Nem tudom, nem tudom, nekem úgy tűnt, hogy ott az órán pattant ki a fejéből ez a kérdés. Persze ki tudja. És még várok, hátha a többiek okosabbak nálunk. :)
Németo épp elég volt ellenségnek, nemhogy még a szovjeteket is bevállalni + ügye ez esetben a Német-Szovjet szövetség is magasabb szintre emelkedett volna. Az M-R paktum után lényegében szövetségesek voltak.
Főleg Finnország megtámadása után tervezgettek Szovjetunió elleni támadásokat pl.: bakui olajmezők bombázása.
A szövetségesek számára is kívánatos lett volna a szovjetek belépése, de velük egy oldalon. 39 nyarán voltak is meglehetősen esetlen tárgyalások a nyugatiak és a szovjetek között egyfajta új "antant" felállításáról.
Drága professzorom a mi nap feltett egy kérdést, amire nem tudtam felelni. Igy utána kell járnom, de ahogy ő is mondta, nem hiszi, hogy könyvekben valami sokat találok róla... Hát gondoltam, nálam idősebb és olvasottabb egyénekhez fordulok. Azt kérdezte, hogy miután a németek lerohanták a lengyeleket, majd az oroszok is ki vették a részüket az ország elfoglalásából, az angolok, franciák miért nem üzentek hadat az oroszoknak, mig a németeknek igen. Bár találgattam, meg minden, konkrét, megbizható indokot kért. Ha tudátok segiteni... Köszi
"Ha jól emlékszem, Quislinget, aki a norvég miniszterelnök volt a megszállás alatt a norvégok végül halálraitélték, háromszor akasztották fel, (kétszer preparált volt a kötél), hogy jobban megbüntessék."
Quislinget golyó általi halálra ítélték és kivégző osztag lőtte főbe.
Volt ilyen - háromszori- akasztás, de másik háborús bűnössel.
Amon Goeth (Göth) a plaszowi koncentrációs tábor parancsnoka végezte így.
(Ő szerepel a "Schindler listája" c. filmben, Ralph Fiennes Oscar-díjas alakításában.)
Kivégzésénél két ízben is rosszul számították ki a kötél hosszát és a csapóajtó kinyílása után leért a lába...harmadszorra sikerült felakasztani (hogy szándékosan vagy nem, nem tudni.)
A filmben is szerepel ez a háromszori akasztás, de másképpen mint a valóságban.
bombáról beszéltem, szerintem a távirányítású repülőgép (megpakolva robbanóanyaggal) más kategória. A németeknek is volt ilyen egyébként :) Az intelligens bombának a Fritz X tekinthető (pl. a Roma csatahajót egy ilyen süllyesztette el) rádiótávirányítással a 4000-7000 m magasságból történt vetéssel az 5X5 méteres célterületet 50 százalékos hatékonysággal eltalálta. Ez abban a korszakban elképesztő pontosság volt, mikor a hagyományos bombák hasonló magasságból akár százméterrel is mellé mehettek, ha meg feljebb mentek a légvédelem miatt, s még némi ellentevékenység is volt akkor több száz méterrel is mellé szórtak...
a hidak elpusztítása a levegőből - évtizedeken át komoly probléma volt. Van erről egy cikkem (talán a wings of fame-ben?) ahol a vietnami sikertelenséget is ecsetelik, bullpup ide vagy oda...)
Szia, emlékeim szerint a amikor Burmára, és egyéb távol Keleti helyszinekre került a sor, addigra a bevethető bombázógépek mennyisége, a bevethető bombák mennyisége is kevés volt. Pont kapóra jött, hogy nagy magasságból, is pontosabb eredményt lehetett elérni. (Híd a Kwai folyón) Egyrészt elkezdték a fejlesztést, másrészt, nem lettek volna képesek olyan gyorsan jó eredményt elérni, ha nincs kész. Itt az aktív irányítást a bombavető tiszt végezte.
A mai rendszerek mikroelektronikával működnek. Szerintem, ha kész, ennek sorozatgyártása nem kérdéses. A problémát a teljes rendszer együttes drágasága okozza. A robbanóanyagok, rakétahajtóanyagok, kémiai instabil anyagok. Tárolása hosszabb ideig problémás. Tehát folyamatos-szakaszos után gyártás itt jobban ésszerű. Emlékezz a amikor elfelejtették leállítani az ürsiklók szilárd töltetű rakétáinak üzemanyaggyártását, és az egész gyár több éves termelésével együtt felrobbant.
,,irányítható (intelligens!) bombával a németek és az amerikaiak is rendelkeztek a WWII-ben."
Ha ebbe a kategóriába soroljuk az 5 tonna robbanóanyaggal megpakolt TB-3TU rádiótávirányítású, pilótanélküli ,,repülőgépeket" (gyakorlatilag szárnyas bomba) - akkor a szovjeteknek is volt. Be is lettek vetve 1941 kora őszén...
Akkor még rendkívül ritka volt az irányítható bomba, tehát, ha akarták se tudták volna tömegesen alkalmazni, ráadásul reptér leszórására abszolut pazarlás lett volna. kifutópálya rombolására ma se pazarolják általában a high-tech fegyverzetet (telitalálatok után is pár órán belül helyreállítják). Hidak, alagutak, 8-10 ezer méterről nehezen eltalálható, kulcsfontosságú műtárgyak ellen vetik be.
A szerbek elleni bombakampányban és a 2. iraki offenzívában igen csak megcsapolták az amerikai intelligens bombakészleteket. Ez is mutatja, hogy még manapság is csak alacsony intenzitású konfliktusok megvívására elegendő ilyen fegyverük van, ráadásul a szerbek sok esetben hülyét csináltak belőlük, mert pár száz dollárból készített jól sikerült makettekre dobálták a több tízezer dolláros lézervezérlésű bombákat...
Szia, nem ellent mondani akartam. Bocs. Csak ecseteltem a rakéta előnyeit. A Bomba irányítás a II.VH-ban pedig a technika csúcsa volt. Én azért amikor katona voltam huzalos távirányítással találkoztam. Rajgaz, joystick. Bár Európában is használták volna. Akkor még állna Nagyapám háza a Tököli reptér mellett, amit az első bombázás vitt el.
Csöves értelemben olvastam egy csúnya fejlesztésről, amit igazán kisebb kaliberben óhajtanak. A mesterlövész odataláljon, ahova néz. Végül is a páncéltörő fegyverek, és a harckocsik mozgékonysága is versenyben állnak. Ha jól emlékszem a késői 80-as évek, National Geografic-ján volt cimlapfotó az Apache pilótájának célzóberendezése. A rakéta odament, ahova nézett félszemmel. Ha hardware tovább minitürizálható, és az irányzó beavatkozó eszközök hardwere is kicsinyíthető, illetve a lövedék sebességére adaptálható Nem elképzelhetetlen. Csöves nagyobb változata meg természtes. Édesviz
nem a röppentyűkről, saját vetőcsőből indított rakétákról beszéltem, hanem a mai, modern lövegekből indított kisméretű, irányítható rakétákról ( hagyományos csöves tüzérségből és harckocsik lövegéből egyaránt).
irányítható (intelligens!) bombával a németek és az amerikaiak is rendelkeztek a WWII-ben. Utóbbiak például a távol-keleten, Burmában vetették be először a dzsungelben lévő japán vasúti hidak ellen.
sajnos nem tudom pontosan mikor készült az a videó. De 1940-től, még Franciaország déli része, valamint a gyarmatok a Vichy kormány kezén maradtak. Az idegenlégió végül is tistjei vezetésea alatt azt tette, amit az éppen parancsnokoló tisztek gondoltak. Nem mindenkit tudott De Gaull a maga oldalára állítani, jó darabig Vichy kormányhoz voltask hűek. Végül is az Északafrikai partra szállásban is kulcs kérdés volt, hoyg hova állnak. Tán még emlékszem olvastam is olyat, légió küzdött kisebb nagyobb csetepatéban légió ellen. A tiszti és altiszti kar olyan fegyelmet tartott, hogy nem nagyon lehetett politikai meggyőződésed. Csak a menni, és meghalni.
Az élet színes, sok féle nézet van. A megélhetés, a politikai kényszer vitt spanyolt a légióba, mindkét oldalról, csak nem egyszerre. Volt dán, norvég, aki lőtt a németekre, de a másik oldalon is álltak. Ha jól emlékszem, Quislinget, aki a norvég miniszterelnök volt a megszállás alatt a norvégok végül halálraitélték, háromszor akasztották fel, (kétszer preparált volt a kötél), hogy jobban megbüntessék. De biztos volt olyan is, aki eltünt a légióban az 1944-45-ös felfordulásban. Édesviz
rakétákat már korábban is használtak, pl 1848-49-as tüzérségben is volt rendszeresítve röppentyű. Elönye a, tűzgyorsaság, könnyűség, ebből következő gyors telepítés, hátránya, hogy időjárás, szél érzékeny, pontatlan. Végül is nincs visszarugás. A huzagolt hátultöltő lövegek jó darabig előnyben voltak. Végül is mint kézi rakéták "csodafegyverekként" tértek vissza a harcmezőbe, mint páncéltörő eszközök lásd PanzerFaust, vagy RPG, ami az én kezemben is volt. Nyilvánvalóan létre jöttek nagyobb teljesítménnyel és kaliberrel, SZPG, illetve ha már aktiv a lövedék hajtása, akkor mindig a következő kérdés, lehet e menet közben irányítani. Az irányt korrigálni. Utalnék azokra az ágyúmonstrum párbajokra, tengeri ütközetekre, ahol a második világháború alatt, már látták a radaron közeledő ágyulövedékeket, de még nem tudták kiszámolni a pontos becsapódás helyét, de követni tudták a saját lövedékek útját. Ha jól tudom, most megint a védelem fejlesztése van soron. Végül is páncélnak se kellene minden hol lenni, csak a lövedék pályáján. Tehát, ha pontosan az útjába kerül egy megfelelő tömegű, élével kifordított páncél lemez, akkor a lövedék azon fog megsemisülni. A mozgatást, kisebb robbanás, kémiai anyag, ugyanúgy, mint egy biztonsági övfeszítő képes kellően gyorsan elvégezni. Édesviz
jól mondod, a kaliber és a csőhossz aránya határozza meg elsődlegesen minek nevezzük a löveget. A mozsárnál és az aknavetőnél pedig a kilövés szöge, bár aknavetőnél már a lövedék kivitele is egészen más, manapság meg fából vaskarika, mikor a modern köveg akár irányított rakétát is képes kilőni...
Amúgy a 120 mm-es AV annyira jó volt, hogy azon kevés fegyvereke egyike, amit a németek átvettek az oroszoktól.
A 30,5 cm-es bpedig bizonyítottan az I. VH egyik legjobb Monarchia fegyvere volt. Nem véletlen, hogy a németek is irigyelték (minta volt talán vhogy nekik?), és a háború után is sok "utód" állam használta. Belgrádban az erőd múzeumban ki is van állítva egy.
Az AV nem elavult rendszer, sok állam ma is használja mind hordozható, mind önjáró kivitelben, itt extrám méretek si megtalálhatóak (Oroszország, Kína - de NATO is)
SÉ akkor enm beszéltünk a HSN lövegekről, és a nem csöves tüzérségről sem.
az aknavetőt tulajdonképpen első vh-ás fejlesztésű fegyvernek tekintheted. Az árokrendszerek támadására szükség volt magas röppályájú, könnyű fegyverre. Emiatt nem huzagolt a csöve, és az eddigre szokványos hátul töltéssel ellentétben elöltöltős. Beejted a gránátot, és máris repül. Előnye, olcsó gyártás, nagy tűzgyorsaság, könnyű kezelhetőség. Hátránya a relatív pontatlanság. Az oroszok a 2. vh-ban nagyon hatékonyan használták apám szerint. Bár ha arra gondolok, 1971-ben nálunk még 120 mm-es változatban is volt rendszeresítve, bár azt teherautó húzta. a kisebbet darabokban, de kézben vitték. Viszont egyes esetekben mozsárnak, de én taracknak nevezett 30,5 cm, azaz 305 mm-es jószág szolgált a Monarchiában, de a M.Kir.Honvédségben is. Aminek kb. 24 óra volt az állásba kerülési norma ideje. Azaz ennyi időbe került, míg szállító eszközről, lövés készenléti állapotba került, illetve az indulásra felkészülni parancstól, az elindulásig.
bár a szögcsoport is meghatárzó, de meghatározóbb az űrméret, és a cső hosszának a viszonya. Ágyú a leghosszabb, tarack rövidebb, mozsár még rövidebb. Viszont az azonos átmérőhöz igy az ágyú a legnehezebb, a tarack könnyebb, a mozsár még könnyebb. A szállítás dettó. Édesviz
Csak hogy egy picit bővebben kifejtsem: abban még találok némi racionalitást, hogy valaki Vichy hivatalaiban dolgozik. Adott esetben még segítheti is ilyen-olyan módon az ellenállást, ha már látja, hogy ennek eljött az ideje. Még abban is találok racionális elgondolást, hogy a Vichy hű erők nem engedik az angolokat, hogy elfoglalják Szíriát és védekeznek -ha csak rövid ideig is- 1942 novemberében a partraszálló angolszászok ellen. De hogy valaki együtt harcoljon azokkal, akik elfoglalták a hazáját és honfitársai tömegének okoztak szenvedést egy olyan ellenséggel szemben, akivel hazájának elvileg semmilyen konkrét érdekellentéte sincs (vallonok vs szovjetek): hát ahhoz tényleg fanatikusnak kell lenni.
Ok, ez mind rendben van. Csak elképzelem, hogy mondjuk elfoglalnak minket a románok, aztán magyar önkéntesek mennek harcolni Bulgária ellen:-))) Valahogy nem tudnám elképzelni....
