Thatcher okozott is épp elég kárt és fejtörést az angol proliknak, de még a középosztálynak is.
A nevéhez volt köthető pl. a British Leyland nevű autógyártó konglomerátum szétverése is...
(az állami kézben tartásával lehet vitatkozni, ám a szétverése illetve az egykor 6 márkát tömörítő cég mindössze Roverre silányítása nagyon nagy kárt okozott a Midlands-nek, ahol ezek az üzemek csoportosultak [a Fordot és Vauxhallt - brit Opel - kivéve, ám ezek nem voltak sosem brit tulajdonban], amit az a vidék csak min. 10-15 évvel később, úgy 2000-re tudott kiheverni)
Én teljesítmény alapján. Megnézném az egyéni jelölt életrajzát, iskolák, nyelvtudás, munkahelyek, ezek a versenyszférában, vállalkozás, külföldi tapasztalat, nonprofit közösségi aktivitás. Pártlistáknál pedig a programot, bátor állításokkal és nem közhelyes demagógiával. Valószínűleg egyedül vagyok ezzel.
ha egy no egy kave meghivast elfogadott, annak viragnyelven eleg eros jelentese volt. Ha csak barati beszelgetes volt, akkor az o reszet mindig fizette."
Az a kérdés: nemi alapon kvótákkal jelölöd ki akik indulnak a választáson vagy teljesítmény alapján. Ha ezt eldöntötted akkor foglalkoztatsz a kritériumokkal.
"Gyakran felmerül feminista részről az igény, hogy nincs egyenjogúság (és láthatatlan patriarchális elnyomás van), amíg nem lesz ugyanannyi női politikus, akadémikus, vállalatigazgató, mint ahány férfi. Járjunk hát a végére, miért nincs ugyanannyi nő vezető pozíciókban vagy a híres tudósok, feltalálók között?
Akik szerint a férfi-női különbségek csupán társadalmi kreálmányok (gender-elmélet), azok szerint az emberek nyilvánvalóan egyformák. Tehát, ha az arányuk valahol mégsem azonos a lakosságbeli aránnyal - pedig a nők is képesek ugyanarra -, annak oka csak valamiféle nőellenes, jellemzően csökkent vizibilitású dolog lehet: a láthatatlan férfialkotmány, az üvegplafon és a mindenütt jelenlévő, de meg nem fogható patriarchális elnyomás. Tehát ha mindenféle kedvezményezést, kvótát és csak nőknek szóló támogatásokat adunk, azzal a kívánatos egyensúlyt állítjuk helyre.
A valóság ezzel szemben az, hogy az emberek nem egyformák. Kor, nem, etnikum szerint ebben jobbak, abban rosszabbak. Fontos hozzátenni, hogy ez statisztika, tehát lehet nő is remek sakkozó, egy öregember tüzes szerető, meg néger is jó úszó - de azért a nagymester sakkozók döntő többsége férfi, a tüzes szeretők többsége fiatal, és az olimpián a jó úszók közt alig van néger. Most képzeljünk el egy olyan 'antidiszkriminációs törvényt', hogy ezentúl minden férfi sakk-nagymesterrel egy időben egy női sakkozót is nagymesterré kell nyilvánítani, a tudásától függetlenül...
[...]
Tehát megint oda jutottunk, hogy a feminizmus a valóság valamilyen formájú tagadására építi az elméletét, jelesül az emberek közti különbözőségek tagadására. Pedig ha elfogadnák a tényeket, például a férfiakra jellemzőbb nagyobb szórást a képességekben, akkor nem rinyálnának az 'üvegplafon' jelenségén, mert ennek van egy párja is, az 'üvegpadló', ami viszont a durva lecsúszástól menti meg a nőket. Persze, a valóságban nem létezik semmilyen üvegizé, csak a férfiak nagyobb arányban vannak jelen minden szélsőséges esetben - akár jó, akár rossz irányban.
Mi nem következik a szórások eltéréséből? A feministák előszeretettel lobogtatják a száz évente feltűnő világhírű női zeneszerzőket, matematikusokat annak bizonyítására, hogy a nők sem butábbak. Ők is meg tudják csinálni ugyanazt! Tűsarkúban és hátrafelé is! Ez persze a szokásos szalmabáb: senki nem mondta, hogy a nők butábbak lennének. A világ legokosabb embere is lehet egy nő. Az más kérdés, hogy a világ tíz legokosabb embere közül 9 férfi. Na és? A tíz legbutább közt szintén 9 férfi lesz. Ez van, a természet így alakított ki minket. Most attól tekintsünk el, hogy a sikeres női matematikusok, feltalálók és zeneszerzők igen nagy eséllyel férfias aggyal rendelkeznek. Mondhatnám, hogy talán a feministák is, és ezért lázadnak a női szerepek ellen - de akkor nem okozna gondot számukra a logikus érvelés...
Tehát, érdemes-e az állítólagos nőellenes diszkriminációt kvótákkal ellensúlyozni? Szerintem egyértelműen kontraproduktív. Az ország érdeke az, hogy pl. az orvosi egyetemre a legjobb diákok jussanak be. Ennek eldöntésére szolgál a felvételi vizsga. Ha kell, a felvételi követelményeket lehet szigorítani, kiterjeszteni, de amint felhagynak az azonos elbírálással és valakit felvesznek a rosszabb eredménye ellenére is csak azért, mert nő/cigány/kövér/szemüveges, akkor a végeredmény az lesz, hogy nem a legjobbak kerültek be, vagyis a kvóta káros. Egy darabig persze lehet ezt játszani, mert lesz elég tehetséges úgyis, aki majd gyógyít, a kvótások meg kibuknak félidőben, de hosszú távon káros, ezért hosszú távon nincs is jövője."
Dolgoztam olyan helyen, ahol csak nőknek adott ösztöndíjakat adtak, azokon kívül akik kapták nem örült senki. A nők, akik saját teljesítményük alapján kaptak állást úgy érezték rossz fényt vet rájuk és en bloc mindenki aggódott, hogy kevésbé alkalmas embereket veszünk fel csak mert nők. Több kárt okoznak a kvóták mint hasznot, nem is beszélve arról, hogy eleve diszkriminatív, azaz erkölcsileg elítélendő.
Milyen lista? Indulhatsz független képviselőjelöltként is. Kérsz ajánlóíveket, elkezded gyűjteni az ajánlásokat, majd, amikor összegyűlt a megfelelő mennyiség (1500?), akkor leadod a választási irodában, azt ellenőrzik, és hopp, már jelölt is vagy.
Az a valóság, hogy egyáltalán nincs lista. Nincs objektív szempontrendszer ami alapján az emberek válogatnának a jelöltek között. Így a kvóta is értelmetlen, minek válogatni tulajdonságok alapján, ha egyébként sem szempont.
