Ki tud valamit Tukszi Kálmánról? A XIX. század második felében betyárkodott Zalában. Dédnagyapám gyerekkorában (Becsehely) barátkozott a fiával, állítólag úgy mentek málnázni, hogy a Tukszi gyerek kiált az erdőszélén a hazatérő asszonyok elé és azt kérdezte: - Tudjátok e ki az apám Tukszi Kálmán ? Erre az asszonyok szó nélkül teletöltötték a két gyerek kosarát a sajátjukból. Szóval az alma nem esett messze a fájától.
A következő könyveket szeretném eladni! Nagy Czirok:Betyárélet a Kiakunságon Szűcs S:Betyárok pandűrok egyéb hírességek Bencsik J:Paraszti állattartás Hajdóböszörbényben Ecsedi:A Hortobágy puszta és élete 1914 Szappanos J:A nagy pusztán
Bogár Imre egy szerencsétlen sorsú, de kevésbé jelentős figura volt a valóságban.
A banda hierarchiájában alacsony szinten volt, a bandavezérséget előbb Horváth Péter (Dönti Peti), majd annak erőszakos halála után az idősebb Bogár, az Imre apja töltötte be.
Bogár Imre azért lett híres, mert igen fiatalon, húsz esztendősen felakasztották és ez megindította a korabeli nép fantáziáját és elkezdtek mindebféle legendákat, balladákat és népdalokat költeni róla.
Jellemző különben a korabeli magyar igazságszolgáltatásra, hogy bár az ellene felhozott vádak nagy részét nem tudták bizonyítani, a nemesekből álló Pest vármegyei bíróság mégis a halálba küldte.
Néhány könyv a betyártöténetek rajongóinak. Könyvajánló, ismertető.
Elnézést, ha már írtak róla a topikban, rég olvastam végig a hozzászólásokat.
Balogh Béni: Vidróczki a nevem!
Ez a könyv nem is annyira regény, inkább ponyva. Rövid történeteket beszél el arról, hogy mikor mit tett a betyár, bár már inkább a szájhagyományra épít. Az azért elég túlzás, és meseszerű, hogy a betyár álruhában járt és leckéztette meg a pnadúrokat, gazdagokat. Már a könyv hátlapja is erről árulkodik.
"Kalandját a szabadságvágy, a szegények védelme, nők tisztelete, szülök szeretete jellemzi."
Nekem olyan Mátyás királyos hangulata volt. Azért érdemes elolvasni, hogy ne maradjon ki a sorból. Akkor már a másik sokkal jobb:
A köny igen izgalmas, és cselekménydús. Itt is vannak azért szájhagyományok, de mégis pörög a történet. A könyv nagyban hasonlít a filmhez, és többször szó szerint ugyanazok a mondatok is hangzanak el benne, mint a filmben. Amúgy érdemes elolvasni, mert sok helyen teljesen más események, és helyszínek vannak, mint a filmben.
Krúdy Gyula: Rózsa Sándor
Ugyan ezt már a topikban írta valaki. Érdemes ezt is elolvasni a Rózsa Sándor rajongóknak. A könyv igen rövid, de mégis annyiban elengedhetetlen, hogy a betyár egész életét veszi végig. Ellentétben ugye Móricz Rózsa Sándor regényével, amely ugye hiányos és befejezetlen. Szerepel ebben például az elengedhetetlen vonatkisiklatás története is. Sok benne a monda és szájhagyomány.
Sipőcz József: Savanyó Józsi, a jó betyár
Ez egy igen értékes mű, mert ez már életrajzi írás. A szerző egy leszármazottja a betyárnak, és ezt családfával igazolja is. Ugyan beszámol szájhagyományról, versekről is, de mégis a valóságnál marad. A könyv egyébként legálisan letölthető pdf formátumban. (én ki is nyomtattam) :)
Kihagyhatatlan. Amúgy a könyv borítóján van egy öreg úr. Nem derült ki, hogy az magát a betyárt ábrázolja, de a könyvben azt írja, hogy a század elején a rokonok lefényképezték a megöregedett betyárt. Ha ő az, mindenképpen értékes az a fénykép a borítón!
Más alap művekről nem írok, mert azt már kitárgyalták sokan, és mondhatom, hogy alap mű. Mint amilyen Szentesi Zöldi László két műve. Alap, hogy egy betyárrajongó, elolvassa. Én már többször elolvastam a betyárkönyvet, a Rózsa Sándort meg kétszer.
Érdekelne, ha valaki tud infót:
Héjjas Pál: Az a híres Bogár Imre...
Sajnos ez nem is rendes könyv, hanem a Pest megyei levéltári füzetek egy darabja.
A másik, bár az nagyon régi, még antikvárimban se nagyon hallottak róla:
Fazekas István: Bogár Imre Az erdők királya
A könyv azért lehet igazi csemege, mert 1180 oldalas! :)
Ott volt pl. a Dobos Gabi, a híres bihari betyár az 1860-as években, aki - ha igazak a feljegyzések - hosszú betyárkodása alatt senkit nem ölt meg, sőt a csárdákban kiosztott néhány baráti pofont leszámítva, nem is bántalmazott senkit...
Igen, a betyárok élete minden volt, csak nem romantikus. Viszont, ha az átlagembert békénhagyta, alighanem arra gondoltak, hogy ellenségem ellensége az én barátom.
Sajnos én azt a következtetést vontam le belőle, hogy a köztudtaban élő romantikus képpel ellentétben a betyárok többsége közönséges és hidegvérű rablógyilkos volt, aki a hiedelemmel ellentétben nemcsak a gazdagokat fosztotta ki és ölte meg, hanem bizony a szegényeket is.
Jó, azt elismerem, hogy volt néhány kivétel is, de túlnyomó részükre a bennünk élő romantikus kép nem igaz sajnos.
Még egy irodalmi vonatkozás jutott eszembe: egy Csadravalin Lodojdamba nevű mongol szerző Tisztavizű Tamír címmel írt egy regényt, ami szintén betyártörténet.
Nem irigylem a filmezőt, és akkor még nagyon enyhén fogalmaztam! Eszembe jutott, amit Molnár Gábor írt egy fotózásról. A szerencsétlen fényképésznek dolgába került, míg meggyőzte, hogy a fotómasina nem fegyver. Csak úgy sikerült, hogy maga is elé állt, más valaki meg őt fotózta le. Ezek után nagyon méltánylom, amit a filmes művelt. A legtöbb emberre ráillik, hogy első látásra tíz év.
Azt hiszem, egy kissé méltánytalanul ítéled meg a helyzetet. Gondolj csak a Robin Hood körül kialakult mesefolyamra, vagy pl. a vadnyugati útonállókra, akár Kölyök Billre vagy Bill Hickok-ra. Nem is beszélve az ausztrál Ned Kellyről. Aztán itt van Bonnie és Clyde agyonmítizált története, akik csak ocsmány gyilkosok voltak. Molnár Gábor szerint Braziliában egy Lampaio nevű rablógyilkost is bálványoztak. Merem állítani, ezekhez képest Sobri Jóska, Angyal Bandi vagy Rózsa Sándor kifejezetten úriember volt.
Micsoda higéniai állapotok uralkodhattak ezekben a dél-alföldi csárdákban, hogy a disznókat csak úgy be lehetett hajtani.
Azt úgy nagyjából el tudom képzelni, hogy ezek a híres (die) Ungarische Betyárok honnan szerezték a dalban szereplő disznókat. Bizonyára a helyi gazdaboltban vásárolták..:-)))
No ez sem gyönge:
Arra kérem komisszár úr uramat
Ne lőjje ki alólam a lovamat.
Ejnye azt a kutya betyár mindenit
A lovát félti, nem a saját életit.
Különben ha tudtok még betyáros témájú csárdásokat, népdalokat, légy szi linkeljétek be nekem, nagyon szívesen fogadom.
Nagyon jóízűeket szoktam ezeken röhögni, mint az egész puszta-csikós-gulyás-csárdás Ungarische Betyarrommantikon....:-)
Kocsmárosné, szép csárdásné, de ugat a kutyája Azt gondolja, lopni járok hozzája Nem járok én lopni Kend udvarába, A babám szavát, csengő hangját hallottam a csárdába.
Kocsmárosné, szép csárdásné, de savanyú a bora. Olyan mint a, olyan mint a savanyított uborka.
Kocsmárosné, cukrozza meg a borát,
Még az éjjel, még az éjjel elszeretem a lányát.
Vagy egy másik gyöngyszem a csűrdöngölős nagyalföldi csárdavilágból:
Azért egy a javukra írható: 1849-ben a menekülő jonvédeket sikerrel szöktették külföldre, illetve biztonságos helyekre. Feltehetőleg azért, mert nagyon nem kedvelték az osztrák hatóságot, de ez csak kevéssé csökkenti az érdemeiket.
