Segítség kellene arány számitás, %, oldatkészítés, témában. A kérdések egyszerűek, de régen tanultam, bizonytalan vagyok benne. Néhány kérdést meg tudok oldani, abban csek ellenőrzés kellene. E-mail-ben elküldeném a kérdéseket........
"Határozd meg a kifejezések legbővebb értelmezési tartományát!"
3 "bizderga" van amire kell ügyelni:
-páros gyök alá ne pakolj negatívat -0-val ne ossz -logaritmus alapja és argumentuma pozitív, alapja nem egy
Számolgatni Neked kell, 2-odfokú kifejezést tudsz kezelni trig. függvényeket ismered. (Kicsit önsegélyező klubnak tűnik tudom, de mis is lusták vagyunk ez a helyzet:))
20*16^x+20*25^x=41*20^x (olld meg a valós számok halmazán)
Elosztod 20-al 16^x+25^x=41/20 *20^x
osztod 20^x-el, ekkor
(4/5)^x + (5/4)^x =41/20
a:=(4/5) ^x ez a-ra 2odfokúra vezet (a-val szorzás után), megoldod. Másodfokúnak egyik gyöke lesz a 4/5 innen expo szig monból x=1 jön másig gyök 5/4 innen ugyanúgy adódik a (-1)
Egyik barátom fölvetette, hogy valós számokat növekvő sorrendbe állítani sem lehet lineáris időben; ennek fényében Matematika-feladat topicban kitűzött feladatom abban a formában lehet, hogy megoldhatatlan, ha valaki hozzáértő rápillantana a feladatra és véleményezné azt nagy örömmel fogadnám.
Sajnos f' oszcillációjának határértékéről, hogy miért nem beszél
Azért, mert nincs szüksége rá a bizonyításban. Ugyanis az f'-be helyettesített tau-t meghagyja, csak a g'-be helyettesített tau'-t és a h'-be helyettesített tau''-t cseréli le tau-ra. Ha úgy bizonyítana, hogy mondjuk mindhárom pontot a számtani közepükre cserélné le, akkor mindhárom oszcillációról kellene beszélnie. Az egy szimmetrikusabb bizonyítás lenne, de mint mondtam nincs rá szükség.
Rendben, és köszönöm, így már kapiskálom. Sajnos f' oszcillációjának határértékéről, hogy miért nem beszél, még most sem értem és biztos van még számos dolog amit tisztázni kellene bennem, de szerintem ennek csak Szeptembertől fog eljönni az ideje.
Még annyit tennék hozzá a rend kedvéért, hogy tau, tau', tau'' nem a Riemann-integrálban szerepel, hanem egy összegben, ami közelíthető egy Riemann-összeggel és az integrál is közelíthető ugyanazon Riemann-összeggel.
Minden bj-hez véges sok ai kell, tehát triviálisan legfeljebb omega; |J| darab omega elemszámú halmaz egyesítése legfeljebb omega.|J| számosságú, ez utóbbi pedig |J|-vel egyenlő (azért mert legalább |J| és legfeljebb |J|2, továbbá |J|2=|J|, mert J végtelen halmaz).
Még csak kérdés: miért tekinthető f, g, h függvények a-b intervallumon meghatározott Lagrange-féle középérték helyei (tau, tauvessző, és taukétvessző) egy és ugyananzonnak pontnak a Reimann integrálban?
Nem tekinthetők ugyanazon pontnak, de ha minden tau'-t és tau''-t kicseréled a megfelelő tau-ra, akkor az összeg nem változik sokat. Ezt részletezi Császár a 376-377. oldalon. A becslések végeredményét a 377. oldal (9) egyenlőtlensége tartalmazza, eszerint a cserék során az összeg változása legfeljebb a g' és h' osszcillációinak összege a Fi felosztáson. Ha a Fi-t végtelenül finomítod, akkor mindkét osszcilláció nullához tart (a g' és a h' integrálhatósága folytán), vagyis a két összeg (sigma és sigma', lásd 376. oldal (5)-(6)) különbsége is nullához tart. Az összegek közül sigma az integrálhoz tart (mert ő egy integrálható függvény Riemann-összege egy végtelenül finomodó felosztássorozaton), ezért a másik összeg (tehát sigma') is az integrálhoz tart. Ezt foglalja össze a 377. oldal (10) formulája, innen megy a bizonyítás tovább.
A kiv. axióma egy másik kérdés volt, csak egyszerre tettem föl.
A kiválasztási axióma segítségével nagyon sok tétel bizonyítható, amik intuitívak és a gyakorlatban hasznosak. Azt is tudjuk, hogy a kiválasztási axióma nem mond ellent a halmazelmélet többi axiómájának (feltéve hogy azokból nem következik ellentmondás), tehát kényelmes és hasznos feltenni.
A kiv. axióma egy másik kérdés volt, csak egyszerre tettem föl.
Még csak kérdés: miért tekinthető f, g, h függvények a-b intervallumon meghatározott Lagrange-féle középérték helyei (tau, tauvessző, és taukétvessző) egy és ugyananzonnak pontnak a Reimann integrálban? Ha értem egyáltalán, amit ott leírt.
Egyébként, ha a "vektortérben" a "lineáris kombinációk" végtelenek, akkor a maximális bázis létezése szintén ekvivalens AC-val. Ugyanis a Zorn alapján ekkor minden generátorrendszernél van bővebb, tehát az egész rendezésnek is van maximuma. Persze általában kikötést teszünk a vektorok előállítására, pl l^2-ben (konvergencia).
Érdekes, hogy a végesség is szerepet játszik az AC-ben: a Teichmüller-Tukey analógiája alapján, ha egy végtelen halmaz minden megszámlálható(!) részhalmazán értelmezünk egy tulajdonságot, akkor nem feltétlenül van olyan maximális részhalmaz, amelynek minden megszámlálható részhalmaza az adott tulajdonságú.
Pl. nagy számosságok kombinatorikus definíciója alapul ezen az állításon! Tehát ez az állítás erősebb AC-nál. Véges részhalmazra ekvivalens vele.
Majd nézd meg az 1317-et. Pár sorban igazolja a normák ekvivalenciáját (véges dimenziós valós vektortéren) erős formában (Lipschitz-konstansokkal). Ez burkoltan Jó Tündér és az én korábbi észrevételem egyesítése, de sokkal szebben elmondva.
Persze, ez trivi. Én úgy definiálom a bázist, hogy minden elemet egyértelmű lin. kombinációval állít elő. Ez persze ekvivalens azzal, hogy lin. független gen.rendszer.
A Zorn lemma azt mondja ki (speciáis esetben), hogy ha egy halmazrendszerben minden növekvő lánc uniója is a rendszerben van, akkor annak a halmazrendszernek van maximális eleme a tartalmazásra nézve. És mint ellenőrizted, a lineárisan független halmazok rendszerére ez teljesül.