Nem szadisták ezek, bűbáj aranyos mind. Csak nem haladtak a korral. Velük is előfordult, igy hát ha nincs jobb ötletük, az ő szemük se rebben meg tőle.
Louhan ezt ilyen szépen még nem láttam megfogalmazva:
"A mester szint az, mikor egy hm rendszert olyan szinten értesz, hogy már önállóan is képes vagy fejlődni benne. Kell rengeteg önálló edzés és gyakorlás, hogy saját megértésed legyen. Egy jó oktató azt tanítja meg, hogyan kell edzeni akár egyedül, nem azt, hogy, hogyan viselkedj edzésen, hogy te kerülhess az első sorba."
Már már definíció szerű, teljesen egyetértek.
Sajnos a Shaw Brothers által, anno megalkotott és népszerűsített "Mester kép" van az emberek tudatában (legyőzhetetlen, mindentudó bölcs, már már félisteni képességekkel). Pedig egy "ácsmestertől" sohasem várnánk el ilyeneket ...
Szerintem nem meglepő, a balett (amiről olvastam, hogy könnyen eredhet a vívásból) és a harcművészet sem a százéves korig kiváló egészség megőrzése céljából született, mindegyik tele lehet rövid távon működő "jóvanazúgy" megoldásokkal.
Érdekes, amiket írsz. Mindkét lányom balettezik, és a feleségem is balettezett kb 3 éves korától. Ilyen, szadista jellegű tanárral nem találkoztunk. Volt, aki erősebben hangsúlyozta a nyújtást, volt, aki kevésbé, de mindenhol nagyon komoly szerepet kapott. Viszont eleve (!) olyan lányok és fiúk járnak, akik lazábbak vagy kifejezetten lazák, így a gyakorlatokkal vagy fokozzák, vagy csak fenntartják a szintjüket évekig. Mondjuk persze gyerekkorban szinte mindenki lazább. Kivéve a fiamat. Szegény, kisgyerekként ő is ment balettozni a lányokkal. Imádta a tanár, mert végre volt egy fiú, ráadásul atletikus testalkattal, de olyan merev, mint egy darab fa. Egyáltalán nem volt gond. Senki nem erőltette. Minden órán csinálta a gyakorlatokat, ahogy tudta, nem erőltették. Egy idő után megunta.
Feleségemet annó azzal az indokkal nem vették fel a balettintézetbe (mondjuk kölyökkorunkban jóval nagyobb volt a túljelentkezés, mint most), mert úgymond nem volt elég laza. Még 40 évesen is simán megvolt az angolspárgája...
Szóval profi szinten erős a szelekció, és nagyon fontosak az adottságok.
Mondjuk ez nem vitt közelebb minket a stretchinges kérdésedhez...
Kétségtelenül inkább aktív hajlékonyságot fejlesztenek, de azért lenyomják ugyanúgy spárgába a gyereket, ha nem megy neki. Lányomnak mondtam is, ha valaki ilyesmit próbál vele, nyugodtan álljon fel, és menjen odébb. Ha okoskodik a tanár, mondja hogy ezt apukámmal beszéljék meg. 2020 van könyörgöm, nőjék már ki ezeket a középkori módszereket.
Minap olvastam a hírekben hogy neves külföldi mozgásművészek (talán balettosok) tiltakoztak, vmi nyugdíjkorhatáros ügy volt. Hogy ők addigra már oktatóként sem tudnak üzemelni, merthogy az ízületeik tönkremennek. Nem az esik le, hogy bakker, mennyire nem értünk ahhoz amiből élünk, módszereket kéne cserélni.
A balett zavaros. A jóga ugyanígy. Amikor beszélek valakivel, mind azt mondja hogy nekik saját módszereik vannak (vannak is), de edzésen rengeteg szabványos stretching dolgot látok. Hogy a nyújtás szót használják az kétségtelen.
Lányom RSG edzésén egyrészt ugyanez volt, de voltak jó és érdekes megoldásaik is. Egyik se felnőttnek való mondjuk.
Nagyon jó kérdés. Most végigpörgettem a könyvtáramat, és a következőket láttam: az 59-79-es (79-ben volt a 3. kiadás) Torna című könyv ír nyújtó hatású gyakorlatokról,
de ezek egyike sem statikus tartó gyakorlat, hanem mozgásokat kell végrehajtani, lassú-közepes sebességgel, a mozgástartomány teljes terjedelmében.
A Gretchen féle klasszikus baletttechnikák (Classical Ballet Techniques) című könyvben se nagyon ír stretching gyakorlatokról, hanem a balettben lévő poziciókat és mozgássorokat
Az az elmélete, hogy az izmokat el kell lazítani, és megnyújtani. Ennek hatására az inak megfeszülnek. Az ízületeket "ki kell nyitni" úgymond, vagyis a csontokat "távolítani" egymástól. Ez inkább érzet, mint valós tevékenység, aminek hatására a szalagok feszülnek meg. És ezekkel a nyújtott-feszített inakkal és szalagokkal (később a pólyákkal) kell mozogni. Amolyan tensegrity hatást kell létrehozni. Az egész nagyon lassú, koncentrált tevékenység.
Az egy más kérdés, hogy a te fogalmaid szerint ez nyújtás-e vagy valami más, de szerintem ez nyújtás. Lehet, hogy tévedek... ;)
Megnéztem őket, szaporodnak a kérdéseim. (csak el ne felejtsem az eredetit)
"Ezekben is kell nyújtani az izmokat".... Biztos vagy ebben? Nem tévedés a fogalmazás? Nekem ezek egyfajta mozgásos koordinációnak tűnnek, mint az én Mozgó SIM-em. Abban pont nem szabad nyújtani, azért is hat jól.
Nem igazán tudom megítélni. A stretching, ha jól értem az izmok nyújtására helyezi a hangsúlyt (bár annyi féle van, hogy ezt csak feltételezem). Ezekben is kell nyújtani az izmokat, de a hangsúly az inak és szalagok erősítésén van, és az ízületek mozgékonyabbá tételén. Általában valamilyen nyújtó, és csavaró mozdulat van bennük. De nem csak a lábra, hanem a karokra és a törzsre is vannak gyakorlatok. Ráadásul ezeket általában edzés elején, "hidegen" kell csinálni.
Bizonyos fajta nyújtás a jógával került át Kínába meglehetősen régen. A híres izom-ín átalakító gyakorlatsor, amit Bodhidharma (Da Mo) tanított a Shaolinban, amolyan egész test nyújtó gyakorlatokat tartalmaz. Később ez a fajta gyakorlás lett a taoista daoyin alapja is (vagy oda-vissza, ki tudja ezt már megmondani), és a kínai HM rendszerek része.
Szerintetek mikor és hogyan került bele a harcművészetekbe a nyújtás ? Egyáltalán mióta létezik a nyújtás (a stretching ) és honnan ered? Egykori szakértőjeként sem tudtam ezt kideríteni sosem.
A modern sportelméleten már 14 évesen elgondolkoztam. Ugyanis 4 másodperccel futottam rosszabbat 400-on, ha szabályosan bemelegítettem.
Jelenleg, bár a sportoktatóin kitűnőre vizsgáztam belőle, nem olyan bemelegítést tartok edzésen sem, mint ami elő van írva. A "nagy tömegű izmokat..." kezdetű rész szerintem nem helyes benne.
sz332 nagyjából összefoglalta, mire gondolok. Ennél mondjuk még egy kicsit többről van szó, vagy inkább még erősebben fogalmaznék, azt hiszem.
A kínai harcművészeteket (gondolom mindegyikkel így van, de a többit nem ismerem, ezt is csak tessék-lássék) a világon mindenhol nagyjából háromféle módon vagy céllal oktatják és gyakorolják. Egészségmegőrzés (eü), sport-versenyzés illetve ún. tradicionális módon. Az eü-t, ha akarod hívhatjuk rekreációnak is. :)
Persze ezt nem vallják be. Helyette majd' minden oktató azt állítja, hogy tradicionális módon oktat és gyakorol. Ezek vagy maguknak is, vagy csak a tanítványaiknak, de általában kamuznak.
Azzal próbálják a tradicionális oktatás látszatát fenntartani, hogy misztifikálnak, szép ruhákba bújnak és különféle öveket, meg címeket aggatnak magukra, amiknek még a valós jelentésével sincsenek tisztában.
A legszebb a dologban, hogy ez üzlet. És ezt az üzletet a kínaiak (és japánok és kóreaiak és stb) szépen kiszolgálják, mert jól keresnek belőle, és szép hírnevet szereznek maguknak.
Aztán jönnek a mesterek, meg nagymesterek, a hajlongások, kínai és japán üdvözlések, szigorú, katonai hiearchia az edzésen, és a többi, nevetséges sallang, ami egy soha nem létezett harcművész világot generál. Miszticizmus, ázsiai romantika, mesterek istenítése stb.
Ezek engem már jó ideje hidegen hagynak, sőt bosszantanak.
Valójában a harcművészetek oktatása ennél sokkal belsőségesebb, sokkal családiasabb formában működött Kínában. Persze volt ilyen militarista oktatás is háborúk idején, vagy katonáéknál, de úgy csak egy szintig lehet eljutni, és az igazi mélységeket nem lehet megérteni.
A harcművészek nem vallási vezetők, a tanítványoknak nem kellene egyfajta szektát alkotniuk. A mester nem a tévedhetetlen igazságokat nyilvánítja ki a tanítványok felé. Mester cím valójában nem is létezett. A fekete öv az utóbbi száz év terméke, ahogy az övfokozatok is. Könyörgöm az első dan fokozatot Jigoro Kano adta ki az 1800-as évek végén. Addig csak a "Go"-ban létezett... A kínaiak 1998 óta kezdik bevezetni ugyanezt a marhaságot, nehogy lemaradjanak valamiről...
Van viszont kézből-kézbe oktatás. Olyan módszer, amit csak nagyon kevesen csinálnak. Az oktató a tanítványon végrehajtja a technikát, aztán cserélnek. Közvetlen konkrét visszajelzés, amiből kiderül, hogy milyen erőt használj, milyen irányba, milyen érzetet generálj vele, honnan generáld az erődet stb. Ezt nem lehet tömegben tanítani. Ez a tradicionális módszer.
A mester szint az, mikor egy hm rendszert olyan szinten értesz, hogy már önállóan is képes vagy fejlődni benne. Kell rengeteg önálló edzés és gyakorlás, hogy saját megértésed legyen. Egy jó oktató azt tanítja meg, hogyan kell edzeni akár egyedül, nem azt, hogy, hogyan viselkedj edzésen, hogy te kerülhess az első sorba.
Attól, mert valaki nem szólíttatja magát mesternek, sőt Mesternek még lehet kiemelkedő tudású oktató.
A hagyományos kínai hm-ben óriási tudás van. Anatómiai, edzésmódszertani pláne kulturális szinten is. A mai oktatók modern sportelméletet, modern edzésmódszereket használnak, és egészen más mozgásanyagot és "testhasználatot" építenek a gyakorlókban, mint amit a hagyományos hm megkíván.
