Szerintem mindenhol elérhetőek ,ahogy említetted a régi fajta OKT-s pecsétekre -Veszprém megyei-hajazó stemplik. A dobozok is olyanok mint a régi OKT-s dobozok. Mi a Balaton-kör alatt Csopakon,Almádiban és Füreden találkoztunk velük. Mindenhol jó állapotban voltak.
"Nagyon jó lett ez a túraleírásod Pulmy, lehet hogy te nem veszed észre de a stílusod sokat fejlódött, finomult az elmúlt időszakban."
Köszönöm,próbálok bölcseletekkel reagálni :D " A kiskutya is belejön az ugatásba" "Jó munkához idő kell" etc....
"Mivel én ebből az irányból szeretnék haladni nyugat felé értsem ezt úgy hogy a Mecsek után ne számítsak semmi jóra?"
So-so :D A DDK-n végig lesznek szép és uncsi szakaszok,de ezt már többször kiveséztük,ennek más a feelingje mint az OKT-nek,mások az értékei. Legutóbb a Geresdi-domság környékén jártunk. Ettől nem sokat vártam,de nagyon pozitívan csalódtam benne,de erről majd pár nap múlva..
Már egy régóta halogatott szakaszt jártunk le a RP-DDK-n a Keleti-Mecsekben. Szerintem ez a leglátványosabb etapja a mozgalomnak. A Tájvédelmi Körzet látványosságai talán télen adják legszebb valójukat,ezért is vártunk bejárással.míg befagy a Csurgó és az Öreg-völgyben is megindul a jegesedés. A szakaszt Árpádtetőn kezdtük,ahol nincs igazoló pecsét,így régebben 2x pecsételtünk a Fehér-kúti th-nál. Télies,ködös időben kezdtünk a túrába, hullámozva,néhol ritkás,bizonytalan jelek mentén , értük el a Hármas-bükk erdejében a letérést a Kincskereső-forráshoz. Erről a forrásról nem olvastam szakavatott elődeim leírásaiban ( Hörpölin,Hadidoki,HEV) ,így tettünk egy rövid kitérőt a 2014-ben a dél-dunántúli geocacherek révén felújított ,lebilincselő környezetben lévő foglalathoz. Innét következett a Vasasi-árok a Hársas-forrással,majd az Iszapoló-tó. Innét fickós emelkedővel értük el az irdatlan méretű külszíni fejtést,melyből ma nekünk semmit nem sikerült látni a köd végett,de a tudat.
Aszfaltkoptatással értük el a könnyen eltéveszthető letérést a Köves-tetőre.ahova óriási "szétdobált" fonolit sziklák közt lehet feljutni a hangulatos bükkösben. A kihalt hotel utána Vasas-forrásnál lehet pótolni folyadék készleteink és hipp-hopp beérünk Zobákpusztára. Az egykori bányász fellegvár közeli hegyi falucska szép környezetben tengeti mindennapjait,az egyetlen bolt és Józsi-bácsi kocsmája is már évek óta zárva .
Zobákpusztáról a Völgységi-patak völgyébe ereszkedtünk le,majd következett a nap és a mozgalom csúcspontja a Hídasi-völgy. A befagyott Csurgó és a lépcsős vízesések alaposan lelassítottak bennünket. Elérve a Z- jelzést következett a nap legfickósabb emelkedője a Cigány-hegyre. Mivel időközben felszállt a köd,a hegy vállánál kitértünk a K+-ra és felkaptattunk a kilátóhoz.ahonnét csodás panoráma tárult elénk a Mecsek valamennyi csúcsára. Eredetileg a Köves-tetőn tavaly átadott kilátót terveztük be a túrába,de ott még sűrű köd volt.
Meredek lejtőn tértünk vissza a kékre és ereszkedtünk le a ma üdülőfaluként ismert Kisújbányára,ahonnét a csodás Óbányai-völgyben folytatódott az utunk Felejthetetlenek voltak a faluba a patak átkelések az utcán(ilyennel eddig csak az Alpokban találkoztam apró falvacskákban). A Bodzás -forrás és a Lépcsős-vízesés,majd a Csepegő-sziklák jöttek sorba. Itt még az előbbinél is jobban belassultunk,így csiga tempóban értünk be a "Magyar Svájcként" is emlegetett Óbányára.
A faluban a bolt már nem él meg,de a kricsmi él és virul,egyfajta központja a településnek. Érdekes beszélgetésbe elegyedtünk a németes akcentussal beszélő őslakókkal. Teázás,forralt borozás és átmelegedés után folytattuk a túrát. A Skóciai Szt.Margit kereszthez majd négy órakor értünk,így a visszalévő bő 3 km-t már lámpások fényénél tettük meg a Kopasz-hegyen a 6-os főútig,ahonnét stoppal mentünk vissza Pécsre.
Azt ajánlom mindenkinek,aki járja a RP-DDK-t,hogy a mecseki szakaszokat tartogassa a végére,kár ezeket a csodákat az elején felfedezni.
" Az M.T.E. Balatoni Osztálya (Tapolca) megalakulása óta még alig telt el háromnegyed esztendő, de társadalmi és turistatevékenysége máris eredményekről tesz tanúságot. Eddig a következő útjelzéseket készítette el: Tapolca vasútállomás-Véndekhegy-Csobánc -zöld. Csobánc-Káptalantóti-Gulács-Badacsonykőkapu-Nemestördemic, innen Szigligeten át a várba, onnan le az edericsi útra -: KÉK." Ezek szerint a kék jelzés Csobánc-Szigliget szakasza már 1933-ban felfestésre került, így majdnem 84 éve létezik ez az út.
Egy apró infó Jesper Olsennek:
"Az M.T.E. Esztergomi osztálya az újonnan foglalt Fárikutat július 16-án (1933) nagyszámú turistatábor jelenlétében adta át a rendeltetésének... Ehelyütt kell megemlítenünk hogy a gondos szakszerűséggel igen szépen foglalt forrás átadása után a közeljövőben -október 15-én- a már tavaly elkészült Feketehegyi-menedékházat is turistaünnep keretében fogja felavatni esztergomi Osztályunk."
Überelni nem tudom, az én sztorim is malacos ugyan, de happy end, és offtopik. :-)
Off
Régebben volt egy anyadisznónk, kismalacokkal. Az egyik kismalac beteg lett, csak feküdt az ólban, nem nagyon mozdult. Mindenki bent volt, az anyadisznó és a többi malacka is, én pedig bementem, óvatosan felvettem, és kihoztam.
Elvittük az orvoshoz, aki kérdezte hogy hogyan vettük el az anyjától?
Elhűlve nézett rám mikor elmondtam -mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna- hogy hogyan, ... az orvos meg közölte hogy ha a kismalac megmukkant volna akkor nem beszélgetnénk itt, mert a kb 200 kilós anyja a szűk ólban engem palacsintává lapít minimum, plusz szétharapdál!
40 % esélyt adott a kismalacnak a túlélésre egyébként. Nagymamám a panelben, kádban gyógyítgatta, majd mikor megerősödött akkor a folyosó kedvencei lettek, mert a malacka mindenhova követte, még telefonálás közben is hallottuk a röfögését.
Aztán mikor visszavittük az anyjához bebizonyosodott amit az állatorvos mondott. A malacka az anyját hallva visítani kezdett, az anyakoca kitört az ólból, én fel az első fára, többiek a kocsiba ugrottak vetődve, volt aki a disznóól kerítésén állva várta meg amíg az anyamalac és a kicsinye méltóztatik vissza battyogni elégedetten röfögve az ólba.
Hát ennyi. Aki ilyet csinál az vagy nagyon bátor, vagy hülye. Azért elárulom hogy 19 éves voltam és nem bátor... :-))
Na ezt überelje valaki! Börzsönyben, az Újpest-forrás előtt a királyréti erdészházból felszökött németvizsla kijött a csádéból egy visító malaccal a szájában és letette elénk - ketten voltunk, hétköznap. A malac még élt és nyaki artériás vérzése volt. Aztán nem élt. El kellett némítanom, mert nem szerettem volna találkozni a szülőanyjával, és amúgy is menthetetlen volt.
A legijesztőbb találkám vaddisznóval Városlőd és Úrkút közt, a Főnök-réten Güszi-pihenőtől Úrkút felé tartva az emelkedő ösvényen történt meg, ahol is éppen megálltam szusszanni, és a tök süket csendben egyszer csak az egyemberes ösvényre kiugrott elém egy röffentéssel egy termetes vaddisznó.
Idézek az akkori beszámolómból:
"...éppen megálltam egy picit szuszogni, bámészkodni, közben hallgatni a csendet, mikor minden előjel nélkül hirtelen kirontott kb 10-15 méterrel előttem a bozótosból az ösvényre egy termetes vaddisznó!
Mindketten lemeredtünk, mindketten csak álltunk, egymást néztük, az egyikünk nagyon be volt xarva, és ez nem a vaddisznó volt...:-)) Ilyenkor a másodperc töredéke alatt annyi gondolat fut át az ember fején mint egyébként fél óra alatt, a menekülésről lemondtam, úgyis gyorsabb, remélem kicsinyei nincsenek, bízzunk a jószerencsében alapon a fényképező után kotorásztam, de mire előkerült a vaddisznó egy röffentéssel eltűnt a sűrűben, olyan gyorsan ahogyan érkezett. Huhh..."
Szarvasok is okoztak már némi izgalmat, a Zemplénben történt, a Pengő-kő környékén, fiammal mentünk István-kút felé...
A jókora termetű állatok megijedhettek valamitől, (lehet hogy tőlünk ) és kb 6-8 méterrel előttünk keresztezték az utunkat, hangos csörtetéssel törték át a bozótot, átugrottak előttünk, az út másik oldalán tűntek el a sűrűben.
Pár másodpercre lefagytunk, mert ha ott állunk éppen akkor a több száz kilós agancsos jószágok nem biztos hogy megálltak volna...
De ez persze ugyanúgy nem támadás volt hanem menekülés részükről, mint HEV történetében. Csak ijesztő is lehet ha egy több száz kilós jószág éppen feléd menekül.
Engem egyszer egy bak be is támadott, illetve beblöffölt. :) A csókakői vár oldalában a Z L jelzés / K kereszteződésénél nézelődtem, amikor ugatva megindult valami a túloldali hegyoldalból felém. Hirtelen azt hittem, hogy egy vizsla rohan lefelé, de egy bak volt. Amikor elérte az utat, akkor rájött, jóval nehezebb lehetek, mint ő, úgyhogy satufékezett, kicsit ugatott még rám, aztán elszaladt vissza a vár felé. Nem tudom, mi válthatta ezt ki belőle, mert amíg nem rontott nekem, addig észre se vettem, hogy ott van.
Vaddisznósból meg az tetszett eddig a legjobban, amikor lefelé jöttem kocsival Hétházpuszta felől, és egy helyen hirtelen kifarolt a betonútra a koca. Megállt, szaglászott (mi is azonnal megálltunk), aztán pár horkantás, és elkezdtek a csíkoshátúak átszaladni az úton szépen sorban. A koca beállt az út közepére, mint valami iskolai rendőr. Néha egy-egy felnőtt malac is átszaladt, aztán elapadt a csíkos menet, és a vezérkoca is utánuk ment. Szabályosan biztosította őket, szerintem töléletesen tisztában volt azzal, hogy ez egy autó és fel kell tartania.
Jók ezek a vaddisznós sztorik, felénk is rengeteg van, még sosem hallottam, hogy bárkit is bántottak volna.
Néhány emlékezetes találkozásom:
- A Zselicben csak úgy toronyiránt mentem Terecseny felé, egy lösz szakadékot kereszteztem, az alján nézelődtem feljutási lehetőséget nézve a másik oldalon. Az árok alján oldalról beballagott egy szép nagy disznó. Egyből megtaláltam a feljárást :-)
- A Kási-várhoz mentünk túrázni, a vár előtt erdei ösvény van ahol egymástól pár méterre libasorban mentünk. A magányos koca keresztezte a csapatunkat és előttem pár méterrel keresztbe szaladt az előttem menő túratárs meg észre se vette.
Többször láttam már a toportyánt is de legjobban eddig egy őz ijesztett meg. A Kereki vár alatt van egy sétaút az erdő szélén pár méterre a fák szélétól az erdőben. Mellette a réten lovak legelésztek. Az egyik ló felhorkantott és megriasztott egy őzet aki a gyalogút és a rét közti erdősávban pihengetett. Felijedve teljes sebességgel felém szaladt az ösvényen. Későn vett észre én a lovak felé ugrottam félre ő szerencsére a másik irányba akart kerülni de csak pár méter volt köztünk.
Az erdőben mi csak vendégek vagyunk, ők vannak otthon.
Mentem Nagyvázsonyból Kab-hegy felé egy darabot a kék +-en és ott botlottam bele egy nagyobb vaddisznóba, éppen evett valamit a földről, arrébb mentem ott meg egy vagy két kis vaddisznó szintén a földön keresgélt. Megijedtem, de nem foglalkoztak velem, pedig viszonylag közel voltam hozzájuk. Bajban lettem volna ha mégis mert olyan gyufaszál vékonyságú bokros jellegű fák voltak a közelben amikre még felmászni sem lehetett volna.
Csak megerősíteni tudom a véleményed, pedig már szaladgáltak a lábamtól pár méterre csíkos malacok. Nem mondom, hogy nem voltam besza..., de mivel megmerevedtem mint egy faszent, az anyjuk nem is mutatkozott. ...pedig ott volt valahol a közelben, az biztos.
Itt a környéken olyan mértékben sikerült túlszaporítani az állományt (pontosabban ahogy olvasgatom, az egész országban elég durva a helyzet), hogy nem győzik ritkítani, befogni és vadaskertekbe szállítani őket. Ennek ellenére azon kívül, hogy egy-egy hajtáson megforgat néha egy-két hajtó a menekülő disznó, nem nagyon tudok támadásról. Az erdő legintelligensebb állata a vaddisznó, csak a farkas- és medvehiány miatt nincs természetes ellensége, ellenben nagyon szapora, ezért lehet sűrűn találkozni velük.
Nekem a legközelebbi élményem velük a Burokvölgy várpalotai tetején volt, amikor az egyik oldalárokból érkeztem a tetőre egy fiatalosba, és olyan hirtelen értem el a tetőt, hogy belesétáltam egy pihenő kondába. Három-öt méteren belül ugráltak fel a disznók a helyükről, és szaladtak elfelé. :) Kicsit olyan érzés volt, mintha valami viharban vagy csata közepén állna az ember. Bár elsőre látni lehetett, hogy nem támadnak, hanem menekül az egész brigád, azért eléggé megilletődötten pislogtam. :D
Első kismalacos kocás élményünk hozzád viszonylag közel, az Antal-árokban volt, akkor szinte mellettünk ugrott fel egy nagy anyakoca, és három kis csíkoska.
Rohadtul megijedtünk, mert már csak akkor ugrottak meg mikor egészen közel, kb 10-15 méterre voltunk.
A "rettegett" anyakoca sprintelt legelöl, a kicsik meg utána, usgyi be az erdőbe...:-)
Ezt a sztorit már meséltem, Magyarkút közelében önfeledten fotózgattuk a kis csíkosokat, két borjúméretű fekete desznyó meg a hátunk mögül unottan figyelte az eseményeket -mint később kiderült. :-O :-)
