Én ma olyan 6 óra fele jőttem haza és gondoltam mivel senki sem jár vasárnap este az utcán leveszem a cipőt és berakom a háti zsákba . Még a metron is mezitláb voltam 4 megállot mentem igy :). Szerencsére csak egy idősseb néni és egy fiatal nő volta metor kocsiban a csaj nézte is a lábamat egy kicsit zavarban voltam .
Amugy én tavaly előtt kezdtem mezitláb járni . Eleinte féltem igy menni mert hátha beszol valaki de csak át kellet esni az első komyolabb mezitlábas sétán egy nyiltabb helyen és máris hozáá szokik az ember . Azota ha jó idő van mindig mezitláb megyek mindehova max ha nagyon olyan a hely akkor papucsban vagy szandálban . Nyáron volt hogy medencéztünk haverokkal kiugrottam veni pár sőrt meg pizzát persze papucsban . néha levettem . Nagyon jo volt ugy menni sokan néztek utánam mosolyogva :D probáljátok ki egyszer :D Amguy ti bementek ijen hasonló helyekre mezitláb ?
Jelentemalássan, ma a kiváló időjárásra való tekintettel megvolt az idei első "elejétől-a-végéig-mezítláb" túrám. Kis túlzással túra, mert csak 6 km volt, de a kései felkelésre való tekintettel ennyi fért bele. Kezdetnek végül is elég volt, vissza kell egy kicsit szokni a téli cipőzés után. A föld jó puha, élvezet volt járni rajta, de amikor már megszokta a lábam a hűvöset, az árnyékos helyeken itt-ott még meglévő jég és hó sem okozott gondot ( a fagyott föld viszont olyan érzés, mint a durva erodált aszfalt, brrr... ). Pár turistával összefutottunk, látszólag nem nagyon hökkentek meg, egy ( mellesleg az öltözete alapján apácának látszó ) magányos nőt kivéve, aki ellenben igen hosszasan bámult utánam. Kíváncsi volnék, mire gondolt. :-) Hazaérve vettem csak észre, hogy egyúttal szert tettem a szezon első szálkájára is, és mindjárt egy jó nagyra, mit mondjak, furkáltam egy ideig a talpam, mire kirobbantottam. :-))
Nincs ebben semmi szégyellnivaló. Mindenki elkezdi valahogy. Én pl. utcán nem is szoktam mezítlábazni ( még? :-)) ). Túl sokan ismernek, túl konzervatív a munkahelyem, meg egyébként sem tesz jót a térdnek az aszfalton való járkálás. :-) Na jó, egyszer amikor tovább maradtam, a melóhelyről mezítláb baktattam ki a buszmegállóba. De akkor nem látott senki, csak a nagyobbik főnököm, aki 10 perccel később pont elmotorozott mellettem. :-) Viszont túrázni szinte kizárólag mezítláb szoktam. Persze ott is találkozom emberekkel, de a turisták többsége jól tolerálja az ilyesmit ( persze szóltak már be nekem is, de sokkal többen vigyorognak elismerően - amúgy meg nem nagyon izgat nagyon ki-mit gondol ).
Megrémiszteni senkit nem akartam, épp ellenkezőleg! :)))
Egyébként én is félős vagyok, de nem a dolog technikai része miatt. Tavaly októberben először merészkedtem ki az utcára mezíláb. Vasárnap este volt, bevettem egy kis erősítőt egy sörözőben, aztán (a papucsommal a zsebemben) elindultam végig a Fogarasi úton, majd vettem egy nagy levegőt és fölszálltam a 3-as villamosra, de az (ugyanúgy, mint később a kisföldalatti), tök üres volt és nem látott senki. Aztán végigcaplattam a körúton és fölszálltam a 7-es buszra. Itt kaptam az első reakciót, egy fiatal nő végig engem nézett, de inkább olyan cinkos mosollyal. Egész jó volt így kezdetnek. Főleg, ha hozzáteszem, hogy eléggé félek az emberektől, attól meg különösen, hogy mezítláb az utcán egy ismerőssel találkozom. Ja, és a végén bementem egy éjjel-mappali közértbe is így, mezítláb. Nem tudom, érdekelt-e valakit a történetem, de jólesett leírni.
Áh, ezek megrendezett, jól kontrollált performaszok, kb. annyira veszélyesek mint egy délutáni matiné teasüteménnyel és Disney családi filmmel. Ilyennel igazi mezítlábast meg nem rémítesz.
Bezzeg amikor én egyszer gombaszedés közben véletlenül egy jókora adag folyós vaddisznótrágyába talpaltam bele! :-)
Én még hóban nem jártam mezitláb mondjuk ma mezitláb jöttem haza a suliból és kellemesen langyos volt a beton mindenütt . Azért legnagyobb örömömre volt egy kis sár abban lépkedtem is egy picit :P .Sokan meg is néztek haza fele :P .
Igen, az utazás az én fantáziámat is izgatja. Vagy legalább több napig úgy lenni valahol, hogy ne kelljen semmit a lábamra húzni ( persze itt nem holmi vízpartra gondolok ). Tényleg: Valakinek van ilyen élménye a csapatban?
Hello! Én pár éve a hóban kezdtem a mezítábazást (amikor senki se látta), aztán most ősszel végigjártam a fél várost mezíláb - a telken mindig így vagyok - . Egyszer szeretnék elutazni nyaralni teljesen cipő nélkül :)
Szerintem, ha nem kell kesztyű, akkor cipő sem. :-)
Legalábbis nálam elég jól működik ez az ökölszabály.
Persze embere válogatja. Meg a megszokás.
Amikor bejöttek az őszi hűvösek, az első alkalommal, az első 1-2 km-en kevésbé éreztem komfortosnak a mezítlábazást, de aztán pont ugyanúgy megszokja a láb az alacsonyabb hőmérsékletet, mint ahogyan a talp bőre a folyamatos terhelést ( ez azt hiszem ismerős mindenkinek ). Végül is így én tavaly november elején tettem le a lantot ( akkor is csak azért mert rá egy hétre leesett a hó ), de még így is néztek is nagyot ( és elismerőleg hümmögtek ) a májer terepbicajos arcok, mert addig azt hitték ők aztán igazán tökös gyerekek. :-))
Igazából a hóval sem az a gondom, hogy fázom, hanem hogy durván összeugranak az erek a lábujjaimban, és az bizony fájdalmas. De biztos van olyan ember, akit pl. konstrukciós okokból ez nem érint, meg olyan is, aki már 15 fok alatt sem üzemképes.
A lényeg, hogy ki kell ( lehet... ) próbálni, úgyis rájösz, hogy mit bírsz. Én pl. ugyan gyerekkoromtól imádok mezítláb lenni, de ha akár csak 5 éve azt mondja nekem valaki, hogy lazán lezúzok 20-25 km-t mezítláb, hátizsákkal az erdőben, és még vigyorgok is hozzá, hát biztosan kényszerzubbonyért szalajtok. Aztán most meg tessék. :-)
Én hétfőn fősulibol haza jövet godoltam hogy mezitláb megyek haza . Nem volt hideg tulzottan a beton ugyhogy élveztem szerintem is simán lehet mezitlábaszni már most ha nincsen hó .
Tegnap elég kellemesnek ítéltem meg az időjárást a szezon megkezdésére ( melegen sütött a nap ), úgyhogy le is rántottam a cipőmet kirándulás közben. Sajnos még nem olvadt el mindenhol a hó, úgyhogy 2x is vissza kellett húznom ott, ahol hosszabban havon kellett caplatni, viszont ahol már nem volt hó, ott nagyon élveztem ( igaz, az asszony kicsit forgatta a szemét, azt mondta, tavasztól őszig még csak-csak elmegy a dolog, nade januárban...?! :-) ). Summa-summárum: nagyjából 3 km jött össze mezítláb, kicsit hóban, kicsit száraz avarban, kicsit jégen, kicsit sárban. Ha marad az enyhe idő, és nem esik több hó, akkor folyt. köv. :-)
Amugy nekem is van sok mezitlábas story-m a legjob az volt mikor Burger kingbe mentem mezitláb . A metron páran megnéztek de nem izgatott a dolog . Amugy nem veszem fel szerintem vicces mikor néznek nagyokat hogy mezitláb vagyok .
Nyáron volt olyan hogy angol tanárnőhőz mentem nyelvvizsgára tanulni oda persze papucsban mentem aztán gondoltam mivel hamarabb értem oda hogy kimegyek egy koláért a boltba persze a papucsomat levettem mikor beértem a házba és kifele menet nem vettem fel nagyon tetszet neki hogy mezitláb megyek a boltba és jot nevetünk a dolgon azota mikor mlegel van mindig mezitláb megyek oda is :D . Amugy othon ő is mezitláb szokot lenni .
Már rég ki akartam próbálni ( úgy értem hosszabb távon, erdôben ) havon, ma realizáltam a dolgot. Tényleg nagyon príma, a talpam nem fázott fikarcnyit sem ( menet közben :-) ), de 2 dologgal problémám volt.
1. Amíg levettem a bocskort meg a kapcát, és felhegesztettem a hátizacskóra, bizony odafagyott a lábam.
2. A porhó rátapad menet közben a lábfejre, és a lábujjak zsibbadtra fagynak pillanatok alatt.
Esetleg valami 5let a 2. pont kiküszöbölésére...?
Legközelebb tesztelem úgy is, hogy ülve veszem le a bakancsot, meg megpróbálok nem porhóban nyomulni. Eseteg gyúrok lábujjkeringésre. :-)
Mindezidáig mély kétségbeesésben leledzett szegény szellemem súlyosan megrettenvén, hogy provinciális kis hazánkban nincs a barefooting-nak ( sem ) hívő gyülekezete. De lám, oly sok gyík és káposzta nyelvű oldal magányos átrágása után mégiscsak elvezetett a jószerencse eme topikra, ahol immáron élvezhetem a hasonszőrűek társaságát!
"...ha sikerül a "jónép" számára egyértelművé tenni, nem azért csattogok mezítláb, mert nincs cipőm, vagy valami baj történt velem, hanem azért, mert így esik jól, és ha látják rajtam, hogy nem szorongok, hanem egy jó bulinak tartom az egészet." - szívemből szólsz! ;o)
Érdekes dololog ez, annyi közös bennünk, hogy szeretünk mezítlábaskodni, olyan helyeken is, ahol általában nem szokás, de amúgy az egésznek az érzelmi háttere mindenkinél más. :) Az a gáz ebben az egészben, hogy vannak gátlásaink, félelmeink a szégyenérzettől, amit pl. a furcsálló tekintetek, vagy a beszólások válthatnak ki. Én úgy vettem észre, hogy a saját gátlásaimat akkor tudom legyőzni, ha sikerül a "jónép" számára egyértelművé tenni, nem azért csattogok mezítláb, mert nincs cipőm, vagy valami baj történt velem, hanem azért, mert így esik jól, és ha látják rajtam, hogy nem szorongok, hanem egy jó bulinak tartom az egészet. Ez főleg akkor működik, ha nem vagyok egyedül, hanem barátokkal, haverokkal vagyok, akkor is, ha ők nincsenek mezítláb.
Ezeket a képeket egy netes képtárban találtam, szerintem jó példa a laza, gátlások nélküli mezítlábaskodásra, ahogy ez a pár végigjárta csupasz talppal Párizst...
Arról, hogy mostanában nincs sok hozzászólás, szerintem elsősorban az időjárás kegyetlensége tehet. :o(
Ami a többit illeti, nem akarok beleszólni abba, hogyan csináld, de a bőszárú/hosszú nadrág abból a szempontból nem látszik túl jó ötletnek, hogy állandóan rajta fogsz taposni. (Vagy valamit nem értettem jól?)
Részemről is megvolt ez a probléma, mert (bár ezt talán nehéz elhinni a nagy pofám miatt) szégyenlős (is) vagyok. (Igaz, régebben még inkább az voltam, tehát valami személyiségfejlődés az van nálam. Csak az nem biztos, hogy ez a jó irány.) ;o)
Nekem a "mélylevegő, aztán ugorjunk fejest" módszer jött be. Vagyis épp ellenkezőleg, mint ahogyan azt Te tervezed. Bőszárú, de rövid nadrág, hadd lássa mindenki, aki akarja! Előszöris ez nem olyan, mintha szégyellnéd; még akkor sem, ha közben kicsit igen. (Ezt most jól megmondtam mi? Azért lehetett érteni?) :o) Aztán egy idő múlva viszont már sokkal inkább természetes, mint különleges.
Ami a többit illeti, teljesen egyezik az ízlésünk! Legjobban az erdőt, természetet szeretem, a természetjárók amúgy is toleráns népek szoktak lenni. Aztán vízpart, kisebb falvak, ahol amúgy sem ismernek, meg más kisebb helyek. S ha ott már megy a többnapos, folyamatos, "mindenhova így megyek", akkor jöhet a nagyváros. Most már nem izgulok ha a lakóhelyemen, a környékén, vagy éppen egy nagy bevásárlóközpontban megyek cipő nélkül. De nem is kapok sok negatív visszajelzést, az igaz. Néhány pozitívat inkább. :o)
Sok sikert!
(Bár most inkább már ne, majd csak ha melegebb napok jönnek...) :oP
Már nagyon régóta rendszeres olvasója vagyok ennek a fórumnak, mert igazándiból nincs is nagyon más ilyen témájú fórum Magyarországon. Sajnos sztem itt az emberek körében nem nagyon elfogadott, hogy valaki mezítláb menjen strandon és parkon KÍVÜL mondjuk az utcán. Pedig szerintem sokkal jobb érzés mezítláb járni, mint cipőben, én kifejezetten utálok cipőt hordani. Ennek ellenére azért van egy két kedvenc cipő márkám, de mezítláb jobb. Nem vagyok ebben a témában még öregróka, mert még csak pár éve kezdtem mezítláb járni és azon belül is csak erdőben kiránduláson és néha utcán és egyszer vonaton is voltam így. Nagy városban még nem, de már tervezem, hogy nagyobb városban is közlekedjek így és szeretnék majd több nap vagy akár több hétig csak mezítláb lenni. Az utóbbi kettőnek az akadálya sajnos az volt, hogy kicsit félénk vagyok ilyen téren, kicsit félek a rossz megjegyzésektől, ezért sztem a városi mezítlábazást egy jó nagy bőszárú hosszú trapéznadrágban fogom kezdeni. :))) Nektek milyen megoldásotok van a szorongás legyőzésére?
Kíváncsian várom hozzászólásotokat (mostanában nem nagyon írtatok). :)
