Szeretettel köszöntelek benneteket! Most egy kis továbbgondolt háziasszonyi háborgást (hőbörögést) hoztam.
Nem adjuk a Lidlinket!
Budapesten hozzá voltam szokva, h eltervezem a háztartást, és ahogy elterveztem, hellyel közel végre is hajtom. Nem egy bonyolult ügy. Ki kell tűzni a takinapot, a többin meg zömében a mosás, főzőcskézés, bevásárlás hármas körül forog a hét. Központi kérdés mindig a menü. Figyelemmel kell lenni 4 emberre köztük a cukrosomra, és a házigizda külön óhajaira. Azt lehetne gondolni, h pofoneccerű ügy, megvan a menüsor, és már lehet is összeállítani a bevsrlólstát, és elkirándulni a település büszkeségébe, a helyi Lidlibe, és már le is van tudva a nem túl bonyolult feladat.
Ugye az ember azt gondolná, hha van egy üzletlánc, akkor annak van egy brandje, és akkor bárhol a világon az ember betér abba az üzletbe, akkor ott ugyanazt fogja találni. Hasonlóan a macskaszarhoz, ami megegyezik Honoluluban és Párizsban is. Nos, Magyarországon ez nem így van. Itt egy város létezik, ahol kb megegyeznek az üzletláncok, és ha onnan az ember kiteszi a lábát akárcsak 20 km-re is, azonnal Móricz urambátyám országában találja magát, ahol boltosnak lenni hatalom. Nem érdekes sem a márka, sem a beazonosíthatóság, csakis az, h a kis településnek egyáltalán „van” Lidlije. Világvárosch! Itt Lidli van, tehát még esetleg a migránsnak is eszébe juthat, h idejöjjön, mer’ asziszi ez olyan, mint Németország, meg Ausztria, h itten Lidli van…
Nos a helyi Lidliben nem kapni ám fagyasztott zöldbabot, z borsót, gyalult tököt, spenótot, sóskát. Ugye alapvető lenne egy háztartásban. Illetve, ha már brand, akkor illő lenne, hha az újpalotaiban természetes, akkor itt, Kukutyinban is az legyen. De nem az! Annyira nem, h eccerűen hónapok óta sakkozom, és lutri-szerűen főzök, vásárolok, mikor mit kapni, az van. Ma azonban elszállt az agyam, elegem lett, és beírtam a vásárlók könyvébe, amit átvetettem az Üzletvezetővel. Aki itt nagy Úr! Mer’ ez itten vidék, és a város nevezetessége a neves üzletlánc kihelyezett boltja. Egy kedves vevő is megszólt, ha már ott volt, h mér’ nem megyek piacra, ha annyira kell az a sóska/spenót/zborsó/zbab, és bájolgott egy kedveset Az Üzletvezetőnek. Persze, hiszen ez a helyi Szemiramisz függőkertje bazmeg. A Kukutyini Lidli…Ahol nem lényeg, h mi van benne, hanem a létezése maga a Világcsodája… (20 km-re vagyunk Budapesttől!) És aki ennek az intézménynek a vezetője, az már csakis vmi felkent szent lehet, glóriával a feje körül. Nyilvánvaló kapcsolatokkal a helyi méltóságokkal, trsdlmi vezetőkkel. Itt bazmeg Lidlis üzletvezetőt megsüvegelik, ahol 20 000 lakosra jut egy Spár, meg egy Lidli. Ha itt vásárolsz, alattvaló vagy, és nem fogsz azt zabálni, amit akarsz, hanem azt akarsz enni, amit a helyi üzletvezető rendel a jóédeskurvaanyád! És, ha ez nem tetszik, majd a helyi szervilizmus helyrerak, h megtanuljad te szemét pesti, h mi a magyarok istene. Mert a helyi szervilis okoskának meg kell látnia, ha beírsz a vásárlók könyvébe, és vélemyéneznie kell ezt az alávaló tettet, h panasszal mersz élni, mert hónapok óta wokzöldségen él a család, és a nagyfaluban máshoz szoktál ugyanattól a brandtől… Üzletvezetőként pedig nem kiszolgálni kell a normális(!) igényeidet, hanem leszólni, véleményezni, és kioktatni…
Az a helyzet, h az ügy maga bagatell. Nem arról van szó, h nem lehet fagyasztott spenótot kapni egy 20 000-es városban, hanem az egész attitűdről, ami átjárja ezt az egész országot. A birkaságról. H meg lehet nyerni egy választást azzal, h rettegésben lehet tartani milliókat azzal, h a migráns ide akar jönni, mert olyan vagyunk már mint Németország, hiszen Lidlink is van. És a szolgalelkűség anyatején nevelkedett mély sötétség el is hiszi, h a migráns ide akar jönni, mert világváros vagyunk, van Lidlink! És nem, nem fogja megérteni, h a migráns nem akar idejönni, mert itt még egy szájbakibekúrt nyomorult fél kilós zöldborsót sem kap. 20 km-re a fővárostól a XXI. sz-ban egy olyan márkanév alatt, ami, ha azt megengedné a hazájában a vásárlókkal, amit itt megtesz, már régen éhenhalt volna…
----------------------------
