Nagyon érdekes és tanulságos volt olvasni a Rolling Stones-fanek homepage-ét. Nem akarok "ellenlábaskodni", vagy fölemlegetni holmi ostoba "Beatles kontra RS" vitát (mellesleg ez a vita nem, vagy legföljebb RS-oldalról létezik), mindenesetre azt javaslom: nyissunk mi is itt egy oldalt, azaz írjon mindenki, aki vonzalmat érez a Történelem Legnagyobb Zenekara, a BEATLES iránt! Kicserélhetnénk egymással a véleményünket, információinkat stb. Profi rajongók, figyelem! Máris a figyelmetekbe ajánlok egy hasznos weboldalt: www.rarebeatles.com
Persze, igazad van, de a kérdező "Beatles TV felvételeket" kérdezett, márpedig azok a "Promo-k", akármilyen szándékkal is, de TV stúdióban készültek...
Igazából itt 4 külön kategóriát lehet megkülönböztetni.
1. Promo klip, amit kifejezetten valamelyik kislemezhez forgattak, stúdióban (pl. Ticket to Ride, We Can Work It Out) vagy külső helyszínen (pl. Paperback Writer, Strawberry Fields, Penny Lane). Ezek playback felvételek, illetve egy részüknél nem is imitálják az éneklést. A Hey Jude / Revolution páros az egyedüli kivétel, amit hibrid megoldással fél-playbackkel vettek fel, az ének élő.
2. Élőben, stúdióban felvett vagy közvetített TV műsorok pl. Ed Sullivan Show, Shindig.
3. Előre, stúdióban felvett playback TV műsorok, pl. Big Night Out, Ready Steady Go!
4. Nem stúdióban rögzített élő fellépés, amit a TV élőben vagy felvételről közvetített, pl. Royal Variety Show, NME Pollwinners.
Ne keverjük a tévés klipeket a tévés fellépésekkel. A klipeken tényleg néha meg rá is jatszottak a playbackre, de pl. Az Ed Sullivan Show-k élőben mentek. Az egyik tévés Help!-ben pl. Lennon összekeveri a sorokat, aztán annyira belezavarodik, hogy hol tart, hogy a vokál segíti ki.
Általában nem szeretem az ilyen "így nézne ki XY napjainkban" rajzokat, mert gagyik (jó példa erre a híres "64 éves Beatle-k" grafika, ami talán még a dal kiadása környékén készült: megközelítőleg sem így néztek ki az ezt a kort megért tagok, sőt Lennon jobban hasonlított ott Bergendy Istvánra, mint önmagára.
Ez a rajz viszont annyira jól sikerült (a Facebookon találtam), hogy gondoltam, megosztom.
Persze senki nem úgy öregedik, ahogy egy fiatalkori fényképe alapján valaki elképzeli (úgy értem, az ember hízik, fogy, kopaszodik, stb: a negyvenéves Lennon kinézetét se lehetett volna "megjósolni" mondjuk egy 25 éves kori fotó alapján), de ez az ábrázolás annyira jó lett, amit tényleg el tudnék képzelni a valóságban is (oké, a szemüvegben mondjuk nem vagyok biztos :D).
Szomorú statisztika, de biztos örülne annak, mennyien hallgatják és tartják fontosnak még ma is.
És jó eséllyel újabb negyven év múlva is.
Vidámabb téma: az új McCartney albummal úgy vagyok másfél hónap után, hogy bár az Egypt Stationnel ellentétben minden dal tetszik (sőt, már első hallásra is tetszett) róla, viszont egyik dal sem tetszik annyira, mint az ES-ről bármi (kivéve az egy-két nem annyira tetsző dalt). A hangja öregedése nem zavar, bár net-szerte sokakat sokkolt.
(Ha Paul meg tud békélni a hangja változásával, a hallgatóinak is meg kéne.)
Egyetlen Ok miatt várom a Jackson-féle filmet, hogy tudniillik azzal párhuzamosan az eredeti Get Back filmet is felújítják/bemutatják/kiadják. Számomra az tényleg része a Beatles történelemnek, ez az új film amolyan érdekességnek jó, de számomra nem igazán fontos. Ahogy a Let It Be lemez is - minden hibájával együtt - sokkal inkább része az életműnek, mint a Naked album.
Ma két éve jelentették be, hogy készül a Get Back film, de még mindig nem láthattuk...
Mintha átok ülne azokon a felvételeken: a Let It Be lemeznek is volt vagy három verziója, majdnem másfél évig tologatták a megjelenést, harminc évre rá pedig átfazonírozva jött ki, a film kálváriáját már nem is említem.
Mind a lemez mind a film sorsa teljesen példátlan a Beatles életműben. Ehhez zárkózik épp fel Jackson mozija...
Leginkább az döbbentett meg, hogy Jackson alig egy hónapja azt nyilatkozta, hogy a munka felénél járnak.
Két év alatt, ráadásul úgy, hogy réges-rég leforgatott anyaggal dolgoznak... Tudom, hogy a tavalyi év ennek is betett, de még azzal együtt sem értem ezt a tempót...
Hosszú-hosszú idő után újrahallgattam a Some Time In New York City-t és arra jöttem rá, mennyivel jobb lett volna ez az album EP-ként vagy Magical Mystery Tour-módra kislemezekkel LP-vé hízlalva, valahogy így:
1. New York City
2. Attica State
3. Angela
4. Woman Is the Nigger of the World
5. John Sinclair
6. The Luck of the Irish
1. Power To The People
2. Cold Turkey
3. Instant Karma (We All Shine On)
4. Happy Xmas (War Is Over)
5. Give Peace A Chance
És hogy az eredeti formátum azért mégse sérüljön, a második lemez Some LIVE In New York City címmel az az év augusztusi koncert anyaga lenne (akár az, ami '86-ban kijött végül).
Mivel a koncertek később voltak, mint a lemez amerikai megjelenése (és az angol is csupán két héttel utánuk), ehhez el kellett volna tolni a kiadást október-november tájára.
Ebben a formában se tartanánk persze a szólókarrier csúcsának ezt a duplaalbumot, de kb. százszor jobb volna a megítélése szerintem.
