Hány túranap volt ez összesen? Ez nagyon hasznos információ egy előzetes tervezgetéshez. Aki ágyban akar aludni feltehetően meg tudja duplázni a kiadásokat. :-(
OK! Akkor most tényleg komolyan! Nemrégen írta itt valaki, hogy mindenki másképp járja végig az útvonalat. Mindenkinek mások az igényei, másra áldoz pénzt, ezért aztán mások is a költségei. Az enyémek ezek voltak, másnak teljesen mások.
És ezzel le is zárom ezt a fonalat. Mindenkinek áldott, boldog karácsonyt kívánok még egyszer!
Jogos.Egy dologba kötnék bele:vegyük a példádban szereplő antialkoholista, fényevő, öregségi nyugdíjast.Honnan tudjuk,hogy egyáltalán szüksége van-e folyadékra?Mert ha nincs,akkor még a víztisztító berendezés cipelését is megspórolja.Ha pedig még a külső körülményekre is közömbös,akkor bármilyen cuccos nélkül végigjárhatja...:)
Az utóbbi kömmentek értékelését elnézve ehet,hogy tényleg ez a helyzet.Vagy pedig van 5-6 olyan ember,akiknek semmi sem tetszik és ezt ki is mutatják.:)
Köszi a bókot, de gondolj csak bele: egy antialkoholista nem tud mit kezdeni a szeszes ital kiadásokkal, egy öregségi nyugdíjas az utazási költségekkel és egy fényevő pedig a vendéglői cehhekkel! :-) Ha pedig egy antialkoholista, fényevő, öregségi nyugdíjas szánja rá magát az AK bejárására sátorral a hátán, akinek van víztisztító berendezése is, annak a számára aztán tényleg abszolút felesleges ez a költségrészletezés! Ha nem megy múzeumba sem, akkor ingyen végigjárhatja az AK-t! :-)
Természetesen az egészet csak tréfának szántam, bár a táblázat minden adata valós! :-D
Hihi! Tudod mit? Eccer van karácsony, hozzáférhetővé teszem a statisztika alapját képező Excel táblát is! Nem mondom, hogy hibátlan, mert ma délelőtt csaptam össze az egészet, de a lényeg benne van! :-DD
Egy dologgal még adós vagyok az Alföldi Kéktúrával kapcsolatban, ez pedig a költségelszámolás. Eddig még soha nem vezettem tételesen a költségeimet, de tavaly tavasszal megfogadtam (és tartottam is magam hozzá), hogy a túrát járva minden kiadásom feljegyzem. Íme tehát:
Közlekedésre összesen 82490 Ft-ot költöttem, ebből
- vasúti utazásra 61525 Ft-ot
- buszra (helyközi és távolsági) 12165 Ft-ot
- BKV menetjegyekre 8700 Ft-ot
(áprilistól szeptemberig nem volt Budapest bérletem, mert akkor bicóval jártam melózni)
- egyéb közlekedési eszköz (Mindszenti komp) 100 Ft
Ehhez persze illik hozzátenni, hogy mik voltak a főbb tételek!
Kilenc szakaszban jártam végig az Alföldi Kéktúrát, lakóhelyemről, Budapestről indulva és ide érkezve minden túráról. Szakaszolási pontok: Szekszárd (kezdőpont) - Érsekhalma, bejáró út - Petróczi iskola - Mindszent, vasútállomás - Mezőtúr, vasútállomás - Körösladány, vasútállomás - Berettyóújfalu, vasútállomás - volt Halápi csárda - Kisvárda, vasútállomás - Sátoraljaújhely, vasútállomás (végpont). Érsekhalmáról haza és vissza oda busszal utaztam, ugyanez volt a helyzet hazafelé a Petróczi iskolától. Oda visszafelé már vonattal mentem Szegedig, és csak onnan mentem busszal. A többi utazás vonattal történt. Helyközi busszal mentem oda-vissza Hajós és a Hajósi pincék között.
Mivel nincs kedvezményem, mindenhol 100%-os jegyet kellett vennem.
Utam során megálltam büféknél, vendéglőknél enni, ezeken a helyeken az ételfogyasztásom borravaló nélkül 17570 Ft volt. Ebbe az összegbe nincs beleszámolva a szeszesital fogyasztásom, az alkoholmentes viszont igen (bár ebbe a mennyiségbe még egy kisegeret is nehezen lehetne belefullasztani).
Bevásárlásokra 36205 Ft-ot költöttem, ebben benne van az is, amikor túrára indulás előtt vásároltam be az útra, illetve az út közbeni vásárlások is. Nagyon kevés dolgot vittem magammal az otthoni dolgokból, ténylegesen csupán túránként nagyjából 10 cm-nyi szeletelt Rákóczi szalámi az, ami a hazai készletből volt. Ennek az árát gondoljátok hozzá a fenti summához.
Szállásokra mindössze 4550 Ft-ot költöttem, hiszen csupán Dévaványán nem sátoroztam a szakadó esőben, ott a faházat 3200 Ft-ért adták egy éjszakára, ezen kívül a szarvasi Ifjúsági táborban volt a sátorhely 1150 Ft, illetve 200Ft-ért sátoroztam a Csolt monostornál a pihenőhely mellett, fürdőhasználattal.
Most jön egy jelentős tétel, mégpedig a szeszes italok:
- sörre 23805 Ft-ot költöttem, ez összesen 82 db félliteres üveg, korsó, illetve doboz tartalmából állt össze. Ha ezt a mennyiséget (41 lityi) elosztom a távval (névleg 849 km) akkor 4,83 liter/100 km fogyasztás jön össze, ez eléggé gazdaságosnak tekinthető ahhoz mértem, hogy a családi Astra megeszik 100-on akár 8 lityit is (igaz, nem sörből, mert azzal nem megy) :-)
- Borra, fröccsre mindössze 3730 Ft-ot költöttem a teljes túrán, ebből is látszik, nem vagyok egy borissza ember.
Minden más folyadékra, ami nem alkoholos és ásványvíz, összesen 1690 Ft-ot költöttem (gyümölcslé, kóla).
Egyéb kiadások terén a belépőket vettem még számba, ez összesen 6700 Ft volt az út során.
A fentebb felsorolt tételek összesen 176740 Ft kiadást jelentettek, elmondható tehát, hogy ennyibe került nekem az Alföldi Kéktúra végigjárása.
Köszönöm a figyelmeteket és remélem, a kellő komolytalansággal olvastátok végig ezt a hozzászólást! Mindezek után pedig nincs más dolgom, mint boldog karácsonyt kívánni mindenkinek!
A mínuszolások akár még bug-ok is lehetnek. Én már meg sem nézem őket.
Valamikor egy kirendeltségen állandóan rossz volt a másolópapír leltár. - Csak nem lop valaki? - gondoltam, és egy napra lezártam az egész irodát. Másnap reggel mínusz 15 kartonon volt a tegnapi 0-ás készlet... de legalább kiderült, hogy a leltár program az "elektronok pillanatnyi hangulatától" tette függővé a készlet mennyiségét. Lehet, hogy itt is hasonló a helyzet!
Szerintem se foglalkozz vele. Én nem használom, mert semmi értelme. Lehetne olyasmi, mint amit majmol (facebook), hogy a név ott virít, hogy ki nyomott a gombra. :D Na ANNAK lenne saját varázsa. :)
Én sajnálnám,ha nem lennél ilyen aktív.A mínuszolás ne zavarjon,mert az ízlés teljesen szubjektív.Ha ez jelent valamit,akkor elárulom,hogy én már párszor megpluszoltalak...:)
Egyben köszönök mindenkinek minden hasznos tanácsot, amit a topikban kaptam, innentől alkalmi olvasó üzemmódba váltok.
Tudom, nem kellene fennakadnom rajta, de nekem ez az egyetlen aktív topikom, ahol szokás névtelenül mínuszolgatni a másikat, és itt távolról sem az én csekély számú hozzászólásomra gondolok, hanem általánosságban. Engem ez a sunyiság zavar, minden alkalommal elkedvetlenít, amikor benézek ide.
Nem teljesen időrendben haladok a beszámolókkal, inkább a sorrendiséget tartom, ameddig ez kivitelezhető.
Ezúttal túratársammal, akivel Szlovákiába is mentünk, vágtunk neki a 24 km-es távnak. Hegyeshalmon átszállva Parndorf Ort-ig utaztunk majd a nyitott területen lévő megállótól bementünk a faluba (immáron számomra harmadszorra), ezzel ütve el a háromnegyed órás várakozást. Visszatérve a vasúthoz, Bécsből pontosan érkezett a Talent motorvonat mellyel Eisenstadt-ig (Kismarton) utaztunk. Itt elsétáltunk a közel lévő buszmegállóig (Eisestadt, Franz-Werfel Gasse), jött is a busz (teljesárú jegy 2,2 euró/fő) amellyel még szombaton is emberi időben tudtuk elkezdeni a túrát (Sopron felől nem értük volna el a buszt). Ruszton a buszról leszállva neki is indultunk az útnak, egy kis emelkedés után a jelzés jobbra tér, majd néhány ház elhagyása után kiértünk a városból és szőlők között folytattuk az utat. Az út dombon vezetett, balra lejjebb a Fertő terült el. Nagyjából 3 km-t haladtunk az aszfaltos úton, amikor is jobbra kellett fordulni egy szintén aszfaltos útra. Némi kaptató következett, majd hátranézve búcsúztunk el a Fertő tótól. Az aszfaltos út szőlők között vezetett tovább, később földútra tértünk át majd egy házat megkerülve egy kisebb erdőben mentünk tovább. Kiérve az erdőből újra mezők következtek. Az egyhangúságba a távolabbi Szentmargitbánya falu látványa vitt némi színt, de így is elég unalmas volt az út. Kereszteztünk egy főutat majd pár száz méter után elhagyott házak közé tértünk be és el is vesztettük a jeleket.
1. Rusztot elhagyva
2. búcsú a Fertő tótól
3.-4. "izgalmak" Siegendorf felé
A házak után kiértünk egy másik útra és ismét meglettek a jelek. Füves úton mentünk tovább, bal kézre lévő pár domb tövében haladtunk, majd nagyjából egy km után balra, aztán pár száz méter múlva jobbra fordultunk egy ismét aszfaltos útra. A jobbos forduló után egy kis, talán ókorból származó hely mellett mentünk el, legalábbis a tájékoztató táblán őskori/ókori szerszámok rajzai voltak. Az aszfaltos úton nagyjából 1,5 km után értük el Siegendorf-ot (Cinfalva). Rendezett település, egy vendéglőben kaptam pecsétet a füzetembe. A főtéren faházas „kürtöskalácsos” árusok voltak és némi mozgás is mutatkozott, ez magyar szemmel üdítő jelenség volt, mivel az osztrák falvak/települések még hétköznap délután is jobbára egy vasárnapi hangulatot árasztó magyar településre hasonlítanak, ami a kihaltságot illeti. Forgalmas főút melletti járdán hagytuk el Siegendorf-ot, majd egy építés alatt lévő körforgalomnál jobbra fordultunk. Innentől szintén volt járda tovább. Kereszteztünk három felszedett iparvágányt, a sínek már a járdában voltak benne, az úton már ráaszfaltoztak a többit meg már régen elvitték. Pár perc múlva megérkeztünk a hangulatos Zagersdorf (Zárány) faluba, ahol ez eddig velünk együtt futó Nordalpenweg (Fertő tó-Bregenz) kiágazott. Tettünk egy pár lépéses kitérőt a falu hangulatos tavához, majd folytattuk az utat.
5. valamivel érdekesebb vonalvezetés
6. utcakép Siegendorf-on
7. érkezés Zagersdorf-ba
8. hangulatos tó
Egy kis benzinkútnál balra térve, átmentünk a patak fölötti hídon majd néhány ház után egy meredek úton hagytuk el a falut. Innentől kezdődött a túra érdemi része, némi domb kilátással. Egyre feljebb haladva egyre szebb kilátás tárult elénk. Egy útszéli kis kápolna után szőlők mentén vezetett az út még tovább felfele egy magaslat felé, ahonnan szép kilátás nyílott a környező területekre, illetve az eddig érintett részekre, valamint a következő falura, a szomszédos Drassburg irányába is. A magaslaton jó néhány szélerőmű volt egymástól nem messze, az egyiket meg is néztük közelebbről, meg is állapítottuk, hogy nem 2 perc mire az építés költségei megtérülnek. Innentől már egy saras földúton lefelé vezetett az út a naplementében. Drassburg előtt nem sokkal elmentünk egy kis hétvégi ház mellett, ahol egy magas vadászles állt, szép kilátás volt onnan is. Éppen beszéltük hogy milyen jó kis összeülős bulikat csinálhatnak itt. Ezek után a világosság maradékában értük el a túra végállomását jelentő falut. Pecsételnem már nem kellett, mert a túrát előbb folytattam innen minthogy ez az irány meglett volna és akkor már pecsételtem.
9. távolban Siegendorf
10. szélerőművek egymás között
11. naplemente kísérte utunkat
12. hétvégi házikó vadászlessel
13. Drassburg megállóhely, a túra végállomása
Nem is kellett sokat várakoznunk az Ebenfurth felől érkező Talent vonatra, amellyel egy negyed órás út után Sopronba érkeztünk. Itt volt egy háromnegyes órás várakozás, majd személyvonattal mentünk tovább, győri átszállással.
A jelzettség közepes volt, térkép alapján lehetett követni az utat.
A jelzettség Oggau-ig normálnak volt mondható, Oggau-Ruszt között inkább az út vonalvezetése árulkodott a jó irányról. A túrával 18 km-rel kerültem közelebb Feldkirch-hez.
Az előző napi logisztika fordítottját alkalmazva Hegyeshalmon, Parndorf Ort-on (két vonat között szétnézés a faluban) keresztül értem el a Purbach-i állomást. Leszállva a vonatról egyből az útvonal felé indultam, közben beszereztem egy már nekem is tetsző (egyértelműen beazonosítható a pecsételés helye) bélyegző lenyomatot a füzetembe. Gyorsan magam mögött hagytam a várost, eleinte aszfaltos úton majd földúton haladva. Jobb oldalon dombság látszódott, bal kézre pedig síkság a Fertő tó felé. Nemsokára az földút ösvénnyé szűkült, majd átkelt a Nezsider-Vulkapordány vasútvonalon. Itt megálltam egy kicsit, lőttem pár képet az érkező Talent motorvonatról majd tovább mentem. Néhány száz méter múlva egy kocsi állt az úton, vezetője kiszállt és azt mondta hogy magánterületen vagyok. Én pár szót mondtam meg mutattam a térképet és ennyiben maradtunk. Nemsokára meg láttam is egy jelet, ezért nem is értettem miről beszélt a sofőr. Ekkor érkeztem Donnerskirchen (Fertőfehéregyháza) határába, pár lépés után be is értem a faluba és a vasúti megállóhely mellett el is hagytam.
1. házak között fut a vasút Purbach-ban
2. Purbach-ot elhagyva
3. dombok jobb kéz felé, arra vezet a Zentral főútvonala
4. Donnerskirchen eleje/vége Oggau felől
Jó állapotú aszfaltos úton mentem tovább Oggau (Oka) felé. Finoman fogalmazva is ingerszegény környezetben haladtam a nap nagy részében. Egy jobbos kanyar után kiértem egy főúthoz majd mellette a kerékpárúton (!) haladtam egy keveset majd letértem jobbra, ugyancsak kerékpárúton haladva. Magyarországon tuti útszéli vándorlás lett volna ebből. Keresztezem újfent a vasútvonalat, immáron a túra során utoljára, csináltam ismét pár képet, majd a sorompó után lévő padoknál tartottam egy kajaszünetet. A továbbra is szeles időben folytattam az utat, egy jó km után egy hangulatos kis hídon keltem át, ez a híd tetszett a legjobban a túra során. Nem sokkal később balra tértem az eddig és ezután is népszerű falvakat összekötő jó állapotú egyik aszfaltos „Güterweg”-re. Felérve egy kisebb magaslatra látszottak a Nezsider környéki szélerőművek a távolban. Egy jó 20 perc múlva értem el Oggau-t, rendezett utcákon értem el a központot, ahol pecsétet szerettem volna kapni. A kis bolt zárva volt (szokásos reggeli és délutáni órákban nyitva tartás), a tűzoltóságon nem tudtak pecsételni, végül a kis kitérővel a polgármesteri hivatalban jutottam hozzá az igazolás tárgyához, egy szép kis körbélyegző formájában. Ezek után leültem egy kicsit a központban, majd nekirugaszkodtam az utolsó etapnak, ugyanis a következő település Ruszt városa volt. A házakat elhagyva szőlők között vezetett az utam, majd ösvénnyé és füves úttá változott a jól járható út. Ez volt a túra leghangulatosabb része. Távolból még látszott Oggau temploma, de már Ruszt sem volt messze. Végül az út ismét jártabb lett és kis szántók között értem el a várost. A már megszokott település- és utcakép fogadott, rendezettség minden formában.
5. szép kivitelű híd
6. Oggau központja
7. Oggau-t elhagyva
8. szőlőkaróként funkcionáló kereken 100 éves vasúti sín
9. Ruszt felé félúton
10. előttem a város
A főút melletti benzinkúttal szemben a gyógyszertárban kaptam pecsétet, a gyógyszerész nő hosszasan vizsgálgatta a füzetemet majd belenyomta a dátumos lenyomatot. Ezek után elsétáltam a központig, ahol nem túl szem előtt lévő helyen de megtaláltam a buszmegállót.
11. Fertő vázlatosan Ruszt központjában egy ház falán
Sokat nem is kellett várnom a járatra. Az első érkező busz gyorsjárat volt, így a sofőr átirányított a mellé érkezett másik mindenhol megállós buszra. A gyorsabb busz csak Eisenstadt (Kismarton) főterén állt meg, én viszont csak a Franz-Werfel Gasse megállóig utaztam, ahonnan pár lépés a vasútállomás. A busz 2,2 euróért vitt el két falut (Szentmargitbánya, Darázsfalu) érintve Kismartonig. Kényelmesen átsétáltam az állomásra ahol szokásos menetrend szerint érkezett a Talent vonat Nezsider felől amellyel Vulkapordányig utaztam. Itt nagyjából egy perc várakozás után befutott az ebenfurth-i vonat, amivel Sopronig mentem. Innen személyvonatoztam győri átszállással hazáig.
Ha már „malackodunk”: egyszer a Bükkben túrázva a nyomunkba szegődött egy kis csíkos. Lentről, a völgyből hallottuk a kondát röfögni, ezért megpróbáltuk elkergetni, mielőtt a csemetéjét féltő anyuci megjelenik. Tapsoltunk, dobogtunk, kiabáltunk, hiába: a malac úgy döntött, minket szemel ki új családjának. Majdnem egy kilométeren át jött velünk, mire vissza tudtuk küldeni az övéihez.
Az Országos Kék útjelzés megszületése az 1930-as évek elején történt, ennek kezdeti lépései folyamatosan felbukkannak a Turisták Lapja korabeli számaiban.
A gyalogos, bakancsos turisták számára fontosabb területeken már évekkel az 1938-as vándorlás előtt fel voltak festve a jelzések, az 1931 októberi szám sokak számára érdekes lehet, mert a fővároshoz közeli Pilis-hegységet mutatja be jelzések szempontjából. Jelzésfestőknek is vannak benne érdekesebb mondatok.
A legelső kék jelzés teljesen kihagyta Budapestet, Klastrompusztától a Pilis-nyereg felé vette útját, majd a Kétbükkfa-nyeregtől véleményem szerint a mai kék +-en ment fel Dobogókőre.
Az 1950-es években ezt az utat véleményem szerint még egyszer megfestették, ennek véltem felfedezni nyomait a 2011-es Kinizsin, és nemrégen Dobogókő alatt egy ősöreg bükkfán.
a 2011-es hozzászólásom és fotóim a Kinizsiről, a leírással:
Papíralapon, a füzet nekem is megvan. De jól tudod, mozgalom nincsen, senki nem foglalkozik már az Északi Zölddel sajnos, és sok helyen már az útvonal is nehezen követhető.
De ilyenkor, novembertől áprilisig azért biztosan járható.
