A rossz hír az, hogy a munkaerőpiacon ezek tipikusan az alacsony vagy közepes jövedelemmel kecsegtető foglalkozások és ágazatok, s azokat a munkaerő-piaci rétegeket (férfiakat és nőket egyaránt) érintik, amelyeknek nincsenek karrierlehetőségeik. Az ő számukra nincs üvegplafon, e helyett, ha felnéznek, bámulhatják a szabad eget vagy a betonfödémet.
Hát így folytatódott szó szeritn, csak nem akartam annyit bemásolni. Tehát a kilátástalan helyzetben lévőkről volt szó.
A csúcsvezetőknél sem az eredményesség alapján osztogatnak, ma Magyarországban pedig uram-bátyám viszonyok meg korrupció alapján osztogatnak közbeszerzéseket, meg megfélemlítéssel szereznek meg cégeket stb - nincsenek normális piaci viszonyok.
Ha megnézed a tanulmányt is, amit a cikk elferdít, akkor ezt írják.
A konvencionális megközelítés szerint Magyarországon a nők férfiakhoz képesti jövedelemhátránya mintegy 13–18 százalék között van
a munkaerőpiac legnagyobb részén nincs jövedelemhátránya a nőknek. A rossz hír az, hogy a munkaerőpiacon ezek tipikusan az alacsony vagy közepes jövedelemmel kecsegtető foglalkozások és ágazatok, s azokat a munkaerő-piaci rétegeket (férfiakat és nőket egyaránt) érintik, amelyeknek nincsenek karrierlehetőségeik.
Tehát hol nincs hátrányuk? A kilátástalan helyeken.
Van amúgy valami kvótaféleség az állami cégekre is bizonyos országokban, asszem. Már az igazgatók, felügyelőbizottsági tagok nemére nézvést. Meg talán az igazán nagy világcégek egy részénél is van ilyesmi, főleg marketing okokból.:) De olvastam már olyan szélsőséges véleményeket is, amelyek szerint a magánszférában is ki kéne kényszeríteni valami ilyesmit, ami nyilván teljes nonszensz.
Ez is tanulságos. És az EBH megrendelésére végezték a kutatást!
Bérkülönbség – A kiirthatatlan feminista hazugság
Alter Ego - 2013. december 21. szombat 18:20 - 199 hozzászólás
“A nők férfiakkal szembeni hátránya az egész világon ismert jelenség, belénk van nevelve. Ezt az illúziót a bérekkel kapcsolatban is elfogadjuk, ezért engem is meglepett, hogy a nők bérhátránya inkább kivétel, mint szabály.” – Mondta Sík Endre a TÁRKI Társadalomkutató Intézet vezető kutatója, aki az Egyenlő Bánásmód Hatóság által 2009 és 2013 között az Európai Unió támogatásával és az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával megvalósított kutatás eredményeiből vezette le megdöbbentő végkövetkeztetéseit.
Az igazság még annál is sokkal meglepőbb, mint ahogyan először gondolnánk. Nem kevés közpénz elköltésével egy négy éven át zajló társadalomkutatási projekt megvizsgált egy rendszeresen ismételgetett feminista dogmát és végül arra a cáfolhatatlan végkövetkeztetésre jutott, hogy a nők 80 százaléka élete során soha semmilyen formában nem lehet érintettje a nők feltételezett jövedelemhátrányának, sőt gyakrabban inkább ennek az ellenkezőjével találkozhatunk; a férfiakat sújtó különbségekkel. Ez olyannyira ellentmond a feminista propagandagépezet által belénk sulykolt prekoncepciónak..."
Ha tanulmanyokat szeretnel, gugliz pl. „wage gap myth” kulcsavakra.
Haha - ha tanulmányokat szeretnék, akkor inkább arra guglizok rá, hogy "parliamentry quota", és akkor kapok jót is rosszat is, nemcsak az előítéletes cikkeket.
Milyen érdekes látni, hogy valójában mekkora a nők aránya a parlamentben jelenleg a különböző országokban.
Ha ugyanazert(!) a munkaert egy nonek 10-20%-al kevesebbet kellene fizetni, akkor noket vennenek fel a versenyszferaban egy rakas helyre inkabb.
A koszferaban, ami a foglalkoztatas kb. 20-25%-at adja Mo-n (bocs, mennem kell egy egyeztetesre, nincs idom guuglizni, igy tevedhetek), ott nincs ilyen megkulonboztetes.
Az a baj, hogy beszopod ezeket a baromsagokat. A noket konnyebb manipulalni irracionalis ervekkel, erzelmekre hatva. A reklamipar reg erre epit. Ilyen ez a tema is, ilyen a migranskerdes is stb.
Latod, meg olyanok is beszopjak, akik a harvardra jarnak.
A családi vállalkozások egészen más terep. Eleve nincs ebben az országban olyan régóta lehetőség vállalkozni, és az első vállalkozók még nagyrészt szerencselovagok/kalandorok/bűnözők voltak, és a mai bizonytalan feltételek sem kedveznek a hosszú távú tervezésnek. Szerintem ebben nincs különbség lányok és fiúk között.
Ismerek/ismertem összesen három lányt két vállalkozó családból. Mindhármójuk előtt nyitva volt az út, hogy átvegyék az idővel nagyra nőtt családi vállalkozást, de nem érdekelte őket a dolog, más tanultak és nincsenek benne a családi vállalkozásban formálisan, bár nyilván részesednek a haszonból. És valszeg lehetne még találni ilyen eseteket, ami némileg árnyalná azt a képet, hogy kevés a női cégvezető.
