Bár nem hiszem, hogy leköröznék a Kuzmicsovot, aki napi három-négy dobozzal biztos elszív. Mellette még megiszik olyan 10-15 kávét is. Csodálkozom, hogy még nem esett össze a pályán eccer sem.
hoppppppppáááááá....ez azért rohadtul meglepett. Nem tudtam, de az életben nem is gondoltam. Hát amig nem megy a teljesitmény rovására......
De picit azért nekem ez is a Magyar szemlélet. A skandinávokról ezt el nem tudom képzelni. Bár persze 15 percel ezelöttig róluk se tudtam volna szal ez hülyeség :-)
Nem hiszem, hogy bármikor is a magyar sportolók képességbeli hiányaira fogtam volna azt, hogy a népszerűbb profisportokban csak epizódszerepeket játszanak a versenyzőink. Éppen ellenkezőleg, rendkívüli teljesítménynek értékelem, hogy minden gátló tényező (gazdasági,infrastrukturális téren, illetve a sportok körülvevő közhangulat, kontraszelekció az irányításban) ellenére nagyon sok tehetséges és kiváló eredményt elérő sportolónk van.
Baumgartner sikereiről továbbra is az a véleményem, hogy nem igazán tekintem sportnak azt, ahol a jó szereplés (egyáltalán az elindulás) főleg pénzkérdés.
A futballnak volt egy középkorban az olasz városállamok közt játszott változata, de azért nem onnan számítják a modern labdarúgás kezdetét. Ugyanígy a kézilabdánál is akkortól érdemes számolni, amikor a kiforrott, a mai játékra emlékeztető szabályai kialakultak (pályaméret, csapatlétszám).
+1 vélemény a "kevesek által űzött sportokban vagyunk csak jó"-fölvetéshez:
szvsz egy bizonyos embermennyiség után már jóval kisebb az esélye, hogy nagyságrendekkel nőjön egy sportág színvonala. tehát ha 100 emberből állítunk ki mondjuk két 10 fős csapatot, ezekhez képest egy 1000 főből kiállított huszas nyilván jóval erősebb lesz.
de x száz millió vs. x+y száz milliónál már nincs ekkora jelentősége.
nem kell kishitűnek lenni, nem tudom, nem lehet elfogadni, hogy képesek magyar sportolók a csúcsra érni?
Baumgartner. lehet, hogy nem egy Senna/Prost/etc, de azért olyan jóó olvasni, amikor az angolok majd fölrobbanak dühükben, amiért nem az ő kis Dzsasztin Vilzonuk kapott részing szítet. :)
Évek óta mondjuk, hogy futballunk ennél mélyebbre már nem süllyedhet (dehogynem). Na most Szabics ebből a fertőből indulva ért el sikereket, mert nagyon tudatosan építi(k) fel a karrierjét. Persze kézislányaink is profik, de az a közeg azért - még a sokkal kevesebb támogatás, figyelem ellenére is - kellemesebb.
A Szabics témához: Tegnap este olaszokkal beszélgettünk haverjaimmal egy kocsmában angolul. Szabics nevét olyan futballistákkal emlegették egy lapon, mint Totti vagy éppen Nistelrooy. És nem mi kérdeztük, hogy vajon ismerik-e a mi Imrénket...
Nem tudom, hogy nagyapád milyen idős, de például a kézilabdára nem mondhatnám, olyan sportág, aminek hagyományai lettek volna Magyarországon. Az egy új, mesterségesen kifejlesztett teremsportág volt a második világháború után, amelyre "rászálltak" a volt szocialista országok, mivel a kosárlabdához és röplabdához képest kisebb nemzetközi konkurrencia miatt könnyebben lehetett sikereket elérni világversenyeken, hozni a kötelező olimpiai pontokat. Ugyanez volt a helyzet a kajak-kenuval is, ami népszerűtlenebb és mostohább sportág nyugaton, mint az evezés, ezért kisebb energiabefektetéssel lehetett ablakba kitehtő eredményeket elérni. Ennek az eltorzult szemléletnek köszönhető, hogy az igazán nagy hagyományokkal rendelkező, népszerű sportágak (pl. foci) elsorvadtak Magyarországon, nem bírták tartani a lépést a világ azon részeivel, ahol hatalmas áldozatokat hoztak azért, hogy minőségi futballjuk legyen (a legjobb példa erre Törökország, amely a 80-as években még olyan szinten volt, ahol most mi).
Szóval nem mindegy, hogy valaki egy világszerte népszerű sportban tud kiemelkedni, ahol rettentő erősek az ellenfelek, és milliók akarnak egy-egy klasszis helyére kerülni, vagy egy olyanban, amit jellemzően amatőr sportként űznek mindenhol.
