Ide szeretnénk gyűjteni minden hasznos(nak látszó) információt, tapasztalatot, kérdést, ami szükséges lehet a görögországi 246 kilométeres ultrafutóverseny teljesítésében. http://hu.wikipedia.org/wiki/Spartathlon
Tehat kazuarral mentunk, de ugy haladtunk, hogy az elorebb halado Andrist is elerjuk meg a pontokon, es kozottuk a tobbi magyart is tudtuk kicsit segiteni.
A hegy labanal nem lattam Kazuart elfutni, mert az autoban aludtam, Sangas faluba pedig nem mentunk be, igy a kovetkezo talalkozohely Nestani volt. Ott a csapatunk nagyon befaradt, mindannyian belaludtunk, majd felriadva ellenoriztuk, hogy Kazuar meg nem ment at. Vartam mint a messiast, ugy szurkoltam neki, mintha a sajat versenyemnek szurkolnek, es amikor megtudtam a hirt, hogy az elozo ponton a terde miatt kiszallt a versenybol, pont ugy el voltam keseredve mint a sajat kiszallasomkor.
Innentol osszeszedtuk magunkat es Andras nyomaba szegodtunk, ot kisertuk a celig, es ott vartuk meg a tobbi magyar beerkezot is. Fantasztikus erzes volt, innen is gratulalok minden celbaerkezonek, Andras nagyot kuzdott, most szemelyesen is vegigeltem. Tamasnak voltak nehezebb pillanatai, de kilabalt belole, Fendrik Laci nekem egy csoda, nagyon szep volt a kozos celbaerkezesuk. Moni pedig, akit nem ismertem eddig, szinten fantasztikus eredmenyt produkalt.
Konkluzio: Madridban azt mondtam, hogy talan ez a hanyas dolog nem is annyira veszes, menni kell tovabb es kesz. Most megis nagyon betett, tul koran jott, nem tudtam vele mit kezdeni, es igy, hogy mar megint a gyomrom adja fel a lecket, nem volt elkepzelesem, hogy mit is kellene tenni. Elozetesen azt mondtam, hogy ha Korintoszig eljutok, akkor meg barmi is lehet, merthogy addig kiderul, van-e baja a gyomromnak. Kiderult, volt. Tiszta lappal szeretnek kezdeni, a nullarol, vagy szinte a nullarol felepiteni ezt a frissites dolgot ujra. A problema szinte csak meleg (30 fok koruli) hosszu (>40 km) futasokon jon elo, igy a kiserletezes valoszinuleg jovo tavaszra, nyarra marad.
Addig jon az osz, jon a hideg, ott nincs baj, turazok (ott sincs baj), elkezdem az UTMB felkeszulest. Meg kellene futni valami hosszabbat is meg osszel (mondjuk 100 km korul), hogy erezzem, legalabb a tav megy, ha a frissitessel nincs problema.
Szoval kellene mar valami sikerelmeny, mert ez az ev eddig ultrafutas cimszoval nem sikerult tul jol sajnos.
De nem adom fel, es ha nem is biztos hogy jovore, de ott fogok allni meg az Akropolisnal, mar latom az utat, hogy mi vezet onnan Leonidaszhoz. Az ut nagyon nehez, 80%-os formaban, `hatha osszejon` elv alapjan nem lehet odaallni, csak 120%-osan. Ha ezt erzem, menni fogok.
Koszonom a biztatasotok, sajnalom, hogy csak ennyiben tudtam viszonozni.
A rajtban jol ereztem magam, remeltem, hogy nem lesz gond. Az elore tervezett tempoban haladtam sokaig, az ido melegedett, en frissitgettem, aztan 35-nel egyszer csak mindent kihanytam. Probaltam a kovetkezo ponton Normolytot inni, majd sot meg egy kis szilard kajat magamhoz venni, de egyre inkabb elfogyott az erom, gyalogolnom kellett, eloszor csak felfele, de kesobb mar lefele is, a pontokon pedig egyre inkabb fogyott a szintido, 7 perc, majd 5, majd ketszer 5 perc kicsuszas, a 15. pontnal pedig mar negyed ora minusz az eloirthoz kepest. Futni tovabbra sem birtam, elhagyott az erom, igy nem eroltettem tovabb, 55 km-nel alairtam a papirt, hogy kiszallok es leadtam a rajtszamom a rendezoknek. Borzaszto erzes volt, de nem volt mas valasztasom.
Innen eljutottam Korintoszig, majd a frissitocsapatommal (akiknek sajnos semmilyen munkat nem sikerult adnom, es egyszer sem kenyszerultek tovabbrugdosasra) folytattuk az utat. Megvartuk Kazuart, es meg a pont zarasa utan Jenore is vartunk egy darabig. Mivel Kazuarnak nem volt kulon kiseroje, igy az O segitesere rendezkedtunk be. Korintosztol ugy kellett tovabbrugdosni, mert elkezdte fajlalni a terdet, de latva a sok magyar feladot, mergeben tovabb futott. Innentol fantasztikus tempot ment, jol nezett ki, hozta a jol megszokott Kazuar format, daralta a kilometereket es nem erdekelte semmi.
Logolva. Játék a kettő hatványaival: Mónika a 32. magyar teljesítő, András célbaérkezése pedig a 64. volt a magyar teljesítések sorában. Összesen már 67. van. Ez azt jelenti, hogy a magyar spártai hősök átlagosan kicsivel több, mint két teljesítéssel büszkélkedhetnek.
Hatalmas gratula Nektek! Egyszerűen hihetetlen amit csináltatok! Andrásnak, hogy ez már a tizedik, azt szinte nekem már felfoghatatlan.... Laci, Tamás, kalapleemelés!!! Móni, Te meg egy fantasztikus csaj vagy! Minden elismerésem a TIÉTEK!
Kalapleemelés Balázs előtt is, azt hiszem hihetetlen lelkierő kellett, hogy végigcsináljon úgy egy ilyen gigahosszú frissítést-lélekápolást, hogy a verseny előtt pár nappal még ő is futni készült. És persze nagy-nagy köszönet Ispinek és Gabinak a sok friss infoért....
Jó ennek a nagy futócsaládnak a tagja lenni:) (iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii)
Egy új névvel bővült a Spartathlon szócikk. Laci és Tamás ideje kellene még előzetesen, aztán majd jön alow meg Balázs, beírják a pontos időket, és kikalkulálják a nemzetek közötti új rangsort. :-)
