"Ha meg kéne határozni a szeretetet, az egyetlen szó, amely méltóképpen kifejezné mindazt, ami benne foglaltatik, - az élet lenne. A szeretet maga az élet a maga teljességében. Ha elmulasztod a szeretetet, elmulasztod az életet. Ne tedd!"
Megállt az idő, nem mozdul semmi sem, A sárgult mező tikkadtan pihen. Fáradt a levegő, a csönd remeg.., A légből néz le rám tengerkék szemed.
Itt, ott piros pipacs virít a búza közt, Mint az égő ajkad, hamvas és tűzvörös. Távolban dűlőút és akácos szegély, Porfelhőben halad egy abroncsos szekér.
Forró nyári nap van, a dél közeleg, Minden ünnepélyes, lassú, réveteg... A nagy búzamező, szőke, mint hajad, Az érett kalászok merengőn állanak...
Egy dongó jön szemközt, s ahogy közeleg, Egyre hangosabb lesz, majd egyre csöndesebb. A nap fenn az égen fehéren ragyog..., Ilyen szép nincs semmi, csak a mosolyod.
Lebeg egy pillangó a búzaföld felett, Színes lepkeszárnya énreám nevet. Élvezi a napot, a boldog nyarat, Távolban még villan -, aztán elmarad...
Képzeletben látom lepke-termeted, Szemed szép pilláit, hűs tekinteted. Összefolyik bennem való, s képzelet, Mindenben ami szép, reád ismerek.
Megállt az idő, nem mozdul semmi sem, A sárgult mező tikkadtan pihen..., Fáradt a levegő, a csönd remeg, Lenéz rám az égből tengerkék szemed.
"Kezedbe teszem a Könyvet, hogy vezessen a sűrű ködben. Kezedbe teszem az átlátszó kristályt, hogy lásd a szépet, keresd a tisztát. Kezedbe teszem a gyertyalángot, világíts annak, aki bántott! Kezedbe teszem a szőtt takarót, takard be az árván fázót! Kezedbe teszem a fénylő kulcsot, hogy meleg legyen, és várjon az otthon. Indulj hát, s hívd magaddal a gyerekeket, hogy kezükbe tehesd a szeretetet. "(Róth Márta: Kezedbe teszem a könyvet)
Tudod arra gondoltam, hogy a pedagógusnak az ember életében milyen fontos szerepe van: nagy eséllyel több sokkal
a tehetséges gyermek a jó tanár osztályában: képes ő a tudását tenni kívánatossá, s az érdeklődést előhozni a mélyről, szinte a korom sötétből… az embernek, (hiszem, hogy mindegyiknek) különleges adottsága, csodás lehetősége a benne sokszor még rejtőzködő szeretet, amelyik van olyan mélyen, hogy azt lehetne gondolni, nincsen, de ha szerencsés, összehozza a sors, talán a véletlen, egy jó tanárral, ( hozzá még diploma se kell) elég a benne lévő tudás, a mérhetetlen szeretet ismerete, amivel képes elővarázsolni a veleszületett tehetséget, az addig rejtőzködő szeretetet, aminek isteni segítségével a másik csodára is lesz képes … az embernek nagy lehetősége, mert jó sorsa a világnak a sok igaz tanáron múlik.
Nagyon sok helyen lehet tapasztalni, hogy a mozgássérültek nem tudják megközelíteni az épületeket, mert nincsenek akadálymentesítve! Én úgy gondolom, hogy a boltokat, orvosi rendelőket, postákat, önkormányzatokat, gyógyszertárakat és nem utolsó sorba a kórházakat stb, nem ártana akadálymentesíteni, hogy mi is bejuthassunk, az épületekbe kerekesszékkel! De azt se felejtsük el, ha be is jutunk abba a bizonyos épületbe ahol dolgunk akadt, akkor meg ott ütközünk akadályba, mert nincs elég hely, ahhoz, hogy mozogni tudjunk, a kerekesszékünkkel úgy, hogy ne verjünk le semmit. Sajnos én már ezt is tapasztaltam az életem folyamán.
Most hadd kérdezzem, meg öntől kedves Olvasóm azt, hogy belegondolt már abba milyen is az élete egy olyan embernek, aki örök életében a tolókocsira és járóbotra kényszerül? Ha nem akkor most megtudod ebből az írásomból, hogy milyen életet élünk meg nap, mint nap!
Tudom, hogy nehéz elképzelni olyan embernek „aki testileg egészségesnek látszik”
Veszem magam alapul, hogy például én nem tudok bemenni a zöldséges boltba 1 kg krumpliért, mert 5 lépcső van a bolt előtt, ami már nekem okoz kisakadályt, ami Neked nem okoz nehézséget!
Na, látod nálunk ilyen kis akadály is mekkora nehézséget tud okozni? Ami neked semmit sem jelent! De segítséget igen nagyon nehezen tudunk kérni az arra járóktól, mert igen sokan figyelmen kívül hagyják a segítségre szoruló embert!
Igen érdemes elgondolkozni ezen, amit most ebben az írásomban fogalmaztam meg!
