Engem egy a valósággal egyező fizikai elmélet érdekel.
Szerintem az érdekel téged a legkevésbé. Téged egy olyan "elmélet" utáni vágy mozgat, ami visszaigazolja az értetlenkedésedet függetlenül attól, hogy igaz vagy sem.
Ez amolyan "Astrojanitisz". Nézd meg, ő is képes bármit kitalálni, vagy akár az általános relativitáselmélet kvantumos megfogalmazásából kölcsönvenni, mint a graviton, amit aztán saját vízióihoz igazít, csak ne derüljön ki, hogy semmit sem sikerült megértenie az egyébként sikeres és a való világunkat jelenleg legpontosabban leíró elméletből.
Igazad van, a kontrakciót nem lehet bizonyitani, mert mire visszahozod a rudat az visszanyeri eredeti hosszát. Mondják ők. Csak időt lehet mérni, ezért kell visszahozni az órát. Az ilyen irányú kisérletek egyrésze csalás (HK kisérlet) mig a maradék 3 vagy hazugság (ie a HK ismétlése) vagy egyetlen atomóra rövidtávú röptetéséből áll ahol nem ismert az órák viselkedése sem röptetés előtt, közben és után. Egyetlen órával kisérletet csinálni a fizika szégyene.
Csak látszólag van kontrakció, a valóságban nem történik meg, de nem is történhet, hiszen ahány helyről nézed annyiféle kontrakciót látsz.
Könyörgöm, nem nekem kell megmutatnom hogy nincs kontrakció, hanem nektek kell egyetlen árva kísérletet bemutatnotok, amiben van kontrakció. Ha ti azt mondjátok, hogy van egy ellen-Föld a Nap túloldalán, nektek kell bizonyítani, hogy tényleg ott van, nem nekem, hogy nincs ott. A nagy Fermat-tételt is bizonyítani kellett, nem pedig végignézni a végtelen lehetőségeket, hogy találunk-e cáfolatot rá.
Engem nem érdekel az ellentmondásmentes matematikai modell, Gödel óta tudjuk, hogy az nem teljes. Engem egy a valósággal egyező fizikai elmélet érdekel.
Mindenesetre tudomásom van azon máig létező Lorentziánus elméletről, miszerint van abszolut tér, de a mozgó tárgyak összehúzódnak, ezért nem mérhető ki, hol is van ez. De ez az elmélet nem tartható fenn. Ugyanis a tárgyak nem húzodnak össze, főleg nem úgy hogy ezt az összehúzódást minden megfigyelő esetleg más mértékűnek látja. Ugyanis minden tárgy csak egy példányban létezik, és ha ezt különböző megfigyelők rendre különbözőknek látják, akkkor a megfigyelésben van a különbség, és nem a tárgy változik. És ez a különbség pedig éppen a megfigyelő, és a megfigyelt közötti sebességgel függ össze. A sok sok eltérés csak azzal a feltételezéssel értelmezhető, hogy minden objektum számára kizárólag az önmaga számára telik az idő, ez a sajátidő, és ezt mindenki más másnak láthatja a hozzá viszonyított mozgásállapota szerint, mivel ez határozza meg, hogy milyen ütemben érnek el hozzá a másik objektum fénysebességű jelei.
A számpéldát azért hoztam fel, mert a szöveg amit leírtál szerintem zavaros. De végül is ha neked az ilyen misztikus megfogalmazások segítenek valamiben, az ízlés dolga lenne - ha egyébként jól alkalmaznád a modellt. De nagyon úgy tűnik, hogy a számolás se jó, szóval mégsem véletlen hogy zavaros az a szöveg, és ha nem jól számolsz, akkor az objektív gond.
Ez ugyanaz a specrel, csak más alapposztulátumokról közelítve. Mellesleg ez csak egy piciny szelete a specrelnek, hiszen smmi fogósabb téma nem szerepel benne (E=mc2, stb..). Ez tényleg csak egy laikusok számára is barátságos megközelítés, amelyről persze mindenki továbbléphet a tanulásban a megszokott utakon.
Egy adott inerciarendszerhez rögzített fényforrás fényének adott állandó frekvenciája egy másik inerciarendszerből nézve Doppler-eltolódást szenvedhet. ... A nyugalomban fkibocsátott frekvenciájú fényforráshoz egy adott sebességgel közeledve fközeledve = fkibocsátott*s Doppler-eltolódást szenvedő fény ugyanezen sebességű távolodáskor ftávolodva = fkibocsátott/s Doppler-eltolódást szenved.
A téridőbeli pontok egyenértékűsége, relatívsága külön axióma, amiből természetesen következik, hogy minden megfigyelő ugyanúgy érzékeli a másikuk fényének eltolódását.
Látom nem úszom meg, pedig a cikkben ezt írtam: "Ezt a feladatot azonban az olvasóra hagyom gyakorlásnak, és arra is biztatom, hogy más, reálisabb számértékekkel is végezze el a számítást."
Legyen a távolodáskor észlelt Doppler eltolódás 1/d, tehát közeledéskor nyilván d, tehát d >= 1.
Béla utazzon tB ideig oda, ugyanennyi ideig vissza.
Asszem rájöttem: te (talán nem is tudatosan) észrevetted, hogy a klasszikus Doppler-effektus aszimetrikus, vagyis nem mindegy, hogy a forrás vagy a megfigyelő mozog-e a közeghez képest.
Ugyanakkor hallottál róla, hogy fény esetében ez nincs így, nem számít a közeg, csak a forrás és a megfigyelő egymáshoz viszonyított sebessége. (A példádban Antal és Béla egyformán 1/3 Hz-nek mérik a másik által kibocsátott jel frekvenciáját).
Tehát, mi a megoldás? Azt a megoldást vezetted be, hogy létezik egy 'idődilatáció' nevű jelenség, ami azt jelenti, hogy Béla pont úgy 'lassul le', hogy ez kompenzálja az asszimetriát.
Érdekes elmélet, el kell ismerni, hogy eredeti és szellemes gondolat. Egyelőre nem állítom, hogy ellentmondás-mentes, de azt sem, hogy ellentmondásos: meg kellene vizsgálni. Egy biztos: nem ezt nevezük specrelnek, ez egy önálló elmélet.
Egy matematikai modellben nem kell semmit mérni. Ha a modellben fényt (illetve az elektromágneses hullámot) hullámjelenségnek tekintjük, akkor teljesen jogos, hogy közegről beszéljünk.
Ez a modell akkor ütközik a tapasztalattal, amikor megtudjuk, hogy kísérletileg nem lehet az éterhez képesti mozgást kimutatni. Ennek a problémának a megoldása a specrel, de nem az a megoldás, hogy nincs éter -- nincs gond (no woman, no cry); hanem az, hogy a Lorentz-transzformáció alapján kiszámolt relativisztikus Doppler-effektus (fénysebességű hullámok esetén) valóban független a forrás és a megfigyelő közeghez képesti sebességétől, csak az egymáshoz képesti sebességük számít.
Utoljára azt olvastam róla hogy fénysebességgel áramlik - de erről közelebbit nem sikerült megtudnom. Ha csak azt nem, hogy hivatása összekötni a téridő pontjait. Hogy miért kell ezeket feltétlenül összekötni, az szintén nem kristálytiszta. Ha jól értettem, akkor azt éreznni kell... :-)
Antal áll az éterhez képest, Béla 2/3c sebességgel távolodik tőle pozitív irányban. Mindkettőjükön van egy-egy 1 hertzes jeladó, és egymás jeleit figyelik.
Rájöttem, hogy milyen hibára gondolsz: nem a képlet általános alakját írtam be, hanem csak azét az elrendezését, amikor a megfigyelő a forrástól jobbra (pozitív irányban van). A másik esetben az egészet tükrözni kell, vagyis a műveleti jelek megfordulnak: kivonás helyett összeadás lesz. A teljes kép tehát:
A szerkesztés közben elírtam a képletet, ez lett volna a helyes:
vforrás = c * ( 1 - fforrás/fmegfigyelő)
A többit jól írtam. A doppler effektus definícióként, axiómaként szerepel, nincs rajta mit bizonyítani. Ebből, ahogyan azt a cikkben is megtettem, ki lehet számolni a sebességet, sőt a sebesség összeadás egyik esetét is levezettem. És a felhasznált átlagsebesség képleteket is megemlítetem, mint szükséges ismereteket.
Mivel már sokan nem tudhatják, miről is beszélünk, újra belinkelem:
Szerinted a foton micsoda? Én jelenleg olyan vélekedéseket olvasok erről, hogy kettős természete van, és attól függően, hogy milyen kísérletet végzel el vele, hol részecskeként, hol hullámként viselkedik. Az MM tipikusan az a kísérlet, ahol hullámként viselkedik a terjedéskor, és részecskeként, amikor becsapódik. Egyébként szerintem ez mindig így van! Úgyhogy a foton NEM RÉSZECSKE!
