Az örökké fiatal egyház titka c. vitatopic faliújsággá történt nyilvánítása miatt itt lehet tovább folytatni a politikával fűszerezett vallásról, egyházról, hitéletről szóló vitákat. Egyházi rendezvények reklámozása szigorúan tilos!
És ezek után csodálkozunk, hogy Bush olyan lett amilyen? Ilyen gyerekkori traumával? Nem ír valamit az ágybavizelésről meg a tűz iránti olthatatlan szenvedélyéről?
Szép, keresztény szokás lehet ez az elvetélt magzatot befőttesüvegben mutogatni ...
(Azért meghallgatnám, hogy milyen kommentárt fűzött a kedves mama a nézegetéshez .... mondjuk: Te is lehettél volna ez!, vagy Ha így végezted volna, sosem lesz belőled elnök!, vagy mi lehet az a mondandó, amit egy vetélés mumifikumához kommentárol egy ... anya????)
Napjaink KKK-jának (Kommunista Kapitalista Kínájának) sokkal több köze van a zsidókeresztény tanokhoz, mint a konfucianizmushoz vagy éppen Huang Di császárhoz.
(Persze csak azért mondom, hogy számodra végképp dögunalmas legyen a téma:-)
Egyrészt: igen, az emberiségnek igen régóta van egy bibliai alapetikája, ami nem változik időben és térben.
Most Huang Di császár erre nagyon rábaszott, de az is lehet, hogy Huang Di nem része az emberiségnek. :)
Na, de ez számomra innen már dögunalom, jön a szokásos egyrészt/másrészt, a nem is úgy van most, mint akkor, de ettől még időben és térben ugyanaz az erkölcsi norma uralkodott, ehh, majd ha kicsit alaposabban átgondolod és lesz egy kiforrottabb véleményed térjünk vissza rá újból, de így, ebben a formában ez a vita számomra kicsit sem élvezetes.
"a nálunk használatos hét a zsidó vallásból öröklődött. Az ismert teremtéstörténet szerint az Úr hat nap alatt teremtette a világot, a hetedik napon pedig megpihent (sabbath héberül annyit tesz: pihenni), ezért e napot megszentelte és pihenőnapnak rendelte az emberek számára. Ez a hetednapos ünnep elszakadt a Hold járásától, megszakítatlan sorozatban következett egymásra. Azt sajnos nem tudni, van-e kapcsolat a babiloni szibutu, umu sappattu napok és az ószövetségi sabbat között. Azt azonban a bibliakutatás valószínűsítette, hogy a teremtéstörténet hét napos tagolása az Egyiptomból való kivándorlást követően a babiloni periódus elfogadását célozta."
Egyrészt: igen, az emberiségnek igen régóta van egy bibliai alapetikája, ami nem változik időben és térben.
Másrészt: a szombat tekintetében ott van a Mt 12 is.
Harmadrészt: Nem konkrétan a szombatról van itt szó, hanem a heti egy pihenő (vagy Istennek szentelt) napról. Amit nevezhetünk ugyan most szükségszerű vagy logikus regenerációs munkaszünetről, mondhatjuk, hogy sosem tartották be, a lényegen nem változtat: bibliai parancsként indult.
Aztán mit ér a felszentelt templom pap nélkül?! Kis idő múlva lehet arra hivatkozni, h úgysincs benne szolgálat, akkor meg minek? És indulhat a dózer. Nagyon PC eljárásmód egy vallás felszámolására.
Valószínű olyan fogalmak, mint - jó esetben: életvédelem, emberi méltóság, környezetvédelem, igazságkeresés, közjó, szolidaritás, szeretet...,rossz esetben - egyéni törekvések, partikuláris érdekek, agresszió, hatalomszerzési és -megtartási célok...
Lehet, hogy nem univerzális metaetika. Csak egyidős az emberiséggel. (Mellesleg az egész Biblia ezekről szól.)
Értem. Akkor a segítségedet kérném, mert egy, az emberiséggel egyidős erkölcsi norma éppen sérül erre mifelénk. Utat építenek és nem átallnak szombaton is dolgozni. Teljesen egyértelmű bibliai utasítás van rá, hogy meg kell ölni őket, Kiv. 35,2. Szerinted hogy fogjak hozzá?
Nem bírok komolyabban hinni abban, hogy létezne valamiféle univerzális metaetika, amelyik mind korban és mind térben is univerzális, és ez még csak a kisebbik baj, a nagyobbik az, hogy gyanúm szerint az emberek hatalmas többsége is hasonlóan ítéli ezt meg, mint én.
Én nem firtatom azt, hogy a boldognak vélt társadalmak a bibliára is alapoztak, de azt már nem gondolnám, hogy a bilblia lenne az ősforrás, ugye te sem akarod, hogy ebbe most mélyebben belemenjünk...
Számomra a rokonszenves az, ami a jogi normákra is jellemző, már ugye a proaktív jogi normákra, ahol van a törvény, amelyikből megismerhető a jogalkotói szándék, van a jogdogmatika és vannak a felkentek, akik a törvény megszületése után ételmezik azt, a mindennapi élethez igazítva, analógiás módszerrel kitöltve a szükségszerű lyukakat, hiszen a törvényben mindig lesznek lyukak, mert ilyen diszkrét az ő szerkezettye. Na, ezért nem kedvelem én a misztérium-vallást. :)
Nekem sincs teológiai képzettségem, de szerencsére a tudás nem lehet csak a tudósok privilégiuma :-)
Mindamellett az öreget (II.János Pál) nagy előszeretettel olvasgatom, és elég sok igazságot hámozok ki írásaiból. Érintenek azok mindent: politikát, gazdaságot...és persze erkölcsöt.
Nem arrról van itt szó, hogy aki össze-vissza fésülködik, hűtlen, válik és/vagy lop, csal, hazudik az garantált és visszavonhatatlan behívót kap a kárhozat nevezteű laktanyába, ahol a centi hossza tart a végtelenbe. Inkább arról, hogy a magad és mások boldogságát valószínű csak olyan határok közötti úton találod meg már itt a földön is, amit adott erkölcsi parancsok ( a zsidókeresztény kulturkörben a Tízparancsolat) jelölnek ki. Elrettentést pedig már a tilos parkolás ügyében is tapasztalhatunk, hogyne lenne létjosultsága egy egész élet sorsának alakításában. Tudod, bizonyos "normák" nem korszakfüggők.
Az utolsó bekezdésedben említett jó országokbeli közerkölcs se úgy magától fejlődött ki, annak bizony komoly bibliai alapjai vannak, akár elismerik ezt, akár nem.
Nézd, nekem teológiai képzettségem nincs, így nem igazán tudom, hogy lenne-e rá mód, ha nagyon akarnák, hogy az érvényes erkölcsi alapútmutatásokat összhangba hozzák a mai kor elvárásaival, közerkölcseivel, de tippem szerint menne az, ha lenne rá szándék.
A probléma ugyanis ott kezdődik, hogy nagyon nehéz érvényesnek elfogadni olyan normákat, amelyeket senki nem tart be, és még csak nem is érti, hogy miért is kellene neki betartania. A normáknak sajnos van egy ilyen tulajdonsága, hogy bizonyos ideig van nekik valós funkciójuk, így egészen biztos vagyok benne, hogy az összevissza kufircolás tiltásának is volt racionális oka, de mára ez nem igazán áll, sőt. Nem igazán látja be a ma embere, hogy neki miért is kellene a házasságig (btw, miért is kell neki egyáltalán házasságot kötnie?) önmegtartóztató életmódot folytatnia, majd miért is kell neki az egész kibaszott életét leélnie egy olyan ember mellett, akiről már pár hónap után is kiderül, hogy nem férnek össze, és még sorolhatnám.
Amúgy meg a kor trendje sem az erkölcstelenség, sőt, inkább azt mondanám, hogy azon társadalmak, amelyekről úgy véljük, hogy szívesen tengetnénk ott a napjainkat leginkább azért olyan kellemesek, mert bizonyos, szükségszerűen korlátozott mennyiségű alapértéket nagyon határozottan elfogadnak, és erős megvetéssel sújtják azokat, akik megszegik.
Első bekezdésed : érvelésedbe nem tudok belekapaszkodni,nem találom a fogást, valahogy minden relatívnak tűnik. Furcsa ez a posztmodenség Tőled. "Ma rosszabbnak tűnik..."
"...helyes, ha hazudunk magunknak..." Logikáddal pedig a szabadság azt is jelenti, hogy nem csak a transzcendens küldetést, hanem valaki(k) múltját és jelenét, valamint tetteit és cselekedeteit is különbözőképpen ítélhetünk meg. Na most akkor, mi lesz az aktuális miheztartás? Az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata?
ha már ők se figyelmeztetnek bizonyos erkölcsi kérdésekben - basszatok fiatalok, ha jól esik, ott a gumi, az abortusz tényleg nem gyilkosság, kit zavar Jóska-Pista szépen cizellált esküvői okmánya, normális frigy az is, stólát rá!
Miért baj az, ha a fiatalok kopulálnak, a többi lehetséges alternatívához képest? Az abortusz ugyan gyilkosság, de helyes, ha a társadalomban ez az igazság nem dönti le a gyilkosság amúgy is roskadozó tilalmát, tehát helyes, ha e tekintetben hazudunk magunknak, tekintve, hogy az abortusz alternatívái összességükben ma rosszabbnek tűnnek, mint az engedélyezése. Jóska meg Pista ügye meg az övé, és joga van magukat és életformájukat a többi párral azonos értékűnek tekinteni. Nem az ő ügyük viszont, hanem valamennyiünké az, hogy a maga döntéseit és életformáját a társadalmi többség ne azáltal kívánja megerősíteni, hogy mások magánügyeiben mond erkölcsi ítéletet, mely őt amazok fölé emeli. S ebben ne játszhasson szerepet egy olyan tekintély, amely a maga erkölcsi fensőbbségét nem múltjára és nem jelenére, nem tetteire és teljesítményére, hanem transzcendens küldetésre alapozza, melyet mindenkinek szsbadságában áll elhinni vagy nem elhinni neki.
Amúgy természetesen, ha alázattal és életszentséggel, részrehajlás, gazdagodás, befolyáskeresés és abúzus nélkül, múltjuk bűneivel elszámolva és jelen bűneiket haladéktalanul feltárva, míg erényeiket az Úrral közös titkukként megtartva szelíd és állhatatos módon példát mutatnak a világnak, távol tartvba magukat a politikia hatalom befolyásolásától és a maguk állspontjának a másoké fölé emelésétől, ezzel valóban jó szolgálatot tesznek hitüknek és áldozatuk kedves lesz az Úr előtt.
Nem tisztem nekem az egyházakat védeni. Ha valaki ragaszkodik a saját egyházához, akkor valószínűleg igazságokat talál annak tanításában. Az ezoterikusok meg saját ezotériájukban. A hitetlenek meg valószínűleg a tudományok között keresik az igazságot, az agnosztikusok meg azt mondják, hogy az nincs, ne is keressük. Az örök demokraták meg mindig mindenről szavaznak, döntsön a többség.
Csak kérdem én: ha már a történelmi egyházak is odasimulnak a kor trendjeihez, ha már ők se figyelmeztetnek bizonyos erkölcsi kérdésekben - basszatok fiatalok, ha jól esik, ott a gumi, az abortusz tényleg nem gyilkosság, kit zavar Jóska-Pista szépen cizellált esküvői okmánya, normális frigy az is, stólát rá! ... na, ha már ők sem állnak ki ezekben a kérdésekben szilárdan az elveik mentén, akkor mi lesz?
A cikk súlyos hibája az egyoldalúság. Meg sem próbálja megérteni azon hatalmas tömegek szempontjait, akik például az alternatív gyógyászatban keresik a megváltást. Koránt sem ennyire fekete és fehér ez a helyzet, mint amilyennek a cikk láttatja.
Az egyházak, de különösen a katolikus nem igazán foglalkozik azzal, hogy a mai viszonyok közepette is hatásos, használható életvezetési tanácsokkal szolgáljon az embereknek.
Csak úgy, en passant: hogyan dugjak úgy fiatalon, hogy abból ne legyen bajom? Az egyház válasza: ne dugj sehogy fiatalon! Püff. Ki vagyok segítve, mondhatom.
Másik: a család, az hűdemennyirte fontos, a családot segíteni kell, mert. Oké, de mit tekint családnak a katolikus egyház? Papa, mama, boldog gyerekek. Igen ám, de a mai világunkban a családoknak a hatalmas hányada nem így néz ki, és a problémát éppen pont az okozza, hogy hogyan küzdjön meg az élettel egy olyan család, ahol nincs papa, vagy nincs mama, esetleg ezek már cserélődtek vagy háromszor. Mi erre az egyház válasza? Hogy igenis tessenek azt a családmodellt választani, amit mi helyesnek tartunk! Bazze, már megint hogy ki vagyunk segítve, köszi a nincsmit!
És még kismillió ilyen, meg mégilyenebb. Nem az a legnagyobb baj, hogy a homoszexuálisokkal nem tud mit kezdeni (bocsi az érintettektől), hanem hogy egy szűk és kellően fundamentalista rétegtől eltekintve senki mással.
