The only tools you need for this technique are a coffee mug, a saucer and a microwave. Just pour ½ cup of water in the mug. Crack the egg inside. Cover with a saucer and nuke for one minute. Spoon the egg out of the mug and serve. I goofed on my first attempt. After one minute, I left the egg in the microwave while I buttered my toast. During that extra 30-60 seconds, the egg continued to cook and the yolk was harder than I prefer. So I tried again.
Én a lágytojást (amit nagyon lágyan, szinte folyósan szeretek) mindig mikróban csinálom kisebb teljesítménnyel, csak nagyon kell vigyázni, mert ha egy picit is tovább bentmarad, mint kell, gumiállagúra szilárdul. :-) A kemény- vagy viaszos tojást persze mindig főzöm. (A németek hívják viaszlágynak a puha, kissé még folyós sárgájú, 6-7 perces tojást, és mivel magyar neve nincs, a családban viaszosnak hívjuk.)
ez jol hangzik, es biztos jol is nez ki.:-) Nekem a serpenyos megoldas kenyelmesebb, mar kitapasztaltam hogy kell a legjobb tukortojast csinalni benne. Ugy szeretem en is hogy a sargaja folyik, a feherje meg feher.:-)
Kell a segitseg... es nem konnyu ugy adni, hogy el is tudjak fogadni. Mert ott a gyerekek szukseglete, ahogy ok szeretnek, ami nekik kell, es a tapasztalatlansaguk, es ott a mi segiteni akarasunk, a mi szuksegletunk, amit mi akarunk adni, es a tapasztalatunk.
Azt szoktam tenni kicsi korukban is, hogy elmondom, ha igy - akkor ez az eredmeny. Ha ugy - akkor az. A valasztas az oveke. Most is ezt teszem, ha kerik a velemenyem, meg ha nem is :)). A dontes az oveke. En tamogatom oket akarmi is a dontesuk.
Utalok tojast hamozni :)). Mostanaban ugy csinalom a tojast, hogy egy porcelan cseszet kivajazok/olajozok, es bele utom a tojasokat. A cseszet lassan forro vizbe teszem, fedot ra - mar csak az idot kell pontositani. Ma - veletlenul - pontosan ugy sikerult ahogy szeretem, a sargaja kicsit laza a kozepen... :)) Es nincs tojashej...
Akkor jó, mert én nem akarok mártír lenni a nagymamaság oltárán, csak élvezni szeretném az előnyeit (előny az is, ha segíthetek, ha szükség van rá!), de élni a saját "szűklátókörű! életemet tovább:-)
Semmi sem hátrány..., bár most elgondolkoztam azon, hogy talán az élet egyetlen területe a nagymamaság, ahol előny a lánygyerek, hiszen a gyermekgondozással kapcsolatos dolgok többnyire női dolgok, és nagyon ritka eset lehet az, amikor anyós és menye között olyan jó a kapcsolat, mint anya és lánya között..., de ebben nem vagyok kompetens, csak a könyvekből ismerem ezt a helyzetet, hisz fiam sose volt, bármennyire szerettem volna. Azt szokták mondani, az anyósok féltékenyek a menyükre..., itt belül titkon azt hiszem, én is az lennék!:-( De persze a vejemet sem szeretném annyira, ha bántaná a lányom. Na, hagyjuk, nincs két egyforma eset, csak általánosságokban lehet gondolkozni, mindenre vannak példák és ellenpéldák.
Remélem, hogy ez a helyes hozzáállás, sokan feláldoznak mindent (vagy legalábbis azt hangoztatják) a nagymamaság oltárán, én is mindent megteszek, de egyrészt nekem is van életem, másrészt tolakodni sem akarok, segítek annyit, amennyit kérnek. Most egy kicsit én is gyengélkedem, amihez nagyon nem vagyok hozzászokva, és teszek is ellene, mert azért lesz dolgom nagymama frontos, hisz három éven belül meglesz a lányom harmadik babája is (és a jelek szerint ez is kisfiú lesz), szegény igencsak le lesz terhelve, így biztos kell majd a segítség, és kell, hogy tudja, számíthat rám mindenben.
Fiús mamáknál biztos nehezebb "jó" anyósnak lenni, hiszen a közös platform a háztartás, ami minden fiatalnak újdonság..., dehát engem ilyen veszély nem fenyeget. Jóban vagyok a vejemmel, imádja a lányomat, és ez nekem bőven elég ahhoz, hogy jóban legyünk!!! És ő is tudja, hogy mindenben számíthat rám, még egy házassági válságban is inkább voltam az ő pártján..., de ha együtt laknánk, az biztos nem tenne jót a kapcsolatunknak, mert óhatatlan, hogy néha a tapasztalt bele ne szóljon -még ha csupa jó szándékkal teszi is azt- a fiatalok dolgába.
Egyetertek a ferjeddel. En is koran lettem anya - es bar imadom a gyerekeimet, nem tudam magamat feladni teljesen a "csalad oltaran" meg most sem! Pedig mar felnottek ugyancsak.
Annyi minden belefer az eletbe - miert kellene lemondani valamirol amikor elvezheto az is kis szervezessel??? :))
Van egy olyan pelda, hogy vegyel egy ures uveget... az az eleted... tegyel bele fontos dolgokat (nagyobb kavicsokat), azok a fontos, elsodleges dolgok az eletedben. Az uveg ezzel tele van.
Aztan vegyel kozepes kavicsokat. Ezek a kozepesen fontos dolgok az eletedben... toltsd meg az uveget vele - a kavicsok szepen a nagyok kozott elfernek...
Aztan vegyel apro kavicsokat... Ezek a kevesbe fontos dolgok az eletedben.., es toltsd oket az uvegedbe... belefernek, feltoltik az uresen maradt helyet...
...es meg ott a hely a feleslegeseknek is az eletedben - a homok...
Oh, en is vagyok foszerepre - de nem unoka nevelesben. Lattam a baratnomtol, o kenyszerult ra mikor a lanya nagyon beteg volt - hat nem elvezte o sem...58 evesen ujszulottel...
Szoval en majd mashol leszek foszereplo, de egy ertekes mellekszerepnek nagyon orulnek! :))
Jo ha az anyosoddal joban vagytok-azt hiszem ez a legfontosabb a csalad eleteben, a jo kapcsolat.
Mikor anyos voltam, szerettuk egymast a menyemmel - igaz, nem eltunk kozel egymashoz.
