Szállásra pénztárca függvényében sok opció van. Haus Machhorndl, STIERSCHNEIDER'S Weinhotel Wachau & Bühnenwirtshaus(ezekben már szálltam meg, semmi extra, jó volt) Bor, kaja: Weingut & Gästezimmer Özelt (hétvégén mindig tömve, időben kell érkezni, de rendben lévő borok, kaja, szuper panoráma)
Weingut Höllmüller - Flott Spitz (jó kaja, borok, hangulat) Laglers wein.kost.bar (jófej vendéglátás) Winery Thomas Gritsch - courtyard in the arcades (jó udvar, házias kaja, borok rendben) Weingut FJ Gritsch MAURITIUSHOF - jó hangulatú hely
Weingut Urbanushof - számomra a legizgalmasabb termelő
Weingut Alzinger - profi dolgok, érdemes megnézni, nekem steril
IWB - Hubert Fohringer GmbH - kötelező hely, rengeteg bor kóstolható állandóan (talán itt érdemes kezdeni és megnézni mi tetszett)
Gasthof Goldenes Schiff - kaja, sör rendben
amit biztos ne: Knoll, se kaja, se borok tekintetében nem győzött meg egyszer sem
Traisental, Kamptal, Kremstal vonalról én is főleg azokat ismerem, akiket felsoroltál. Krems-ből erősen ajánlhatóak még a Fritz Miesbauer vezette pincék (Weingut Stadt Krems/Stift Göttweig) és a (Josef) Dockner. Kamptalból a Steininger (mondjuk utóbbi időben inkább pezsgőben utazik), és a (Fred) Loimer tud még jó lenni.
Wachau-t kicsivel jobban ismerem, úgyhogy inkább ott tudok ajánlani.
A DW-ben a pincevezetéseket tavaly(?) egy kedves magyar hölgy tartotta, viszont sem a pince, sem a kóstoló nem volt igazán emlékezetes.
Unterloibenben még a Tegernseerhof-ot tudom ajánlani, de ha éppen zárva vannak(gyakran előfordul, én még sosem jutottam be), akkor Dürnsteinben az Alter Klosterkeller étteremben sok borukat poharazzák is (bónusz: pazar kilátás).
Spitz: nagyon jó ár/érték arányú a Laglers, a bár/éttermükben a legtöbb tételüket poharaztatják. A Josef Gritsch (Graben Gritsch) szintén ár/érték bajnok, de neki csak a borait ismerem, fogalmam sincs, hogy kóstoltatnak -e.(weblap 2020-ban frissült utoljára..)
A jobb partról ott van még Josef Fischer (Rossatz, időpont kell), Georg Frischengruber (Rührsdorf, fogalmam sincs, hogy kóstoltat -e), és Andreas Eder (Mautern, őt sem tudom) mint igen jó ár/értékű termelők.
A tapasztalat amúgy az, hogy amelyik pince nincs ráállva a gasztróra, azokkal igen nehéz felvenni a kapcsolatot kóstolás miatt, pár főnek meg szinte lehetetlen, hogy kinyissanak. El vannak kényelmesedve.
Márkvárt Bikavér 2016: nekem disszonáns: egyszerre savanykás meggy és hordós-édeskés, de nem érett szilva. A tanninok is húznak még. Illatban hordó és alkohol (? - a címke szerint csak 13%), enyhe édesség. Valamivel nagyobb élmény, mint a Fabulous Ant PN, érződik, hogy komolyabb, de ezután a palack után mégsem rohannék bevásárolni belőle. Ajándékként kaptuk.
Adnál tippet, hogy Wachauban és környékén (Kamptal, Kremstal, Traisental) kinél lenne érdemes látogatást tenni és megszállni? Pár napos bor- és egyéb túrára készülünk azon a vidéken.
Én csak a KisBécs kínálatában található pincék közül ismerek párat valamelyest - ha ezeken (Gobelsburg, Eichinger, Rabl, Fischer, Huber, Jurtschitsch, Malat, Bründlmayer, Domane Wachau) kívül van érdekes és/vagy jó ár/érték arányt képviselő tipped, örülnék neki.
Fabulous Ant Pannon Pinot Noir 2019: van egy meggyszem a címkén, ami tulajdonképpen leírja a bort. Kicsit meggyboros illat, a már nem friss fajtából. Kellemes szűrt meggylé szín, ízében savanykás gyümölcs: savanyú meggy és meggyfuré egyszerre. Pinot Noirt nyomokban sem tartalmaz.
Korábban is vettem, de akkor még volt némi Pinot Noir íze. Szörnyűnek nem szörnyű, csak semmilyen. Termelte Danubiana, forgalmazza (néha az Aldi) Pannonborbolt. Nem ajánlom.
Az az igazság, hogy magam elé képzelem Baki LászlótRákosi Mátyást Orbán Viktort, amint lesújt a plakátokon is látható, irtózatos pénzügyi manipulációk és harácsolás réven extraprofitot realizáló, az igaz magyar hazaffyjak vérét szívó, speciális arcberendezésű egyénekre.
A Kormány 1278/2022. (V. 27.) Korm. határozata a Tokaj-Zemplén térség fejlesztéséért felelős kormánybiztos kinevezéséről és feladatairól 1. A Kormány a kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Kit.) 12. § (1) bekezdésében meghatározott feladatkörében eljárva Wáberer Györgyöt e kormányhatározat hatálybalépésétől a Kit. 219. § (3) bekezdése szerinti időtartamra a Tokaj-Zemplén térség fejlesztéséért felelős kormánybiztossá (a továbbiakban: kormánybiztos) nevezi ki
J. Csaba valamit félreérthetett az angol árképzéssel kapcsolatban, mert ez még a Viktorunk lázálmaiban elképzelt "extraprofit" nevű valamiként (amit speciális orrformájú egyének állítanak elő saját üdvükre) is túlzás lenne. :D
"A brit viszonyokból kiindulva azt mondja, hogy a polcon 6 fontos palackban olyan bor van, amiért 35 pennyt fizettek a borászatnak, és ez nem lehet igazi bor," Illetve német példát is állit.
Ettől a pincétől még nem kóstoltam semmit, a 2019-es borokkal kapcsolatban pedig általában nincsenek jó tapasztalataim. Ennek ellenére pozitív meglepetés ért: igen korrekt cucc, szép aranysárga színnel és tisztes koncentrációval, szubminimális maradékcukorral és jó savakkal. Egy Thököly úti étteremben találtam a borlapon.
Norbinál nekem pont a Rány tetszett jobban, a Toplec kevésbé. Balassa Szent Tamás nagyon szép volt ahogy a Gizella 16-os furmintja is. Holdvölgy szintén, Pelle is. A többi átlagos illetve savbomba. Nekem a helyszín abszolút nem jött be, 5 körül a mádi teremben irtózatos hőség fogadott.
Tegnap a Furmint Február nevű rendezvényen jártunk a Hagyományok Házában (Budai Vigadó) Balázs barátommal, erről számolok be.
Az épületben most jártam először, jó otthona ilyen típusú rendezvénynek, sokféle tér áll rendelkezésre. Jóval kisebbnek éreztem a közönséget, mint amikor 2 éve utoljára rendeztek F. Februárt, a járvány előtt, a Vajdahunyadvárban. Talán túlzottan elszálltak már a belépők árai (nekünk a középső árfekvés jutott 15000 forintért, korábban talán 12 rugó volt, a helyszínen pedig 18), bár az utca túloldalán lévő, gastropubnak keresztelt kajáldában 6000 körül volt a főételek átlagos ára, tehát ez is relatív. Mindenesetre most mindenkinél tolongás nélkül lehetett kóstolni és akinek igénye volt rá, beszélgethetett a borásszal-tulajdonossal is.
A furmintok között kevés akadt, amitől hatalmas hátast dobtam volna, az árukat leszámítva. Cserébe igazán gyengét sem kóstoltam, bár ebben segített Balázs is, aki előttem 2 órával érkezett és előszűrte a mezőnyt.
Érkezésemre néhányan (pl. Balassa István és Gizella pince) már kifogytak a borukból, ezt egy ilyen rendezvényen este 7 óra táján furcsának gondolom. Teljes portfóliót szinte senki nem hozott, általában egy alapbort és egy dűlőst mutattak, vagy valamelyik dűlősből több évjáratot.
A legjobb bort a Holdvölgytől kóstoltam, a legrosszabbat pedig Bott Frigyestől. A Holdvölgy furmintja (Meditation 2019) volt szerintem az egyetlen, amit bármilyen komoly külföldi sorba (pl. rajnai) is be lehetett volna tenni.
Amik nem, vagy kevésbé tetszettek, azoknál jellemzően domináltak a savak a beltartalom egyéb elemeihez képest. Bott Frigyesé pedig rendkívül furcsa illat- és ízbéli aromákkal rendelkezett - kár, hogy ez a jó borász erre a (tév)útra tévedt, de ezt a gondoltatomat nem osztottam meg vele.
Ezek tetszettek (a kóstolás sorrendjében írom):
Holdvölgy Meditation (Király dűlő) 2019: tartályosnak mondták, mégis éreztem benne egy diszkrét vaníliás áramlatot. Viszonylag koncentrált is, de elsősorban harmóniában és a savak szépségében emelkedett a mezőny fölé.
Barta Öreg Király magnum 2019: az ízek intenzitásában maradt el nekem az előzőtől, egyébként hasonlóan elegáns.
Breitenbach Lapis Terasz magnum 2020: szép, jóízű, ásványos, ár/érték bajnok (az előző 10 rugó körüli darabokkal szemben ebből 5000-ért adnak magnumot).
Kikelet Váti 2020: szokás szerint kissé savdomináns, de szép savakkal, tetszett.
Rózsa Nyergesek 2019: ez meglepi volt, a pince nevét sem hallottam még (tállyaiak), a dűlős tétel a legjobbak közé tartozott és az alap sem volt rossz
Pálffy Olivin 2019: érezhetően nem tokaji, de méltányolható darab, az ára se annyira túlkapás (5000 körül)
Csite Toplec 2018: a meleg évjárat ellenére nem lusta, pedig van benne maradékcukor is bőven
Nem emelkedett ki, de nagy baj sem volt vele:
Bott Judit Csontos 2020: kissé még kusza, Balázs szerint a 2019-es sokkal szebb, de azt nem kóstoltam
Füleky Fülöp 2019: ez furmint-hárs házasítás, afféle birtokbor, Fülöp pedig egy gólya volt, a címkén írnak róla
Csite Rány 2018: kevésbé koncentrált, mint a Toplec, de hasonló karakter
Rózsa Együtt 2020: birtokfurmint a Nyergesek dűlő kevésbé jó parcelláiból
Nem tetszett:
Bott Frigyes 2020: igen fura illat, de nem merném azonosítani, bárdolatlan savak, keserűség - ez 7000 Ft körül mérik a BT-nél, a dűlős még drágább. Szűretlen, derítetlen, alacsony kénnel készült, számomra szinte ihatatlan
Szent Donát Márga 2020: a vad sav (savanyúság) diszkvalifikálja
Szent Donát Márga magnum 2016: kissé szelídebb karakter az előzőnél, de ebben meg valamiféle erősen petrolos-gázolajas motívum ütötte fel a fejét és némi kénhidrogén
Nem károsítottam meg különösebben a borászokat, összesen kb. 4 deci bort ittam 15 ezerért. Azt nem mondanám, hogy a legjobb befektetéseim közé tartoztott.
Balázs még számos igen rossz furmintot is kóstolt - ha esetleg kedve támad hozzá, majd beszámol róluk.
Elfekvőben maradt palack, eredetileg biztos nem terveztem neki öt évet.
Illat: előbb édesebb, szilvás, némi szellőztetés után szeder jelenik meg.
Íz: viszonylag hosszú levegőztetés kell neki, 15-20 perc legalább, utána szépen jönnek a KF-jegyek.
summa summarum: alap-KF-től (is) szép állapot öt év után, egyúttal megerősíti a régi véleményemet, h Heimannék az évről-évre stabilan jó minőséget hozó szekszárdi pincék élvonalában vannak.
[[Ui.: Heimannék egyik tavalyi birtoktúrája után az öreg Heimann mesélte, hogy többek közt a kékfrankos át lett engedve ifj. Heimannak, aki már egész más felfogásban készít kékfrankost (hogy milyenben, azt nem tudom, mert abból a szériából nem próbáltam KF-t eddig). Ez a 2017-es KF volt az utolsó olyan, ami még nem "Heimann & fiai" néven futott.]]
A saját tesztünkben első helyen végzett Váli-kéknyelű az egyik legjobb magyar fehérbor volt, amit valaha kóstoltam.
Azóta se ittam ahhoz fogható kéknyelűt, se Váli Pétertől, se mástól.
Szerintem a kéknyelű valahol a cirfandli környékén helyezkedik el potenciálban és kezelhetőségben, tehát lehet belőle nagy dobás, de igen ritkán és nem rendszerszerűen.
Földi Bálintéból veszek majd egyet, láttam pár napja a gellérthegyi delikátban.
Nem voltam nagy kéknyelű fan - de márciusban a Kalózban (Kalóz Strandbisztró - Fövenyes) mutattak egyet, az bebizonyította, hogy lehet potenciál a fajtában. 2 hét múlva rákóstolok ...
Én pár hónapja a CF-t bontottam tőlük (2017 úgy rémlik), a csalódás hasonló volt. Az ár is, 6000 körül a pincénél. Egy savanyú, karakter nélküli bor volt, el se akartam hinni, h 6000-ért ezt kaptam.
A 2017-es Tenger nekem bejött, és akkor még nem a fenti sávba árazták (4000 körül volt).
