Látom stiglinc már válaszolt - és egyetértek vele - istenáldás a hőlégfúvó. Mi kétszárnyas ajtókról szedtük le vele a több réteg festéket.... az ajtókeretben pedig apró bemélyedések voltak, ami nem is látszott a sok festéktől, most szuperul kiemelkedik:)) A használata igen egyszerű - odatartod, és ha már kezd a festék felhólyagosodni, akkor lehet spaklival letolni - persze vigyázni kell, hogy a fába ne csinálj barázdákat...de könnyen "rá lehet érezni" a technikára. Van többféle - olyan is, amelyen eleve rajta van a spakli - fújod és tolod:)) Még arra is jó, ha van egy olyan asztalod, vagy kisebb szekrényed amely nem szép fából készült, vagy sok benne a fatapaszozás, akkor direkt meg lehet égetni vele a fát foltosan - és akkor egész más jellegű bútort kaphatsz végeredményként...
Tényleg könnyű volt leszedni az ülést. Mielőtt visszaraktuk a helyére, a férjem újrapácolta a székeket. Sokkal szebb lett, mint újkorában! Eredetileg valami ronda zsákszerű anyaggal volt bevonva. A képen talán látszik.
Köszi :) Valóban, azóta olyan, mintha mindig sütne a nap! Ráadásul duplán készítettünk régiből újat, ugyanis az anyag eredetileg függöny volt, egy turkálóban akadtam rá. Áthúztuk a 6 széket, és még mindig maradt egy terítőre való anyag. Igaz, ez lehetne nagyobb is, akkor lenne igazán szép, de így is megfelel a célnak. A falat meg már ezekhez festettük :)
Én is azt hittem, valami speciális okod volt rá, hogy Kromofággal dolgozz :-)))
A hőlégfúvó egy áldás! Néha már 3000 Ft körül is hozzá lehet jutni. Ha további hasonló terveid vannak, feltétlenül érdemes beruházni rá. Ki kell tapasztalni a lelkivilágát, hogy még ne égessen, de a festék már lejöjjön, de hamar belejössz és élvezni fogod! (Egy menetben jön le az összes réteg festék és nem szívod a Kromofág gőzeit közben.)
Nekem olyanom nincsen és még sohasem próbáltam, hogyan kell használni. Egyszer kérek kölcsön valakitől, hogy kipróbáljam, érdemes-e venni. Neked van tapasztalatod?
pinterzsu, jó lett az étkező, jól mutat, hoyg egyforma a huzat és az abrosz.
Ilyenem volt nekem is - az egyik költözésemnél lazán otthagytam a régi lakásban:( azóta is bánom, de nagyon. Aztán mégegyszer találkoztam vele - egy lomtalanításnál volt kitéve az asztal 6 székkel, szinte új állapotban. Nem tudtam hazahozni őket, mert pont munkába mentem..... azóta várom az újabb találkozást - hátha valaki kiteszi őket ismét....
Váúúú! Ez csodás!! Gyönyörű lett!!! (Az jutott közben eszembe, hogy a régi festék eltávolításához vajon miért nem hőlégfúvót használtál? Fantasztikus találmány, és az apró receficékből is kihozza a több réteg festéket.... utána sokkal könnyebb csiszolni - pácolni - viaszolni stb.)
Szép lett, és jópofa, hogy az abrosz is ugyanolyan.
Nekünk is hasonló székeink vannak.
Már többször cseréltem rajta huzatot, de a csiszolásán is erősen gondolkodom. Nagyon jó kis székek, irtó könnyű leszedni az ülést. Az eredeti kárpit még mindig rajta van, csak ráhúzom az újat, varrni se kell, csak szögelni :)))
az asztal egyszerű nagyfiókos konyhaasztal volt. A lábát levágtuk, a fióklap totál korhadt volt, azt 4 mm-es rétegelt lemezre cseréltem, hoyg elég masszív legyen (kell is, mertelég sok ciucc van benne. Kinyitható lapja volt, de a zsnérnál olyan mértékben korhadt volt, hogy már nem lehetett megmeenteni. Persze lecsiszoltam, ha levágom a korhadt részeket, egy kisebb valamira fel lehet használni. Így csináltattam borovifenyőből egy lapot, ami ráragasztottam és alaulról csavaroztam is. Ennek a felületkezelése méhviaszos paszta (Bondex), de a lapját a nyáron újracsiszoltam és lelakkoztam, mert nem jól tűri a viaszos felületkezelés a túrórudit, meg ilyeneket. Nekem egy Skil rezgőcsiszolóm van, de nagyon hiányzott egy multifunkciós, de legalább egy deltacsiszoló a sarkokhoz és az élekhez. Azokat kézzel csiszoltam.
Csodás lett a szekrény! és valóban nem őrültség az alkotásra szánt sok-sok óra, amennyiben ezt nem kényszerből hanem így, ahogy Te is csinálod; örömet hoz, káros sressz távoltartó foglalatoskodás /csak a család ebben legyen megértő-számukra a hiányod ne legyen feszültségokozó, hanem uugy érezze ahogy Te/ :-)
nagy elismerés az alkotáshoz, nálam a kamrában van egy kredenc ,már évek óta fontolgatom, hogy rendbe kéne tenni. A párom permetszereket tartott benne, szerencsére, már erre nem kell. Tehát, akkor most tavasszal lesz itt az ideje, hogy az a mély zöld festéket leszedjem róla. Szerintem nagyon szép lenne felújítva. Megvan az intító löket TŐLED! Kösz
Fogadd őszinte gratulációmat, nagyon szép munka! Ja, és tartsd meg őrült sokásodat, jól csinálod! :)))) A leírás isteni, erőt ad nekünk, hogy nincs lehetetlen. Nálunk anyósom krecence vár hasonló munkára, bár szerencsére ott nincs ennyi festék rajta. Viszont van gyönyörű tulipán mintájú ólomüveg betétje, állat jó. Aztán meg biztos, hogy az őrültnek tartás mellett családod elismerősen riccent, mikor meglátja a végereményt. :)))
Erről a szerényen betett asztalról is hallhatnánk részleteket? Az asztallap új lett rá? Volt otthon csiszolótok, milyen? Engem mindig visszatart végül a fáradtságos kézi csiszolás. Géppel még nem próbáltam. Néhány vastagon mázolt fehér-almazöld ezmegaz nálunk is várakozik a felújításra.
Én is csak gratulálni tudok, csodásan szép lett a szekrényed! Szerintem a középső betoldott rész arányait is nagyon jól eltaláltad, olyan komplett lett az egész, mintha eredetileg is a része lett volna.
Köszönöm az elismerő szavakat, nagyon jól esik, különösen, hogy már évek óta készülök, hogy megcsinálom, de sosem volt rá időm. Most sem sok, de a festés miatt ki kellett vinnünk a szekrényt és így eljött az idő, most vagy soha! Felteszek egy nagyobb képet, amin látszanak a hibák, hogy pl. a felső párkány negatív sarkainál nem tudtam rendesen kiszedni a kék festéket, stb-stb., de azért büszke vagyok rá ... És köszönöm-köszönöm, hogy vannak még őrültek, a családom nem tart komplettnek. Tetszik nekik és inkább sajnálnak, meg a sok munka meg az éjszakázás miatt aggódnak, pedig nekem ez a pihenés. De nagyon szeretek ilyesmit csinálni, itt nincs stressz, nincs hajtás, nincs határidő, csak a bútor és én - megnyugtató, eredményes, szép...
Nem, építész, de mindig szerettem volna asztalos lenni. Sokáig tartott, mert közben dolgoztam, meg lakást felújítottunk és nyaralni is voltunk, de kb. 100 órát dolgozhattam rajta, összességében. Talán lehetett volna gyorsabban is, de sajnos nincs műhelyem, a garázsban meg az udvaron dolgoztam és a sok pakolás lassította a munkát.
Kriszti, sajnos nem csináltam fázisfotókat, de már bánom. A régiről is alig találtam meg ezt a képet, ami igazán a macska miatt lett fényképezve.
A munkafolyamat: amit lehetett, leszereltem, szétszedtem. Eredetileg ki akartam cserélni a fiókaljat, de jó volt a deszka, így csak lecsiszoltam. A hátsó lábat kellett volna kicserélni, mert valamikor nedves helyen lehetett és korhadt, de ahhoz az egész hátlapot szét kellett volna szedni, így elmaradt a csere, túl sok ideig tartott volna. A bútor végülis stabil, ez inkább szépséghiba, de hátul, a sarokban nem látszik.
Rengeteg festék volt rajta, így vagy 3 üveg kromofág elment. A szintetikus festékek, ezek voltak az "újak"remekül lejöttek a kromofág hatására, de az eredeti festése (valószínűleg földfestékek) - fedőfestés (valami acélkékes, szokásos parasztbútor szín), meg az okkersárga alapozó - csak nehézkesen. Abból a szokásos összeugrás helyett kenhető massza lett. Ami nem jött le, azt csiszoltam, többnyire géppel, de a felsú párkányt kézzel (Na azzal megkínlódtam!). Közben korbeli "művészek" piros tománcfestékkel előadott rózsáira bukkantam az alsó ajtókon, de inkább lecsiszoltam azokat. A kromofágot alkohollal zsírtalanítottam és vízzel lemostam (inkább letörölgetés volt). Gyönyörű fából készült a bútor, háromszori (60, 100, 120) csiszolás után olyan volt, mintha új lenne.
Lenolajjal lekentem, mert először méhviasszal akartam felületkezelni, a kikeményedő fajtával, de nehézkes lett vona beszerezni nálunk, így maradt a lakkozás. Selyemfényűt használta, vizes bázisút - ezt kö nnyebb letörölni egy konyhában, mint a méhviaszost. Egy réteg lakkozás után finom csiszolás (160-as), majd újabb réteg lakk - és kész. Új szelevények és porcelángomb került rá, az alsó aktókon meghagytam az eredetit kegyeletból, meg nem is tudtam szépen leszedni. A szúnyomokat nem javítottam ki, meg a régi javításokat is meghagytam, nem akartam, hogy újnak nézzen ki ...
Az alsó és a felső rész között közdarabot asztalossal csináltattam (nincsenek rendes eszközeim, nem tudok ragasztott anyagot csinálni )nyers méretben, én csiszoltam össze a régivel és egyszerre felületkezeltem. NIncs összeépítve, nem akartam a régi bútort átalakítani, így bármikor szétszedhető.
Jó hosszú lett a szöveg, tényleg jobb lett volna pár fázisfotó, de legközelebb így lesz. Most kétfiókos, kétajtós komódot akarok szerezni, abból TV-szekrény lesz. Ez meg a dohányzóasztalunk, konyhaasztalból készült...
Hú ez nagyon nagy munka volt, de gyönyörű lett. Kicsit lehetne bővebben a lemaratva...felületkezelve részekről. Minnél több konkrétummal. pl.hol csináltad? Gondolom nem a lakásban. Fázisfotókat nem csináltál?
Bár nem karácsonyi, hanem a nyári munkám, de azért megmutatom. 100 éves örökölt fenyő konyhaszekrényem felújítás előtt és után. Megjavítva, lemaratva, átcsiszolva, felületkezeléssel, macskaeltávolítással. Még a két szélső kis rekeszbe megy üvegpolc, így majd jobban ki lehet használni a teret tárolásra, de mégsem lesz hansúlyos és arányrontó.
a minap láttam a moszkvatéren hasonlókat kijárnak a nénik a kertükböl leszedett virágokat árulgatni és legutobbi nénike összepakolta kecsesen öröm volt ránézni....
Sziasztok! Kapcsolódva Hópihe ünnepi készülődéséhez, nekem is van egy díszítési ötletem. Tavaly elég sok borostyán nyesedék keletkezett a sövényünk megregulázása után, sajnáltam kidobni a szép hajtásokat, néhányat összefogva kis koszorút kreáltam belőle, a koszorút rádobtam egy lapos kerámia tányérra, négy gyertya a közepébe, masni és néhány piros bogyó szélére, és kész. Sajnos erről nem készítettem képet, de idén hasonló módon készítettem néhányat Mindenszentekre, a képen ez látszik. (Az ágacskákat kb 10 centinként rafiával egybekötöttem, és ezekbe a rafiahurkokba szurkáltam bele selyemvirágokat és bogyókat.)
