Keresés

Részletes keresés

mousot Creative Commons License 2012.08.26 0 0 27293

mousot Creative Commons License 2012.08.26 0 0 27292

Szabó Magda
Felelj

Bukik a víz, szétloccsan a kövön
feje.
Szétfut az áram a motor
ereibe,
rezzen a drót, villannak
a pólusok,
bukik a víz, s a villamosság
a völgyben szétsuhog.
Ki egy vagy és örök, csak arcodat cseréled,
felelj, Energia,
hát kevesebb az ember, mint a víz,
hogy meg kell halnia?

 


mousot Creative Commons License 2012.08.26 0 0 27291

Szabó Magda

Tanú vagy, nem mehetsz el

 

Hány napja, hogy nem élsz már, s nem hiszem.
Csak bámulom, mért vagy a kő alatt,
s mit tétovázik úgy bokád mögött
a mozdulat,
hogy nem dob már felém, ha elkiáltom
neved.
„Madár csak – biztatom magam –, madár
e föld, mely eltemet,
majd elhessentem, s felröpül.”
Még visszatartom félénk csontjaid
között a lelkedet.

 

És más sem hiszi, lásd. A hajlékony tavasz
megtorpant. Az esők
csak lógnak le az égről, nem mernek kibomolni,
hogy fel ne lazuljon a föld
feletted, el ne tömje szád. Nem értem,
hogy nem mozdulsz. Ágyad, tányérod ép.
Hogy tudná összetörni az enyészet
szemed gömbölyű tükörét?

 

Tanú vagy, nem mehetsz el. Ki felel
mellettem, ha te nem?
Te láttad nőni napjaim,
s a szőlőt a hegyen.
Kelj fel! Magamban nem bírok:
veled védekezem,
hogy itt lengek kifosztottan, üresen,
s mégis akkora súllyal, hogy az ág,
mire pihenni szállnék, eltörik.
Rád bíztam minden titkomat;
az volt az ifjúság.

 

Másnak ismertél. Igazold a lábam
hajdani lépteit, holt tarka macska,
Tanúja voltál, tanusítsd,
hogy nőttem egykor én is, mint a fák,
most dagadok csupán, keleszt a rémület,
s egyre szűkebb e század. Úgy szorít.

 

Kelj fel! Keresd velem! Hol a világ?
A tengerek?
Nem igaz, hogy kerek
e föld. Indultam annyiszor,
s mindig eltévedek.

 

Már rég nem pörlök semmivel
semmiért. S lásd, miattad
most újra kifenem szavam,
pörbeszállok riadtan
vele, akiben egyedül
hiszek: az elmúlással,
s birkóznám a fagyott talajjal,
hogy testedet kiássam.
Tanú vagy. Nézz fel újra! Nem tudom
megbocsátani nélküled,
hogy szerteömlöm jeltelen,
mint fiatal vizek,
s magába szív e szomjas évtized.

 


 

mousot Creative Commons License 2012.08.26 0 0 27290

Szabó Magda

Program

Rám nézz, ne hátra! Össze ne keresd,
ami szertehullt, odalett!
Ne sírj, majd sírnak helyettünk az
érzékeny fellegek.
Kemény légy, mint a jogtalanság,
vágj, mint a sás,
ne sírj! Kisérjen, mint az eb,
a hallgatás.
Úgy hallgass, mint aki szerelmes,
részegen, józanul,
úgy hallgass, mint aki utódra vágyik
s egy másik testbe hull.
A hallgatás. Az tartson össze,
ha minden meglazul.

 


mousot Creative Commons License 2012.08.26 0 0 27289

SZABÓ MAGDA

Páva, sziget, bokor


Szonett

 

Ha eljössz, összezúgnak a komoly fák,
és felrettentik lombjukon a csöndet,
a síró felhők halkan rádköszönnek,
fürge csikók zablájukat kioldják.

 

Piros gyertyáit lobbantja az ünnep,
a lepkék szomjas csápjuk mézbe tolják,
minden vízen feszülnek a vitorlák,
torony körül vad csillagok keringnek.

 

Ha jössz, villámmal gyúlnak messzi fáklyák,
álmos virágok kelyhüket kitátják,
az érhetetlen égből gyöngy pereg,

 

a napraforgók szirmuk fényre tárják,
az Óra összecsukja csöndbe szárnyát,
lábadhoz ejti arcát s szendereg.

 


mousot Creative Commons License 2012.08.26 0 0 27288

Sok szeretettel köszöntelek Benneteket!

Szép délutánotok legyen!

 

merrrevagy Creative Commons License 2012.08.25 0 0 27287

mousot Creative Commons License 2012.08.25 0 0 27286

mousot Creative Commons License 2012.08.25 0 0 27285

Érintés

 

...”Álmatlanul múltak el az esték.
Némaságod kínzott, nem hagyott
elszunnyadni békén hetek óta,
s ha szemem lehunytam...törékeny alakod
vetült minduntalan lelkem filmvásznára,
s hangodat hallottam: - Mesélj...mi a gond?
A semmi fájt csak...konokul, kegyetlen...
valami meg nem fogható, szervtelen,
nem tapintható, talán nem is való
képzelt játéka szellememnek.
Valami ősmagány, gomolygó céltalan,
önpusztítás...s üvöltőn hangtalan, némaság...
Mi fontos igazán...úgy hiszem...
ki nem beszélhető...
Nincs rá szó, se mondatok
csak simogatás van...mint vakok érintése,
oly finoman...nyúlni hozzád, ha hagyod...
Nincs hang...és nincs gondolat.
Vers sincs immár, csak szakadt
itt-ott foltozott...kicsorbult sorok...
talán arról, hogy ma meghalok...
Mert úgy kell élni, jól tudod te is...
e sorsverte földön nincs más vigaszunk...
egymásra nézni...s meglátni az Istent...
ki ében szemünkben, örökké ragyog.”

 


mousot Creative Commons License 2012.08.25 0 0 27284

Érintés

 

„Szerelem elfojtott lángja lobbant fel

Szívemben szép szerelmem válaszát

Követően. Ő e világon ismét tett engem

Mindenkinél százszor boldogabbá.

 

Édes öröm osztályrészem, s mennyei

Mámor, hogy Ámor első lövése –mi

Telibe lőtt engem- után meglőtte

Szerelmes szívem párját. Az élet előtte

 

Volt várakozás és remény, hogy eljő

Az idő, mikor kezünk összefonódik..

Most hosszú lesz minden est és délelőtt

Mikor ajkunk nem egymásba záródik.

 

Mert szívem és lelkem ütemre dobban,

Hogyha csak puha bőröd érinti kezem.

Most nem vágyok másra, csak hogy karomba

Zárhassalak, s felemésszen a szerelem!”

 


mousot Creative Commons License 2012.08.25 0 0 27283

Csabai Lajos

Érintés

Mikor szép fejed álomra hajtod
Tudom, nincs veled senki sem
Leeresztett redőnyöd, zárt ajtód mögött
Altató dajkád csak a gyötrelem.

Mikor bús fejed álomra hajtod
S a köddé folyt időbe néz szemed
A fájdalom is csak egy imbolygó folt csupán
Te nem tudod, de én ott vagyok veled.
 
Kulcslyukon át osonok be hozzád
Szellem szárnyon, mint a képzelet
Megigazítom rajtad a gyűrött takarod
Gyengéden megsimogatom fejed

Egy pillanat, a újra itthon vagyok
Sugárzik, melegség járja át szívem
Ha te nem is érzed, öröm, hogy én tudom
Veled a fényt sikerült ma megérintenem

Mert senki vagyok, ha nem szerethetek
Poshadt vizű tó csak egész életem
De ha van, ki szomjazza érintésemet
Kristály vizet adó forrás lesz szívem

 


 

mousot Creative Commons License 2012.08.25 0 0 27282

P. Coelho

A ceruza meséje

 

A gyermek nézte a nagyapját amint levelet ír. Egy adott pillanatban megkérdezte tőle:

- Olyan mesét írsz, ami velünk megtörtént? Vagy talán egy rólam szóló történetet írsz?

Nagyapja, félbe hagyta az írást, és mosolyogva ezt mondta unokájának:

- Igaz, rólad írok. Azonban a szavaknál fontosabb a ceruza, amivel írok.

Szeretném, ha ilyen lennél te is, amikor megnősz.

A gyermek értetlenkedve nézte a ceruzát, mivel semmi különöset nem látott rajta.

- De ez olyan, mint az összes többi ceruza, amit életemben láttam!

- Minden attól függ, hogyan nézed a dolgokat. A ceruzának öt értéke van, amit ha sikerül megtartanunk, olyan emberré válunk, aki egész életében békében fog élni a világgal.

Első érték: Tehetsz nagy dolgokat, de soha nem feledd, hogy létezik, egy lépteinket vezető Kéz. Ezt a kezet Istennek nevezzük, és Ő vezet mindig kívánsága szerint minket.

A második érték: Időnként abba kell hagynom az írást, hogy meghegyezzem a ceruzát. Ez kevés fájdalmat okoz a ceruzának, azonban végül élesebb lesz. Tehát el kell tudnod viselni a fájdalmakat, mivel ezek tesznek jobbá téged.

A harmadik érték: A ceruza megengedi nekünk a radír használatát, hogy kitörüljük azt, ami téves. Meg kell értened azt, hogy kijavítani egy dolgot, nem jelent feltétlenül rosszat, a legfontosabb az, hogy megmaradjunk az igaz/egyenes úton.

A negyedik érték: A ceruzának nem a fája vagy külső formája a fontos, hanem a benne lévő grafit. Ugyanígy gondozd azt, ami benned történik.

És végül, az ötödik érték: mindig nyomot hagy. Neked is tudnod kell, hogy bármit teszel is életedben, nyomokat fog hagyni, ezért meg kell próbálnod minden tettedet tudatosítani.

 

 

 

mousot Creative Commons License 2012.08.25 0 0 27281

Fridli Zoltán

Kismadár vígan dalol ...

 

Kismadár messze száll s vígan dalol,
Látni, hallani fogod még biztosan valahol!
Ha felkel a nap, s arcodra esik simogatón sugara,
Én simítom szeretettel, gondolj arra.
Gyenge szellő fátyolként lebbenti hajad,
Fák susogják füledbe saját szavad, vágyad,
S ha visszaérkezik szívedbe a szó, a suttogott,
Rúgd félre a szürke ruhát, mit lelked ledobott.
Kismadár ágról ágra száll s vígan dalol,
Látni, hallani fogod még biztosan valahol!
Fa ágacskája szél segítségével ablakod kopogtatja,
Üzenetet hoztam, - halkan recsegve mondja.
Menj, nyisd, tárd ki szélesre ablakod,
S lám, ott a szó, a megható, most megkapod.
Kismadár nyitott ablaknál vígan dalol,
A szellő egyszeriben szobádba hatol,
Betöltve a teret s szórja a fennkölt érzéseket,
Megmozgatva falon, a régi képeket.
Kismadár összevissza száll s vígan dalol,
Rajtad múlik látni, hallani fogod-e még valahol!

 

 

 

mousot Creative Commons License 2012.08.25 0 0 27280

Fridli Zoltán

Életem

 

Ó Istenem, kérlek, adj még nekem elég időt,
Lélekviharban megtaláljam az utat, a kivezetőt!
Kérlek, adj időt, s erőt az élethez, az ittléthez,
Erős szívet, jó lelket még egy időre a jelenléthez.
Nem, most nem, nem még nem, sohasem!
Nem akarom elveszíteni most megismert Életem!
Nem akarom elhagyni, kit úgy megszerettem!
Nem, már sohasem, egy pillanatra sem,
Harcba szállok veled érte istenem!
De jól vigyázz! Féltés vértje rajtam, s szeretet a pajzsom,
Nem akárki kovácsolta, hanem az Életem maga, Ő ki a vigaszom!
Mellette újra élek, s ha kell, érte dalolva megyek csatába,
Tapasztalataim, eszem, bölcsességem érte sorakoztatom csatasorba.
Nem szakíthat el Életemtől senki, holmi betegélet,
Szívem egészében érte dobog, mindenestül övé lett.

 


mousot Creative Commons License 2012.08.25 0 0 27279

Fridli Zoltán

Fények kapuja ...

 

ezernyi holdvilágos éjszakát,

egy lányról álmodtam át,

s hallottam hívogató, csengő szavát,

...töltsünk el még sok éjszakát.

ábrándokat kergetek,

hisz csak egy álomlányt szeretek,

s félek, hogy felébredek.

egyszer a felismerés hasított belém,

..hát te jöttél felém!

mint égi tünemény,

mint álom, mi valóra vált,

még az idő is megállt.

hát táncoljunk át ezernyi éjszakát,

lépjük át e fények kapuját!

a szerelem emeljen fel a fellegek be minket,

örökre e tiszta érzés lepje el szívünket.

 


 

mousot Creative Commons License 2012.08.25 0 0 27278

Farkas István

A Sziromtündér  

 

         Egy borús, nyári délelőttön egy fiatal, kalandvágyó méhecske repült ki a kaptárból. A közelükben már elfogyott a nektár, csak messze jutottak hozzá ehhez a csemegéhez.

         Ma azonban nem volt tanácsos messzire repülni, mert várható volt az eső, és az esőben a kis, védtelen méhecskék könnyen pórul járnak. Társai mondták is neki: - Ne repülj messzire! Siess vissza! A kis méh azonban rá sem hederített barátai szavára. A tegnapi virágpor- gyűjtéskor látott egy hatalmas, nagy pipacsmezőt. Oda akart ma elrepülni, onnan akart méznek valót hozni. Másrészt, szeretett volna egy kicsit távolabb is körülnézni, nem csak mindig a kaptár közelében lenni. Repült, repült zümmögve, közben nézegette a virágokat, köszönt nekik, s azok visszaköszöntek. Az egyik mezei virág azt mondta a méhecskének: - Te kicsi méhecske, hová repülsz ilyen vidáman? Erre ő azt felelte: - Láttam tegnap egy pipacs- mezőt, onnan hozok majd virágport, és egy kicsit világot is látok. Csak vigyázz, mondta a virág, rövidesen esni fog! Ezt azonban a kalandvágyó méhecske már nem hallotta, szeleburdin tovább repült, vidáman zümmögve. Végre meglátta a pipacsokat. Azok mosolyogva fogadták őt. Egyik virágról a másikra szállt, szorgalmasan gyűjtögette a virágport kis kosárkájába. A kosár már félig volt, amikor hirtelen megdördült az ég. A kis méh ijedten felrepült, már szinte a pipacsmező végén tartott. Majdnem kiért már, amikor hirtelen nagy záporeső zúdult le az égből. A méhecskének átáztak a szárnyai, nem tudott már velük repülni. Teljesen átfázott, végül fáradtan a pipacsok közé pottyant. Annyi ereje sem volt, hogy bemásszon az egyik pipacs szárához. Kis kosárkáját is elejtette, a virágpor kiszóródott. Fáradtan lehunyta a szemét. Mégis a társaimra és a virágokra kellett volna hallgatnom! - bánkódott. De most már hiába. Az eső egyre jobban esett. A kis méhecskét lenyomta a földre a sok víz. Kétségbe- esetten próbált arrébb mászni, de nem sikerült. Ekkor azonban meglepő dolog történt. A pipacsok a méhecske fölé borultak, így védték az esőtől. A feje fölé hajoló legnagyobb, legszebb, legpirosabb pipacs megszólalt: - Ejnye, ejnye kis méhecske, látod, nem hallgattál a barátaidra! Ki vagy te? - kérdezte a méh. Én a Sziromtündér vagyok, mondta a virág. Most megvédelek az esőtől, de legközelebb hallgass a társaidra! Eközben elállt az eső, kisütött a Napocska, a pipacsok felegyenesedtek. A Sziromtündér kelyhével felemelte az ázott méhecskét és ott megszárította a napon. Mikor a kis kalandor átmelegedett, a Sziromtündér egy virágporral teli kosarat ajándékozott neki, ilyen szavak kíséretében: - Most repülj hamar haza, nehogy újra megázz, ha esni kezd az eső, és legközelebb fogadd meg a barátaid tanácsait! A méhecske megköszönte a segítséget, a kosár virágport, és hamar elindult haza. Útközben újra találkozott a többi mezei virággal. Csodálkozva kérdezték: - Hát te hogyan kerültél ki szára- zon a viharból? Erre a méhecske büszkén felelte: - Segített rajtam a Sziromtündér, és adott egy kosár virágport is! Hát csak siess haza, mondták a virágok, a többiek már biztosan várnak!

         Nagyon örült a méhecske, amikor végre meglátta a kaptárt. Közben már csatlakoztak hozzá a társai, és örültek, hogy épségben hazakerült. Alig értek be a kaptárba, újra eleredt az eső. A kis méh megkönnyebbülve tette le a kosarat, és elmesélte barátainak, hogy létezik egy Sziromtündér, aki segít a bajbajutott méhecskéken.

 


mousot Creative Commons License 2012.08.25 0 0 27277

Fehér Miklós

 

Jelek 

Elszédültem.
Csak a vér szalad ki fejedből –
Nyugtattam magam, meginogva.
A szék karfája biztos támasz.
És ez a hirtelen sötét…
Most várni kell.
Pár pillanat...
Mintha dőlne - érzem a földet
Gyomrom görcsben
Pedig tudom, hogy semmiségek
Ezek a szédült remegések,
Az elfogyó erő.
Máskor is megesett.
Igen, máskor is párszor, régen,
Csak közben elszaladt évek
Itt felejtett súlyát hordom
Keskenyedő vállamon.
Apró gyöngyök a homlokon,
Mihez kánikula sem kell.
Jelek.

 

mousot Creative Commons License 2012.08.25 0 0 27276

Szeretettel köszöntelek Benneteket!

Szép napot, kellemes hétvégét kívánok!

 


 

„A boldogság olyan mint a levegő, csak a hiánya tűnik fel.”

szomorúfűz Creative Commons License 2012.08.24 0 0 27275

 

szomorúfűz Creative Commons License 2012.08.24 0 0 27274

szomorúfűz Creative Commons License 2012.08.24 0 0 27273

szomorúfűz Creative Commons License 2012.08.24 0 0 27272

.kaktusz

 

 

Tudod arra gondoltam,

különös dolgok a szavak,

néha simán csak,

elsiklanak akadálytalan,

máskor pedig olyanok,

mint a szellem a palackban:
bezárva ártalmatlan,
de ha őket kiengedik,
kimondva élik a saját
gonosz kis életüket...
az ember nem is gondolná,
mire is képes,
az a kis megfoghatatlan,
az a kis semmiség,
ha ott van benne
a gonoszság szelleme…
csak szó,
legtöbbször nyomtalan elröpül,
máskor hosszú éjjeleket,
vagy épp éveket megront…
azokra kell nagyon vigyázni,
azokat kell jól megfontolni,
amik nem a szeretetből születnek:
a szeretet gyermekét
belül dédelgetni kár,
úgy olyan tehetetlen,
mint kalitkában a madár...
azon töprengeni bűn,
az éhezőnek enni
adjon-e valaki,
aki megteheti:
ki kell őket engedni,
mérlegelni nem kell
félni az utóéletüktől,
mert az igaz szeretetnek
még a szava is
varázslatos csodákra képes,
üres életeket tölt meg
valódi értelemmel:
visszafogni kár őket,
mikor velük széppé
életet lehet tenni.

 

2012. augusztus 24.

 


szomorúfűz Creative Commons License 2012.08.24 0 0 27271

„Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat!
Ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg a tetteidet!
Ügyelj a tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat!
Ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet!
Ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat!”

 

Charles Reade

 


szomorúfűz Creative Commons License 2012.08.24 0 0 27270

“A megfelelő szó megteszi hatását,

de soha egyetlen szó sem lehet olyan hatásos,

mint egy jól időzített szünet.”

 

Mark Twain

 


szomorúfűz Creative Commons License 2012.08.24 0 0 27269

.kaktusz

 

 

Tudod arra gondoltam,

hogy a csodás adományt,

a gondolkodást,

irányíthatja a tudat önmagában:

olyankor jönnek a világra

az emberi gondolatok,

de ha a tudat hajóját

kormányozza a szeretet,

akkor azok a gondolatok

már az Istentől valók…

a tudat önmagában

emberi nagyon,

ha néha van úgy is,

hogy egyedül is

arra az eredményre jut:

ember és Isten akar egyet,

a mozgató erő

akkor is különböző,

s a tudat szeretet nélkül

megalkuszik könnyen…

okos, mert

ismeri a helyeset,

de nem bölcs,

mert sokszor van ott a „csak”,

érv, hogy miért,

miért akarja máshogy teljesen…

a szeretetnek nincsen de,

nem alkuszik az Isten,

ha egyszer a méreg árt,

minden botcsinálta érvnek ellenáll,

szegénységet is vállal inkább,

mert a szeretet, az Isten,

a jóra ellenérvet nem ismer.

 

2012. aug. 24.

 


szomorúfűz Creative Commons License 2012.08.24 0 0 27268

Ancsel Éva

 

A szomorúság a lélek elidőzése az időben.

 


szomorúfűz Creative Commons License 2012.08.24 0 0 27267

Szomorúfűz

Kialszik szemünkben a fény

 

 

Az ég azúrkéken ragyog

illatokat sodor a játékos szél

a patakparti nádasok felől

a horizont kárpitja sejtelmes,

a felhőfodrok összeölelkeznek

a természet neszei zizzennek,

a Szép, s a Remény éltet,

szívünk, lelkünk reszket

Átölel bennünket a szeretet

Szavaink áldással telve

Angyalsereg vigyázza léptünk

Fátyolt borít ránk az emlék,

bennünk a fájdalom röppen szét

a felhők mögött a Nap ragyog,

de a szél minden reményt elsodor

Kialszik szemünkben a fény ...

 


 

szomorúfűz Creative Commons License 2012.08.24 0 0 27266

Idő múltán
(Jorge Louis Borges)


"Idővel az ember megérti mi a különbség a között, hogy tartasz egy kezet vagy leláncolsz egy lelket….

És megtanulod, hogy a szerelem nem azt jelenti, hogy lefekszel valakivel, és hogy ha nincs valaki melletted, nem azt jelenti, hogy egyedül vagy

és megtanulod, hogy egy csók még nem szerződés, és az ajándék, nem ígéret

.. és elfogadod a zuhanást emelt fővel és nyitott szemmel

és megtanulod az utakat, a mára és a mostra építeni, mert a holnap nem garantálja a terveidet

..a holnapnak mindig van egy csomó olyan változata ami megállíthat feleúton

és idővel megtanuljuk hogy a nagyon sok is, az életet adó meleg is égethet és elszenesíthet

..fogjál hát neki ültetni a saját kertedet és diszítgetni a saját lelkedet ahelyett, hogy mástól várod, hogy virágot hozzon

..és tanuld meg, hogy tényleg el tudod viselni, hogy tényleg van erőd, és tényleg értékes vagy

és az ember csak tanul és tanul…..

és idővel megtanulod, hogy ha csak azért maradsz valakivel mert gazdag jövőt ígér, előbb utóbb visszatérsz a múltba

Idővel megtanulod, hogy csak az tud boldogságot adni aki elfogad hibáiddal, és nem akar megváltoztatni

de ha csak azért maradsz valakivel, hogy ne légy egyedül, idővel majd nem akarod látni

Idővel megtanulod, hogy az igazi barát kevés és harcolnod kell érte, mert másként körülvesznek a nem igazak

..idővel megtanulod, hogy a haragból kimondott szavak egy életen át bánthatják azt akit megsérteni akartál

..megtanulod, hogy mindenki mondhatja “sajnálom” , de megbocsájtani csak a nagy lelkek tudnak

..megtanulod, hogy ha megsértettél egy barátot valószinű, soha többet nem lesz úgy mint régen

Megtanulod, hogy lehetsz boldog az új barátokkal is, de eljön az idő amikor hiányozni kezd az a régi

Megtanulod, hogy semmi sem ismételhető

.megtanulod, hogy ha megalázol és lenézel egy teremtményt előbb- utóbb visszakapod sokszorosan

..megtanulod, hogy ha sietteted, kikényszeríted a dolgokat nem válnak a remélté

és megtanulod, hogy a MA a jó, pont ez a perc, nem a holnap

és megtanulod, hogy ha jól is érzed magad azokkal akik körülvesznek, mindig hiányozni fognak azok akik már nincsenek

Idővel megtanulod, hogy ha megbocsájtással próbálkozol, vagy bocsánatkéréssel, vagy kimondani, hogy szeretsz és vágyódsz, hogy szükséged van, hogy barát szeretnél lenni….. egy sír fölött, haszontalan

Megtanulod ezt mind, de csak idővel"

 

szomorúfűz Creative Commons License 2012.08.24 0 0 27265

Szomorúfűz

Futamok

 

Hova visz az út?

Ifjúságunk rég elszállt

Megtépett világ

 

Otthonom csendes

Kopogtass be ajtómon

Életre kelek

 

A hold rám mered

Nézem a csillagos éjt

Borzongás kísér

 

Reménytelenség

Árnyékomat figyelem

Félelmem bezár

 

 

 


szomorúfűz Creative Commons License 2012.08.24 0 0 27264

“A boldogsághoz két út vezet. Vagy csökkentjük a vágyainkat, vagy növeljük lehetőségeinket. Ha bölcs vagy, mindkettőt megteszed.”

“Az emberi boldogság ritkán a hatalmas vagyonok gyümölcse, sokkal inkább támad napi apró örömökből.”

 

 

Benjamin Franklin

 


Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!