Szerintem a szerkezet attól függ,hogy mekkora energián vizsgáljuk az anyagot.A spin az örvények hordozta impulzusmomentum,ami valamilyen relativisztikus hatás miatt alakulhat ki,vagy a relativisztikus hatásokat okozza az örvénylés.Mert Diracnak a relativisztikus elmélet Schrödinger-egyenletbe építésével kapta meg a négydimenziós spinmátrixokat.Arról hallottam,hogy az energiaközéppont a tömégközéppont körül kering.Nagy sebességnél ezek nem esnek egybe.
Nem tudom sajnos!Ott a Higgs bozonokkal is van valami,meg a vákuumfluktuációval.Ott a virtuális fotonoknak van valamekorra báziserőssége(valószínűségi amplitúdója) arra nézve,hogy virtuális elektronná és virtuális pozitronná bomoljon.Ezeket a töltött részecskék magukhoz vonzzák,és polarizáció jön létre,ami csökkenti az elektromágneses kölcsönhatást.Ezt a jelenséget a Dirac-egyenlet nem tartalmazza,aAz eltérést Lamb mutatta ki.Az a poén,hogy minél erősebben közelítik meg egymást a töltött részecskék(minél magasabb a hőmérséklet),annál erősebb lesz az elektromágneses kölcsönhatás és a gyenge kölcsönhatás csatolási állandója,de a magerőnek a sokféle gluonok miatt magas hőmérsékleten kisebb lesz a csatolási állandója.Vagyis az ősrobbanás közelében lehetett olyan magas hőmérséklet amikor az összes kölcsönhatásnak(kivéve a gravitáció) azonos volt a csatolási állandója,vagyis csak egyféle kölcsönhatás volt.
Nem tudom,a Reynolds-szám növekedésével,az amúgy stacionárius áramlás időben változó lesz.A Kármány-féle örvényút szerintem előfordulhat a mikrovilágban is.De csak én gondolom is.Épp hogy csak bukdácsolók,nem tudnám kiszámolni!:(De ajánlom Neked a Feynmann Mai fizika Mágnesség,Hidrodinamika kötetet.Még a Couette áramlást sem tudják leírni,ami pedig egyszerűbb mert rotációmentes.Ez a jövő feladata.
Szerintem ezt az örvényes elméletet nem én találtam ki.Tudomásom szerint a kozmológiában a struktúra problémáját,vagyis hogy miért nem homogén anyageloszlású az anyag,az atomi méretekben bekövetkező fluktuációk okozzák.Ha nagy méretekben galaxisokat látunk,akkor kis méretekben is ilyen örvényeknek kell lennie."John Barrow:Semmi könyve"
Biztosan lehet benne valami, hiszen az Ősrobbanás utáni inflációs szakasz "fényrobbanása" is hasonlít a hangrobbanásra. Dehát ebben én csak műkedvelő vagyok.
Állíts fel egy modellt örvényterekkel, ami megmondja, hogy miért olyan a standard modell, amilyen. Miért vannak kvarkok, miért annyi a tömegük,spinjük etc...
Utánna lesz miről beszélni. Mert szerintem is valamiféle örvény az anyag, de ezzel a 'tudással' nem megyek semmire.
Az E/c négyzet nem a tömeg,hanem az energia tömegegységben kifejezve.Az energia az impulzus négyesvektor időkomponense,ami más koordinátarendszerben más és más lehet,csak az abszolutértéke ugyanaz minden koordinátarendszerben.A c=1 egységrenszerben az energia is kilogramm,az idő is méter.
A világegyetem nagyskálás szerkezetében áramlási képeket lehet látni.Ez valaha 14 milliárd évvel atommagnyi nagyságú volt.És nem látnak golyókat,sem pedig hullámokat.Örvény egy módus és a homogén sík áramlás egy másik módus.Ha a viszonylagos fluxusuk időbeli változását ismerjük,akkor ugyanúgy le tudjuk írni az anyag kavargását,mint a kettősinga mozgását.És egy ilyen örvény viszonylagos fluxusa lehetne szerintem a tömeg.Egy fluktuáló örvényt kapnánk a h vonás/i okozta valószínűségi hintázás miatt.Ha az örvény fluxusa kisebb mint a síkáramlás fluxusa akkor negatív a tömeg.Ha a fluxusok megegyeznek nulla tömeg(foton).Ilyen fluktuáló örvények lineáris kombinációja jelenik meg a kádban,amikor kihúzzuk a dugót.
Sziasztok!Zsolt vagyok!A tömeg az impulzus négyesvektor abszolutértéke.m=plusz vagy minusz gyök(E négyzet-p négyzet szorozva c négyzet)/c négyzet.Lehet pozitív is illetve negatív is.A töltésből csak egy van,a negatív töltés abból ered,hogy negatív tömegű részecske rendelkezik töltéssel.A valóságban csak pozitív tömegű anyag létezik.De a mikrovilágban lévő kontinuum anyagot részecske módusokra bontjuk,amiben a negatív tömegű részecske olyan,mint a vízben a levegő buborék.A kettős ingához tartozó fi 1=fi 2,és fi1=-f2 módushoz hasonlóan.Az első annak felel me,hogy az ingák egymás mellett lengenek,a másik pedig hogy egymással szemben.Ezekkel leírható,a valóságban látható lebegése a kettősingának.Az együtthatóik,a valószínűségi amplitúdók.Az egy báziállapot,hogy az anyag egyenletesen el van kenve,és az is egy bázisállapot,hogy van egy fluktuálló örvény.Kétállapotú rendszer.A makroszkópikus örvények ezeknek az örvényeknek a lineáris kombinációja.
Megnyugtatlak, a helyén tudom kezelni iszugyi kísérletét, meg iszugyi 'jó modorát' is. Az, hogy lecsalóz mindenkit, igazán hatásos belépő, de nem kell túl komolyan venni. Szerintem iszugyi jót akar, és erről meg is van győződve. Nem sok jó modorú, udvarias zsenit ismer a világ, úgyhogy iszugyi a zseniség e feltételének maradéktalanul eleget tesz. :-)
Ez esetben tényleg tüzetesen olvasd át és értsd meg Eötvös torziós-inga kísérletét! Utána gyere vissza, és tedd fel az újabb kérdéseidet az üggyel kapcsolatban.
És ne feledd, hogy iszugyi szemében Eötvös is, mint mindenki más, egy "rohadt csaló".
Mivel kétféle tömeget különböztetünk meg, alapvetően különböznek a mérési módszerek. Nem titkolom, hogy iszugyi óta jobban figyelek a kettő megkülönböztetésére, hiszen korábban úgy voltam vele, hogy a tömeg az tömeg, mindegy hogy súlyméréssel mérjük a tehetetlen tömeget is. Iszugyi szemüvegén át nézve a dolgokat azt látom, hogy a valódi tehetetlen tömeg mérése eléggé problémás. Ezért inkább súlymérés a gyakorlat, megjegyezve, hogy a két tömeg úgyis egyenlő. A súlymérés viszont elvéből adódóan hordoz egy csomó pontatlanságot. Nem keverem a tömegekvivalencia mérést a tömeg méréssel, azt hiszem. Azonban az imént említett kétféle tömeg mérés magában hordozza ezt a kérdést is: a két tömeg ekvivalans-e? Persze ez utóbbi kérdés eldöntése lehetséges akár egy méréssel is, amit ha jól értem, tömegekvivalencia mérésnek is nevezhetünk. Szerintem ilyen az i.-féle kísérlet. Más úton is eljuthatunk az ekvivalencia kérdéséh megválaszolásához (mert szerintem az ekvivalencia kérdése az igazán érdekes ebben). Pl. megmérjük egy test súlyos tömegét súlyméréssel, aztán megrázogatjuk az általad felvázolt rezonanciás módszerrel. Ha megfelelő pontossággal tudnánk mérni a súlyos tömeget, és ugyanilyen pontossággal a tehetetlen tömeget, akkor ezen az úton is eljuthatunk aez ekvivalencia méréshez. Csakhogy úgy látom, ez az út rögös, és elvileg is pontatlanságokat hordoz magában.
Megnézted a linkeket egyáltalán, amiket írtam neked? Vagy hiába dolgozom?
Az (50)-ben küldtem egy pdf linket, amiben le van írva, hogy hogyan lehet kiejteni a nap, hold tagokat, de még az aktuális nyomást, a tengerszint feletti magasságot, és az egyenlítőtől való távolságot is... meg sok egyebet...
"De egy jó kis ejtőkísérlet, olyan iszugyi-féle, az akkor is kellene, hogy legyen."
Mit gondolsz, minek építették azt a tornyot? :-) Mértek, jó öt nagyságrenddel pontosabban mint iszugyi, publikálták. nem különösebben izgalmas, mert stimmel, és mert sokkal pontosabb ingás meg nap-föld-holdas mérés is van.
Iszugyi persze csalásnak tartja. Ez már csak így van, őt nem lehet meggyőzni, nem is kell, véleményszabadság van.
Valóban nagyon izgalmas kérdés, hogy az egyenlőség teljes, vagy valami nagyon kis mértékben esetleg van valami eltérés. Ezért próbálják egyre lejjebb szorítani a küszöböt, de ehhez már a STEP kell.
Lehet, hogy napi rutin a Földön megmérni valaminek a súlyát tíz a mínusz sokadikon pontossággal, aztán ugyanezt odafenn ellenőrzni tehetetlen tömeg méréssel hasonlóan nagy pontossággal? Háát...? Már ha csak a Nap-Hold-Föld-állás problematikájára gondolok, akkor is problémásnak tűnik... Szóval vannak kétségeim továbbra is a tömegmérések pontosságát illetően. Igazándiból akárhogy tekergek, még mindig az iszugyi-féle kísérlet tűnik egy jó módszernek. Bár, amit mmormota mond, arányossággal, megfelelően kivitelezve, én meggyőzhető vagyok. De egy jó kis ejtőkísérlet, olyan iszugyi-féle, az akkor is kellene, hogy legyen.
