Tegnap a Furmint Február nevű rendezvényen jártunk a Hagyományok Házában (Budai Vigadó) Balázs barátommal, erről számolok be.
Az épületben most jártam először, jó otthona ilyen típusú rendezvénynek, sokféle tér áll rendelkezésre. Jóval kisebbnek éreztem a közönséget, mint amikor 2 éve utoljára rendeztek F. Februárt, a járvány előtt, a Vajdahunyadvárban. Talán túlzottan elszálltak már a belépők árai (nekünk a középső árfekvés jutott 15000 forintért, korábban talán 12 rugó volt, a helyszínen pedig 18), bár az utca túloldalán lévő, gastropubnak keresztelt kajáldában 6000 körül volt a főételek átlagos ára, tehát ez is relatív. Mindenesetre most mindenkinél tolongás nélkül lehetett kóstolni és akinek igénye volt rá, beszélgethetett a borásszal-tulajdonossal is.
A furmintok között kevés akadt, amitől hatalmas hátast dobtam volna, az árukat leszámítva. Cserébe igazán gyengét sem kóstoltam, bár ebben segített Balázs is, aki előttem 2 órával érkezett és előszűrte a mezőnyt.
Érkezésemre néhányan (pl. Balassa István és Gizella pince) már kifogytak a borukból, ezt egy ilyen rendezvényen este 7 óra táján furcsának gondolom. Teljes portfóliót szinte senki nem hozott, általában egy alapbort és egy dűlőst mutattak, vagy valamelyik dűlősből több évjáratot.
A legjobb bort a Holdvölgytől kóstoltam, a legrosszabbat pedig Bott Frigyestől. A Holdvölgy furmintja (Meditation 2019) volt szerintem az egyetlen, amit bármilyen komoly külföldi sorba (pl. rajnai) is be lehetett volna tenni.
Amik nem, vagy kevésbé tetszettek, azoknál jellemzően domináltak a savak a beltartalom egyéb elemeihez képest. Bott Frigyesé pedig rendkívül furcsa illat- és ízbéli aromákkal rendelkezett - kár, hogy ez a jó borász erre a (tév)útra tévedt, de ezt a gondoltatomat nem osztottam meg vele.
Ezek tetszettek (a kóstolás sorrendjében írom):
Holdvölgy Meditation (Király dűlő) 2019: tartályosnak mondták, mégis éreztem benne egy diszkrét vaníliás áramlatot. Viszonylag koncentrált is, de elsősorban harmóniában és a savak szépségében emelkedett a mezőny fölé.
Barta Öreg Király magnum 2019: az ízek intenzitásában maradt el nekem az előzőtől, egyébként hasonlóan elegáns.
Breitenbach Lapis Terasz magnum 2020: szép, jóízű, ásványos, ár/érték bajnok (az előző 10 rugó körüli darabokkal szemben ebből 5000-ért adnak magnumot).
Kikelet Váti 2020: szokás szerint kissé savdomináns, de szép savakkal, tetszett.
Rózsa Nyergesek 2019: ez meglepi volt, a pince nevét sem hallottam még (tállyaiak), a dűlős tétel a legjobbak közé tartozott és az alap sem volt rossz
Pálffy Olivin 2019: érezhetően nem tokaji, de méltányolható darab, az ára se annyira túlkapás (5000 körül)
Csite Toplec 2018: a meleg évjárat ellenére nem lusta, pedig van benne maradékcukor is bőven
Nem emelkedett ki, de nagy baj sem volt vele:
Bott Judit Csontos 2020: kissé még kusza, Balázs szerint a 2019-es sokkal szebb, de azt nem kóstoltam
Füleky Fülöp 2019: ez furmint-hárs házasítás, afféle birtokbor, Fülöp pedig egy gólya volt, a címkén írnak róla
Csite Rány 2018: kevésbé koncentrált, mint a Toplec, de hasonló karakter
Rózsa Együtt 2020: birtokfurmint a Nyergesek dűlő kevésbé jó parcelláiból
Nem tetszett:
Bott Frigyes 2020: igen fura illat, de nem merném azonosítani, bárdolatlan savak, keserűség - ez 7000 Ft körül mérik a BT-nél, a dűlős még drágább. Szűretlen, derítetlen, alacsony kénnel készült, számomra szinte ihatatlan
Szent Donát Márga 2020: a vad sav (savanyúság) diszkvalifikálja
Szent Donát Márga magnum 2016: kissé szelídebb karakter az előzőnél, de ebben meg valamiféle erősen petrolos-gázolajas motívum ütötte fel a fejét és némi kénhidrogén
Nem károsítottam meg különösebben a borászokat, összesen kb. 4 deci bort ittam 15 ezerért. Azt nem mondanám, hogy a legjobb befektetéseim közé tartoztott.
Balázs még számos igen rossz furmintot is kóstolt - ha esetleg kedve támad hozzá, majd beszámol róluk.
