Elmenekültem a városból az ünneplősdis elmebajtól. Csütörtök estétől a nagyobbik fiammal csavargunk, pecázunk a Tiszán s a Tisza-tavon. Meglátogatunk pár ismerőst, kikötőknél lévő éttermeket, illetve letesszük a hajót néha, s kajakozunk. Vasárnap délelőtt Őt hazaviszem, s hozom a feleségemet.
Bele kell húzni, nem rég meg május vége volt, most meg már itt van mindjárt a szeptember. :))
Van tetoválásod? Ha van, akkor hol, milyen, s milyen apropóból csináltattad?
....nem, eléggé ellenérzésem van ezekkel most, nem leszek statiszta a 8 mrdnyi közpénz lenyúlásában...( mert persze szivesen vennék részt valódi, hiteles dolgokban, de igy nem..)
kipihenem magam, rendbe szedem magam és a környezetem - a kert kissé melós, mert hogy nem látott, több mint két hétig - olvasok, filmezek és élvezem, hogy itthon vagyok :)
A boltban vett paradicsomot a hűtőben tartom, a kertben termett koktélparadicsomot nem. A sajtot nem veszem ki korábban, mert bármelyiket könnyebb szeletelni, ha hideg és nem puhult még meg a szobahőmérsékleten.
amikor szabadságom alatt egy másik kolléga emailben azt kérte, hogy készítsek el valamit, mert ő szabadságra megy és ott még olvasni sem hajlandó munkával kapcsolatos témát. ( tudta, h én épp ott vagyok ) na,ha ez düh, akkor ekkor gondoltam, hogy ez aztán mindennek a teteje :D
tudtad, hogy arcjóga is van? netán már alkalmaztál ilyen gyakorlatsort? :)
Igen, egyszer gyerekkoromban, úgy 5 éves lehettem, felnőtt biciklivel nekiindultam lejtőn, persze alig ért le a pedálra a lábam, és a lejtő kavicsos volt, így hiába próbáltam fékezni...lejjebb egy úttest, korlát és amögött a mélyebben fekvő vasúti pályaudvar várt rám...annyi lélekjelenlétem volt, hogy félrehúztam a kormányt és az út melletti bokorban landoltam...ez egy nyaralás során volt.
Én életet max. olyan értelemben mentettem, hogy a gyerekeim mindig találnak vmi "jó játékot", legyen az szekrénysorról lelógás, utcára kiszökés vagy hideg zsíroldó kóstolgatás...vhogy mindig időben odaértem a katasztrófa előtt.
Egyet biztosan. A leányomét. Kb kettő éves volt. Mentem be a nappaliba, s azt látom, hogy a gyerek feje lila s kaparja a torkát. Nyílvanvaló volt, hogy valami megakadt a torkán és fuldoklik, nem kap levegőt. Felkaptam a lábánál fogva, s így fejjel lefelé rácsaptam a hátára. Egy minibilliárd golyót köpött ki, s nagy levegő majd pániküvöltős sírás. Jobb bele sem gondolni abba, hogy mi törtent volna, ha pár perccel később lépek be a nappaliba... Azonnal kidobtam azt a játékot a kukába... még most is görcsbe áll a gyomrom, ha rágondolok, pedig 18 éve volt... :(((
Illetve munkám által sok olyan gázkészüléket szúrtam ki, amely ontotta magából a szénmonoxidot..
Kb minden, hogy reggel napsütésre kelek, és van munkám, amivel örömet okozok. Hogy jó a kapcsolatom a gyerekeimmel, és a tágabb családom is összetartó. Sok aprónak tűnő dolog, de mind örömmel tölt el
Nem. Tavaly pl ugye tiltva volt, megis itt felenk rengeteg volt. Szoval... Ha vkinek erre tellik , engem nem zavar. Vhogy el kell bucsuztatni az oevet.