jah, ha már Rain. nincs meg neked a 2005-ös albuma és az It's Raining PV-je?
pont ebben a hacukában feszít benne:)
(megj.: amúgy a koreai pasik a legdögösebbek, de ez a csajokra is vonatkozik. ettől függetlenül én japó párti vagyok, ha már így szóba kerültek a topik névadói:))))
mid nincs? nem kértem semmit, én nem nézek koreai TV-dráma-sorozatokat, amiket filmeket letöltök, azokat sincs időm megnézni. épp ezért szedek le sok zenét és videót, azokra még jut valahogy. ebben Bi játszik, vagy miért pont rám gondoltál? a Sad Tango PV-je nagyon cool:)
Nekem ezzel csak az a bajom hogy én vagy túl fiatal vagy túl időseket szedek össze és az ismerettségi körében is csak vagy túl fiatal vagy túl idősek vannak vagy túl foglaltak >.<
Láttam a korábbi oldalakat nézegetve, hogy ismerkedés ügyben nagy volt a tanácstalanság. Igazán nem akarok tudálékosnak tűnni de van egy ötletem ( ill. tapasztalat). Lehet, hogy hülyeségnek látszik de először lányokat kell megismerni.
Én az első ázsiai ( vietnámi ) barátomat úgy ismertem meg, (még a '90-es évek elején vidéken!-, hogy a munkahelyemre bejárt egy vietnámi lány. Egy idő után elkezdtünk beszélgetni,majd meghívott az egyetemi gólyabálra ahová leutaztak a barátai BP-ről.Na itt ismertem meg az első pasimat. Ettől kezdve nem volt megállás!!!
Minden hétvégén utaztam fel, és igy egy csomó embet megismertem.Ez később már öngerjesztő folyamat. 1 évvel később már BP-en laktam az akkori barátommal.
Az első kínai sráccal más módon jöttem össze( belefejeltem a hasába egy étteremben):)- de a férjemmel a nővére hozott össze, ugyanis a sógornőmet ismertem korábban.( volt egy kis üzlete a környékünkön). Mindig nagyon kedves volt egy idő után összebarátkoztunk , és egyszer elhívott magához vacsorázni-na és akkor beesett az öccse- aki ma már a férjem.
Ez csak 2 kiragadott példa sokkal több ilyen "esetem"volt .
ÁÁÁÁÁ, én megtanulok angolul extra-hiper-szuper felsőfokon, és kimegyek Dániába Atsushihoz. Ő úgysem szeret se főzni se takarítani, én meg élvezem, szóval majd leszek a házvezetőnője ^^ Ejnye...szörnyű vagyok, hogy nem tudok betelni velük...
Lulu, hát ami a perverz kínait illeti, inkább hallgatok ^^"" Még megölöm a fórumot :D
Az én vietnámim meg egyelőre nem tűnik pletyisnek, sem unalmasnak, viszont nagyon "laza" Ez kicsit zavar, túl könnyedén vesz mindent. Bár..még mindig jobb, mintha túl komolyan venne mindent. Így legalább ha valami fontos dolog van, elintézem én. Mondom, nem szabad nagyon hallgatni az előítéletekre.
Dehogy ölted!!! Csak néha pihenünk egy kicsit... :-)
Szóval a vietnami. Hát nem nevezném fiukának már a komolysága miatt sem, és igazából inkább barátok vagyunk. Elsősorban az miatt hogy 200 km választ el bennünket, aztán ő nem akarja elkötelezni magát, de családot akar meg minden, amit én ugye nem adhatok már meg. De egyébként jól elvagyunk. Időnként ugyan eltűnik, van hogy egy hétig nem jelentkezik, és persze a munkára fogja. Pedig azt mondta hogy nem "monitorfejű". De nagyon édes, okos, jó a humora, nagyon határozott, mindig tudja mit akar, és mindenhez teljesen tudományosan áll hozzá.
Szóval érdekes figura. Most ugye hazautazott, valamikor július közepén, azóta bírt írni 1 emilt, hogy jól van. Meg még egy félmondat. Szóval nem fejtette ki szokás szerint hogy mi a helyzet. Ja és ugye nem is biztos hogy visszajön. Ha talál egy jó állást akkor marad. Ha jól tudom ott most megint viharok tombolnak, emberek halnak és egyéb katasztrófa, szóval nagyon remélem hogy egyben van, és éppen idefelé tart.
Sziasztok! húúúú nagyon beindultak itt a dolgok, míg nem jártam errefelé.... :))) Imádtam olvasgatni, köszi. Külön hatalmas örömmel üdv az újaknak! (Plastic_Geisha már épp ideje volt!!!!) ;)
Nekem egyelőre elég kicsinyek a személyes tapasztalataim ázsiaiakkal, jobbára csak konferenciákon. Ott meg ugye eléggé máshogy viselkednek, mint általában. Bár ez azért jó is, mert sokkal nyitottabbak és nem kell pironkodni (és kétségbeesetten közös téma után kutatni) ha megszólítod őket. Legutóbb is két édes koreaival ismerkedtem össze, csak azt sajnálom, hogy két-három levélváltás után abbamaradt a csevely. Biztosan én rontottam el valamit.
A japánom ;) meg megint hallgat, pedig három hete, mielőtt elutazott volna, nagyon lelkesedett azért, hogy októberben találkozunk (remélhetőleg, illetve ajánlom neki).
Mi van Veletek nagy a csend remélem nem én öltem meg a topicot????
Úgy tudom Neked vietnámi fiúkád van. mi van Vele? Tapasztalat?
Sajnos képeket én nem tudok feltenni mert nem tudom , hogyan kell, (na én vagyok az aki 1 ujjal pötyögöm a gépet) nem tudok sokáig előtte ülni mert begyullad a szemem modern képernyő ide vagy oda- ezért nem nagyon erőltettem eddig az ismerkedést a számítógéppel.
Háát meg az az igazság ( mivel úgy hallottam előbb a képeket saját gépre kell lementeni) nehezen magyaráznám meg , hogy miért mentek a gépre meztelen ázsiai pasik képeit azután miért rakom be egy ázsiai pasikkal és egyébb nyalánkságaikkal foglalkozó oldalra!!!!:)
Hát igen! A férjemre éppen nem jellemző az ésszerűtlen intézési mód , viszont sok bosszúságunk volt emiatt.( minél bonyolultabban intéződik valami , -lehetőleg a legtöbb ember bevonásával annál jobb a végén meg már senki nem tudja ki kivel van!)
A volt barátommal(vele3 évig éltem) az összes vitánk ilyenből adódott.Illetve én ezek miatt dühöngtem Ő meg csak állt és a fejét vakarta, hogy tényleg akkor most mi van?? Hát a keresztbe szervezés az nagyon megy!!
A legaranyosabb az volt amikor haza kellett mennie( a papája rákos lett) és otthon átvette a családi vállalkozás vezetését.Minden nap telefonált és dühöngött! az intézkedni valók meg a gondolkodás miatt :" miért van az , hogy a kínaiak! (mondja egy kínai) mindig körbe- körbe gondolkodnak?!" ) -hát asszem költői kérdés volt....
Ezaaaaz! Ugyanez. Szombat este szól, hogy ő haverokkal megy billárdozni vagy hasonlók. Vagy csak felhív, hogy "későn jön". Irtó elszállt az agyam. Persze én is egyszer leléptem, hogy nem szóltam, és az lett, hogy írt SMS-t, hogy "azt csinálok amit akarok, de ő csak a haverokkal volt". Azt hihette, hogy pasizom. Persze ez sajna nem akadályozta meg abban, hogy máskor is elmenjen. Valamit biztosan nemjól csináltam, vagy csak nincs olyan szerencsés természete, mint a párodnak. o_Q
De aranyos, hogy megijedt, hogy otthagyod. ^_^"
Hajjaj. Nemnormálisak. Körbekörbe. @_@ Mondjuk a köntörfalazást, célozgatásokat az enyém sem bírja. Az sem rossz, hogy ugye olyanok, hogy ha valami nem működik, vagy rosszul megy, akkor csak nyugodtan kell ülni, és megvárni/kivárni, míg minden jobbra fordul. Mert ugye az, hogy nem megy valami az NEM az ő hibájukból van. Hanem csak az "égiek" nem kedveznek éppen akkor. Ha nem is ilyen formában indokolják meg, de akkor is ez van. Vagyis én ezt tapasztalom. Miért lenne az ő hibája, ha az egyetemen valami (ami ellen persze tehetett volna!) nem jól sül el?! És ebben keményen hisz is. X_X
Sok mindenben egyetértek Veled.Én az ilyen haverokkal lelépést már az első alkalommal "megtoroltam". Kb2 hete élhettünk együtt amikor egy szombat este bejelentette, hogy átmegy a mittudomén kicsodához mahjongozni.
Na erre elszállt az agyam mert ugyebár a szombat esti programot a partnerrel egyeztetni illenék!!! Szóval felhívtam a sógórnőmet (árulkodtam) majd megléptem otthonról és elmentem a barátnőimmel bulizni. Na amikor hazaért nagy volt az ijedtség mert nem voltam sehol! Amikor hajnalban hazaértem ott ült a szoba közepén kabátban kocsikulcs a kezében teljes kétségbeesésben!
Amit a nővérétől másnap kapott....! :))))
....na azóta az agyamra megy mert mindenhova cipel...
Azt mondta úgy megijedt, hogy itthagytam , hogy ilyet soha többé nem csinál.
Na és mit szólsz ahhoz,hogy 2 pont között a legrövidebb út az egyenes.- mármint nekünk.-kínában a körbe-körbe. Minél bonyolultabban intéződik valami annál jobb!!
Szerencsére a párom az ellenpélda nem bírja a kavarást.
a barátom shanghaji. Azt azért még ez elején tudni kell, hogy én speciálisan ki tudom választani a "nehéz" embereket. XDD Persze velem sem könnyű, tegyük hozzá. Hmm, szóval... ami zavaró az például az, hogy sokszor hiszi azt, hogy én bizonyos dolgokat "nem érthetek", mert nem vagyok kínai. A család igen, nagyon fotos, de először is a sajátja. Én már számon sem tudom tartani, hogy hány félefajta rokona van. Mindenkit "testvér"-nek hív. X__X Ott ugye nagyon fontos az összetartás. Én már arra sem emlékszem mikor találkoztam utóljára az első unokatestvéremmel, nemhogy a sokkal távolabbiakkal. Azután rendszeres időközönként szüksége van olyan egyedüllétre, mikor nekem szögre kell akasztanom magam, vagy feltalálnom magam egyedül. Nem az, hogy ez nagyon nehéz, de sokszor volt már belőle konfliktus, amikor lehetetlen pillanatokban lépett le haverkodni. @__@ Azután van ugye ez a "kisebbfajta" ellenszenv a japánokkal kapcsolatban. Ami szintén előjön néha, és vita tárgya. Persze én sem imádnám őket feltétlenül, ha 2x megtámadták volna már az országomat. De azért vannak dolgok amin már szerintem túl kellett volna lépni. De mondd te ezt egy kínainak. =D A délieket nem nagyon szeretik, mert ugye ők azok, akik boltokat meg hasonlókat nyitnak más országokban, és piszkos üzleteket bonylítanak, és ezzel rontják az "országimázst", meg persze jól meg is szedik magukat pénzzel, és ez bosszantó. ((= Nehezen viseli az itteni ételeket (mondjuk ezt meg is értem), meg úgy általában ezt a pécsi, Shanghai után, nagyon is nyugodtnak ható életet, a kevés embert. (=
Persze főzni istenien tud, pedig nem is tanult. És a fekete hajért, két szép szeméért, és azért amikor kínaiul beszél és én hallgatom (persze nem értem =DD) szóval ezekért nem cserélnék senkivel. (= Meg a sok érdekes dolog, amit Shanghai-ról mesél... olyan SZÉP.
Egyenlőre ennyi. Ha valakit érdekel, írok még. ^__~
A vietnámi srácok nemcsak (kissé) unalmasak hanem iszonyú pletykásak is!Sokkal-sokkal jobban mint a lányok! Anyááám azok a kavarások amiket ezek művelni bírtak- hát mint egy lavórnyi falusi öregasszony!!
Van egy mondásuk miszerint: 2 nő + 1 liba az már piac!! Hát ez a így nem igaz!!!
A leírtak a saját tapasztalataimat tükrözik. Az egész nagy Kínai Nemzetközösséggel azért nem jártam együtt!!!:D-ám ha van tapasztalatod légyszi írd meg, hiszen minden új véleménytől okosabbak leszünk (és ugyebár jó pap is....);)
A vietnamiakkal kapcsolatban aszem teljesen igazad van. Tényleg nagyon jó emberek, mindig lehet rájuk számítani, nagyon segítőkészek. DE azon kívül tényleg egy kicsit unalmasak. Meló, meló, meló, aztán szórakozásként kaja + TV. Alig lehet kimozdítani őket. Aki ilyenre vágyik annak tökéletes társ az biztos.
