pelda mindenre is van, a statok azt mutatjak, hogy gender gap magyarorszagon nem letezik. ez pedig csak ugy lehetseges, hogy hiaba szulnek nok millioi 1-10 gyereket, a fizetesukon, karrierjukon ez nem latszik.
A jelen példában a nő fizetése is visszaesik, mert nekik is 4 gyerekük van, és a nő nem tud heti 40 órában még tanári állásba se visszamenni. Tehát ő 30 órás lesz, 0.75-re esik a bére, a pasi meg tesitanárként vállal több edzést. Vagy nem vállal az is lehet, és összességében kevesebből élnek.
Ez persze megint egyéni példa, de nálunk a gyerekek előtt kb 1:1 volt, de voltak hónapok, amikor én kerestem többet, a plusz munkáimmal. A gyerekek utána kb. felére zuhant vissza a jövedelmem, a férjemé meg a duplájára nőtt. Persze mondhatjuk, hogy családilag összességében jól jártunk, de összességében meg mégsem, mert a korábban egyenlő viszonyok felborultak, és ugye előjött ez a vonal, hogy "itt mindenért én dolgoztam meg", meg "akkor szólhatsz bele akármibe, ha annyi pénzt leteszel az asztalra, mint én", "akkor kelek fel (hétvégén) a gyerekhez, ha annyi pénzt leteszel az asztalra, mint én" stb stb, tehát az anyagi kiszolgáltatottság más tekintetben is kiszolgáltatottá tett.
Holott, ha hagyományos családmodell, akkor az én belerakott munkám a családba a gyereknevelés és a háztartás, de még ezen felül amúgy pénzt is raktam bele, plusz annak a hátterét is én teremtettem meg, hogy ő pénzt tudjon keresni (pl. el tudjon menni a tréningre, meetingre, külföldi útra, vagy este 7-ig bent maradjon a munkahelyen).
Szóval ez a probléma, és ez az, mit én soha, még egyszer nem szeretnék. És ez az, ami amúgy előre a legkisebb mértékben sem látszott, hogyan is látszott volna, amikor totál egyformán kerestünk, és a lakás is egyedül az enyém volt amiben éltünk, autónk meg nem is volt.
De rengeteg példa van a nő fizetése/egzisztenciális teljesítőképessége visszaesik a gyerekvállalás után helyzetre. Ezek persze leginkább nem állami munkahelyek, mármint, ahol ilyen visszaesés történik.
vagy 1-1 (pl. barátnőmék, ahol mindketten tök ugyan abban a suliban, tök ugyan akkora bérért tanítanak). És mondjuk az az eshetőség fel sem merül ugye, hogy ebből az 1 vs 1,2-ből a végén az lesz, hogy 0,8 - 1,3, mert a nő még egy annál is szarabb melóban tud elhelyezkedni utána, a férfi meg ment előre a melóhelyen.
tipikus csusztatas. az 1-1-et kereso tanar barataid, ugyanugy 1.3-1.3-at fognak keresni mikor a no visszamegy dolgozni.
Magyarul pénzügyi szférás munkád ellenére se tudsz úgy gazdálkodni, hogy 1, az az egy évben megéljetek 3,3 helyett mondjuk 2-ből. Komolyan?
A magyar családok többségében meg nem ez a jellemző, hanem, mondjuk 1 meg 1,2-1,5, vagy 1-1 (pl. barátnőmék, ahol mindketten tök ugyan abban a suliban, tök ugyan akkora bérért tanítanak). És mondjuk az az eshetőség fel sem merül ugye, hogy ebből az 1 vs 1,2-ből a végén az lesz, hogy 0,8 - 1,3, mert a nő még egy annál is szarabb melóban tud elhelyezkedni utána, a férfi meg ment előre a melóhelyen.
És megint nem arról van szó, hogy az ember bánja a gyerekeit, meg a rájuk fordított időt, csak neki is jól esik, hogy önálló, nem kiszolgáltatott, "kitartott".
Abban meg Nokinak igaza van, és most nem rád vonatkoztatva, de nem lehet egyszerre hagyományos családmodellért kiállni, közben meg golddigerezni. Ha hagyományos családmodell, akkor annak az az ára, hogy bizony el kell tartani a nőt és a gyerekeket egyedül.
Vannak ilyenek is. Sőt. Egyik valamikori szomszéd nő, akinek a lányával az én lányaim barátnők, a férjétől egy árva petákot nem kapott a gyed ideje alatt. Nemcsak a saját és a közös gyerekeik szükségleteire, de a férfi saját kajájára se (a nő természetesen az egész családnak vásárolt és főzött ételt). Nem helyespasi, sőt kompromisszumpasi volt, aki azt állította, hogy normális családi életet szeretne, gyerekeket, a nő meg elhitte ezt neki, aztán úgy volt vele, hogy na tessék, a sok széltolónál ez a srác mennyivel rendesebb, gyereket akar, stb.
Azóta elváltak már, eladták a közös(en hitelre megvett) lakást, elosztották a pénzt, a nő a szüleihez költözött, nem igazán foglalkozik az apa se látogatás se tartásdíj szinten a gyerekekkel. Egy lány, egy fiú.
Vili mindig, következetesen azt mondta az évek során, hogy a vele kábé egy fizetési kategóriában levő nők nem érdeklődtek iránta. Hogy ezt teljesen jól érzékelte vagy sem, az egy dolog, de nem kéne kihozni az egészből azt, hogy ő tudatosan keresett nála kevésbé jól kereső nőket, mert az már rágalmazás színvonal.
egyrészt ilyen alapon az se mindegy, hogy kiesik-e bármi. Hidd el, a nőnek se mindegy, hogy kiesik a fizetése, még ha az a szemedben értéktelenebb is, mégis az az, amire ő támaszkodhat. Különösen külön kasszánál.
másrészt annál az egy év kiesésnél csak fontosabb tán a gyerekkel való kapcsolatod. GabikA akár 10 év kiesésről is azt mondja, hogy nem egzisztenciális hátrány. Szerintem egy év kiesés is egzisztenciális hátrány - de van olyan, amiért ezt az egy évet érdemes vállalni. Tíz már nagyon sok, de még arra se mondom azt, hogy nem érte meg.
ve-ve-la-la, a jól fizetett irodista nő értékesebb,mint a kevésbé jól fizetett tanár-orvos-tudományos kutató-vagy 3-4 gyerekkel otthon maradni akaró nő?.! hogy mik ki nem derülnek...
Nem ilyen szempontok alapjan valogattal, ergo a meritesed is mas volt. Megvoltak a szempontjaid, es ossze is jott. Gratula.
Nem rosszbol irtam, te vezetted le (talan pont itt) egyszer, mennyi kapcsolatod, kalandod volt ... meg meg is lepodtem, mert elotte inkabb a siralmaidra figyeltem, aztan meg pislogtam.
Sok volt, de mint mondom, ez nem baj vagy rossz ....
a lefele-felfele valasztasban nem hiszek. Sokaknak az a kiindulo pont h a no nem is ember, alsobbrendu leny, nehez igy megitelni, amikor azt mondja, hogy lefele valaszt .DDDD
Nem hiszem, hogy tiltakoztam volna, ha épp jól keresett volna :)
És nem komplementer listám volt, olyanokra gondolj, hogy okos, művelt, normális lelkivilága van, szereti a komolyzenét, szóval hogy kb hasonlóan hülye, mint én.
Tényleg érdekes, hogy az jön itt le rólam, hogy én orrba szájba válogattam, de direkt lefelé kerestem...
(zárójeles megjegyzés: lehet, hogy válogathattam volna jobban egyébként, ha jobban tisztában vagyok az értékeimmel)