Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
Van ez a latin K ez a kővásó-véső képjele. kkkkkkkkk kemény.
Képírástól a fonetikusig ugye.
A finnugristák is kimutatták, hogy valaha a magyarban sokkal erősebb volt az ún. hangrendi egyeztetés.
Jó de miért? Mert az ősi rovásírás a maganhangzóismétléseket nem jelolte. Csak az első előfordulási helyen.
Ez az eke képjele, felülnézetben:
Jó, jó! De miért lett a nyelvünk, mekkelekes, mekege eszperente nyelv? Miért, miér? Gyermeki kérdés ugye. Mert az E hangot eleve nem kell jelölnöm. És ha olvasztgatom a szkriptikus misztikus ősi szövegeket, akkor minden mássalhangzó közé, már eleve beteszek egy E jelet. Tiszta bikkfanyelv. Az már egy másik kérdés hogy az első könyvek, azaz Buch-ok, book-ok, igen. Bükkfára vagy bikk fára? Ílyen finnugrabugriskodásokkal ez nem fog menni!
O.E. boc "book, writing, written document," traditionally from P.Gmc. *bokiz "beech" (cf. Ger. Buch "book" Buche "beech;" see beech), the notion being of beechwood tablets on which runes were inscribed, but it may be from the tree itself (people still carve initials in them). The O.E. originally meant any written document. Latin and Sanskrit also have words for "writing" that are based on tree names ("birch" and "ash," respectively). Meaning "libretto of an opera" is from 1768. Verb meaning "to enter for a seat or place, issue (railway) tickets" is from 1841; "to engage a performer as a guest" is from 1872. A betting book is from 1856; bookmaker in the wagering sense is from 1862.
O.E. bece "beech," from P.Gmc. *bokjon (cf. O.N. bok, Ger. Buche, M.Du. boeke "beech"), from PIE base *bhagos (cf. Gk. phegos "oak," L. fagus "beech," Rus. buzina "elder"), perhaps with a ground sense of "edible" (and connected with the root of Gk. phagein "to eat;" see -phagous). Beech mast was an ancient food source for agricultural animals across a wide stretch of Europe. See book.
Ez mivel itt meg ligatúrás fonetikus és mégis még képírásról is van szó, ez az akasz jele:
Remélem kiolvasztható számotokra (jobbról balra), mind a két A mind az AK és mind az SZ hang.
Hogy vajon 50.000 éves-e, vagy mennyi, arról fingi-lingink sem lehet. Szigorúan szerintem. Az azonban gyönyörűen látszik, hogy a jelek a magyar nyelv szavain (szóképek) és hangrenszerén alapul. Hihetetlen egy agyafurmány.
Vitathatatlanul. Azon is ká vitálkozni, hogy kitől vehettük át, mert mind a rúnikus germán szkriptek, mind az ógörök és a latin írásjelek ezen az elvrendszeren alapulnak. És szigorúan EURÓPAIAK!!! :-))
Jó, de hogyan írnám le azt az igét az ősi ódon módon, hogy akassz!! (???)
Es akkor még mi vagyunk az üldözési màniàsok, vagy "összeesküvési elméletben hivôk", mikor az orrunk elôtt is zajlanak a hamisitàsok, az elhallgatàsok, szabotàzsok vagy idôhùzàsok. Ugyanùgy mint a mùltban.
Örvendenék, ha e cikk hatására a szakmában e kérdésben terjesztett álláspontja legalább a továbbiakban megfelelne a valóságnak.
Szívesen találkoznék Önökkel a tennivalók elvégzése érdekében. Kérem, szíveskedjen tájékoztatni, mikor tehetném a tiszteletemet!
Sajnálattal kell megállapítanom, hogy az eltervezett munka az Önöknél tapasztalható szervezetlenség, hozzá nem értés, vagy tudatos szabotázs miatt nem folyik. Ön korábban arról tájékoztatott, hogy átadta a munkát Hajnal Zsuzsának, aki azonban továbbra is szülési szabadságon van - azaz csak igen nagy nehézségek közepette tudja elvégezni a feladatát. Ráadásul az információim szerint még nem adta át neki az ügy anyagát sem. Nagyon régen kértem már Öntől a jelvényről készített legkorábbi fényképfelvételeket és azok jegyzékét, akik kézbe vehették a jelvényt - de ezt nem kaptam meg. Nyilván azért, mert így kiderülne, hogy a Múzeumban barbár módon lecsiszolták a jelvény felületét.
Kérem, szíveskedjen megtenni minden szükségeset a többször megismételt kéréseim és a szerződésünkben foglaltak teljesítése érdekében!
A levelem másolatát tájékoztatás végett elküldöm Szócs Géza államtitkár úrnak és a sajtónak is.
"A tárgyalás még ekkor sem kezdődhetett el. Varga Béla tanácsvezető bíró ugyanis a biztonsági szolgálat jelzése alapján kifogásolta, hogy néhányan (Porubszky István alias Potyka bácsi és két fiatalabb társa) politikai állásfoglalást tükröző (rovásírásos) ruhában jelentek meg"
- A kavar (kabar) nép nem volt egységes etnikumú, különböző csatlakozott néptöredékekből állt — horezmiek, alánok, jászok, barszilok és óbolgár székelyek stb. (Kniezsa István)
- "Úgy tűnik, hogy a székely, a bolgár – hun származású eszkil mint határvédő csatlakozott népcsoport is része a kavarok több nemzetségéből létrehozott törzsének,
...a ka(b)var népnév nem csupán a forrongásból-lázadásból, - a kazarból - származhat, hanem - s ez valószínűbb, de csak magyarul értelmezhető - a több néptöredék összekavarásából, összekavarodásából is....
"Úgy tűnik, hogy a székely, a bolgár – hun származású eszkil mint határvédő csatlakozott népcsoport is része a kavarok több nemzetségéből létrehozott törzsének, melyben megőrizték sajátos nemzetségi szerkezetüket és bizonyos fokú különállásukat. Tény, hogy a székely, az eszkil (eszegel) még a kavarok csatlakozása előtt a megyer törzs segédnépe volt. Ibn Ruszta és Gardézi arab krónikás leírása szerint a székelyek a magyarok szomszédságában éltek, majd egy részük hozzájuk csatlakozott. Nem lehet véletlen, hogy a magyarok hét törzsből álló szövetségében a honfoglalást megelőző évtizedekben miért épp a megyer törzs ragadta magához az egész törzsszövetség katonai irányítását. Egyértelmű, hogy a megyer törzs katonailag erősebbé vált azáltal, hogy csatlakozott hozzá a székelység jelentős katonai ereje is." A székelyek nagy valószínűséggel már Attila idejében a KM. éltek. Később, a kavarok csatlakozása idején az összes magyar törzzsel együttműködő néptöredéket, nemzetséget, köztük a székelyt is egy törzsbe, illetve egy vezetés alá helyezték. A magyar törzseknél ismert harmadik fejedelmi méltóság, a horka (kharkha) cím arra utal, hogy még a honfoglalásidején a csatlakozott népeknek külön, önálló vezetője volt. Ha az egyesített kavar nemzetségek lélekszámát ― óvatos becsléssel ― egy magyar törzsre taksáljuk, akkor mintegy 125 000 fős segédnéppel kell számolnunk.
Egyedi nyelvezetünk fennmaradásának okát én abban látom és megsaccolni sem merem, hogy a korai időkben mekkora kiterjedésű területen beszélhették, mert csak így tudom elképzelni azt, hogy nyelvünk fennmaradt a szláv és germán népek tengerében.
Véleményem szerint írásunk: görög vagy örmény betűkkel lehetett.
Nekem ez azért olyan érdekes, mert ha a kabarok valóban magyar törzs volt, akkor kultúrájuk az egyiptomi időkig nyúlik vissza és kapcsolatban lehet még az etruszkkal is.
Vajmi keveset tudunk róluk.:-((
A kavar (kabar) nép nem volt egységes etnikumú, különböző csatlakozott néptöredékekből állt — horezmiek, alánok, jászok, barszilok és óbolgár székelyek stb. (Kniezsa István)
