Ami kimaradt:
tegnap elolvastam a legutóbbi száz hozzászólást és rájöttem, hogy ez az egyik legnagyszerűbb hangulatú időszak a topic életében. Úgy érzem, nagyon feltöltődtem a most itt uralkodó légkörtől.
Az olvasás miatt később indultam el futni és megvolt az első rendesen elázós edzésem Angliában (ezt se gondoltam volna előtte, hogy két hónapot kell rá várni), kb. 20 percig ömlött, úgyhogy jó volt beérni.
motivációs görbém meredeken emelkedik, eh, szigorúan, monoton nő, ha már analízisnél akarunk maradni. Péntek reggel költözök haza:-)
Ennek jegyében lementem tegnap váltogatni a tengerpartra. Kipróbáltam a két perc gyors, egy perc lassú változatot, negyed óra melegítés után, negyed óra levezetés előtt.
Gyorsítani még csak-csak esett valahogy az első 30-40 másodpercben, de a lassú szakaszokban érzett zsibbadás legszebb müncheni emlékeimet juttatta eszembe, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy ott ugyanezt 1, másfél vagy két,5 kili lóhalálában futás után éreztem. Brühühü...
Az ASICS tulajdonosának sok pénzébe és rábeszélésébe került, hogy ráadhasson egy cipőt, amit olyan könnyűre és vékony talpúra csináltak, direkt az ő számára, mintha mezítláb futott volna.
Tegnap futottam. Gondolom ez egy igen meglepő bejelentés, ugyanis minden nap ezt mondom, már több mint 900 napja. :-)
Például, amikor reggel felkelek, akkor rögtön az az első gondolatom, hogy: "Tegnap futottam." A második gondolatom pedig az, hogy: "Ma is futni fogok!" A harmadik gondolatom pedig az, hogy... Na, ezt nem árulom el, de annyit segítek, hogy a futással kapcsolatos. :-)
Tulajdonképpen egy fokkal jobban esett (ha valaki esetleg nem tudná a futásról van szó :-), mint hétfőn. Kicsit több mint 5 és fél km lett, és közel fél óra. Végig Tomatorral bolyoztam, így sikerült fél órán belülre kerülnöm. :-) Azért voltak kritikus pontok. Például egyszer a sziget pesti oldalán megtalált egy könnyű kis tavaszi fuvallat, és kis híján tovasodorta a sárváron csontváznyira szálkásodott testemet. Más atrocitás nem történt..., kivéve egy négyzetgyök alatt 2 fokos emelkedőt, amit csak anaerob körülmények között tudtam abszolválni (az abszolválni egyébként is egy rossz emlékű szó, de nem találok másikat :-). A Lassú szekcióba jelentkezem "Munkába állás azonnal!"-jeligére. :-)
ez csak amolyan fun-run lesz. a leglassabb tempójában végigkocogunk a szigeten, közben lyoo alaposan felrázzuk a pezsgőt és természetesen egy kissé megváltjuk a világot. ha ez utóbbi nem jön össze, akkor kénytelenek leszünk csak az EU-hoz csatlakozni, a szentek helyett. (c:§
Szia,
a mezténláb-fűbenfutás tehát csak úgymond mozgáskoordináció-javításra alkalmas, hosszabb távra nem?
Azért érdekel, mert ha az anyámat 1x sikerül lecipelni a Monspart Sarolta féle ducinéni futóedzésre, akkor elmennék vele (nehogy ellógjon) és amíg ô izzad én tapicskálnék a MAC füvén körbe-körbe... Csábít a szép zôôôd gyep, no.
Köznapian fogalmazva egy függvény inflexiós pontja az az x érték, ahol a függvénygörbe konkávból konvexbe vagy vissza változik.
Pl. ha felrajzolod a középiskolából jól ismert x |---> x3 függvény grafikonját, akkor a görbéje negatív x-ekre alulról nézve homorú. pozitívakra domború. Ezért az x=0 az inflexiós pont.
Szombaton reggel utaztunk le Sárvárra. Érkezésünkkoor esett az eső, 3/4 10-re ballagtunk a rajthoz. Kisebb kapkodás után végül is 10 óra 10 perckor rajtolt a mezőny. Kriszti már csaknem egy napja gyakori hascsikarással küzdött. Pár óra múlva elállt az eső.
Természetesen a második hely megszerzése volt a reális cél, tudtuk persze, hogy ehhez is nagyon meg kell küzdeni. Már sötét volt, amikot Kriszti héhány kört együtt futott Edittel beszélgetve.
A nagy ellenfél, Sörösné Erika fokozatosan elhúzott Krisztitől és amikor átmenetileg éjfél után lefeküdtem, kb 5 körrel vezetett.
Kb fél 5-kor jöttem ki, akkor Kriszti mondta, hogy Erika 1 órát aludt, ekkor köztük az eredmény Kriszti javára volt valamivel kevesebb, mint egy km. Közben természetesen Czibolya Anna is fokozatosan gyűjtötte a távot. Nagyon szépen futott és ha nem futott, akkor gyorsan gyalogolt.
Még sötét volt, Amikor Bérces Edit valószínűleg motivációt vesztve egyre lassabb lett, majd abbahagyta a versenyt. A nagyon sportszerű sárváriak jelezték, ha Kriszti megfelelően viselkedik, megelőzheti Editet, aki mégis csak hazai versenyzőnek számít.
Végül is a már ismert eredmény született.
Magamról annyit, hogy majdnem annyit teljesítettem, mint Boros Miki, igaz, hogy ő 12, mí én 24 óra alatt.
Bár én a talppárnára lépés híve vagyok, a lényeges pont szvsz nem ez, hanem a talajfogás súlyponthoz viszonyított helyzete. Aki túl hosszút, túl előre lép, főleg, ha még a térdét is kinyújtja, könnyen kárt tesz magában.
Sajnos a cipőgyártók érdeke, hogy olyan technikát propagáljanak, amihez meg kell venni az ő drága cipőiket. Ahhoz a technikához, amit én próbálok használni, nem lenne szükség 25000-res légtalpúra, mindössze egy régi típusú tornacipőre.
Ha pedig valaki megvette a stabil, emelt sarkú cipőt, már kényszerpályán van, azokban csak azon a módon lehet futni, ahogyan tervezték őket.
Ne feledkezzünk meg az reklámok agymosó hatásáról, aminek vagy egy évtizeden keresztül én is áldozata voltam. Vagy 15 éve tornacipőben kezdtem futni és nem is emlékszem, hogy ez bármilyen sérülést okozott volna. Aztán elhittem, hogy futni csak párnázott talpon lehet, ha jól utánaszámolunk, elköltöttem már vagy félmillió forintot high-tech cipőkre (most is van vagy 5 pár, amit nem is használok), begyűjtöttem jópár sérülést.
Fél éve tértem "vissza a természethez" persze csak fokozatosan, és a jelek, mint már korábban írtam, kedvezőek, egyéni csúcs formában vagyok sérülés nélkül.
Az itt felsorolt nevek tulajdonosai, ill. azok akik úgy érzik, hogy indulnak ezen a május végi eseményen ! Szóval aki úgy gondolja, hogy én mint követő társ nem rontanám le teljesítményét és hangulatát, az kérem jelezze nekem. Én is szívesen elindulnék, csak az a baj, hogy nem tudom, hogy merre ?
