"Bűvölten állt az utca,
Egy sovány akác részegen
szítta be a drága napfényt.
S zöld kontyában tétován
rezdült meg csüggeteg és
halovány tavaszi kincse:
egy-két fürt virága:"
Ami súlyos: a magasból a mélybe
zuhan le. Tátott szájú bestiák
lesnek a szende, játékos menyétre,
a aki a meddő teológiát
kerüli, nagyobb bölcsességre éhes
s tudásra; babonáktól meg nem ing,
de az igazság roppant tengeréhez
kívánkozik: itt végzi rendszerint.
....
(Faludy Gy.: Campanella verse)
"Éles kövek közt árnyékom csörömpöl.
Fáradt vagyok. Kimeredek a földből."
(Pilinszky: Apokrif)
"S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?"
(Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet)
"hiába vagyok,
hiába vagyok."
(Nagy László: Csodafiu-szarvas)
"A művészetnek ne legyenek korlátai -
se ütem, se vonal, se szín.
Vagyis az a művészet, amit az ember gondol,
És ha nem gondol semmit, az is művészet -
És ha csak érez valamit, az is művészet
És ha neked nem, hát nekem."
(Karinthy: Nihil)
"...A legnagyobbat neked köszönöm,
s hogy nem még többet,csak az én bünöm.
Alkalom voltál,hogy boldog legyek.
Alkalom,hogy meg ne becsüljelek.
Alkalom,hogy sose felejtselek."