Keresés

Azért én egy kis Van der Graaf-ot beletennék a listába.

https://www.youtube.com/watch?v=q1V0Ftt3Z_w

Oblivious - Universe Effects

Bitang jó!

Sziasztok,

szeretettel ajánljuk figyelmetekbe harmadik nagylemezünket... friss progrock:

https://yesterdaysband.bandcamp.com/album/senki-madara-cd-and-digital-16-bit-44-1-khz

111 progresszív rock lemez, amelyeket érdemes (akár többször is) meghallgatni:

AGAMEMNON (svájci) - Agamemnon (1981)

AIRBAG (norvég) - All Rights Removed (2011)

ALPHATAURUS (olasz) - Alphataurus (1973)

ALQUIN (holland) - Marks (1972)

ALQUIN (holland) - The Mountain Queen (1973)

AREA (olasz) - Arbeit Macht Frei (1973)

ASIA MINOR (török, francia) - Between Flesh And Divine (1980)

ATMOSPHERA (brazil) - Fogo E Ar (1998)

AURORA (amerikai) - Aurora (1977)

BACAMARTE (brazil) - Depois Do Fim (Som Arte) (1983)

BANCO DEL MUTUO SOCCORSO (olasz) - Darwin! (1972)

BANCO DEL MUTUO SOCCORSO (olasz) - Io Sono Nato Libero (1973)

BARCLAY JAMES HARVEST (angol) - Live (1974)

BLUE EFFECT (csehszlovák) - Modry Efekt & Radim Hladik (1975)

CAMEL (angol) - Camel (1973)

CAMEL (angol) - Mirage (1974)

CAMEL (angol) - The Snow Goose (1975)

CAMEL (angol) - Moonmadness (1976)

CARAVAN (angol) - In The Land Of Grey And Pink (1971)

CARAVAN (angol) - For Girls Who Grow Plump In The Night (1973)

CELESTE (olasz) - Celeste (Principe Di Un Giorno) (1976)

CHEIRO DE VIDA (brazil) - Cheiro De Vida (1984)

COLOSSEUM (angol) - Those Who Are About To Die, Salute You (1969)

COLOSSEUM (angol) - Valentyne Suite (1969)

COLOSSEUM (angol) - Daughter Of Time (1970)

CORTE DEI MIRACOLI (olasz) - Corte Dei Miracoli (1976)

DEEP PURPLE (angol) - Made In Japan (1972)

DELIRIUM (olasz) - Dolce Acqua (1971)

DOORS, THE (amerikai) - The Doors (1967)

EARTH AND FIRE (holland) - Song Of The Marching Children (1971)

EELA CRAIG (osztrák) - One Niter (1976)

ELOY (német) - Silent Cries And Mighty Echoes (1979)

EMERSON, LAKE & PALMER (angol) - Emerson Lake & Palmer (1970)

EMERSON, LAKE & PALMER (angol) - Tarkus (1971)

EMERSON, LAKE & PALMER (angol) - Pictures At An Exhibition (1971)

EMERSON, LAKE & PALMER (angol) - Trilogy (1972)

FOCUS (holland) - Moving Waves (1971)

FOCUS (holland) - Hamburger Concerto (1974)

FOCUS (holland) - Ship Of Memories (1976)

FRUUPP (észak-ír) - Future Legends (1973)

GENESIS (angol) - Trespass (1970)

GENESIS (angol) - Nursery Cryme (1971)

GENESIS (angol) - Foxtrot (1972)

GENESIS (angol) - Selling England By The Pound (1973)

HACKETT, STEVE (angol) - Voyage Of The Acolyte (1975)

HARMONIUM (francia, kanadai) - Si On Avait Besoin D´une Cinqueeme Saison (1975)

HARMONIUM (francia, kanadai) - L'Heptade 1-2. CD (1976)

ICEBERG (spanyol) - Coses Nostres (1976)

IF (angol) - Waterfall (1972)

ISAO TOMITA (japán) - Pictures At An Exhibition [Mussorgsky] (1975)

JADE WARRIOR (angol) - Released (1971)

JANE (német) - Together (1972)

JAVIAS, LOS (chilei) - Alturas De Macchu Picchu (1981)

KANSAS (amerikai) - Leftoverture (1976)

KHAN (angol) - Space Shanty (1972)

KING CRIMSON (angol) - In The Court Of The Crimson King (1969)

KING CRIMSON (angol) - In The Wake Of Poseidon (1970)

LATTE E MIELE (olasz) - Papillon (1973)

LED ZEPPELIN (angol) - How The West Was Won 1-3. CD (1972, !2003)

MÁQUINA DE HACER PÁJAROS, LA (argentin) - Películas (1977)

MARILLION (angol) - Script For A Jester's Tear (1983)

MARILLION (angol) - Fugazi (1984)

MAXOPHONE (olasz) - Maxophone (1975)

MUSEO ROSENBACH (olasz) - Zarathustra (1973)

NOVA (olasz, angol) - Vimana (1976)

NUCLEUS (skót, angol) - We'll Talk About It Later (1970)

OLDFIELD, MIKE (angol) - Tubular Bells (1973)

OLDFIELD, MIKE (angol) - Ommadawn (1975)

OLDFIELD, MIKE (angol) - Incantations (1978)

OLDFIELD, MIKE (angol) - Amarok (1990)

ORME, LE (olasz) - Uomo Di Pezza (1972)

ORME, LE (olasz) - Felona E Sorona (1973)

ORME, LE (olasz) - Elementi (2001)

PENDRAGON (angol) - The Window Of Life (1993) [2006 Special Edition]

PINK FLOYD (angol) - Atom Heart Mother (1970)

PINK FLOYD (angol) - Meddle (1971)

PINK FLOYD (angol) - Live At Pompeii (1972)

PINK FLOYD (angol) - Dark Side Of The Moon (1973)

PINK FLOYD (angol) - Wish You Were Here (1975)

PINK FLOYD (angol) - Animals (1977)

PORCUPINE TREE (angol) - Coma Divine [Recorded Live In Rome] (1997)

PREMIATA FORNERIA MARCONI (olasz) - Storia Di Un Minuto (1972)

PREMIATA FORNERIA MARCONI (olasz) - Per Un Amico (1972)

PREMIATA FORNERIA MARCONI (olasz) - Stati Di Immaginazione (2006)

PULSAR (francia) - Halloween (1977)

PULSAR (francia) - Memory Ashes (2007)

QUATERNA RÉQUIEM (brazil) - O Arquiteto (2012)

QUELLA VECCHIA LOCANDA (olasz) - Quella Vecchia Locanda (1972)

RENAISSANCE (angol) - Renaissance (1969)

RENAISSANCE (angol) - Ashes Are Burning (1973)

RENAISSANCE (angol) - Scheherazade And Other Stories (1975)

RETURN TO FOREVER (amerikai) - Where Have I Known You Before (1974)

ROVESCIO DELLA MEDAGLIA, IL (olasz) - Contaminazione (1973)

ROVESCIO DELLA MEDAGLIA, IL (olasz) - Live In Tokyo [Contaminazione, 1973] (2014)

RUSH (kanadai) - Moving Pictures (1981)

SANTANA (mexikói, amerikai) - Santana (1969)

SANTANA (mexikói, amerikai) - Abraxas (1970)

SANTANA (mexikói, amerikai) - Santana 3 (1971)

SBB (lengyel) - Memento z banalnym tryptykiem (1981)

SECRET OYSTER (dán) - Sea Son (1974)

SECRET OYSTER (dán) - Straight To The Krankenhaus (1976)

SEMIRAMIS (olasz) - Dedicato A Frazz (1973)

SUPERTRAMP (angol) - Breakfast In America (1979)

WAKEMAN, RICK (angol) - The Six Wiwes Of Henry VIII (1973)

WAKEMAN, RICK (angol) - No Earthly Connection (1976)

WAKEMAN, RICK (angol) - Criminal Record (1977)

WERWOLF (német) - Creation (1982)

WISHBONE ASH (angol) - Argus (1972)

YES (angol) - Close To The Edge (1972)

YES (angol) - Relayer (1974)

YES (angol) - Going For The One (1977)

http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9126893

Köszönöm! Az Isproject nagyon klasszik. Az olaszok amúgy élen vannak! (és voltak is)

A Cellar Noise-hoz mit szóltok?

https://youtu.be/qfxkkZdwYUo

Akkor itt van egy kis lista Neked, a teljesség igénye nélkül, art-rock-prog kategóriában:

Sanguine Hum 

Dave Kerzner

For All We Know

Isproject

DID

Kicsit más, de nekem a Lazulinál vannak hasonló érzéseim. Az idén pedig a Riversea dobogtatta meg a szívem.

Na ez meg a másik! Két hete ismerkedtem meg a zenéjükkel jobban, addig nem hatottak meg igazán, de fülembe akadt a Your Wilderness anyag és olyan hatással volt rám, mint annak idején a kezdeti Hogarh-os Marillionok, bemászott a bőröm alá, aztán még fel sem ocsúdtam itt volt a Dissolution, ami egyszerűen tökéletes! Te jó isten honnan jönnek ezek a dallamok és harmóniák! A Threatening War az egyik leggyönyörűségesebb, a White Mist pedig biztosan a progrock egyik legtökéletesebb 11 perce!

A dobos szerepével pedig mélységesen egyetértek, mert zseniális az a ritmusból szőtt háló, amivel a zenét támasztja.

(Ha valaki még ismer hasonló finom art-prog-rockot és véletlenül felhívja rá a figyelmemet az biztosan a kegyelemdöfést adja meg számomra).

Természetesen a River Down Below-ra! Miután meghallgattam párszor és nemlétező mennyiségű liba bőrök jöttek olvastam maga Mariusz is azt nyilatkozta a Riverside legszebb dallamát írta meg. Szerintem páratlanul tehetséges zeneszerző. Arról már nem is beszélek mennyire egyedi hangja van, ha létezik "angyali" férfihang akkor az övé az. A Lunatic-ban is páratlan dolgokat művel a torkával (Gutter). Basszusjátékát pedig csak a nagyok (Waters) mellett lehet említeni. Tudom elfogult vagyok, de miután meghallottam a Love, Fear... lemezt elszállt az agyam.

A Pineapple Thief egy hónapja kiadott albuma visszahozott kicsit (vagy inkább nem kicsit) a Porcupine Tree zenéjéből, az énekhang összetéveszthető Wilson hangjával, a dobos pedig maga Gavin Harrison. Szóval nekem teljesen faxa.

Lassan kezd nálam is beérni, bár még mindig azt mondom, hogy az előző kettő jobb volt.

Új Tangent novemberben!

Legyen szó lengyelekről! Ez is egy nagyon könnyed, finom új csemege:

Osada Vida - Variomatic

Így-így. Az év legnagyobb meglepetése számomra. Egyébként melyik balladára gondolsz?

Igen, így valahogy.

Persze közben jó párszor eszembe jutott, hogy ez most már nem is lehet ugyanaz többé mint amilyeneket a sajnálatosan eltávozott gitárossal együtt alkottak. 

De aztán kiderült így van ez most jól ahogy van, ilyen fájdalmasan gyönyörűn, ilyen letisztultan egyszerűn. Lélek van benne mely magasra repíti, túl a gyászon, túl az ürességen bele a fénybe.

Szerintem egyszerűen tökéletes album! Az egyik legszebb balladával, ami valaha született ebben a műfajban. Hihetetlenül érett, intelligens és érzelem dús zene. A lengyelek nagyon büszkék lehetnek, hogy ilyenjük van.

És ugye az egészet egy magasabb dimenzióba helyezi az őket ért tragédia! (ami tulajdonképpen a lemez igazi témája)

Elsőre nagyon nem tetszett.

Az utóbbi időben két albumra kaptam fel igazán a fejem. Az új Il Cerchio d'Oro és a Mother Turtle az.

Neoprog rajongók, kalandra fel!

https://prog-rock.club/artrockfestival/

Infernal - Phideaux

Bár a Doomsday Afternoon-nál nem sikerült nagyobbat húzni, de valahogy nekem is a Lamb Lies érzés ugrott be.

Tehát a "feltételeid", sarokpontjaid, melyek mindegyikének meg kéne felelni: most fiatalok, saját karakterrel, angolszász gyökerű klasszikus mesélős-kifejtős-epikus-szimfo-progot tolnak angol nyelven, a hetvenes évek első feli Genesis-Yes-Crimson stílusában... És nem neoprog.

Csak kicsit értek egyet skandersonnal, aki ezt írta: "Ami a legtöbb lehet, az a kor [...] prog zenekarainak örökségéből a haladó, saját hang megtalálására törekvő hozzáállás átemelése. Ez a törekvés azonban ma már más eredményt fog hozni..."

Hát, nem tudom. Pont ugyanő ugyanekkor említi Stoltot és a TFK-t: ha ez a te kérésed-kérdésed mondjuk húsz éve hangzott volna el, akkor a TFK a feltételeid mindegyikének megfelelt volna. Márpedig ha a 90-es évek végén épp lubickolt és tündöklött egy egyedi hangzású, fiatal banda a tárgyalt, már akkor is idejétmúlt stílusban, akkor most miért ne tenné valaki más fiatal, és hasonlóan saját hangú tehetség ugyanezt?!... Én azt mondom, szerintem teszi is, vagy legalábbis részben teszi, és itt el is hangzott pár olyan banda neve, melyek akár meg is felelhetnek az összes kritériumnak; jóllehet ezen feltételek közül a "fiatalok" a többivel ellentétben igen szubjektív dolog (na jó, gumifogalom az egyedi karakter is), ám mégis emiatt eshet ki Wilson éppúgy, mint a Magic Pie, az Anglagard, a Karmakanic, a Tangent, a Big Big, az Echolyn (Mei!)... (Az Unitopiát speciel nem ismerem). Igen, a Wobbler talán még ezt az életkori kritériumot is megugorja (értsd: viszonylag fiatalok), és ami még nem hangzott itt el, az a Moon Safari: ők is még fiataloknak mondhatók, és ha meghallgatod tőlük az amúgy angol nyelvű Blomljudot, vagy a Lover's End-trilógiát, akkor őket is talán feltűzheted a listára...

Több dolog van itt.
Egyrészt érdemes észrevenni a skandinávok (svédek-norvégok) igen nagy súlyát ebben a mezőnyben - úgy fest, legnagyobb eséllyel közülük lehet találni akár most, akár a közeli jövőben (!) a minden sarokpontnak megfelelő előadót.
Másrészt szerintem az van, hogy - a tárgyalt, idealisztikus korszakkal ellentétben, amikor ugye ez az egész zenei műfaj, az egész hangzásvilág még vadonatúj, hihetetlen lehetőségekkel teli, valamint emiatt hallatlanul izgalmas, és bizonyos, amúgy óriási tehetségű, valóban fiatal emberek számára hallatlanul vonzó is volt -, szóval hogy a 70-es évek elejével ellentétben napjaink adott fiatal bandája jellemzően már jópár albumot kiad, és jópár év eltelik, mire ebben a klasszikus stílű progrockban mind a saját hangját kiérleli, mind pedig olyan nagyot dob, amit már valóban össze érdemes, és össze is lehet vetni a klasszikusokkal. (És ekkorra már egyszerűen nem lesz "fiatal": minimum késő huszas-kora harmincas lesz...).

Mert már nem a hetvenes évek van, messze nem, az örökre elmúlt, így aztán alkotni sem lehet már pontosan ugyanazt és ugyanúgy, mint amit akkor alkottak, hiába beszélünk adott esetben ugyanakkora istenadta tehetségekről - és ebben értek egyet skandersonnal.
Egyébként pedig ez nyilvánvalóan egyáltalán nem is baj. Sőt. És szerintem neked sem baj, mármint te magad sem éled meg iagazán problémaként, még ha esetleg valóban nagyon is keresed a Szent Grált. (Amit amúgy megtalálsz, ám nagy eséllyel nem így egy az egyben, hanem több kisebb, ráadásul itt-ott picit megcsorbult kehely formájában, és azokat sem okvetlen az idealisztikus szentségükben...).

Továbbá az van még, hogy nem értek egyet azzal, hogy - nem tudom miért, de - kizárod a neoprogot. A "neoprog" pont abból a célból jött létre, amit most te is keresel - lásd a nyolcvanas évek eleji-közepi Marilliont és IQ-t -, és pont annak a stílusnak az okán viselik a "neoprog-bélyeget" egyes most fiatal bandák is, amely stílust te keresed. Utóbbiakkal is az lehet egyébként, amit az előző bekezdésben írtam, hogy mire képbe kerülnek, mire kialakul a saját jellegzetes hangjuk, mire figyelni kell rájuk - azaz az életkort kivéve voltaképpen minden kritériumodnak megfelelnek - , addigra már jópár év és jópár album van mögöttük, tehát máris nem ifjakról beszélünk... Példák ide is: Arena, Pendragon, Comedy of Errors, Sylvan, The Watch, Magenta, Galleon, a Markov által említett Mystery... És talán nem véletlen, hogy a neoprog-bélyeggel ellátott bandák közül pont a két klasszikus, a Marillion és az IQ az, akik mind közül a leginkább egyedi, összetéveszthetetlen karakterrel bírnak; már húsz évvel ezelőtt is (!) erősebbel és markánsabbal bírtak, mint mondjuk most az amúgy abszolút jogosan "sztár" Steven Wilson, a nagyon jó Magic Pie, Wobbler, a Stolt-iskolából kinőtt fantasztikus Karmakanic - a számomra kissé problémás Kaipáról például nem is beszélve -, és ebből a szempontból például a Spock's közelíti meg őket.
És érdekes itt a párhuzam: az egy évtizeddel korábban virágzó, ám addigra már teljesen halott műfajt felélesztő Marillion és IQ épp olyan gyorsan és fiatalon ugrott igen nagy zenei magasságokba, akár a saját példa- és mintaképeik; és a neoprog-alszcéna későbbi és mai egyéb előadói mind a mai napig ugyanolyan lassan és már nem is igazán fiatalon jutnak fel hasonló magasságokba, mint a hetvenes klasszikusoknak az "egyenes ági" (értsd: nem neoprog) követői...

Én egyébként - talán a fentiekből is kitetszik - már igen régóta igen problematikusnak érzem ezt az egész neoprogságot, ami nagyon vékony jég, egy amúgysem igazán megalapozott skatulya túlságosan elmosódott-feloldódott határokkal, és több kivétellel, mint szabályszerűvel... Igen, az egyébként számomra is szinte Biblia-szerű progarchives sajnos túlságosan sokszor aggatja - és nem aggatja - igencsak megkérdőjelezhető módon a neoprog-bélyegzőt az egyes előadókra.

Szerintem mindazonáltal nagyon jól teszed, hogy rendszeresen olvasod, informatív és szórakoztató, én legalábbis nagyon sokat tanulok mondjuk az ottani kritikákból.

Azóta még nem tértem vissza rá, de nincs elfelejtve. Rajta maradt az eszközön továbbra is.

Egyébként mikor a sok ötlet még nem feltétlen áll össze teljessé, annak is megvan a maga bája. Hát lehetne izgalmasabb dolog egy demószerűen félkész termék rejtett értékeinek feltárásánál?

Rohadjak meg, nekem ez tetszik. Visszaszerettem Gildenlöwbe. Te mire jutottál vele?

Azért ez elég jó volt. :-) Csak az Ashest hiányoltam.

... és jönnek is.

Új Haken album készül:

https://www.youtube.com/watch?v=BD3v8w57_lU

Esélyes.

Remedy Lane ;)

Emiatt talán.

https://www.youtube.com/watch?time_continue=15&v=_fRRpLPnHRQ

Még nem döntöttem. Legjobb: Perfect Element