Nekem osztályfőnököm volt Alapiné. Ha jól emlékszem, mi még Ecseri Évának ismertük, később lett Alapiné. Persze a viccesebbek rögtön szóvicceket gyártottak a nevéből.
"Rémtörténetek" nem jutnak az eszembe Vele kapcsolatban, de szigorú volt, az biztos.
Az első "számítástechnika" versenyt én nyertem a suliban. Volt egy Pikács nevű csóka, az hirdette magáról, hogy ő a nagy "számítástechnikus" (akkor még nem hívták informatikának, aztán csak nézett ki a fejéből, hogy jobb lettem nála. Asszem ez '86-ban volt.
Én is szoftveres vagyok, 100%-ig. Sokáig vaciláltam, hogy inkább a hardver réteg érdekel-e vagy a induljak el inkább feljebb az alkalmazási réteg felé, de az 5. évfolyamra már egyértelmű lett, hogy az utóbbi.
Én nem lettem amúgy 2-es elektróból, annál biztos jobban sikerült. Szerintem még az is lehet, hogy végül 5-össel zártam, de a 4-est tuti összehoztam. De ott tényleg éreztem, hogy az nem az én világom. Előtte az elektrotechnikával nem volt semmi gondom, az valahogy természetesebb volt.
De ha már a szoftverről van szó, Laci bácsinál keményen nyomtuk a Z80 assembly-t. Hiába volt már akkor is több évtizedes cucc, nekem nagyon tetszett. Nála már ZH-kat írtunk, mindegyiket simán bevettem max pont közelében, szinte tanulnom se kellett rá. Na az például kész felüdülés volt, nagyrészt élveztem az óráit, pedig neki is volt egy stílusa:)
Amitől nekem herótom volt, az a Materny-féle rádiótechnika labor. Még az elmélet csak-csak, bár ott is volt pár dolog, ami az elektrohoz hasonlóan nem mindig állt össze (tápvonalak és társaik, hullámterjedés). De a laborba néha csak "legózni" mentünk be, össze-vissza dugdosgattuk az oszcilloszkópot meg a mindenféle berendezést. Néha fogalmam sem volt, hogy tulajdonképpen mit is csinálunk :D Valaki azzal ütötte el az időt, hogy a 12 vagy 24V-os tápegységeket kötött sorba, és a banándugókat mások kezéhez odaérintette, hogy megrázza őket. Ha volt gyakorlati tevékenység, amit teljesen haszontalannak éreztem, akkor az az volt. Szerencsére az öreg Materny se stresszelte túl a dolgot:)
Én is nagyon bírtam Nagy Józsefet. Nekünk elektronikát tanított, bár a tárgyat talán pont akkoriban nevezték át, de ez mindegy. A lényeg, hogy a szokásos menü volt: bipoláris tranzisztorok, FET-ek, MOSFET-ek. Meg persze ezekből mindenféle kapcsolások, számítások.
Engem érdekelt a tranzisztortechnológia, de az osztály nagyon hamar megutálta az egész tárgyat. Szerepet játszott az is, hogy az elektrotechnikánál egy fokkal bonyolultabb volt, de az is, hogy néhány dolgot nem tudott átadni. Ő nyilván értette, hogy miről van szó, de néha már fogalmi szinten elakadtunk, hogy mi az értelme annak, amit számolunk meg amiről szó van.
Egy dologra nagyon konkrétan emlékszem: amikor szó volt a tranzisztor munkapont beállításáról, egyszerűen nem fogtam fel, hogy az micsoda, minek kell, mi az értelme. De nem csak én, nagyjából senki. Az az érdekesség, hogy volt egy ismerősöm, aki egy egy másik műszaki szakközépiskolában (Puskásnál egyértelműen gyengébb :)) ugyanúgy tranyókról tanult és ő sem értette, hogy ez mi... Aztán beszereztem a könyvtárból elektronikai könyveket, össze-vissza lapozgattam, néztem ábrákat, és egyszer csak megvilágosodtam. Pedig tényleg nem bonyolult, ennek ellenére nagyon nem ment át. Viszont utána ő is látta, hogy szenvedünk, és újra nekikezdett (akárcsak Alapiné), és másodjára már érthető volt. Az egyetlen gond, hogy ekkor már túl késő volt, és a legtöbben csak valahogy túl akartak lenni az egészen.
A többi osztálynak Prusi tartotta ezt a tárgyat, és egyszer valahogy úgy hozta a sors, hogy az AudMax-ban összeült az egész évfolyam. Már nem tudom miért, de a lényeg, hogy ő is érzékelte, hogy ez a tranzisztor téma sok embernek nem megy. És elkezdte a kályhától. Szinte a nulláról kezdte az egészet és valami elképesztő érthetően elmondta a műkédésnek az alapjait. Nem emlékszem már, meddig jutottunk, de ott érződött, hogy igen, ezt valahogy így kéne előadni... :)
Mindenettől függetlenül én nagyon bírtam az öreget, sőt, szűkebb körben rendszeresen parodizáltam is :D Sokszor látszott rajta, hogy nem veszi túl komolyan magát és nagyon jó beszólásokat eresztett el :) Az elektro füzetembe hátuljára el is kezdtem felírni, több oldalnyi Nagy József aranyköpés jött össze (hmm, lehet, hogy valahonnan elő kéne kaparni, hátha megvan). Rajta kívül egy tanár volt még, akinél beszólásgyűjteményt vezettem. Szóval a szórakozás az adott volt, ha már a tranzisztorokat gyűlöltük :D Na jó, én nem gyűlöltem, nem is buktam meg belőle, de ott nagyjából látszott, hogy az elektro iránynál magasabb szinte kell váltanom, szóval inkább elkezdtem a programozás, informatika felé menni.
Most hirtelen eszembe jutott egy nagyon tipikus NJ megnyilvánulás: "[...] Hőmérsékleti feszültség, magyarul temperatúra potenciál". Magyarul :))) Lehet, hogy előkeresem azt a füzetet...
Egész Puskás alatt az egyetlen 2-es osztályzatom fűződik hozzá, de nem miatta, hanem mert rühelltem az átviteltechnikát meg a mittudomén milyen elektronikát tanított ...
Most lassan indulok el itthonról, de szerintem róla is írok ide valamit, mert az osztályunkra ő is nagy hatást gyakorolt... :D Egyike azoknak, akire nagyon jó szívvel gondolok vissza, még akkor is, ha voltak meleg pillanatok.
Vele viszont ilyen nem fordult elő. A kémia egyébként sosem volt a kedvencem, már általánosban sem szerettem, egyszerűen nem állt rá az agyam. Vele túl lehetett élni azt a 2 évet, amíg tanultuk.
Jól tudom, hogy az elektronikát tanító Nagy József a férje volt, igaz? Mert az a faszi se volt semmi :D
Na ja, a hiányzó házi feladatokat a mi időnkben sem tolerálta, az biztos. Most, hogy ezt leírtad, az is beugrott, hogy valaki egy órán szedett össze két 1-est. Az egyik hiányzó házi feladat volt, a másik "órai munka", ami már nem tudom pontosan, hogy mit jelentett, de gondolom beszélgetés, nemfigyelés, feltett kérdésekre nem válaszolás (tudás hiányában) lehettek a kiváltó okok. Vagy csak simán beszólt neki és felidegesítette :) Persze osztálytársamat sem kellett félteni, ő is foglalkozott ám mindennel, csak a tantárggyal nem. Szóval igen, tényleg tudott keményen büntetni és példát statuálni.
Viszont nekem akkor is inkább a pozitívumok maradtak meg - ebből is eszembe jutott mégegy. Szóval volt a főiskolai/egyetemi jelentkezés, és a pontszerzésbe beleszámított az év végi fizika osztályzat. Én abból 4-esre álltam, mert 4.5-ös átlagtól adott valakinek 5-öst. Én ezt éppen nem értem el, de közel voltam. Mivel tudta, hogy ez fontos, de a saját szabályait csak emiatt nem akarta megszegni, ezért felajánlotta a javítás lehetőségét - ha az utolsó témából 5-öst írok, akkor meglesz a 4.5-ös átlag és az év végi 5-ös is. Megragadtam a lehetőséget és sikerült :) Az is többször előfordult, hogy akinek 1-2 pont hiányzott a jobb jegyhez, azt nem küldte el a fenébe, hanem tényleg próbált pontot keresni a dolgozatban, hátha -- és ha igazolható volt, akkor adott pontot és feljavította a jegyet. De pusztán szép mosollyal nem mentél semmire.
Szóval eléggé kemény, végsőkig kimért, határozott ember volt, de ha alkalmazkodtál és a játékszabályait betartottad (ami persze nem volt mindig könnyű egy 15-16 évesnek), akkor jóindulatú volt. Ha viszont linkeskedtél, leszartad az egészet... na akkor pokollá tudta tenni az életed.
A duplakarós esethez visszatérve: ebben már nagyon nem vagyok biztos, de mintha az illető nem is 2, hanem 3 (!) egyest kapott volna 45 perc alatt. Ezt se zárom ki - folyamatosan kattog az agyam, és jönnek vissza a dolgok. Mégpedig így jött össze: hiányzó házi feladat, órai munka és egy 1-es dolgozat, ami aznapra lett kijavítva. Megesküdni már nem mernék rá, de szerintem ez megtörtént:) Nem tudom, hogy ez Puskás szinten rekord-e, de egyre jobban az rémlik, hogy az egész osztály sokkolva volt ettől a "teljesítménytől" és még később is téma volt.
Akkor még nagy divat volt a tanár-diák meccs, s ezekben az években talán max. 3 vesztett meccsük volt a tanároknak, ebből 2x mi vertük őket.
Kapu: Szabó Gábor (volt ofőm 82-85-ig), Farkas Gábor, Erdi Petya, Prusinszky, talán Blastik (?), Pálinkási, ... nem is tudom ki játszottak még. Jók voltak na.
Akkor volt (86-ban) a Mitiők c. műsor, amikor focit is fel akarták venni, de nem érkezett meg a kameraman. El is kezdődött a meccs, meg is vertek minket a tanarak (tán 1-3), s vége lett. Erre beesett a kamerás, mondták, hogy játsszunk, hogy legyen felvétel. Persze nyertünk 2-0-ra, ez lett megörökítve, akkora dühöt a tanarak között nem láttam, mint akkor :-)
Ecseriné nekem annó az első pár órán kiosztott két karót - nem volt leckém, majd íratott egy röpdögát 4-es.
Ekkor lehetett jelentkezni, hogy lehet menni valami központi fizikiaversenyre. Jelentkeztem (mert értettem, tudtam ). A következő órán megjegyezte, hogy "vannak akiknek tán nem kellene" (s közben rám nézett). Az osztályból én értem el a legtöbb pontot a versenyen, s jutottam tovább. A következő 3 dogám: 5 5 5.
Félévkor így 3.5-re álltam, de becsületére legyen mondva megadta az 5-öst - nyilván figyelembe vette hogy a két karó az házi miatt volt.
