Azt nem tudom, kérlekalássan... ezt a parlamenttől kéne megkérdezni, de egy biztos: én személy szerint semmiféle nemi, faji, vagy vallási (extraWTF???) kvótázást nem látnék szívesen a Parlamentben, max. társadalmi rétegek szerintit.
"Van ennek széles társadalmi bázisa?"
Egy-két pártocska settenkedik itten a femináci eszmékkel - pl. LMP -, de ők sem vállalják fel nyíltan, még mint feminizmus-t sem. Nem véletlenül, SzVSz.
"Megvalósul vajon valamikor?"
Remélem nem. A "nőjogi" (értsd: nőELŐjogi) szervezetek hozzáállása a férfiak nyugdíjkorhatárához elég látványosan megmutatta, hogy egy hasonszőr politikai szervezet nem egyenjogúságra törekedne (ahogyan azt reklámozni igyekeznek), hanem szimplán férfiellenes nőuralomra.
Tenyleg, eloszor tisztazzuk, hogy mi a no fogalma.
Biologiai ertelemben pl. Vadai Agnes (percekig kerestem ennek a zsirsertesnek a valodi nevet, mert nem jutott eszembe), is no, de azert en nem neveznem nonek.
A kromoszomakon is bukik a dolog, mert egy rakas trans nem van, es az XX meg nem jelent semmit.
Ez a nő, Antoni Rita "feminista aktivista" - jelentsen ez bármit- Isten hatalmas barma, agyatlan setét hülye, ilyenkor sajnálom, hogy huszon-iksz éve fizetek adót, mert az ilyenek is abból élősködnek, mert ebben az országban semmit nem tettek a közösbe, sem anyagilag, sem szellemileg, semmillyen értelemben. Jobb helyeken az ilyeneket ketrecben mutogatják. Az a kategória, ha ő lenne az utolsó női teremtmény a földön, még akkor sem piszkálnám, bottal sem.
Nyilván. Ha több nő lenne a kvóta miatt, más lenne az egész szellemisége, jobban odafigyelnének a nők is, jobban éreznék, hogy megszólították őket is, na és persze kikopna az alpári stílus, emberségesebb lenne az egész.
Fiatal nőket semmiképpen. Lehet, hogy az országnak szüksége lenne rájuk, de például én nem engedném a lányaimat ilyen ordenáré semmirekellő társaságba ami ott ül. A felsoroltak viszont mehetnek.
De hát, hangzik egy további ellenvetés, akkor ennyi erővel legyen romakvóta, rokkantkvóta, barnahajú-kvóta, alacsonykvóta stb. Csakhogy a nemi különbség minden egyéb (fontos vagy kevésbé fontos) társadalmi különbséget átmetsz, és az egyes hátrányos helyzetű társadalmi csoportokon belül is megjelenik.
A női kvótákat a világban sok helyütt alkalmazzák, a parlamenti demokráciával rendelkező országok 11%-ban. Ezek is különbözőek – vannak országok, ahol törvény szabja meg a kvótás választási rendszert, van, ahol önkéntes alapon, törvényi szabályozás nélkül is működik. Néhány példa: az utóbbi években foglalta törvénybe a kvótás választási rendszert Norvégia, Franciaország, Belgium, Hollandia, Olaszország és Spanyolország. Van, ahol erre nincs szükség, mert a pártok magukra vállalják a női jelöltek állítását és törekszenek az arányos képviseletre, mint például Dániában vagy Svédországban. A rendszer akkor hoz pozitív eredményt, ha a választási rendszer arányos, (listás) és a nők nem a lista másik felében jelennek meg, hanem például cipzár-szerűen váltják egymást a listán a férfi és női jelöltek.
Ha másként nem tudunk érvényt szerezni az egyenlő esélyek elvének, akkor – átmeneti megoldásként- a kvótarendszer pozitív változást hozhat, megfelelő feltételek mellett, ha a választási rendszer is támogatja. Úgy tűnik, a legjobb megoldás, amikor az esélyegyenlőség erkölcsi normaként működik, a jelölések nem a kizárólag férfiaknak fenntartott klubokban dőlnek el, és nincs szükség törvényes szabályozásra.
