Keresés

Részletes keresés

nilola Creative Commons License 2004.06.02 0 0 34
Ima

az a sírás várjon. Várnia kell.
Sokáig, akármeddig, nem tudom.
Az isten verje meg lépteid
nyomát. Lábaidra,
lábaidra vigyázzon.
/ F.Á. /

nilola Creative Commons License 2004.05.23 0 0 33
Ignotus: Akarom

Azt akarom, hogy rámszorulj,
Azt akarom, hogy sírj utánam,
Azt akarom, ne menj tovább,
Azt akarom, maradj meg nálam

nilola Creative Commons License 2004.05.09 0 0 32
Egy forró csók, egy ölelés...
Lázas szivünk összedobogna...
Aztán jöhet, mit bánom én,
A kárhozatnak égő pokla!
...Nincs kárhozat, mely ily gyönyörre
Eléggé gyötrő, kínos volna!

Ady Endre

nilola Creative Commons License 2004.05.08 0 0 31
Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.
Reményik Sándor
nilola Creative Commons License 2004.04.26 0 0 30
Én feléd nézek két szememmel
s a szájam zárt, mert titka van.
S feléd lengetem két kezemmel
a szívem, amely nyitva van.

Somlyó Zoltán

nilola Creative Commons License 2004.04.25 0 0 29
Emlékszel? Engem elfeledhetsz.
De a percekre emlékezzél,
mikor odabújtál szívemhez
és magadról megfeledkeztél.

Váci Mihály

nilola Creative Commons License 2004.04.24 0 0 28
álmaim terültek lábaid elé;
lépj lágyan: amin jársz: az álmaim.

/Szabó Lőrinc/

nilola Creative Commons License 2004.04.23 0 0 27
Élj
Úgy, hogy soha
ne szégyelld, ha a világ
megtudja, mit teszel,
mit mondasz,
még akkor is, ha nem igaz,
amit a világ
megtudott.

Richard Bach

nilola Creative Commons License 2004.04.23 0 0 26
"Felismertem, hogy az ember citadellához hasonlatos. Ledönti a falait, hogy megszerezze a szabadságot, de az csak feldúlt, s a csillagoknak nyitott erődítmény marad. Akkor fölébred a szorongás... Citadella, az ember szívében foglak felépíteni."

/Antoine de Saint-Exupéry/

nilola Creative Commons License 2004.04.17 0 0 25
Virul, izzik és világít,
s némán a magasba mered;
szerelemtől, gyötrő vágytól
sír, illatozik, remeg.

Heine

eklan Creative Commons License 2004.04.01 0 0 24
Leült egy fűvel borított földhányásra, a várost nézte és arra gondolt, hogy egy napon haza kell mennie. És egy napon teremtenie kell magának egy otthont, ahová hazamehet. Azon tűnődött, vajon az otthon olyasmi-e, ami egyszer csak kialakul egy helyről, ahol sokáig él valaki, vagy olyasmi, amit a végén megtalál az ember, ha elég sokáig és elég erősen akarja."
/Neil Gaiman - Amerikai Istenek/
eklan Creative Commons License 2004.03.27 0 0 23
Ahol a szabadság a rend,
mindig érzem a végtelent

(József Attila)

eklan Creative Commons License 2004.03.25 0 0 22
Már mozdulatlanul lapult az indián,
de izgalom szaladt még sziszegve fönt a fán
s a szél forgatta még a puskaporszagot.
Egy megrémült levélen két vércsöpp csillogott,
s a törzsön szédelegve tornázott egy bogár.
Rézbőrü volt az alkony. És hősi a halál.

Radnóti Miklós

eklan Creative Commons License 2004.03.20 0 0 21
Ma egész nap csak téged szerettelek
Szívemben tisztaság volt és béke.

Bálint Lea


VMarianna Creative Commons License 2002.11.05 0 0 20
Szilágyi Domokos

Zsoltár, vigasztalan...

Bejártam a bejárhatót
a tudni szeretném, mi van ott,
ott, a bejárhatón túl.
Ahol vagy kijózanodik
avagy belébolundul
az elme, hogyha kondul
elállhatatalan kondulás
és kong és kong bolundul;
hiába födi rög szemed-
füled, hogy ne hallj és ne láss,
hiába szólitsz szenteket,
hiába párnás poklot
(az is utadba botlott)
hiába a fájó füvek,
nem - válogatós férgek.
hiába az életbe rugnod,
hiába esdel szörpöt, lúgot
és bájitalt és mérget,
hiába ezerszer unott
szellemi szépség-koktumok,
csak nem tudod, csak nem tudod
hogy mi van ott, hogy mi van ott,
miután a bejárhatót
bejártad a határig
csak nem tudod, csak nem tudod,
hogy túlnan mire válik,
ebek harmincadján van minden,
csak ezt tudod - ennyi: az innen.
Ha megvigasztal az ige,
azt mondanám most: bújj ide.

VMarianna Creative Commons License 2002.11.04 0 0 19
Magyari Lajos:

CSOMA SÁNDOR NAPLÓJA

1

"Rejtelmeim birtokában, szárazon csikorgó
kínjaim között, de bírva még a
test romlását figyelő riadt elmét -
idegenek és más lelkűek között,
én, Csoma Sándor, meghalni készülök.

Nincs - mert szükségtelen - a testamentum:
porom itt marad; elég távol ahhoz tőletek,
hogy figyelmeztető szónak támadjon fel
ez idehurcolt test, e vacak,
miben nagy titkom porladni marad.

De elég közel, hogy a kegyelet
utánataláljon, ha majd megszereztétek
valahonnan a lángot, a lángomat,
mivel próbáltam felgyújtani...
a száraz, a szomjas rőzsét...
(De botorak vagyunk, de esendők,
ó, csak kései véreink ne nyögnék!)

2

Ki verte meg azt a kisfiút az utak igézetével,
dobogni ki lopott bele nyugtalan szívet,
s ígérte-hazudta, hogy messzire ér el?

Ki tette, hogy ÉHÉT csak ez veri el,
csak így tűri meg lelkesnek a föld,
s béna köveivel nem keveri el?

Ki áldotta meg megszállott álommal,
válthatatlan drága, de talmi kinccsel,
szegénységen ragyogó cifra lommal?

Kicsi királyfik nyomára ki küldte,
pokolra-mennyre ki űzte ezt a kisfiút?

Az utat én akartam,
mert engem akart az út.

3

Csörgőt ráz, csörgőt, csörgővel hívogat:
földből, ölből, házból kicsalogat,
csörgőt ráz, kolompot, harangot,
meleg testembe rejtette a hangot,
csal át erdőn, úton, át az árkon,
forrást buzogtat a láthatáron,
csörgeti bennem, csörgeti magamban:
elérsz valahová, jössz valahonnan -
még egy lépést, mert születtél,
valaki küldött ...
még egy lépést, mert aki küldött,
bízva küldött,
még egy lépést, mert járni tudsz,
hát muszáj menni,
százezer lépést, mert nem hisz
az utadban senki ...

Addig a városig, addig a hegyláncig ...
Születéstől halálig.

4

Ha megalkotjátok az energikus
táj fogalmát, s utamra ebben találtok
indokot,
próbáljátok meg továbbgondolni a gondolatot:

Akinek semmije nincs,
mindent csak az akarhat,
mert nem lehet: hát álommal beéri,
de azt legalább
kíméletlenül tudja kérni ...

Akit feldob magából a nép,
az nevében akarjon nagyot.
(Kit érdekelne különben Bokharában,
hogy székely-magyar vagyok!)

5

Üzent utánam az otthoni világ:
összeomlott egy gerendaház,
égbe szállt róla a cserép,
roppanva csuklott meg a váz,
az udvarból az állatok futottak,
egy fűzfa kitépte gyökerét,
a fűzfa lehajolt,
leborultak a kertsasok, gazdátlan
leng a szélben egy kasza,
esendő füvek ütötten nézik -
mankóján apám tavalyi mosolya ...

Üzent utánam az otthoni világ,
vérembe lopta áramát.

6

Ó, a lélek melléktermékei, kolonc vágy,
indulat, gyengeség, szerelem,
mint nyúlfival a lecsapó vércse,
gyalázkodva játszanak velem.

És vért csordít a gyengeség,
pedig erő továbbmenni kéne,
mert messze van a kincs nagyon,
s pazarlódik az ember vére.
Hamuval szórom a fejem,
átokkal szikkasztom a vágyat,
és a győzelmem: cifra kín,
elkerül édes gyalázat.

Győzök megint: töretlen homokon megyek.
Felettem látomásos forróság táncol.
Lengeteg.

7

Mint kagyló testébe fogadott gyöngyét
(pedig valami véletlen áram sodorta),
óvom a szót, a hazulról hozottat.
Idegen csendben rügyezik ki bokra.

Húsomba takarom: növekedjék,
fájdalom árán is tisztuljon a fénye -
árulóm lehet ő, lehet menedékem:
halálos páncél a kettőnk kötése.

Nyelvem alól szikrázva felmutattam,
ha arra kért egy szelíd idegen
(napnyugati királynak mondott érte,
és megcsókolta a kezem).

A másik csak látni követelte,
s hogy forgassam, pengét lökött
melléje, s rikoltva röhögött:
"Elveszem gyöngyöd, ha kiköpöd."

Azóta zárva a gyöngy, homályban.
Sebes a szám, hát hallgatok,
méretlen út van még előttem,
mint nyelvetépett dervis, ballagok.

8

A sivatagon át megőrül, aki gyenge,
a lángoló homokba veti magát,
hívja állati vággyal az enyhet adó,
kés bizonyságú, hűvös éjszakát.

Ilyenkor gondolj valami másra -
halkan gyűljön az erő szíveden,
és ne alkudj olcsón a pusztulásra:
a véghez itt még minden idegen.

Lázak tánca járja csontjainkban,
s bizony kidől a szemre vélt derék ...

9

Megkínoztak egyszer, tudni akarták:
ki vagyok, honnan, mit rejtegetek.
Mondtam: a lelkem, valami álmokat.
Bambán néztek, mint hülye gyermeket.

Mert mindenek fölött való a módszer
(nem lehet ily egyszerű igazság):
idegeimet bölcs szakértelemmel
tépdesték, s rángó sebbe hagyták.

Néztek, bűvöltek, belém haraptak -
csak a kígyó nézhet így egeret;
nem fájt, csak furcsa, hogy tudtam,
ember vagyok, és ők is emberek.

10

Most könyvek, nyelvek csendjében élek,
a nyugalom párolog, mint keserű teám,
időnként nyugtalan híreket hoznak,
nyugtalan Európa így talál reám.

S hiába várni tunya áltatás,
és mindenemet otthon őrzöm,
semmim sincs, hát lehetetlen,
hogy kincseim sorsa ne gyötörjön.

A lámák csak értetlen megállnak:
honnan bennem a kínok bokrai ...
(A lámák süket fülébe magyarázom:
"Magyar vagyok, de európai.")

11

No, híres vándor, hová vitt az út,
kihordott álmod merre láttad?
Vagy megfojtottad azt a kisfiút,
ki benned nyöszörögve lázad?

Akárki Mister tudja, merre jársz,
s agyadat becsüli nagyon,
megírja helyetted testamentumod:
hogy ki népé lészen e vagyon ...

S hiába sikolt fel az a kölyök
lázas és megcsalt éjszakáival ...
Erős lettél, ezt is eltűröd,
bódít a tett, akár az ital -

álmodat immár eltakarhatod
a föld minden szavaival.

12

Oly magasan vagyok idefenn,
a fenséges halál lábainál,
a némaság fehér csúcsainál,
az emlékezés szennyes köveinél,

a megvallás mély medreinél -
hogy már hittel hiszem:
vallhatok józan borzongással,
mindent megadó szelíden,
szigorúan, hidegen.

Az utat megjártam, s ami kész:
az már nem az enyém.
(Ami volna még, ahhoz csalna,
hívna talán valami részeg remény.)

Lehet, hogy szeretni lett volna jó,
asszonyt ölelni, nemzeni gyereket,
kaszálni áramos nyári szélben,
fejszét emelni téli dérben,
túrni a földet, kóstolni azt, ami
érdesen, de érdesen Való!

Lehet, hogy ez lett volna jó?

13

A nép, melyből vétettem, bizonnyal megél,
tagadjátok le előtte kínjaim,
elég, ha gond akasztja, próbálja a tél.
De tegyétek, hogy lelkét megtartsa - megtalálja,
táplálja a föld ott, ahol él,
szikkadjon el az emlék ázsiája,
szívünknek is jusson bor, kenyér.

Beváltatlan álmom minek fájjon?
A tévedésnél igazam erősebb,
nem az a fontos, hogy rokonok -
de testvérek lakják ezt a földet.

Én pedig? A test már vészt csenget,
de élek. Most a magam dolga minden,
nem hagyakozom, magamért nem remélek.

Ti se szerkesszetek belőlem
szakállas példabeszédet."

tresk Creative Commons License 2002.10.10 0 0 18
Szécsi Margit: Úgy néztem

Úgy néztem magamra mindig,
ahogy csodára nézni illik.
Csodára, az ember fiára.
Kezeire, nyírott hajára.

beritibi Creative Commons License 2002.10.10 0 0 17
Radnóti Miklós

ESŐ ESIK. FÖLSZÁRAD...

Eső esik. Fölszárad. Nap süt. Ló nyerít.
Nézd a világ apró rebbenéseit.

Egy műhely mélyén lámpa ég, macska nyávog,
vihogva varrnak felhőskörmü lányok.

Uborkát esznek. Harsan. S csattog az olló.
Felejtik, hogy hétfő s kedd oly hasonló.

A sarkon túl egy illatszerárus árul,
a hitvesét is ismerem szagárul.

Elődje vén volt már. Meghalt. S mint bárki mást,
csak elfeledték. Akár a gyökvonást.

Feledni tudnak jól. A tegnapi halott
szíveikben mára szépen megfagyott.

Egy újságlap repül: most csákót hord a szél.
Költőt is feledtek. Ismerem. Még él.

Még kávéházba jár. Látom hébe-korba,
sötét ruhája válla csupa korpa.

Mit írjak még e versben? Ejtsem el talán,
mint vén levelét a vetkező platán?

Hisz úgyis elfelejtik. Semmi sem segít.
Nézd a világ apró rebbenéseit.

1941. január 30.

tresk Creative Commons License 2002.10.09 0 0 16
Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis.
Mért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis.

József A.: Két hexameter

tresk Creative Commons License 2002.10.08 0 0 15
Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky: Négysoros

Törölt nick Creative Commons License 2002.10.08 0 0 14
MÉg egy nagy kedvencem, bár ez túl rövid ahhoz, hogy kiragadjak belőle egy-két sort:

Georg Trakl: Nyár

Nyár a meszelt ívek alatt,
sárgálló gabonák, ki-be száll
a madár meg a zöld komor illata este.
Rőt ember, hova tartasz az alkonyi úton?
Fenn a magányos dombon a csont-ház mellett
erdei lépcső fokain táncol ezüsten a szív.

Törölt nick Creative Commons License 2002.10.08 0 0 13

Varejtékkeresztektől görnyedő ráncokkal terhes Golgotha volt a szememalja, ahol az éjek szénporos Krisztusai feszültek kéken.

(szintén R. M.)

beritibi Creative Commons License 2002.10.07 0 0 12
"Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint a húr, ha pattan.
Tarkólövés. - Így végzed hát te is, -
súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. -
Der spring noch auf, - hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen. "
harum-scarum Creative Commons License 2002.08.31 0 0 11
Se meghalni, se nem élni,
Lemondani, de remélni
Ülni, föl-fölkelni,járni
Várni, várni, várni
"Elaludni és álmodni
Álmodozni, gondolkodni
Vágyni, vágyni, elepedni,
Hagyni a szívet repedni
Nézni, nézni, elámulni
Csak bámulni és elmúlni
Örülni az égnek reggel,
Beszélni a gyermekekkel,
Heverészni és sétálni,
Fütyürészni és tréfálni,
Mindenkit mosollyal csalni
Mulatattni vígasztalni,
Elfáradni és pihenni,
A könnyeket kiengedni,
A könnyeket könnyen venni,
A szenvedést elszenvedni,
Tenni venni, jönni menni,
Képzeletben messze lenni......."

Nem tudom tovább, nem tudom a szerzőjét és nem tudom a címét. Csak ezt a részletet.

sTormy Creative Commons License 2002.08.28 0 0 10
órákig vártalak ariadne
e hovátlan világon közelebbről
a megbeszélt helyen
hiszen ígérted
kivezetsz esetleg
a fényre

(Petri György: Öt tétel)

Énekelj! Az átkozott gitáron
tépdesse kezed a húrokat,
te utolsó, egyetlen barátom!
Jó ez: kocsma füstje fojtogat.

(Szergej Jeszenyin: Énekelj!)

fogj festékszórót s írd
falra neved,
s írj egy-két szót: üzenj.
Próbálj meg jelet hagyni,
jelecskét.
Hisz életünk
annyira jeltelen.

(Pintér Lajos: Annyira jeltelen)

VMarianna Creative Commons License 2002.08.28 0 0 9
Rilke: Herbsttag

"Wer jetzt kein Haus hat, baut sich keines mehr.
Wer jetzt allein ist, wird es lange bleiben,
wird wachen, lesen, lange Briefe schreiben
und wird in den Alleen hin und her
unruhig wandern, wenn die Blatter treiben."

magyarul:

Rilke: Őszi nap (ford.: Komlós Aladár)

"Kinek most sincs még háza, sose lesz,
s ki most maga van, már marad magára
éjszaka olvas, folyton levelez
s a ligetben bolyg, valakit keres,
mikor a lombok őszi tánca járja."

haruspex Creative Commons License 2002.08.23 0 0 8
Pilinszky:Kihült világ:
"Kihült világ ez senkiföldje,
s,mint tetejébe hajított ócskavasak
holtan merednek reményeink
a csillagok."
VMarianna Creative Commons License 2002.08.23 0 0 7
Tornai József: Azok a hallgatag, sötét vizek ott

"Valami olyat adott neked a természet,
ami kétfelé lökött:
borzadva emelkedtem tőle és ujjongva zuhantam,
de senki még olyan
messzire nem bukott homályos
kútjaimba, mint te,
senki még úgy föl nem kavarta
azokat a hallgatag, sötét vizeket ott,
hogy azóta is hullámoznak
és harsogásuktól
bonthatatlan mélységek visszahangoznak."

VMarianna Creative Commons License 2002.08.23 0 0 6
József Attila: Magyarország messzire van...

"Uram, nem látta Magyarországot?
Ott ősz van,
Kicsike kertjeinkbe
Zörgő, száraz virágokat ültet
Az ur."

József Attila: Reménytelenül

"A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok."

József Attila: A szemed

Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S lelkemben halkan fuvoláz a vágy.
Mint ifjú pásztor künn a messzi réten
Subáján fekve méláz fényes égen
S kezében búsan sírdogál a nád.

Nagy mély szemed reámragyog sötéten
S már fenyves szívem zöldje nem örök.
Galambok álma, minek jössz elébem?
Forró csöppekben gurulnak az égen
S arcomba hullnak a csillagkörök.

Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S a vér az agyamban zúgva dübörög.

VMarianna Creative Commons License 2002.08.23 0 0 5
József Attila: Magyarország messzire van...

"Uram, nem látta Magyarországot?
Ott ősz van,
Kicsike kertjeinkbe
Zörgő, száraz virágokat ültet
Az ur."

József Attila: Reménytelenül

"A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok."

József Attila: A szemed

Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S lelkemben halkan fuvoláz a vágy.
Mint ifjú pásztor künn a messzi réten
Subáján fekve méláz fényes égen
S kezében búsan sírdogál a nád.

Nagy mély szemed reámragyog sötéten
S már fenyves szívem zöldje nem örök.
Galambok álma, minek jössz elébem?
Forró csöppekben gurulnak az égen
S arcomba hullnak a csillagkörök.

Nagy, mély szemed reámragyok sötéten
S a vér az agyamban zúgva dübörög.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!