Ez olyasmi, ami nem az en kezemben van... Akkor leszek nagymama (ha leszek), ha a gyerekeim keszek lesznek arra, hogy szulok legyenek... ha nem - hat akkor nem leszek.
Azt hiszem, azok a nagymamak szeretik igazan a nagymamasagot, akik kozosen nevelik a szulokkel... latom kollegaknal, mennyire mas a kapcsolatuk, ha kozel vanna a gyerekek, es a kapcsolat nagyon elo - vagy ha messze-unokarol van szo.
Azt is latom, hogy milyen az, amikor nagymama korban vallalnak gyereket - legtobbszor orokbefogadassal. Mert az utobbinal... minden tiszteletem... hogy erzik, van meg annyi ero bennuk, egy 1-2 gyereknek az eletet nagyon megvaltoztassak... Igaz, ezek a csaladok - legalabbis az anya - nem dolgozik mar (vagy soha). Lenyeges...
Zsur, tegnap sokat gondoltam rád, fél négy tájban aludtam el! És reggel jöttek a gyerekek..., azt remélem, ma jobban fog menni az alvás, igen fáradt vagyok. De szinte már félek lefeküdni. Azért megpróbálom:-)
Sokszor gondolkozom ezen, hisz oly sokan mondják, hogy jobb nagymamának lenni, mint anyukának. Régebben sem hittem, most meg tapasztaélatból mondom, hogy nem jobb, csak más. Nagyon irigylem a lányaimat, hisz én csak egy mellékszereplő lehetek a kicsik életében, és visszaemlékezve azokra a remek évekre, mikor ők kicsik voltak nagyon erős bennem a nosztalgia. Na de persze ez nem panasz, csak eszmefuttatás, nagyon jó nagymamának lenni, de közel sem olyan jó, mint anyának. Pláne ha azt a 30-40 évet is visszaszámoljuk a történetben!!!:-) Igaz, ezen is sokat gondolkozom, vajon ha valami csoda folytán újra kezdhetném, megtenném-e??? Azt hiszem nem, lehet, hogy lehetett volna jobb, de lehetett volna az ellenkezője is. Persze ha hibákat kijavítani visszaugrálhatnék, az lehet, hogy jó lenne, főleg nem a magam érdekében, hanem a lányokéban:-)
Nagyon kellemes volt a waffle - igaz nem az elesztos valtozatot probaltam...
Holnap az lesz. Elesztos... az az igazi waffle - es talaltam http://tastefoodblog.com/2011/12/09/danish-aebleskivers/ ezt is, amit szinten ujrazni fogok... mert a sutoporos/szodas elegge tomor volt... talan az elesztos lazabb lesz.
Ezzel tisztában vagyok, de ennek ellenére úgy érzem, hogy mégis vállalt rengeteg mindent. Én, tuti, hogy 5 éves koromban, rengeteg sgéderővel a fenekemben sem vállaltam volna ilyen dolgokat.
Hát azzal, hogy nézegetjük a filmek helyszíneit, én is alig tudtam abbahagyni. Először a Rebeccá néztem meg, kedvenc filmem (könyvem) volt, aztán belejöttem..., alig tudtam elszakadni:-)
Azert arra is gondolj, hogy nem o csinal mindent veluk - van penze arra, hogy kenyelmet vasaroljon! :)) De ennek ellenere... igaz, csodalatos dolgot csinalt!
Belevaló csaj! Aki 55 éves korában örökbe fogad egy csecsemőt, majd két évvel később megint, hát le a kalappal. Egyébként a gyerekek nagyon édesek, amit olvastam, abból kiderült, hogy szoros családi kötelékben élt a szüleivel, testvéreivel és mindennél többre tartja ezt. Remek sznésznő és tényleg szeretem szinte az összes filmjét láttam.
Ez az a film, amiben a kiscsaj cukrász? Egyébként imádom a Diana Keatont. Karácsonyra férjuramtól az általa írt önéletrajzi könyvet kaptam. Kár, hogy ebben inkább a mamájáról ír:((
Az nekem is, de berendezésileg meg Millie lakása. (Nem láttam a filmet, annyira idegesítő szinkronhangja volt D. Keatonnek, hogy abbahagytuk a nézését.)