"Ha meg kéne határozni a szeretetet, az egyetlen szó, amely méltóképpen kifejezné mindazt, ami benne foglaltatik, - az élet lenne. A szeretet maga az élet a maga teljességében. Ha elmulasztod a szeretetet, elmulasztod az életet. Ne tedd!"
Kérlek, ne vágd ketté azt, ami egy... A szeretet benned van, mégsem tudod szavakkal körülírni. A legbátrabb képzelőtehetséggel sem tudsz mesélni arról, mit érzel, amikor szeretsz. A szeretet - akárcsak a boldogság, a hűség és az igazság - egy magasabb világból érkezik, onnan, ahol nem kell hozzá szó, hogy érezni tudd, és kifejezd. A szeretet létezéséhez nincs szükséged szemre, fülre, kézre, színekre, hangokra, mozgásra; ahhoz, hogy élni tudj vele, nincs szükséged semmire magadon kívül. A szeretetnek azonban szüksége van rád: te vagy a szeretet küldötte. A földre érkezvén, magaddal együtt a szeretet hírét is elhoztad - így te magad lettél a szeretet. Tatiosz Hioszi
"Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet."
(Példabeszédek 4,23)
Minden szó, ami még kimondható, most minden szó már mást jelent, és szívből szívbe adni volna jó szépet, nagyot és végtelent; boldog mosolyt, mely mindent elárul.
Megérezni s elmondani végre, hogy mi vagyunk - hogy én és te - a világ, s ha felnézünk az égre, minden ott van egy lépésre s szemünk nem csak a felhőkig lát.
Szemünkkel szemekbe látni újra s nem elfutni minden csoda mellett, megállni és lelassulva várni; s egy szó, egy kép hova tűnik el, azt már érzi minden szív.
A szív tudja, a szív igazán lát, tudja, milyen volt s mivé lett az értelem, ki csak sejti a lét igazát, mert minden élet a szívből indul, s oda érkezik
Megjártam bár a történelmet, konok vagyok, konokabb, mint a gyermek, kinek apja hiába magyarázza, hogy nem labda a hold, konok, ki ha százszor meglakolt, százegyedszer is a könyörtelen igazat keresem. Ez a kenyerem.
A boldogság tört szárnyú madara vergődik a tenyeremen; a boldogság tört szárnyú madarát, mely évezredek óta röppen fel s hull alá, nekem kell fölrepítenem.
Vergődtem, vergődöm magam is, - megviseltek a hosszú századok -; szétosztom minden örömöm, a bánatomon is osztozzatok.
Ó, szép szavak barokkos balzsama, - ne hosszabbítsd a kínjaim! A féligazság: múló novokain. Az egyenes beszéd, nekem csak az a szép.
Kenyéren és vízen is csak azt vallhatom. Ezért tart engem a társadalom. Labda a hold! S ha netán el nem érném, harmat leszek, harmat e csillagon, hogy fényemtől is fényesebbnek lássák a földet a szomszédos égitestek.
S ha elszólít a Nap, nyugodt lélekkel mondják: tócsákkal nem szövetkezett, liliomok fürödtek benne, úgy tünt el, amint érkezett.
Légy szelíd őz egy rejtelmes erdőben , nyíló virágszőnyeg , a végtelen mezőben. Légy egy apró hal , a hullámzó tengerben , szabadság fénye egy sólyom szemében . Légy hajnal a gyermeked szívében , harmattal füröszd a szeretet vizében . Légy nyugvó nap a szürkéllő estében , hold fénye a sötétnek éjében.
Légy ártatlan gyermek, föld Anya ölében, szerető kedves , kedvese szemében . Légy gyengéd egy szerelmes szívében , erő mi adatott , elfér a kezedben . Légy szótlannak , szava helyett hangja , zene annak , ki meg nem hallhatja . Légy a szivárvány színe mindazoknak , ki a színeket a szívében hordja.
Légy pásztora , egy eltévedettnek , pislákoló gyertyaláng , a sötétben rekedtnek . Légy meleg napfény egy didergő embernek , aprópénz a sokat nélkülözőnek. Légy ki az égre emelt fővel nézhet , aprókat lépve mégis felhőkhöz érhet. Légy az , ki a földre letérdepelve , egy csillagmintát a szívébe présel le.
Légy kenyérfalat, egy éhező kezében , csörgedező csermely , egy szomjúhozó népnek . Légy az , ki betűt vetni tanít , s egy gyermekszívet ölelésre indít. Légy minden és ne legyél semmi , csak tanítsd meg a világot szeretni . Légy egy , a mindennel, a jutalom tied , szívedbe költözik a béke s a szeretet.
Légy botja egy ősz remegő kéznek, bátorítás s egy szó a félénknek . Légy csendes béke , útra készülőnek , mécses láng az épp megbékélőnek . Légy egy mosoly , más arcára írva , egy könnycsepp , mi a lelket tisztítja . Légy TE ki úton van éppen , s minden csomagja a szemében a BÉKE."
Ősz ez, mi tör rám szelíd lépteivel újra, homályba bújva köszönnek a fák, előttem fehéret öltött szeptemberi szelek bontják a reggelt s a nyers hideg máris arcomba vág.
Mondanám még, hogy itt élt, itt zöldellt, tudatnám még, hogy ég, ó, magasságos ég, csak hallanád, én most is kápolnánk előtt fonva időm, örök-imákban várok rád.
Batát--ellenség...... 2011-11-16 20:48:20, szerdaBarát, ellenség olykor nincs határ. Megfojt, felemel: nem tudod mi vár. Tettek és szavak lelkének tükre. Üveg, vagy gyémánt. Nézed csak körbe. Óvod, fényezed, hiszed: értékes. Felszín lekopik: fénytelen, üres! Az igaz barát felismerhető, nem kell fényezni, tisztán csillog Ő!
Szabolcska Mihály: Édes anyámnak Egy fenyőfa-lombbal
A csöndes esték hallgatag magánya Haza-hazajár innen is velem. Magam a jó öreg kemencze mellé, Kicsiny szobánkba oda képzelem. Beszélgetünk...lelkem anyám, tudom, te Jó Kálvinust most is úgy szereted... - Im', sírja mellől, szívem melegével, Ezt a kis ágat küldöm el neked.
Történetét oly szépen soha, senki, Nem festi többé, ahogy te tudod... Milyen szegényül éltek, asztalukra Kalács csak egy-egy ünnepnap jutott. S hogy sírt az anyja, mikor gyermekének Nem adhatott mást, csak szeretetet... - Im, sírja mellől a jó Kálvinusnak Ezt a kis ágat küldöm én neked.
Hogy élt a gyermek messze városokban, Idegen arczú emberek között?... Száraz kenyéren: de egy fényes angyal Fölötte mindig hiven őrködött. Egy fényes angyal, anyja képe-mása, Kiről soha el nem felejtkezett... - Im, sírja mellől a jó Kálvinusnak, Ezt a kis ágat küldöm én neked.
Mennyit tanúlt, nagy Isten-félelemmel? Hogy lett, mi kép a mi apostolunk? Mind megbeszéljük...s útjain az Úrnak, Mély áhitattal elgondolkozunk. - Ah, Istenem! - még olyan épnek érzem, Magasra hágó gyermek-hitemet: - Im, sírja mellől a jó Kálvinusnak, Ezt a kis ágat küldöm én neked.
...Lásd, egyikőnk se hitte volna egykor, - Oh élnek, élnek még jó angyalok, - Hogy a te édes, szép történetedbe, Valaha ime én is bejutok. Isten megáldja mind a két kezével, Az angyalt, a ki őriz engemet... - Im, sírja mellől a jó Kálvinusnak, Ezt a kis ágat küldöm én neked.
Szabolcska Mihály: Amerre a Tisza folyik
Vágyik oda az én szívem, Amerre a Tisza folyik, Elszáll oda ezerszer is, Napfeljöttől, napnyugatig. - Amerre a Tisza folyik!
A folyó is, a vidék is, Itt van, itt él a szívemben, Hát még, aki édes, örök Szeretettel vár ott engem, Amerre a Tisza folyik!
Áldja meg az Isten őket! - Az én lelkem jó anyámat, Meg ő érte, ahol csak jár, Azt a földet, azt a tájat: Amerre a Tisza folyik.
