Az 1) pont onmagaban mindenkeppen keves, hisz a nyugati hatalmak az intenziv nemet haborus keszulodes ellenere meg 1938 utan is probaltak valamifele modus vivendit talalni Hitlerrel, fuggetlenul a kozelsegetol. (Mas: Ezert is nem ertek egyet kavkazzal, aki szerint ha nincs Hitler, akkor Sztalin ellen indul a haboru a polgari Nemetorszaggal szovetsegben. Ez szvsz azert suletlenseg (bocs, kavkaz... :), mert ha nincs Hitler es az o agresszioja, akkor nincs haboru sem.) Egyszeruen nem latok olyan okot, ami a nyugati hatalmakat a Great War borzalmainak megismetlesere ra tudta volna venni, csak es kizarolag az oket (es az o erdekszferajukat) ert nagyon intenziv, agressziv fenyegetes, sot egeszpontosan katonai tamadas. Meg az erdekszferajukat is hajlandoak voltak szep lassan atengedni Hitlernek, csak bekeben maradjon veluk, de aztan belattak, hogy vele nem lehet megegyezni.
Ezert mondom nagyon erosen, hogy ha Hitler betart egy hatart (tkp. ha nem szallja meg Csehorszagot), akkor meg a korridort is megkaphatta volna. Elobb-utobb persze mindenkeppen elszakadt volna a cerna, de ha Hitlernek eleg lett volna a Mitteleuropa-i nagyhatalmi let, akkor nincs haboru, es evtizedekig ellehetett volna, szerintem a Baltikumtol Romaniaig terjedo korrekt kis befolyasi ovezettel, esetleg (formailag az oroszok ellen letesitett) katonai tamaszpontokkal, talan meg egy helyre kis szovetsegi rendszert is osszehozhatott volna, ha nagyon akar, ala KGST.
A 3) pontoddal az a problemam, hogy sokaig en is igy gondoltam, de azota mar mashogy latom. A hitleri rezsim igen eros korrupciot, es hatekonytalansagot mutatott. Foleg a hadigazdasag korulmenyei kozott a szovjet kommunizmus igen nagy folenyben volt vele szemben. A nemetek meg 1944-ben sem voltak kepesek totalisan mozgositani gazdasagukat, fokent Hitler kormanyzasi modszere es az abbol fakado hataskori tisztazatlansagok es korrupcio miatt.
Ami hatekonyabb volt, az a nemet ipar (szerintem egy nemzetiszocialista rezsim par evtized alatt sokat zullesztett volna rajta) es a nemet hadsereg, mindketto felig-meddig orokolt adottsag.
A hadsereguket azert a vegen az oroszok is erosen folfejlesztettek.
1. Németo. közelebb volt (rokona: aki uralja Németo.-t, az hadászatilag uralja Eu-t)
2. Hitler lépett néhány hosszú távon diplomáciailag 'nem megengedhetőt' - amiért veszélyesebb volt (#339 is)
(Értsd: néhány láthatatlan és nem nyilvánvaló szabály korlátoz, vannak nem működő lépések a szervezeti harcban, pl. ovisok esetében az árulkodás és hasonlók) Ezt Bögöy NAGYON SZÉPEN tapogatja körül (#326)
Amit én tennék hozzá
3. Németo. veszélyesebb volt mint a SzU, mert JOBBAN működött. Az állampárt kevesebb irracionálisat lépett (A végső cél más ügy, rossz dolgokat is lehet jól vagy rosszul csinálni). Németo.-ban kevesebb volt a működést hátrányosan érintő "átszervezés" (más szóval tömeges deportálás, gyilkosság, proskripció).
{Zsidóüldözés (haláltábor)} vs. {kulákperek, mérnök/szabotázsperek, tábornokperek, ill. orvosperek, utóbbi csak készülőben}
A {}-ben levőt érinti a #336-ban leírt 'osztályellenség' és 'zsidó' definíció lazasága is
Ez a három érv nem zárja ki egymást. Mind jelen lehet, bármilyen kombinációban
Az 1. geopolitika, ez "tudományosan" körüljárt terület. Itt is számtalan oldaról beszélgetjük, nincs mit hozzátennem (egy-két egyetértő rovátkán kívül)
A 2. nehéz ügy, mert nincs rá bizonyíték. Államférfi (PC: államnő, államember) ritkán ír le ilyet, mégha gondol is. És ha ez felmerül benne sem jelenti azt, hogy a rendszer emiatt dönt így vagy úgy. (Egyelőre) nem tudunk ujjal rámutatni arra az elemre v. részletre, ami ilyen döntést hoz.
hozzátenném ehhez, hogy egyébként Adolf elég ügyesen feszegette a diplomácia (és a fenti szabályok) határait, nem azonnal jött ki, hogy 'nem megengedett', és szerintem nem is mindig. Inkább gazdasági kapacitásokat becsült súlyosan túl
A 3. ha igaz, akkor is kérdés, hogy miképp ösztönözte döntésre a emlegetett államot/államférfit/szervezetet. Mégha szászerűsíthetőbb a 2.-nál (egy főre eső acél, tehergk, szabadalom és egyéb mérőszámok)
És a + (saját benyomásom szerint): Sztálin tényleg óvatosabb volt, igazából biztosra ment (Személyes /PB-KB vetélkedésben és külpolitikában is). Viszont a finom diplomáciára nem reagált, csak az erőt tisztelte
Valóban pontosítható.
Mint eszmének ugyan (alantiak szt.) nincs értelme, de mint "akcióegységnek" v. érdekszövetségnek mindenképpvan. Ez a háború végén felbomlott, mert nem volt eszme, ami összetartsa.
Aki ilyen kifejezést (mint antifasiszta, antibolsevik stb. koal.) használ, az másokban azt a (szerintem is téves) kényszerképzetet hintHETi el (véletlenül v. szándékosan), hogy ez egy működő eszme, annak minden tartozékával.
A mértékadó körök jóslóereje pedig nem sokkal nagyobb, mint egy ilyen fórumnak.
"Az antifasiszta koalíció kifejezés nyilván baromság"'
Nyilván baromság. A kifejezés megannyi használója, számos mértékadó történész Keleten és Nyugaton pedig nem más, mint barom. Több Bögöyt kellene olvasniuk az Indexről.
"nincs sok értelme olyan antifasizmusnak, amibe egy tömeggyilkos belefér, ahogy az antibolsevista koalíciónak sincs értelme, mert abba meg egy másik tömeggyilkos fért bele."
Biztos az én hibám, hogy különösebb értelmet nem fedezek fel ebben a meglátásban.
Hitler ténylegesen úri passziónak hitte a diplomáciát. Meg is lett az eredménye. Megjegyezném azt is, hogy a nácik jó része (fôképp kezdetben) nem olyan körökbôl származott, ahol zsidó rokonságot lehetett volna kimutatni, gondolj csak a csirketenyésztôre. De az osztályellenségek túlélése a szovjetúnióban is inkább csak kivételnek számított.
Amúgy egyetértek. De hozzáteszem azért a Hitleri Németország közelsége Párizshoz és Londonhoz alaposan felértékelte azt a háborús okot, hogy kiszámíthatatlan szegénykém.
1932-33 fordulóján Németországban egy katonai diktatúrának volt hatalmas esélye, de Papen - aki mellesleg a katonai diktatúra ötletgazdája is volt - végül személyes sértettségből megfúrta, és rávette Hindenburgot Hitler kinevezésére.
Pedig Hindenburg még pár hónappal korábban is azt mondta, hogy "Ezt az embert nevezzem ki kancellárnak? Kinevezem postamesternek, hogy az engem ábrázoló bélyegeket nyalogathassa." ;-)
"azért Hitlerrel szemben robbant ki a háború, mert ô ténylegesen túl közel volt Londonhoz és Párizshoz"
Nem mert közel hanem mert kiszámíthatatlan volt. Egy ennyire egyszerű diplomáciai fogalmat nem tudom hogy nem lehet megérteni.
Hitlernek odaadták amit kért, cserébe ha nem kér semmi mást. Elvette, aztán megszegte az ígéretét. De nem egyszerűen megszegte az ígéretét - olyat mások is csináltak -, hanem háborút is vállalt az ígéretmegszegés érdekében. Tehát annyira nem lehetett komolyan venni a szavát, hogy még háborús fenyegetéssel sem lehetett rábírni arra, hogy betartsa. Sztálint, Mussolinit és még sok más agresszív diktátort a szerződés + katonai fenyegetés kombinációval féken lehetett tartani. Hitlert nem. Ez döntő különbség.
Osztályellenség: ez a fogalom elég lazán volt definiálva, ellentétben a "zsidó"-val. Így nem meglepő, hogy a szovjet hadseregnek a második világháborúban is volt olyan tábornoka, akinek már a nagyapja is tábornok volt, izé, szóval amikor még nem a munkásszármazásúak voltak preferálva a tábornoki posztokra. Hitlernek én egy (félig) zsidó tábornokáról tudok (igaz ő mindjárt marsall lett), de ő hamisított születési anyakönyvi kivonattal. Egyébként az orosz forradalom vezetői is zömmel burzsoá származásúnak minősültek, vagy pl. Kollontaj asszony stockholmi szovjet nagykövet egyenesen arisztokrata származású volt. Dzerzsinszkij elszegényedett lengyel grófi családból származott. Igen, az osztályellenségnek volt esélye a túlélésre.
De nézzük meg teszemazt a magyar osztályellenség, és zsidóság sorsát. A nácik fél év alatt nagyobb pusztítást végeztek a zsidóságban, mint Sztálin (1945-53) a magyar osztályellenségben. És igen, az osztályellenséget nem bántották, ha pl. orvos volt az osztályellenség, és nem tett semmit kimondottan a rendszer ellen.
"a szovjetúnió népei Sztálin számára adottságok voltak (ha úgy tetszik az emberanyag amibôl gazdálkodhat), míg Hitlernek csak meghódított népesség, akiket amúgy is deportálni akart keletebbre"
Sztálin a meghódított népekkel közel sem bánt el olyan kegyetlenül, mint Hitler. A saját népével Hitler jobban bánt, de ez is csak a veszélyességét fokozza: odahaza népszerűbb volt, tehát még könnyebben tudott másokat népirtani.
Végül is csak egy hajszálon múlott. Ha Brühniget a franciák nem röhögik ki, hanem pénzügyi segítséget adnak neki, amikor kétségbe esve kéri (el helet képzelni, mennyire kétségbe volt esve, ha tőlük kért), akkor könnyen előfordulhatott volna, hogy Németország gazdasága konszolidálódik, és a választásokon nem győz Hitler. Lehet, hogy ilyen kevésen múlott Hitler hatalomra jutása?
Ezt tény. Hitler robbantotta ki a világháborút. Sztálin külpolitikájában óvatos volt, Hitler pont az ellentéte.
ui. Azért az "antifasiszta koalíció" nem csak Sztálin részvéte miatt baromság. Ha megnézzük a szövetségesek céljait, akkor abból is kiderül, hogy nem a "fasizmus" zavarta ôket a Hitleri rendszerben.
De, ne felejtsük el, hogy a szovjetúnió népei Sztálin számára adottságok voltak (ha úgy tetszik az emberanyag amibôl gazdálkodhat), míg Hitlernek csak meghódított népesség, akiket amúgy is deportálni akart keletebbre.
Azt se feledjük, hogy a csecseneket, tatárokat nem a zsidósággal, hanem azokkal a népekkel lehetne összehasonlítani, akiket Hitler nem tudott deportálni (köztünk mi magyarok), mert nem gyôzte le a szovjetúniót.
A zsidókat, mint a rasszista harc "ellenséges faját" a szovjet osztályellenségeivel lehet összevetni. Sorsuk azonos. A túlélési rátájuk is. Csak míg a németek a munkaképteleneket (öregek, gyerekek, stb...) azonnal gázkamrába küldték, addig a szovjetek ezt a hidegre és az éhségre bízták, ami nem azonnali, hanem néhány hét utáni halált jelentett. A zsidók, vagy az osztályellenségek közül is csak azok éltek tovább, akik munkaképesek voltak, tehát jó volt a fizikai kondíciójuk. De ôk se sokáig. Hogy a holokausztnak vannak túlélôi azt a Hitleri németország vereségének köszönhetjük. Hogy a Sztálini gulágoknak, azt Sztálin halálának.
Amúgy igen, igazad van, azért Hitlerrel szemben robbant ki a háború, mert ô ténylegesen túl közel volt Londonhoz és Párizshoz és túl veszélyes is volt, míg Sztálin a messzi szovjetúnióban nem jelentett veszélyt. Ha németországban mondjuk polgári kormány lett volna hatalmon (ergo: nincs Hitler) akkor szerintem elôbb utóbb a szovjet ellen indul keresztesháború.
ui. A balkáni példához. Nos, Titoval nem a görög kommunisták kapcsán veszett össze, hanem azon, hogy a partizán elvtársak túl komolyan gondolták a kommunizmust és az internacionalizmust, egyesülni akartak bulgáriával (a bolgárok is akarták) és saját hatáskörben oldották volna meg a görög kérdést. Ergo: a balkán kicsúszik Sztálin ellenôrzése alól. Ezért ejtette a görög kommunistákat és szigetelte el Tito rendszerét.
Az antifasiszta koalíció kifejezés nyilván baromság, nincs sok értelme olyan antifasizmusnak, amibe egy tömeggyilkos belefér, ahogy az antibolsevista koalíciónak sincs értelme, mert abba meg egy másik tömeggyilkos fért bele. Nyilván, ha Sztálin külpolitikája lett volna olyan kiszámíthatatlanul agresszív, mint Hitleré, és Hitler lett volna kiszámítható, akkor Hitler lenne a jaltai államférfi és Sztálin az emberiség ellensége, függetlenül a Hitler által legyilkolt millióktól. De azért speciel mégis Hitler volt a kiszámíthatatlan kettejük közül, és mégis ő robbantott ki egy világháborút tömeggyilkosságai mellett.
Arról, hogy Hitler nem feltétlen rosszabb volt, mint Sztálin - bár ugye a meghódított népeknek biztosított felsőoktatási lehetőségek tekintetében talán e tekintetben is van valami különbség, erre reakció nem érkezett -, hanem veszélyesebb, mert nem lehetett kiszámítani. Ezért ellene indult háború, és nem Sztálin ellen, vagy Mussolini ellen. Mussolinivel a nyugati államférfiak egész jól elvoltak, Sztálint már rühellték, de elviselték. Hitlert viszont nem tudták kiszámítani.
Ezt nem csak én mondom, már mások is mondták, hogy nem feltétlen rosszabb (hogy nehogy elfelejtsük, csak ideírom még egyszer a meghódított népeknek biztosított felsőoktatási lehetőségeket, sőt akkor már a deportált néphez tartozók életbenmaradási esélyeiről se feledkezzük meg, lásd deportált zsidó vs. deportált csecsen), de mindenképpen veszélyesebb volt a hitleri rezsim.
Kezdem unni. Tulajdonképpen mit akarunk kimondani?
Hogy a csúnya Hitler felrúgta a "hódítás civilizált normáit"?
Hogy az "antifasiszta koalíció harcáról" szóló dumát még 2004 januárjában is le lehet nyomni anélkül, hogy közröhelybe fulladna a diskurzus?
Hogy Sztálin azért mégiscsak civilizált volt, hiszen Hitler ellen harcolt -akirôl ugye tudjuk, hogy nem tartotta be a "hódítás civilizált normáit"?
Vagy, hogy Hitlerrel igazából nem a totalitárius rendszere volt a baj, mert olyanja az "inkább jó Sztálinnak" is volt hanem, hogy nem tartotta be a szerzôdéseket?
Tartalmában nem is vitatnám a mondandódat, viszont egy-két konkrét részletben attól tartok valamit keversz. Gondolok itt "A petljuristák ezért kezdtek németellenes harcba" kitételedre. Petljura az orosz polgárháború idején, tehát 1917-1919 között játszott - gyászos - szerepet Ukrajnában. Valószínűleg a nem kevésbé gyászos Sztyepan Banderára gondoltál, az Ukrán Felkelő Hadsereg vezetőjére.
Még egyszer, Churchill soha egyetlen lépést nem tett, amivel más hatalmak érdekszféráinak és a hódítás korábbi évszázadokban kialakult civilizált normáinak felrúgásával, akár világháború kockáztatásával robbantott volna ki háborút. De nem volt egyetlen más hatalom se a második világháborúban, pedig Mussolini, Sztálin vagy a japánok se voltak elsőáldozók. (A japánokkal kapcsolatban Pearl Harbort az USA provokálta, bár tényleg igen agresszívok voltak ők maguk is. Tényleg közelítik Hitlert, de egyáltalán nem érik el.)
A hódítás civilizált normája a következő volt: ha a hódítás felrúgja a status quo-t (ahogy többnyire ez a helyzet, kivéve az összes nagyhatalom érdekszférájától távoli területeken), akkor igyekszem tárgyalni a sértett nagyhatalmakkal, és igyekszem lehetőséget adni nekik, hogy arcvesztés nélkül tehessenek engedményeket, továbbá én is teszek bizonyos engedményeket. Ha felrúgtam egy megállapodást, akkor hivatkozom valamiféle új helyzetre, cserébe igyekszem valamit kínálni, és ha kiderül, hogy a másik fél számára érdeksérelme életbevágó, akkor kész vagyok visszatáncolni. A háború kockázatát csak mérsékelten vállalom, lehetőleg nem indítok háborút legalább a térségben érdekelt nagyhatalmak legalábbis biztosra vehető fegyveres semlegessége nélkül.
Hitlerrel nem az volt a baj, hogy megszegett egy megállapodást, hanem hogy teljesen kiszámíthatatlan volt.
Lengyelországgal tíz évre kötött megnemtámadási egyezményt, amit aztán lejárat előtt négy évvel felmondott. Münchenben kijelentette, hogy nincs több követelése Európával szemben, erre megszállta Csehországot. Majd a Memel-vidék, és aztán Danzig és a korridor kérdése következett. Senki nem gondolta komolyan, hogy ha megkapja a korridort, akkor nem fog öt perc múlva valami újabbal előállni. Ezért léptek ellene hadba: sejteni lehetett, hogy evés közben jön meg az étvágya.
Sztálin hasonló taktikát követett, de az egyértelmű háborús fenyegetésre (pl. ami Hitlert 39 szeptemberben vagy őt magát a berlini blokád idején érte, és amire oly ellentétesen reagáltak) kiszámítható volt: ha nem fenyegetjük fegyverrel, megerőszakolja az első szűzlányt, de ha fegyverrel fenyegetjük, akkor legfeljebb kujon pillantásokat vet felé. A berlini blokád tipikus példa. Nem mert lelőni vagy leszállásra kényszeríteni egyetlen repülőt sem. Az utakat lezárta, az az ő felségterülete volt, de nem mert átlépni egy határt. Titoval is azért veszett először össze, mert Tito pénzelte a görög kommunistákat. Ő pedig tudta, hogy Görögország az angolok (amerikaiak) földje.
Persze az sem mindegy, hogy a lengyeleket mindketten elnyomták, és mind a kettejüknek a lengyel vezetőréteg elpusztítása volt a mániája. Hitler alatt több mint 2 millió lengyelt öltek meg (plusz vagy 1 millió pusztult el a harcokban és a varsói felkelésben), Sztálin lengyel áldozatainak száma Katyn-nal és miegyébbel együtt is töredéke ennek.
A népek deportálásánál sem mindegy, hogy a nép - megfogyva bár, de - megmarad-e a deportálás végén (ahogy a tatárok, csecsenek is megmaradtak) vagy megszűnik létezni (mint a kelet-európai zsidóság).
Ukrajnában és Lengyelországban a nácik megszüntették a felső-, sőt a középfokú oktatást, ami a potenciális kollaboránsoknak sem tetszett. (A petljuristák ezért kezdtek németellenes harcba, és ezért nem nagyon volt lengyel kollaboráció.) Az oroszok engedték a magyar egyetemek működését, sőt magyarok ösztöndíjjal tanulhattak náluk.
Tehát ez az "ugyanaz, csak osztályalapon" egyáltalán nem ugyanaz.
Chiro barátom, ha már Faludy György is azt mondja, amit te hallani szeretnél, akkor én ezek után tényleg nem rúghatok labdába. Nem is beszélve Vlaszov átállásáról: ez kétségkívül mindent felülír, visszamenőlegesen is, amit eddig hittünk az antifasiszta koalíció náciellenes küzdelmének jellegéről és tartalmáról. Figyelemre méltó azon felismerésed, mely szerint "a németek még a háború végén is törődtek azzal, hogy az ellátás megmaradjon". Tényleg derék dolog, hogy Hitler Európájában ilyen elkötelezetten gondoskodtak az emberekről. Ha nem haragszol, hasonló szellemi minőségről és lényeglátásról tanúskodó egyéb megállapításaiddal nem foglalkoznék.
Pedig jó lenne. Szovjetoroszország lélekszáma a polgárháború után 150 millió volt, Sztálin halálakor asszem 165-170 millió. Közben volt egy világháború 6-8 millió katonai és dupla ennyi civil áldozattal. Volt egy éhínség 1933-ban 3-7 millió áldozattal. 1942-44-ben is volt éhínség Kazahsztánban, de az talán be van számolva a háború áldozataiba.
Egyébként 1991 után pár évig Moszkvában is a "ki tud nagyobb számot mondani" verseny zajlott, Szolzsenyicin eleve 100 millió hiányzó oroszról vizionált...
Stimmel, és itt most nem akarom Hitlert védeni, mert H. semmivel sem volt jobb mint Sztálin, de jegyezzük meg, hogy a hitlergyôz esetén megtörtént volna az, ami a sztálingyôz esetén meg is történt. Egész népek áttelepítése az uralon túlra (lásd: tatárok, csecsenek, stb...). Tehát a hitleri ostpolitik végsô soron csak azt akarta fajelméleti alapon, amit a sztálinizmus az osztályharc és a fasizmus elleni harc nevében meg is tett.
No azért Churchill se volt egy angyal. Nem is tudom, miért is forszírozták az Arnhemi áttörést, csak nem azért, hogy minden létezô (Sztálinnak kötött) szerzôdést megszegve Montgomery foglalja el Berlint és ott is maradjon? Ja, és miért is rohant Bradley Eisenhoverhez, hogy Churchill mirôl is "suttogott a fülébe"? Hmm?
Mind Sztálin, mint az angolszász szövetségesek kölcsönösen attól féltek, hogy a másik kiugrik a háborúból és különbékét köt. Sztálin akkor amikor franciaországot felszabadították, míg az angolszászok akkor, amikor Sztálin elérte a Barbarossa elôtti határokat...
ui. Japán agresszívabb külpolitikát folytatott, és ha csak dec. 6-ára gondolok, amikor épp szerzôdést kötöttek Washingtonban, míg Pearlt meg csúnyán megbombázták, hát...hogy kínáról ne is beszéljek.
Komolyan azt gondolod, hogy az USA és Nagy Britannia azért voltak szövetségben a SZU-val, mert humánusabb államnak tartották?
Egy percig sem akarom védeni Hitlert, de azok után, hogy Magyarországnak (és Közép-Európának) min kellett keresztülmenni a sztálini fennhatóság alatt, cinikus dolog Sztálin birodalmát egy jottányival is emberibbnek feltüntetni. De próbáljunk egy kis statisztikával összehasonlítani a sztálini és a hitleri rezsimet, hogy bántak a saját polgáraikkal.
1. hányan haltak éhen itt és ott? - a németek még a háború végén is törődtek azzal, hogy az ellátás megmaradjon
2. hány nép kiirtása iránt intézkedtek ki itt és ott? Ne felejtsük el az ukránok éhhalálra ítélését, meg a számtalan kis tajgai nép ördögi elpusztítását
3. hány embert öltek meg itt és ott? Erről kár is vitázni. Még a holocausttal sem közelítik meg Sztálin elvtárs teljesítményét.
Egy dologban jobban áll a SZU. Onnan kevesebb ember kényszerült emigrációba :-))
A saját polgárok hozzállását a rezsimhez jól példázza az is, hogy hányan álltak át az ellenséghez itt és ott. Például a II. Vh. első nagy szovjet hadászati fegyvertényét felmutató Vlaszov tábornok is átállt, és nem véletlenül védték még a Reichstagot is teljesen reménytelen helyzetben ukrán önkéntesek. Egy ilyent mutass német oldalról.
Még Faludy György is - akinek pedig a húgát a Dunába lőtték - azt rója fel Hitler legnagyobb bűnéül, hogy nyakunkra hozta Sztálint. Ez mindenesetre elgondolkoztató.
A hódítás és szerződésszegés egy dolog, viszont Hitler ezt nagyon szisztematikusan, nagyon intenzív - és mellesleg államcsőddel fenyegető - fegyverkezéssel együtt, ismeretlen végcéllal csinálta. Nem lehetett tudni, mikor fog megállni. Ami azt illeti, 1941-ben Hitler sem tudta pontosan, hogy most akkor mindenképp meg kell-e állnia az Urálnál, vagy mehet-e tovább is.
Ilyen gyors háborús készülődést, ilyen rendszeres szerződésszegéssel és hódítás-sorozattal, a nagyhatalmi fenyegetések semmibevételével egyetlen más nagyhatalom sem folytatott soha, II. Vilmos Németországa sem és a cári vagy szovjet Oroszország sem. Még a korabeli Japán sem folytatott ennyire ész nélkül agresszív külpolitikát.
