggyőződésem, hogy ahogy előre haladnak az indiánok közötti genetikai és archeogenetikai kutatások, még nagyon sok érdekes dologra fog fény derülni...
Ami viszont kifejezetten az észak-amerikai indiánok genetikájában érdekes, az az R1b Y-haplo apaági vonalak jelenléte, főként a Nagy Tavak nyugati medencéjében és a Mississippi felső folyásánál élő törzsek között.
Az odzsibuák és a sziúk körében pl. a férfiak kb. fele ebbe a haplocsoportba tartozik, de jelentős ez a haplocsoport a szeminólok, cserokik és dogribok (Dogrib - magyarra fordítva a Kutyaborda néptörzs Kanada északi-középső részén).
Namost ez a tiikusan nyugat-indoeurópainak tartott Hg már hogy jutott be Észak-Amérikába???
Az egyik nézet szerint az európai, főként francia és brit gyarmatosítókkal, de ennek ellentmondani látszik, hogy sok "tisztavérű" indián is R1b-s.
Egy másik lehetőség, hogy volt egy ma már a múlt ködébe vesző nyugat-európai bevándorlás az indiánok közé még Kolombusz Kristóf előtt, pl. esetlegesen írországi vagy walesi kelták, akik beházasodtak az indiánok közé.
Meg ott van pl. a Solutré-hipotézis, amely szerint a Solutré-kultúra korában kerültek át őseurópai csoportok a jégpáncél szélén átkelve Nyugat-Európából Észak-Amerika keleti partjaira.
Az is érdekes, hogy korábban úgy vélték, hogy ez az ausztralo-ázsiai komponens csak az Amazonas-medence egyes törzseinél található meg, de azóta kiderült, hogy az Andok és a dél-amerikai csendes-óceáni partvidék számos törzsénél is, sőt a dél-mexikói mixe törzs között is.
Az észak-amerikai őslakosság körében azonban mindezidáig nem találták nyomát.
Kevesen tudják, hogy a mai Tajvanból származtak el, ahol még mindig él pár száz ezer őslakos a néhány évszázada Kínából bevándorolt, hatalmas többségbe került hanok mellett. Jártam ott.
DE az is biztos, hogy Óceánia őslakosai nem ott jöttek létre s nem tudtak sem oda repülni. S embertani jellegeikben DK-Ázsiaiak. Ergo, tudtak hajózni s ha igen, akkor D-Amerikába is eljuthattak.
Heyerdahl már rég megírta, sőt bízonyította is! Újszülöttöknek minden vicc új!
DE hogy part mentén hajózva, az hülyeség. Ázsia és D-Amerika közt több ezer km óceán terül el! Még szigetről szigetre is nagy távolságokat kell megtenni.
_p564_The_Dighton_Stone_-_1830.jpg){kind=link}
