"Subartu was listed as a province of the empire of Lugal-Anne-Mundu; in a later era Sargon of Akkad campaigned against Subar, and Naram-Sin listed Subar along with the Armani (Armenians), among the lands under his control. Ishbi-Erra of Isin and Hammurabi also claimed victories over Subar."
"
in 1 mu {d}na-ra-am-{d}en.zu < kas.szudun=REC169 > subir{ki} in a-zu-hi-nim{ki} i-sza-ru ta2-hi-sza-ti-li ik-mi-u3
In the year in which Naram-Sin was victorious against Subartu in Azuhunum and took prisoner Dahisz-atal
Most mar csak azt kell tudni, hogy mikor is elt ez a Narancsszin.
Na de mit is tehetnék. Lassan innen már mehetnék. Megyek okítani az ilyenektől oktalánná tétetett egyszerű széttépetett népeket. Ha a tanítókat nem lehet, akkor majd alulról építkezek. (Azért ezt párhuzamosan továbbra is TESZem-veszem ott rögtön valamiért, nem értem ám, hanem valaki ért, rögtön hisznek nekem.)
A dícséret kijár külön is Neked, mert ez már valami egyedül szólón Solon, és a szókra, meg még egy szót rátesz Socrates. S bizony a név ha nem is mindig, de le- és elkötelez!!! ;-))
Te meg már vad ménekbe csődítő csőd-őr, elzavarnád közülük a legjobbat!?!? Te is lent és magod alatt vagy!?!? (???? Én csak kérdezlek, hol szelíd(ít)ebben, hol meg hangosabban Kedves Hipp-hopp Hyp-ok-rá-tesz!)
Szeleskedsz itt, azt a terem(e)bb-uráját neki!! Most is jól leteremtettelek. (Foglalkozz a nyelvvel inkább, ahogy Retlax már régóta teszi-veszi! (Már igazi alakot alkot (valami ver-bál-is verős, ütős verset), csak még Ő is kotlik az egymásra löv-ől-döz-ős tölténytenyészet mocsaraiban. :-(, ;-)
Levél kisfiamnak - Trianon emléklapjára Karinthy Frigyes
"Édes kicsi fiam, te még nem tudsz olvasni, neked nyugodtan írhatok és szabadon és őszintén – hozzád beszélve és mégis magamhoz – valamiről, amiről soha nem beszéltem, amit magamnak sem vallottam be soha, aminek a nevét soha ki nem mondtam. Most, ezen a furcsa nyáron, mely úgy hat rám, mint borzongó, kényelmetlen ébredés egy tarka és bolondos álom után, először válik tudatossá bennem, hogy egész életemben kerültem ezt a szót... íme, erőlködöm és nem tudom kimondani most se, különös szemérem fog el, nem tudom legyőzni; pedig nem volnék éppen zárdaszűz, se vénkisasszony – nevén szoktam nevezni, nemcsak a gyermeket, de ama boldog és áldott bölcsőt is, ahonnan származik. Megpróbálom megmondani, mi az, amit érzek, akkor talán nem kell kimondani; ugye?
Különben ha nem értenéd dadogásomat, útbaigazíthatlak. De fordulj el, ne nézz a szemembe. Még nem olvastam ezt a könyvet, amiben levelem meg fog jelenni: de úgy gondolom, ama szót megtalálod benne többször is – hiszen arról szól a könyv, amit ez a szó jelent. És megtalálod régi versekben és széles szólamokban, amik most újra élni kezdenek, én még akkor ismertem őket, mikor egy időre halottaknak tetszettek, üresen, furcsán kongottak a fülemben, nem értettem őket, vállat vontam. Igen, valamiről beszéltek ezek a versek, és szóltak valamiről, amiről tudtam, hogy van, mint ahogy van kéz és láb, különösen hatott rám, hogy emlegetik, mintha valaki minden lélegzetvételnél megnevezné a láthatatlan elemet, mely tüdejébe nyomul. Iskolai ünnepélyeken, tavasszal kiáltották hangosan: azt mondták nekem, hogy szeressem, kötelességem szeretni. Mintha azt mondták volna, hogy szeressem a kezemet és a lábamat. Dac fogott el és furcsa makacsság: – hogyan lehetne kötelességem, hogy magamat szeressem, így szóltam magamban, holott én nem vagyok megelégedve magammal, holott én több és jobb szeretnék lenni, mint ami vagyok – holott én gúnyolom és dorgálom magamat. S mert a földön járok, ne fordítsam szememet a csillagos ég felé, melynek nincsenek határai, csak horizontja van! S mert nem tudok ellenni étel és ital nélkül, tegyem meg istenemmé az ételt és italt? S mert nem tudok szólani másképpen, csak így, ne hallgassam meg azt, aki másképpen szól? S ha erőt adott nekem a föld, amelyből vért szíttam magamba anyám emlőin át – ezt az erőt csodáljam a munka helyett, melyet végrehajtok vele! Dac fogott el és makacsság: embernek neveztem magam – azt kerestem, ami bennem hasonlatos másféle emberekkel s nem azt, ami különbözik. Világpolgárnak neveztem magam – léleknek neveztem magam, mely rokon lelket keres, akárhol itt e földön, s ha kell, a pokolban is.
És nem mondtam ki azt a szót. De ha házat építettek valahol Pesten vagy Fogarason, vagy Szolnokon, vagy Kolozsvárott, megálltam előtte, és úgy néztem, mintha az én házamat építenék. És ha virágot láttam nyílni a pilisi hegyekben vagy a Kárpátokban, tudtam, hogy a virág nekem nyílt. És ha idegen emberrel beszéltem, és az idegen ember dicsérte a lánchidat és a Dunát és az aggteleki cseppkőbarlangot és a dobsinai jégbarlangot és a Vaskaput és a Balaton vizét – akkor lesütöttem a szemem és zavarba jöttem, mintha engem dicsérne. És mikor Berlinben jártam, úgy csodálkoztam és nevettem magamban azon, hogy ezek itt járkálnak és házakat építenek, mint aki álmában tudja, hogy álmodik, és amit lát, nem valóság, álomkép csak, tündérmese, játék. Játék háznak éreztem az idegen házat – csak játszották az emberek, hogy ezt ők komolyan veszik –, és mikor a vendéglőben fizettem, elámultam, hogy elfogadják tőlem a játék pénzt, amit kezembe nyomtak, mikor átléptem a magyar határt. És lelkem mélyén soha nem hittem el, hogy ők komolyan mondják: hélas! és alas! és wehe! és ahimé! – mikor jaj-t kell mondaniok –, és arra gondoltam, hogy haláluk percében ők is jajt mondanak majd, mint én. A megfogható ismerős valóság ott kezdődött nekem, ahol átléptem a határt – ha életemben először jártam is arra, ahol átléptem.
De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam."
Egy nemzeti tragédiának van tudati és lelki megélése. Akit lelkileg nem érint, az az ő dolga... Hogy megértsd: gondolj a nácikra, a gestapora, az SS-re, Auschwitzra. Nno, nekünk az ottani döntőbírák a nácik.
Ne bégess! Tanulj! És nézz utána a dolgoknak mielőtt fröcsögsz...Például itt van ez.
Subartu
In Neo-Babylonian times (under Nabopolassar , Nebuchadrezzar II and Nabonidus ), Subartu was used as a generic term for Assyria .The term was still current ... dic.academic.ru/dic.nsf/enwiki/412626 - Tárolt változat - Hasonló oldalak --------------------------- The land of Subar (Sumerian Su-bir4/Subar/Šubur) or Subartu (Akkadian Šubartum/Subartum/ina Šú-ba-ri, Assyrian mât Šubarri)
was situated at the Tigris, north of Babylonia. The name also appears in the Amarna letters, and, in the form Šbr, in Ugarit.
….a Tigris folyónál helyezkedett el, Babylontól északra. A név megjelenik az Amarna levélben is, és a Šbr alak Ugaritban. -------------------------- Ishbi-Erra of Isin and Hammurabi also claimed victories over Subar. (ca. 1795 – 1750 B.C.) Az Isin-i Ishbi-Erra és Hammurabi is nagy győzelmet arattak Subar fölött. ------------------------ 800 BC Hesiod, 7th Century BC, writes:
Inventors of bronze working were Scythians. Early Mesopotamian name of metal Zubur, indicates that northern Mesopotamian Subartuan's or a people of region were indeed inventors of process. ~~~~~~~~~~~~~~ A bronzművesség feltalálói a szkíták voltak. A fém korai Mezopotámiai neve Zubur, jelzi, hogy az észak-mezopotámiai Szubartunak, vagy egy régiójának a népe voltak az eljárás feltalálói.
(Hésziodosz (i. e. 7. század első fele) görög epikus költő) ------------------------- Kr. e. III. évezred - Szubartu királyság az Eufrátesz és Tigris forrásvidékén. …………… Szubartu királyai ezer éven át ellenállnak az asszír-amorita hódításoknak, majd legyőzetésüket követően a lakosság – mint azt a legendás szumér hérosz, Nimród legendái elbeszélik - elhagyja ősi földjét, és a Fekete-tenger déli mellékén, az Észak- és Dél-Kaukázusban, ill. Közép- és Belső-Ázsiában, illetve az Indus-völgyben telepedik le, ........
Z. Tóth Csaba (Nyilván nem mindenki. Lásd a fentieket.) -------------------------- SABIRS Sabirs, Sabaroi, Sabiri, Savari, Sabans, Sibirs, Suvars, Zubur, Subartuans, Aksuvars, Aksungurs, Severyans, and other variations
Piff-paff-puff helyett lehet így is pofont osztón pofázni.....vagy be szél-NI!!!!! (Úgy sem értitek... a furászoknak is be van pogromozva az agyuk a nagy 100.000 oldalas tudomámukkal - így lehet átörökölni és örökíteni szavakkal annyi, de annyi magunkkal hurcolt tévedést) :-(((
Fiatal vadcsikaja szabadon nyargalász. Egyik csikós zabot ád, de megérti majd ő a másik fájó ostorát. Az egyik fel is ülhet rá, hogy az egész mén ménhessen tovább.
Zabtól is zabos lesz, de az meg is zaboláz(-adás). Úgyis szájába veszi a szab-álllj-zó zablát. (A jó szót???)
Mottó:
Hallgat a szóra?!?!? Szófogadó?!?!?
Angol tükörfordítás, mert azok is valamit meghallottak a kintről és nem a föntről-lentről jövő szavakból.
orderly, dutifull, obedient.......
Vagy ők csak ordítoznak, de de csináld du dúld dú meg ezt vagy azt, avagy óbégatnak?
Programozzák a tudatot a szavak. Mert én gyerekkoromban innen-onnan vajon hányszor hallottam a türelmes halk visszekérést, kérdést, hogy "Fiam!? Miért nem hallgatsz a jó szóra!?" Fogadd meg a jó szót! Ami az emberi belső csoda lényege, hogy ez csak a túlnyomó többség által generált kollektív átlagot befolyásolja a népet, a nem éppen éppet teljes egészet.... :-(((
Legyetek türelmesek és halkak a Ti gyermetekeitekhez, mert bizony ........
Jön a sok-sok visszapofázó hangosan csattanó pofon.
Ámen
Ui:
Spec. amíg furáliában gondolkodnak a nekünk irányt és hangot mutató hangoskodó hangadó tört-tény-tenyészetet generáló nyelvészek, a kollektív tudat fel nem fedezheti ezt a gyöngy örűséget. Így nekem elsősorban ezért nem jó a finnugor rokonság.
(Jajj és még hány nálamnál sokkal-sokkal jobb nagyelőd tőlük is tanuljunk költőnek!!! (Arany - Ady - Berzsenyi.......)
Trianonozni is lehetne ennél sokkal színvonalasabban! Nemrég jelent meg Ormos Máriáék nagyszerű forráskiadványa, bárki hozzáférhet, kéretik tanulmányozni annak, aki azt hiszi/állítja magáról, hogy komolyan foglalkoztatja ez a kérdés.
Nem tudom eldönteni, hogy inkább szánalmas-e vagy vérlázító az az ámokfutás, amit itt művelsz (műveltek elvbarátaiddal). Ha történetesen elmaradnak a "nemzetáruló" finnugrászok, és kitör az ősellenség hiány, akkor jobb híján Mocigát kell rugdosni, mert veletek tart ugyan, de nem elég harcosan. Mégis, honnan veszed a bátorságot arra egy nyilvános fórumban, hogy kussolásra szólítsd fel bármelyik olvtársat, és amikor az illető - teljes joggal - nem tesz eleget a követelésednek, akkor igazad tudatában jól kiosszad? Ha a magad nézeteitől való minimális eltérést sem tudod tolerálni, akkor miért nem alakítasz zártkörű, meghívásos fórumot, ahelyett hogy egy köztérben próbálsz az általad kijelölt szőnyeg szélére állítani másokat?
Egy olyan népről nem igazán lehet elmondani, hogy fellépett a történelem színpadára, amelyről alig van egy tucat utalás a forrásokban, maga nem hagyott hátra semmi biztosan neki tulajdoníthatót, nyelve is találgatás kérdése stb.
Ezt a közbevetést kifejtenéd részleteiben is Kedves Evil?
Mert én csak: ????????????........ Egy válaszra ezer kédést generál bennem! Thousand question to an answer....
Anti tört-tény-tenyész az angol nyelv is (nincs múltja a nyelvnek) szószerinti tükörfodításban (Te ördögien (D)evillikusan Lingvisztikusan tudsz angolul, hogy végre megért(e)sd TE is """" helybenmaadó népnek"""", van e töténelme, nem mozog, nem hódít, nem hagy mozgalmi nyomot (amelyik lapul, az biz nem is észrevehető) , csak visel valamit és sok-sok-sok valakikét.):
A piszkos munkát én másra bíznám lenyomni e népek torkán az igazságot. Amúgy sem ez a lényeg, aknázzuk már ki a bennünk (nem is miénk ez, az csak testek árja, a lélek a nyelv) rejlő ígéret-csak mindenkié tehetséget!
Fasírtban van a kenyér a hússal és hús a kenyérrel a fasírtban?
Kenj ér és huss-huss hús dara jól összegyúrva. Fűszerezd keverd közéjük a vallósságot, ami igaz vigasz és lesz az ehetőbb egyre finomabb. Ha-ha-ha....... Jól kisütöttem!? Mint a nap! ;-)
Volt egy időszak, amikor asszír fennhatóság alatt voltak a szabírok, s ekkor volt együttműködés is. Nyilván kényszerből, mert azok bukása után a szabírok maradtak az eredeti lakóhelyükön. A szabírok magyar nyelvűek voltak, tehát eleink (lásd DAI 'szabartoi aszfaloi'), az asszírok meg sémiták.
