Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Ez nagyon szép hobbi, irigyellek érte! Miután nekem két balkezem van, meg se próbálok ilyesmit. Viszont jártam a Vasúttörténeti Parkban, ott láttam modellkiállítást, és nagyon tetszett!
Ezért aztán örülök, hogy olyan "fejlövésed" van, aminek ilyen szép a végeredménye.l
A műsor két részből állt, az első felében Cseh Tamás dalokat adtak elő, a másik felében Bereményi Gézával beszélgettek. Mindkét része nagyon jó volt, én imádom Tamás dalait, rongyosra hallgattam azt a pár kazettát, kívülről fújtam a szövegeket is. (Sajnos csak egyszer adatott meg koncerten élőben hallani a Katona József Színházban.) Az énekes hangja is hasonlított, nagyon jól visszaadta a dalok hangulatát. Természetesen én is majdnem végig "énekeltem", sajnos az utolsó pár lemez dalait nem ismerem, azok későbbiek, nem voltak meg kazettán.
Bereményi Gézát kérdezték a Tamással való kapcsolatáról, a korszakról, beszélt az első találkozásról, sztorikat, élményeket mesélt.
A háttérre az egész műsor alatt régi fekete-fehér filmeket vetítettek (természetesen hang nélkül), a két felén ugyanazt tükrözve. Régi budapesti városképek, filmek, Cseh Tamás portrék, fellépések felvételei, filmek az indiántárborról stb.
Vittem vagy hat CD-t dedikáltatni, amiknek beazonosíthatóan ő írta a szövegeit. :-) Megkérdeztem Gézától :D, hogy mindet, vagy csak egy kiválasztottat? Mondta inkább az utóbbi. Az Utóiratot választotta, annak a borítóján ő van Tamással. Azért az orra alá nyomtam a Levél nővéremnek CD-t is, ha már pár éve* Másik Jánossal dedikáltattam, legyen rajta még egy. Sajnos egy aláírás örökre hiányzik róla. :-(
*A Múzeumok Éjszakáján volt koncert a Cseh Tamás emlékházban a Várban.
A sok hobbim közül az egyik a vasút ill. vasútmodellezés. Egy klubban építünk modul terepasztalt 1/45 méretarányban, keskenynyomközű vasutat, mint pl. az Úttörővasút, vagy a királyréti, kecskeméti. Kint szoktunk lenni a nagy kiállításokon is, ez a fotó a Vasúttörténeti Parkban készült tavaly. (Ezeket a járműveket nem mi építettük, de ilyesmiket szeretnénk mi is. A Csepel az gyári.)
Az épülő témákhoz kellenek rajzok épületekről, állomásokról, részben emiatt voltam Hűvösvölgyben a fűtőház vezetőjénél, részben meg megépíteni tervezett kocsikat mértem és fotóztam. És ha már ott jártam, fotóztam mindent. :D
Hosszú... :-) Hobbihoz kapcsolódó céllal voltam az elmúlt hetekben többször arrafelé (Hűvösvölgynél), a múlt héten meg a fűtőház mellett ügyködtem ugyanilyen okból. (Ha belemennék részletekbe akkor egy normális ember azt mondaná, ez nem normális. :DDD)
A fotózás meg egy kis vonatozás az járulékos dolog volt lazulással párosítva. :-)
Esztergom örök és megunhatatlan, évente minimum egyszer ellátogatunk a városba. Tavaly ősszel fedeztük véletlenül a Macskalépcsőt vagy Macskautat, ami a Vízivárost köti össze a Bazilikával és a várral. Annyira kevés helyen említik meg, hogy tényleg véletlen kellett hozzá. Gondoltuk újrázunk és most fentről lefelé megyünk, de sajnos az egyébként is eléggé rejtett lejárat felújítás miatt lakat alatt volt. Ez egy titkos menekülő út volt a várból, valamikor a középkor táján épült, a Bazilika építésekor betemették, majd több mint száz év után ásták ki. Éppen felújítják, tényleg elég romos volt, meg néhol veszélyes is, korlátok lépcsők betegesen, viszont a kilátás pazar. A várból és Bazilikából egyaránt, nem is szólva a kupola körsétányáról. A vár kiállítását egy korábbi alkalommal jártuk körbe, így fent szabadon mászkáltunk, meg szemben a Kálvária dombon. Meg lent a Duna parti sétányon. A Víziváros macskaköves utcái és terei a műemlék épületeivel is kedvenc, a belváros is, szóval az egész.
Az a gond, hogy 150 képből kell kiválogatni párat, és írni is kell hozzá. Nekem meg most bejött egy nem várt tevékenység, emiatt otthon a gépen nem tudok mással foglalkozni. :-)
Bár nem kultúra, de az eheti fő elfoglaltságom... :D
Más lehet egyik pontról a másikra eljutni, rohanni, várni, leküzdeni a mindennapi nyűgöket, tolongani a tömegközlekedésen, mint csak úgy kószálni. Megnézni egy kapualjat, homlokzat díszítést, csak úgy merengeni egy kávé mellett. ezt szeretem .
Felhőtlen horizontális szórakozás, olyan nagyon tháliás darab, amerikai szerzőtől, ez azért írom, mert szerintem a francia komédiák finomabbra hangoltak, visszafogottabbak.
A történet pillére, hogy egy amerikai színház színpadára várják a népszerű olasz tenort Othello szerepében. A vendég megérkezése után beüt a krach, az olasz tenor színpadképtelen lesz, miközben az összes jegy elkelt, valamit tehát tenni kell. Valakinek helyettesítenie kell. Az igazgató titkára, a lesajnált és lenézett kisember, aki fiatal korában folytatott zenei tanulmányokat, meglátja a lehetőséget és beugrik Othello jelmezébe, ezáltal a női szíveket is rabul ejti. Lehull róla a sok éves bénultság, frusztrációk sora.
Az elcserélt mobil telefonok, szerelmi szálak, szekrényben rejtőző nők, az itt ott feltűnő marihuána a szálakat keveri, az ilyen darabokban szokásos helyzetkomikumokat kínálja.
A nők szépek, szexik, erotikus fehérneműjük pazar, ám butácskák, a sikeres férfire ugranak, nem kicsit paneles.
A parlament látogatásának megvan az a nagy előnye, hogy ha esik az eső, vagy fúj a szél, akkor is megvalósítható.Egyébként Pesten-Budán elég sok látnivaló akad, können lehet kedvedre valót találni.
Vagy tíz évvel ezelőtt jártunk ott, úgyhogy egyetértek azzal, amit írsz.Olyan idegenvezetőt fogtunk ki, aki elsősorban az épületgépészeti megoldásokért lelkesedett, de nem hibáztatom érte, hiszen nagyon ötletesek. Eszembe juttattad, amit más alkalommal hallottam, hogy az Állatorvosi Egyetem épületét is Steindl tervezte, a beszélő szerint ezt alighanem egy hétvége alatt készült el. Na jó, ez túlzás, de szellemes túlzás.
Az ünnepek alatt bent jártunk a Kossuth téren, iszonyatos sor kígyózott a korona ingyenes látogatására. A töredéke időt sem tölteném egy helyben topogással, több órányi is kinézett, ez szóba sem jöhetett.
Kicsit csellengtünk, néztük hallgattuk az előadókat a meseszép októberben, és egyszer csak elkeveredtünk az Országháza látogatóközpontjába, gondoltuk, itt iszunk egy kávét meg egy kis sütit, pihenés, ilyenek, és akkor vettem észre, hogy jegyárusítás, meg időpontok az épület látogatására. Kiderült, hogy a kinti tömeg csak a koronát és a díszlépcsőt láthatja, akik jegyet váltanak, kb egy háromnegyed órás idegenvezetős túrán vehetnek részt, láthatják a fentieken túl a dísztermek egy részét, a folyósokat, és a nagy termet.
A szerencsénket fokozva egy nem túl távoli időpontra volt még hely, magyar vezetéssel, ez azért hangsúlyozom ki, mert kb 6-8 nyelven szintén indulnak csoportok.
Addig is ellátogattunk a Szabadság térre, megnéztük a tévé korábbi épületét (úgy láttam üres áll), a két vitatott emlékművet, a Duna parti sétányt, néztük a programokat, majd visszamentünk az indulási időpontra.
Kb mint a reptéri vizsgálatnál, átmentünk egy kapun, táska átvilágítás, majd kaptunk egy kis füles hangszórót, így nem kellett kepeszkedni, hogy biztosan halljuk az idegenvezetőt. Sok érdekességgel szolgáltak a történetek, kezdve az építés körülményeit, a felhasznált anyagokat, a díszítéshez 40 kg aranyra volt szükség pl, költségeket, ami akkor számítás szerint egy akkori negyvenezer fős város felépítését jelentette.
Megnéztük az üléstermet - amiből biztos nem újat mondok, kettő van, két teljesen egyforma. Egy felsőházi, és egy alsóházi. A felsőházit látogathatják a turisták. Ennek kék színű a szőnyege, mivel itt foglaltak anno helyet a nemesek, az alsóban piros a szőnyeg, itt helyezkedtek el a nép képviselői.
Amúgy a világon a harmadik legnagyobb Országház a miénk, és tényleg nagyon szép, ez a tévéből is látszik, de bent lenni azért más. Érdekesség lehet még, hogy közel húsz évig épült és a tervezője, Steindl Imre nem élte meg az átadást, a főlépcső melletti monolitot leszámítva magyar anyagból készült és több mint két száz szobor díszíti.
