Keresés

Részletes keresés

A magyar zsivany Creative Commons License 2006.03.13 0 0 392

Haliho,

 

Meg mindig itt vagyok. Csak kozben idonkent krizis helyzet van.

Igy megy ez az alkoholista, es a kenyszer-tul evo vilagaban.

 

Szeretnem a beszedemet is folyamatosabba tenni.

Kulonosen amikor ideges vagyok akkor nem olyan folyamatos

a beszedem mint amikor nyugodt vagyok.

 

Sebaj.

 

Probalom figyelni az emberek beszedenek a folyamatossagat.

Hat bizony vannak hibak, meg a tv bemondoknal is, es a filmszineszeknel

is. Pedig azoknak a megjelenes es a folyamatos beszed a szakmajuk.

 

Egyre jobban meggyozonek talalom, hogy a nem folyamatos beszed

az egy altalanos dolog. A dadogas pedig csak egy tulzott allapota

a nem folyamatos beszednek.

 

Angol nylevu forditasokat sajnos nem tudok csinalni ido hianyaban.

Azert majd probalok toredekeket forditani, es majd kozlom.

 

Most csak jelentkezni szerettem volna, hogy meg vagyok.

Es majd kesobb is leszek.

 

Tisztelettel;

 

zsivany

 

Törölt nick Creative Commons License 2006.02.27 0 0 391
Masi Gran Creative Commons License 2006.02.25 0 0 390
Na milyen érzés a beszédedből kifolyólag hátrányos helyzet? :)))) Udv
Előzmény: Akire 7 (388)
chiara Creative Commons License 2006.02.25 0 0 389
Kedves Fórumozók!

Szeretném a segítségeteket kérni... (és elnézést is az offolásért).
Szakdolgozatot írok a pszichológiai segítségnyújtás lehetőségeiről az Interneten.
 
Sokat segítenétek, ha kitöltenétek hozzá egy kérdőívet, ami itt található. (http://www.joljarok.hu/pszichonet).

A kérdőív névtelen, az összesített eredményeket pedig ugyanott megnézheti majd, aki kíváncsi rá.

Köszönöm, ha szántok rá egy kis időt (ami kb. 15 perc).

Bognár Klára
Akire 7 Creative Commons License 2006.02.24 0 0 388
Ezt a diszkriminációt! Nem tolerálod a másságomat? :) Már nem is akarok veled csevegni! :) (Ebből most már nem keveredsz ki!) :)))
Előzmény: Masi Gran (385)
Masi Gran Creative Commons License 2006.02.23 0 0 387
"Pl. tegyük fel felhívsz egy könyvesboltot, női hang veszi fel, rákérdezel, hogy kapható-e valamilyen könyv. Megmondja van-e, vagy nincs. Ezután azt mondod neki, hogy "Mondták már, hogy nagyon kellemes hangja van a telefonban?". Egy ilyen hívás gond nélkül menne? :)" A csajozással nincs probléma :) "És ez baj?" Nembaj, csak mi van a dadogósokkal?? :)))) Üdv
Előzmény: positivethinking (386)
positivethinking Creative Commons License 2006.02.23 0 0 386
Naponta telefonálok a munkahelyemen azzal nincs probléma, csak amikor fontos a téma pl személyes dolgok intézése akkor van para.

Még a személyesebb dolgokat is lehet valamilyen szinten gyakorolni véletlen hívásokkal, ha követjük Badmington mester tanácsát és átlépjük a komfort zónánk határát.

Pl. tegyük fel felhívsz egy könyvesboltot, női hang veszi fel, rákérdezel, hogy kapható-e valamilyen könyv. Megmondja van-e, vagy nincs. Ezután azt mondod neki, hogy "Mondták már, hogy nagyon kellemes hangja van a telefonban?".

Egy ilyen hívás gond nélkül menne? :)

Eddig "Akire 7 " jelzett vissza, aminek örülök csak Ő nem beszédhibás.

És ez baj? Szerintem nem, sőt! Ha a gyakorolás a cél, akkor egy nem dadogóval sokkal hasznosabb gyakorolni, mert jobban modellezi az életben előforduló helyzeteket.

Az életben többnyire nem beszédhibásokkal kell szóba elegyedni.
Előzmény: Masi Gran (385)
Masi Gran Creative Commons License 2006.02.23 0 0 385
Naponta telefonálok a munkahelyemen azzal nincs probléma, csak amikor fontos a téma pl személyes dolgok intézése akkor van para. Egy pár hete volt erröl a csevegő klubbról szó hogy miért nincs? Én megtettem az első lépéseket, és továbbra is szívesen beszélnék dadogósokkal mivel én is az vagyok, hátha tudunk egymásnak segíteni. :) Positivethinking! Jelezz ha alkalmas lesz a géped a csevegésre! Eddig "Akire 7 " jelzett vissza, aminek örülök csak Ő nem beszédhibás. Sziasztok
Előzmény: positivethinking (384)
positivethinking Creative Commons License 2006.02.22 0 0 384
Nem próbálod követni Alan Badmington tanácsát, hogy naponta felhívsz három véletlen számot a telefonkönyvből? Én csinálom és az ikszedik hívás után már tényleg egyre rutinszerűbb a dolog.

Skype-hoz és hasonlókhoz nálam egyelőre hiányzik a felszerelés.
Előzmény: Masi Gran (382)
Masi Gran Creative Commons License 2006.02.22 0 0 383
Ennyire ne tolongjunk....
Masi Gran Creative Commons License 2006.02.21 0 0 382
Sziasztok Az utóbbi időben sokat kellett idegeneknek telefonálnom, meghatároztam az időt hogy mikor hivom fel az illetöt, persze már előtte görcs... Fogtam magam felhivtam persze heves szívverések közepette, de nagyon lassan beszeltem és sikerült, aztán jól lehordtam magam hogy hogy lehet ilyen bolond hogy ennyire parázok egy telefonálástól. Múltkor volt szó ilyen telefonos segítségről hogy egymás között tudjunk beszélni, hát simán megoldható akinek van nete, meg fullhalgatója és mikrofonja...csak egy csevegő program kell hozzá, Yahoo Messenger, Skype, MSN. Én a Skype ot preferálom, és esténként ráérek csevegni, sőt konferencia beszélgetést is lehet bonyolítani. Szóval ki jön? Üdv
Előzmény: positivethinking (380)
positivethinking Creative Commons License 2006.02.21 0 0 381
Mellesleg most olvastam, hogy egyes dadogók azt mondják, hogy egy meleg zuhany után sokkal jobban beszélnek.

Mások a halevésre esküsznek mondván, hogy egy hal elfogyasztása után látványosan javul a beszédük.

Lehet próbálkozni. :)
positivethinking Creative Commons License 2006.02.21 0 0 380
Magam részéről most jó passzban vagyok, csak most kell odafigyelnem, mert ilyenkor szoktam elengedni magam.

Engem is érdekelne, hogy ki hol tart. Nem csak a topikba írók, hanem azok is, akik csak olvasnak minket.
Masi Gran Creative Commons License 2006.02.21 0 0 379

Sziasztok

 

Hát elég tanulságos és igaz is. Tényleg ki hogy áll mostanában? Küzdötök vagy beletörődés van?

Én küzdök!!!!!

Üdv

Előzmény: positivethinking (378)
positivethinking Creative Commons License 2006.02.20 0 0 378
Szerintem tanulságos.


13 megfigyelés dadogó emberekről by John Harrison


  1. Nehezen engedjük el magunkat, nem csak a beszédben, hanem általában... abban, amit érzünk és abban, amit hajlandóak vagyunk kockáztatni.

  2. Nem állunk két lábbal a talajon. Nem tudjuk pontosan kik vagyunk, mert túlságosan sokat adunk mások véleményére.

  3. Túlságosan mások kedvében akarunk járni. Aggódunk, hogy mások mit gondolnak a viselkedésünkről, a gondolatainkról, a vágyainkról, a hitünkről... lényegben mindenről, ami a személyiségünkkel és önértékelésünkkel kapcsolatos.

  4. Szűkös az őnképünk. Nem tartalmazza mindazt, amik vagyunk. És folyamatosan próbáljuk begyömöszölni magunkat ebbe a szűkös önképbe. Az ilyen önkép nagyon merev és lekorlátoz bennünket.

  5. Hiányzik belőlünk az önérvényesítés képessége. Az önérvényesítő tetteket aggreszív dolognak látjuk, ami növeli bennünk a stresszt. Mivel nem vagyunk határozottak, azt hisszük nincsenek jogaink. Így amikor győztesnek érezzük magunkat, akkor is azt hisszük, hogy ezt valaki más kárára tesszük (mert a mi világunkban a dobogón mindig csak egy győztesnek van hely).

  6. Téves elképzeléseink vannak arról, hogy mi minősül elfogadható viselkedésnek. Az rendben van, ha más beszél erőteljesen és dinamikusan, de ha mi beszélünk élénk hangon, akkor úgy érezzük, hogy túl erőteljesek, túl aggresszívek, túl harsányak vagyunk.

  7. Attól való félelmünkben, hogy túl erőteljesek vagyunk, erőtlennek látjuk magunkat. Áldozatnak. Gyámoltalannak.

  8. Az élet számunkra teljesítmény. Hasonlóan ahhoz, hogy mindig mások kedvére akarunk tenni.

  9. Mivel az életet teljesítménynek látjuk félünk hibákat elkövetni, mert mit fognak szólni a többiek.

  10. Mivel félünk a hibáktól, félünk a felelősségtől és a döntésektől is.

  11. Mivel menekülünk önmagunk elől, nem ismerjük magunkat. Következésképpen csak a nyilvánvalóra koncentrálunk - a tökéletlen beszédünkre. És erre fogjuk minden problémánkat.

  12. A fentiek miatt azt hisszük, hogy különbözünk a többi embertől.

  13. Ezért nem meglepő, hogy a beszéddel kapcsolatban csak kevés pozitív élményünk van, vagy egyáltalán nincs.

A magyar zsivany Creative Commons License 2006.02.17 0 0 377

Haliho positivethinking!

 

Koszi, hogy forditottad. Ez nagyon jo forditas, le a kalappal.

 

zsivany

Előzmény: positivethinking (371)
Masi Gran Creative Commons License 2006.02.14 0 0 376
Hello Positivethinking Köszi felrakom a listára és leírom a fórum elérhetőségét is. Udv
Előzmény: positivethinking (374)
Akire 7 Creative Commons License 2006.02.14 0 0 375
Meg logopédusok! :)
Előzmény: Masi Gran (373)
positivethinking Creative Commons License 2006.02.14 0 0 374
Szerintem Alan Badmington sem bánná, hogy az engedélye nélkül lefordítottam a cikket, úgyhogy én is csak örülök, ha minél több dadogóhoz eljut.

Az sem lenne rossz, ha megírnád a listára ennek a fórumnak a címét is, hátha néhányan betársulnak és nagyobb lesz itt az aktivitás.
Masi Gran Creative Commons License 2006.02.13 0 0 373
Hello Positivethinking Köszi a fordítást. Szeretném megkérdezni hogy felrakhatom-e a demoszthenesz primlistájára,amit csak dadogok olvasnak? Koszi Udv
Akire 7 Creative Commons License 2006.02.12 0 0 372
"Kiléptem a komfort zónámból és leszámoltam az önkorlátozó gondolatokkal. Élveztem az új feladatokat és emberileg is nőttem." Ez a legjobb benne! Nagyon köszi!!!!
positivethinking Creative Commons License 2006.02.08 0 0 371
A sorstársak kedvéért erőt vettem magamon és lefordítottam egy rövidebb cikket a szerzőtől. Lehet, hogy helyenként kicsit nehézkes a fogalmazás, de egy nyersfordításnál többre nem volt időm.



Az előadó Alan Badmington hajdani rendőr, dadogó Wales-ből. Angol és wales-i nyilvános beszéd klubok sikeres figurája, aki rendszeresen beszél különböző közösségi rendezvényeken azért, hogy felhívja a nyilvánosság figyelmét a dadogásra. Televízió- és rádióinterjúi is segítik, hogy a dadogás problémája előtérbe kerüljön. (...)

2003. október 22

LÉPJ KI BELŐLE – Miért segít a komfort zónánk kiterjesztése abban, hogy javítsunk a dadogásunkon és teljesebb életet élhessünk?

Mi az a komfort zóna?

A komfort zóna egy gondolkodási terület, viselkedés és/vagy tapasztalat, ahova bezárkózunk, mert nem akarjuk kellemetlenül érezni magunkat. Azok az az élet-, munka- és szociális környezetek, amiket megszoktunk. Az úszómedence sekély részének felel meg, ahol azok vannak, akik félnek az úszástól. Olyan emberekkel együtt lenni, akiket ismerünk. Kiszámíthatóság, kipróbáltság, megszokás – ahonnan hiányzik a változás kockázata. Nem szükségszerűen boldog környezet – az emberek megmaradnak a rossz házasságokban, unalmas munkákban csupán azért, mert valami újat kipróbálni túl félelmetes.

A legtöbbünk olyan zónában működik, ami “jónak” tűnik. Döntéseinket ennek a kényelmes helynek a korlátai határozzák meg. A komfort zóna emberenként különbözik. Ez határozza meg hogyan reagálunk másokra; hogy milyen barátokat választunk; az embereket, akikhez kapcsolódunk; hogyan kezeljük a szituációkat. Egyesek kényelmesnek nevezik, mások megrekedésnek.

Miért maradunk meg a komfort zónában

A kényelem jó dolog egy bizonyos határig, de senki sem úszhatja meg a bajt, a fájdalmat, a kényelmetlenséget. Egyesek makacsul ragaszkodnak ahhoz az elképzeléshez, hogy mindig kényelmesen kell érezniük magukat elkerülve minden lehetséges “kényelmetlen” szituációt. Bár legtöbbünk megbírkózik a kényelmetlenség forrásával, sokan nem hajlandók semmilyen konstruktív lépésre és visszautasítják a legkisebb átmeneti kényelmetlenséget is (még akkor is, ha a hasznukra válna).

Amikor elkerüljük a rövid távú kényelmetlenséget, azzal hosszú távú hátrányokat alapozunk meg, amiket elkerülhetnénk, ha azonnal cselekednénk (és elviselnénk a rövid kényelmetlenséget).

A félelem a komfort zónánk kapujának őrzője. Idegen területre lépve elkerülhetetlen a félelem, a szorongás. Néhányan saját félelmeik rabjává válnak – félnek a változástól, a kudarctól és még a sikertől is. Az emberek ritkán halogatják a kellemes dolgokat, viszont sokszor halasztják (vagy elkerülik) a feladatokat, ahol valami újjal kellene szembenézniük.

Amikor ismeretlen vizekre evezünk nem tudjuk garantálni a sikert. A félelem a következményektől visszariaszt a cselekvéstől. Tétovázunk, mert túl nehéznek, túl kockázatosnak látjuk, vagy attól félünk, hogy lelepleződik a gyengeségünk.

Az egyik legnagyobb akadály a kudarctól való félelem. De minden változás kockázattal jár. Azok, akik nem vallanak kudarcot, nem is próbálkoznak. A sikerhez vezető út kudarccal van kikövezve.

A természetes vonakodásunkat, hogy kitörjünk a komfort zónánkból az is erősíti, hogy nem akarunk nagyobb felelősséget felvállalni. Azzal, hogy nem merészkedünk ki, ugyan kizárjuk a kockázatot, de egyben súlyosan korlátozzuk saját személyes és szakmai fejlődésünket is.

Komfort zónák és dadogás

Ebben az írásban a komfort zóna fogalmát összekapcsolom a dadogással. Mint egyike azoknak, akik korai gyerekkorukban kezdtek dadogni, én is sok negatív elképzelést alakítottam ki a beszédemről. Ahogy életem során folyamatosan nehézségekbe ütköztem ezek az elképzelések belém rögzültek. A viselkedésem és a személyiségem a dadogásomhoz alkalmazkodott.

Ahogy a beszédhiba szociális következményeit elszenvedtem, úgy változtak az érzéseim mások és saját magam iránt. Stratégiákat dolgoztam ki, hogy megvédjem magam a zavartól és a szégyentől. Elkerülő technikákat tanultam szavakra, hangokra, szituációkra. Mindent, ami megkérdőjelezte az alacsony önértékelésemet személyes fenyegetésként fogtam fel.

Az olyan önkép, ami túl szűk és behatárolt ahhoz, hogy egész személyiségünket befogadja megbéklyóz és leszűkíti a mozgásterünket. Azt tapasztalom, hogy sok dadogó kerüli, hogy tágítsa a komfort zónáját és ezzel önmagát kényszeríti egy beszűkült szerepre megelégedve a megszokott, biztonságos és kiszámítható életével.

Másrészt viszont, ha tágítjuk az önképünket, hogy befogadja személyiségünk különböző vonásait, akkor el tudjuk játszani mindezeket a szerepeket és közben még kényelmesen is érezzük magunkat. Abban a pillanatban, ahogy hajlandó vagy lemondani régi énedről észre fogod venni, hogy határtalan lehetőségek vannak a változásra.

A komfort zónám kitágítása

Fiatal koromban vettem egy kis elektronikus eszközt, amit több, mint 20 évig folyamatosan viseltem. Bár ez a mechanikus mankó nem javította ki a beszédhibámat önbizalmat adott, hogy belemenjek olyan szituációkba, amit sok dadogó inkább elkerült volna. A kudarcok ellenére tudatlanul is megalapoztam egy rendszert, ami segített, hogy folyékonyabban beszéljek és jobban kifejezzem magam.

Három évvel ezelőtt új eszközöket szereztem, hogy legyőzzem a blokkot és a “rettegett” szavakat. Sok évvel korábban kontrollált környezetben már folyékonyabban beszéltem, de nem tudtam a való világba átvinni az eredményeimet. A továbblépés érdekében a másokkal való kommunikációhoz kapcsolódó személyes problémáimmal kellett szembenéznem. Szét kellett szednem a pszichológiai keretrendszert, ami majdnem 50 évig táplálta a dadogásomat.

Mindig kifelé forduló voltam (a dadogásom ellenére), de soha nem tudtam kibontakoztatni a képességeimet.

Felvázoltam egy akciótervet és összeírtam azokat a beszédszituációkat, amiket mindig is elkerültem. Ráébredtem, hogy más fényben kell látnom magamat. Újra és újra át kellett élnem bizonyos dolgokat mindaddig, amig a helyzetek ismerőssé váltak és megszoktam őket.

Tudtam, hogy szembe kell néznem a félelmeimmel. Meg kell kérdőjeleznem a negatív gondolatokat és érzéseket, amiket annyi év alatt (sokszor tudat alatt) kifejlesztettem magamban. Soha többé nem fogok engedni a kísértésnek, hogy könnyű szóval helyettesítsek egy nehezet. Megfogadtam, hogy minden beszédszituációval szembenézek, semmi elől nem futamodom meg.

A dolgok, amiket csináltam, először kényelmetlenek voltak, de fokozatosan egyre kényelmesebben éreztem magam, ahogy újra és újra próbálkoztam. A képesség, hogy elviseld a rövid ideig tartó kényelmetlenséget a kulcs a változáshoz. Ha hajlandó vagy kockázatot vállalni, akkor látványosan megváltoztathatod a hozzáállásodat és az önképedet. Itt van néhány példa, amit csináltam, hogy kiterjesszem a komfort zónámat:

Telefonálás

Mindennap hosszú időt töltöttem azzal, hogy a telefonkönyvből kinézett cégekkel beszéltem. Kérdéseket találtam ki mindenféle szolgáltatással kapcsolatban: járművek, esküvői fotók, öntözőberendezések, autó bérlés, fénymásolás, csőtörés, zeneszerszámok, szállítás, háztartási eszközök. A legtöbb cégnek zöld száma volt, így nem bánta sok pénzem a dolgot.

Ahogy a hívások szaporodtak, a félelmem csökkent és egy idő után bebizonyítottam magamnak, hogy hosszabb beszélgetésekben is tudok határozottan beszélni idegenekkel.

Hoteleket hívtam fel, hogy a szállásdíjakról érdeklődjem, bár nem volt szándékomban igénybe venni a szolgáltatásaikat. Éttermeket hívtam fel, hogy asztalt foglaljak a nevemre elsősorban azért, mert mindig féltem kimondani, hogy “Alan Badmington”. Később újra telefonáltam, hogy töröljem a rendelést és felhasználtam az alkalmat, hogy újra kimondjam a nevemet.

Egész házasságunk alatt a feleségem reszortja volt az időpontok megbeszélése az orvossal, fogorvossal. Megmondtam neki, hogy hálás vagyok neki az eddigi segítségért, de mostantól ez az én feladatom. Fontos volt, hogy elmondjam az indítékaimat is, egyébként visszautasítva érezhette volna magát.

Beszéd idegenekkel

Bár sokan tudták, hogy dadogok, mégis voltak alkalmak (különösen ismeretlen környezetben), amikor megpróbáltam elrejteni a beszédhibámat. Hogy leszokjak erről elhatároztam, hogy vadidegenekkel fogok szóba elegyedni (az utcán, vonatokon és repülőgépeken, repülőtereken, éttermekben, boltokban) és nyíltan fogok beszélni a dadogásomról. Lenyűgözött a szívélyesség és a látható őszinte érdeklődés, amivel találkoztam.

Amellett, hogy szembenéztem a problémámmal mellékesen még immunissá is váltam az ilyen beszédszituációk iránt. Kezdtem elhinni, hogy bárkivel beszélni tudok arról a témáról, ami ennyire negatív hatással voltam az életemre gyerekkorom óta. A rossz előérzetemet, hogy a másik fél zavarba jön vagy éppen kigúnyol felváltotta egy pozitív szemlélet.

Bár a bemutatkozás mindig problémás volt számomra elhatároztam, hogy minden lehetséges alkalommal kimondom a nevemet. Felhagytam az egész életemben űzött gyakorlattal, hogy papírokat hordjak magammal, amikre rá vannak írva az adataim.

Nyilvános beszéd

A több ember előtti beszéd előkelő helyen szerepelt a félelmeim listáján. Az életem során összegyűlt fájdalmas élmények megerősítettek a hitemben, hogy soha nem lehetek sikeres ebben a szerepben. Az egyetlen lehetőség a félelmeim leküzdésére a szembenézés volt, ezért csatlakoztam az angol Szónoki Klubok Szövetségéhez. Most három ilyen klubot látogatok, ahol rendszeresen mondok előkészített és improvizált beszédeket, részt veszek az üléseken, vitákon és szóban értékelem mások beszédeit. Ezen kívül figyelemreméltó sikeret értem el beszédversenyeken folyékonyan beszélő társaimmal szemben.

Emellett még számos előadást tartok közösségi rendezvényeken azért, hogy felhívjam mások figyelmét a dadogók problémáira. Gyakran hívnak meg azért is, hogy egyéb témákról beszéljek. Továbbá beszélek beszédhibákkal foglalkozó tanulók előtt és előadásokat tartok a Dadogók Nemzeti Szövetségének éves konferenciáin. A nyilvános beszédtól való félelmem teljesen elpárolgott. Micsoda változás!

Média-megjelenések

Azért, hogy tovább tágítsam a horizontomat (és beszéljek a dadogásról) televízió, rádió és újság interjükat adok Angliában és az USA-ban. Ilyen létszámú közönség előtt beszélve a dadogásomról segít, hogy még inkább elfogadjam magamat.

Személyes kommunikációs készségek

Sok dadogó nem tudja fejleszteni a kommunikációs készséget, mert inkább csak a beszélgetések partvonalán marad. Az utóbbi időben számtalan felnőttkurzuson vettem részt, amelyeknek látszólag semmi köze nincs a dadogáshoz. Azért veszek részt mégis rajtuk, mert olyan szituációkba akarom helyezni magam, ahol ismeretlenekkel léphetek kapcsolatba. A témák: határozottság, önértékelés, önbizalom építés, pozitív gondolkodás, nyilvános beszéd és kommunikációs készségek. Ezeket a kihívásokat a további személyes fejlődésem lépcsőfokainak tekintem.

Internetes csevegőszobák

Az Internet kiváló lehetőséget nyújt a beszédgyakorlásra. Rendszeresen látogatok csevegőszobákat (dadogással foglalkozókat és másokat is), ahol a világ minden táján élő emberekkel beszélgetek. Még szerelmi csevegőszobákba is ellátogatok – a feleségem engedélyével. Ilyenkor mindig azonnal bejelentem, hogy az egyedüli célom a beszédgyakorlás. Először aggódtam hogyan fogadnak majd, de szinte kivétel nélkül bátorító, pozitív visszajelzéseket kaptam. Mindig a dadogásról kérdeznek és meglepő, hogy milyen sok embernek van dadogó rokona vagy ismerőse.

Napi kihívások

Továbbra is naponta tűzök ki célokat magam elé – minél nagyobb a kihívás, annál mámorítóbb utána az érzés. Például véletlenszerűen kiválasztok legalább három számot a telefonkönyvből vagy az Internetről. A hívás során elmondom a dadogásom történetét es elmagyarázom, hogy a komfort zónámat akarom kitágítani.

A lehetőségek a komfort zóna tágítására végtelenek feltéve, hogy használod a képzeletedet és kezdeményezel. Itt van néhány lehetőség indulásnak:

Szándékosan használj olyan szót (vagy szavakat) amiket mindig elkerülsz.

Telefonálj úgy, hogy valamelyik munkatársad hallótávolságban van.

Elegyedj szóba valakivel, akitől tartasz.

A szolgáltatásokat telefonon rendeld meg, ne email-en.

Mondj el egy viccet ismeretlen társaságban.

Foglalj színház- vagy vonatjegyet telefonon.

Használd a repülőtéri ingyenes telefont és érdeklődj az autóbérlésről.

Beszélgess egy eladóval, pénztárossal a szupermarketben.

Állíts meg valakit az utcán és kérdezd meg, mennyi az idő.

Beszélgess egy idegennel a buszmegállóban vagy egy társas rendezvényen.

Telefonon foglalj időpontot a fodrászodnál.

Hívj fel egy sportcentrumot és érdeklődj a szolgáltatásokról és a tarifákról.

Kérdezz meg egy bolti eladót a nyitás/zárás időpontjáról.

Csevegj a taxisofőrrel.

Ne az automatából vegyél jegyet, hanem a pénztárosnál.

Ha kutyát sétáltatsz állj meg és csevegj egy másik kutyatulajdonossal.

Legyél tagja egy iskolai szülő/tanár szervezetnek.

Vegyél részt egy tanfolyamon.

Beszélj emberekkel, akikkel nem szoktál.

Panaszkodj az alacsony színvonalú kiszolgálás miatt.

Bár eredetileg mindennap külön időt szántam a komfort zónám tágítására manapság már beillesztettem ezt a mindennapi életvitelembe. Például ha belépek egy boltba, akkor segítséget kérek az eladótól akkor is ha tudom merre van, amit keresek. Ha szándékosan hozol létre beszédszituációkat, akkor egy idő után szokásoddá válik.

Személyes fejlődés

Személyiségünk akkor fejlődik, ha kimerészkedünk a komfort zónánkon kívül. Újra kell rajzolnunk mentális térképünket, hogy megnövelhessük az ismerős terület méretét. Amikor kényelmetlenséget érzünk, akkor tudjuk, hogy a félelmünkkel nézünk farkasszemet. Ez jelzi, hogy kockázatot vállalunk. Ha nem érzed kényelmetlenül magad, akkor tovább kell feszegetned a határaidat. Mint a teknősbéka te is csak akkor haladhatsz előre, ha előrenyújtod a nyakadat. Minden korlátot saját magunk kényszerítünk magunkra.

A siker, amit elérünk egyenesen arányos lesz a kockázatokkal, amiket vállalunk, és lelkileg erősödünk, ahogy az életünk egyre több élménnyel gazdagodik. Ahogy erősödünk, úgy növekszik a bizalmunk is saját képességeinkben. Minden félelem ellenére egyre könnyebb lesz tovább tágítani a komfort zónánkat. Én bizonyosan merészebbé váltam az idő előrehaladtával és az általam felvállalt kockázatok mértéke is nőtt.

Amikor véghez viszünk valamit, amit addig lehetetlennek gondoltunk, az arra késztet minket, hogy átértékeljük a dolgokat. Ha legyőzünk valamit, ami akadályozta a fejlődésünket, akkor magasabb szintre lépünk. Már nem vagyunk többé ugyanaz az ember. Amikor akadályokat győzunk le, az rányitja a szemünket olyan lehetőségekre, amiket korábban el sem tudtunk képzelni és emberileg is továbblépünk.

(Azonban tudatában kell lenni annak is, hogy a komfort zóna szűkülhet is, nem csak tágulhat. A szűkülést passzivitás vagy a szociális kapcsolatok hiánya is kiválthatja. Ezt magam is megtapasztaltam, amikor néhány évvel ezelőtt egy közlekedési baleset ágyhoz kötött. A beszédem jelentősen romlott, mert nem tudtam másokkal kapcsolatot teremteni.)

Miután lényegében a fentiekben felsorolt összes kihívással (és sok másikkal is) szembenéztem, visszájára fordítottam a negatív dadogó gondolkodást, ami több mint 50 évig meghatározta a gondolkodásomat. Pontosan tudom, hogy sok dadogó van, akiknek a fenti kihívások némelyike túl nehéznek tűnik. Mindenkinek más a története, más érzéseket hordoz és másfelé törekszik. Én azt tettem, amit a magam szempontjából helyesnek gondoltam. Nem mondom azt, hogy mások utánozzák az én példámat – csupán leírtam, hogy nekem mi hozta meg a sikert.

Olyan dolgokat értem el az utóbbi néhány évben, amelyek a legvadabb elképzeléseimet is meghaladták. Kiléptem a komfort zónámból és leszámoltam az önkorlátozó gondolatokkal. Élveztem az új feladatokat és emberileg is nőttem. Azzal, hogy az életem egyéb területein javítottam, mellékesen a dadogásom is javult.

Az biztos, hogy nincs szándékomban itt megállni. Az utazás felvillanyoz és szórakoztat. Teljesebb embernek érzem magam, az életemet is értelmesebbnek érzem. A komfort zónám elhagyása és az ismeretlen utak bejárása gazdagította a létemet. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki hasonló terveket forgat a fejében.

Zárásként itt van egy vers (ismeretlen forrásból), ami úgy érzem megtestesíti azt, amit ebben az esszében meg akartam fogalmazni. A verset a személyes körülményeimhez igazítottam:

[Előre is bocs a gyarló versfordításért, rímekkel nem próbálkoztam. :) ]

A komfort zóna

Volt valaha egy komfort zónám, ahol tudtam nem hibázhatok,
de a rutin és az ismerős falak valójában börtön voltak.
Sokáig vágytam arra, hogy megtegyek dolgokat, amiket korábban nem,
de megmaradtam a komfort zónámban és csak azon belül mozogtam.

Azt mondtam, nem zavar, hogy nem teszek sokat.
Azt mondtam, nem érdekel az önértékelés és hasonlók.
Azt állítottam, hogy elégedett vagyok a dolgokkal a zónámon belül,
de mélyen bent valami különlegesre vágytam.

Nem hagyhattam, hogy elszaladjon az életem, miközben mások nyernek,
ezért összeszorítottam a fogaimat, kiléptem és megkezdődött a változás.
A lépéshez olyan belső erő kellett, amit nem éreztem korábban,
búcsút intettem a komfort zónámnak és becsuktam és bezártam az ajtót.

Ha egy komfort zónán belül vagy és félsz kimerészkedni,
akkor emlékezz, hogy minden dadogót kétségek gyötörtek valaha,
ezért ne fogd vissza magad – csak tedd meg a lépést és keress új tájakat.
Fogadd jövődet mosollyal, a siker vár rád.
A magyar zsivany Creative Commons License 2006.02.07 0 0 370

Haliho!

 

Nem tul nagy nehezseg. En angol nyelvu teruleten lakok.

Felesegem csak angolul beszel, igy itthon is az angol megy.

Magyar nyelven nem tanultam jol fogalmazni. Igaz angol nyelven sem.

Elolvasom, aztan ertem. A forditast azt meg sose tanultam.

Ahogy en angolul tanultam az egy kicsit olyan volt mint a melyvizbe dobasal

valo uszas oktatas.  Angolul magyaraztak nekem, hogy mi mit jelent.

Aztan csak igy vagyok.  Jol vagyok, koszonom!

 

zsivany

 

 

 

Előzmény: Akire 7 (369)
Akire 7 Creative Commons License 2006.02.06 0 0 369
Köszi Zsivány! Neked ez nem nagy nehézség, ugye? :)
Előzmény: A magyar zsivany (367)
positivethinking Creative Commons License 2006.02.06 0 0 368
Csak egy javaslat, ha tényleg nekiállsz lefordítani.

Az interneten vannak szövegszerkesztésre specializált oldalak, pl. a http://writeboard.com, amiket nagyon könnyű használni.

Lehet, hogy érdemes lenne ott egyben megírni a szöveget, mert így nagyon szét fog töredezni, ha részekben teszed fel és közben mások is írogatnak a topikba.
A magyar zsivany Creative Commons License 2006.02.06 0 0 367

Eloadasi jegyzet,           
Alan Badmingtontol, a Britt Dadogos Egylet nemzeti conferenciajahoz,
Hope Egyetemen, Liverpool, Anglia,  2001. szeptember 9.


Az en nevem Alan Badmington... Alan Badmington. El sem tudjak kepzelni,
hogy milyen orom nekem, ezt mondani egy hallgatosag elott.    
Nezzek, hat 50 even keresztul tapasztaltam messzemeno nehezsegeket abban,
hogy megmondjam embereknek ki vagyok.
Igen, ez az egyszeru feladat, amit az emberek nagy tobbsege magatol
erthetodonek talal, okozott nekem sok zavart, szorongast, es sziv fajdalmat.

Ahogy emlekszem, olyan 3 eves korban kezdtem dadogni, es korai terapiat
kaptam,nem emlekszemhogy lett volna barmi fobb problemam mielott altalanos
iskolaba mentem 11 eves koromban. Az elso napon, ahogyan a beiratkozasi
papirok keszultek eros emlekeim vannak a gyurkozesemrol, hogy nevem es cimem
adjam 30 masik tanulo elott, akik nagy tobbsegukbenteljesen idegenek voltak.
 
Hangos olvasas az osztalyban, szinten egy szerencsetlensegnek bizonyult.
Ahogyan  a sor korbement a teremben, en mar kiszamoltam (10 paddal elore),
hogy pontosan mit kell mondjak.

A magyar zsivany Creative Commons License 2006.02.06 0 0 366

Hello,

 

Elso nekirugaszkodasnak ennyi. Kesobb tobbet.

Majd probalok meg forditani, de a szoveg nagyon hosszu.

 

A magyar zsivany Creative Commons License 2006.02.06 0 0 365

TRANSCRIPT OF A PRESENTATION, BY ALAN BADMINGTON, TO THE BRITISH STAMMERING ASSOCIATION NATIONAL CONFERENCE AT HOPE UNIVERSITY,
eloadasi jegyzet,             Alan Badmingtontol, A britt dadogos egylet nemzeti conferenciajahoz, a Hope Egyetemen

LIVERPOOL, ENGLAND ON 9 SEPTEMBER 2001
Liverpoolban, Angliaban
 
STUTTERING IS NOT JUST A SPEECH PROBLEM
A dadogas az nem csak egy beszed hiba
 

My name is Alan Badmington………Alan Badmington.   You cannot imagine just how much pleasure it gives me to say that in front of an
Az en nevem Alan Badmington... Alan Badmington. El sem tudjak kepzelni, hogy milyen oromot az nekem, ezt mondani egy hallgatosag


audience.  You see, for over 50 years, I experienced extreme difficulty in telling people who I was.  Yes, that simple task, which
elott.     Nezzek, hat 50 even keresztul tapasztaltam messzemeno nehezsegeketabban, hogy megmondjam embereknek ki vagyok. Igen, ez

 the majority of the population takes so much for granted, caused me so much frustration, anxiety and heartache.
az egyszeru feladat, amit az emberek nagy tobbsege magatol erthetodonek talal, okozott nekem sok zavart, szorongast, es szivtorest.
 

I understand that I commenced stuttering at the age of about 3 years, and although I received early therapy, I do not recall Ahogy

emlekszem, olyan 3 eves korban kezdtem dadogni, es korai terapiat kaptam,                            , nem emlekszem

encountering any major difficulties until I entered the grammar school at the age of 11.  On the first day, as the registers were

hogy lett volna barmi fobb problemam mielott altalanos iskolaba mentem 11 eves koromban.  Az elso napon, ahogyan a beiratkozasi

being prepared, I have vivid memories of struggling to give my name and address in front of some 30 other pupils, most of whom were

papirok keszultek eles emlekeim vannak a gyurkozesemrol, hogy nevem es cimem adjam 30 masik tanulo elott, akik nagy tobbsegukben

complete strangers.
teljesen idegenek voltak.
 

Reading aloud in class was another disaster.  As it progressed around the room, I would be calculating (10 desks ahead) exactly what

Hangosan olvasni az osztalyban, szinten egy szerencsetlensegne bizonyult. Ahogyan korbement a teremben, en mar kiszamoltam (10
paddal elore), hogy pontosan

I would be saying.
mit kell mondjak.

positivethinking Creative Commons License 2006.02.05 0 0 364
A bíróságos részt lefordítottam, hogy látsszon honnan indult a cikk írója:

"Amikor járőrözésről volt szó, még sikerült ellavíroznom különféle elkerülési technikákkal, pl. rajzoltam, amikor útbaígazítást kértek tőlem. Az összeomlás akkor jött, amikor első alkalommal kellett tanúskodnom a bíróság előtt. Nem tudtam elmondani az esküt. Nem tudtam túljutni az ESKÜSZÖM szón.

Még mindig élénken emlékszem, ahogy felmentem a tanúk padjára, bal kezemet a Bibliára helyeztem, jobb kezemet felemeltem és azt mondtam: "E, E, E, ...". Egy hang sem jött ki a számból, ahogy próbáltam elmondani a rövid szöveget, ami a hivatásom alapvető részét jelentette.

Becsuktam a szemeimet, a pulzusom száguldott, izzadság öntötte el a testemet ahogy ott álltam egy egyszerű öt betűs szóval (angolul: swear) küzdve. (Ironikus módon ha négy betűs szó lett volna, akkor valószínűleg semmilyen problémám sem lett volna vele.) A bíróság és a nézők hitetlenkedve nézték mi történik. Legalábbis azt gondolom, hogy hitetlenkedtek, mert szinte öntudatlan voltam, nem voltam tudatában mi történik körülöttem.

[...]

És ez még nem minden, még tanúskodnom is kellett. Ahogy korábban már említettem az egész életem az elkerülés és szócsere köré szerveződött. De nem tudtam kicserélni a vádlott nevét. Sem az út nevét, ahol az eset történt. Sem a napot és a dátumot. Sem vádlott járművét és rendszámát. Lehetetlen volt, következésképpen irodai munkára osztottak be, távol az emberekkel való kapcsolattól, amire pedig olyan nagy szükségem lett volna."
Előzmény: positivethinking (363)
positivethinking Creative Commons License 2006.02.05 0 0 363
Perfekt nem vagyok, de közel járok hozzá. :) Sajnos nincs időm és energiám lefordítani a cikkeket, pedig tényleg nagyon érdekes dolgok vannak bennük.

Ez a legutóbbi például Alan Badmington leírása a saját életéről, a dadogásáról és hogy hogyan szabadult meg tőle teljesen.

Rendőrként dolgozott és pl. leírja milyen érzés volt, amikor tanúskodnia kellett a bíróságon egy esetben és a bíró kérdésére, hogy esküszik-e, hogy csak az igazat fogja vallani, nem tudta kimondani, hogy "Esküszöm".

50 évig volt dadogó és most annyira folyékonyan beszél, hogy nem lehet megmondani róla, hogy valaha is dadogott, elődásokat tart, stb.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!