Egy hat napos, majdnem minden kultúrális igényt kielégítő firenzei utazás megvalósítható terveit szeretnénk bemutatni sok képpel és sok információval.
Később további és egyéb tényekkel gyarapíthatjuk firenzei tudásanyagunkat, de a hat nap maradjon meg művészeti egységként.
A Santa Reparata templom maradványait én nem láttam, nem is tudok róla sokat, azt írja a könyv, hogy a IV., V. században épült háromhajós, és amint az már korábban leíródott a XIII. században lebontották, hogy az újat felépíthessék. 1964-ben kezdték meg a feltárását és már 1970-ben meg lehetett nézni a maradványokat, ókori mozaikpadlót, középkori síremlékek, falfestménytöredékek láthatók. Valahol azt olvastam, hogy itt van eltemetve Brunelleschi, a Dómban valóban csak egy kis síremléke látható.
Igen, tudom, de nagyon az elején voltunk még a látnivalóknak, ezért döntöttünk úgy, hogy vagy a Dóm belseje, vagy a kupola. lehetett választani. Ja, juteszembe, Namiék bementek a Dómba, ők azt választották és a Campanilébe azért mentek fel, mert megunták a ránk való várakozást. A Campanilénél ugyanis egyáltalán nem volt sor.
Csak látszólag olyan hosszú a sor, gyorsan halad, hiszen benn van bőven hely.
Azt még el kell mondani, hogy a Kupolára felmenet kívülről történik, ha jól emlékszem a dóm baloldaláról, 6 a belépődíj, 463 lépcsőt tehetünk meg ezért a pénzért:-(, de főként a páratlan látványért:-)))
A dóm nagy nevezetessége még Domenico di Michelino (nem azonos az építésszel) fatáblára festett képe, "Dante bemutatja az Isteni színjátékot" címmel.
A képen látszik Firenze, a purgatórium és a pokol kapuja. Dantét, aki a város neves polgára volt száműzték Firenzéből, ahová soha többé nem tért vissza, az Isteni színjátékot tehát nem is mutathatta be a valóságban Firenzében, mert már száműzetése idején írta.
Nem is gondoltam, hogy lesz még a Dómmal kapcsolatban használható fotóm, íme, a két említett freskó. Ugyanis mi a tömeg miatt nem mentünk be a Dómba, csak felmásztunk rá, de a kupolából lefelé vezető út érinti egy kicsit a Dóm belsejét is.
A Dóm egyik leghíresebb alkotása egy 14. századi angol zsoldosvezér (Sir John Hawkwood) lovasszobra, ahogyan Paolo Ucello a falra festette. A város díszpolgárának emlékére szánt igazi szobor anyagi okok miatt nem valósulhatott meg, ezért aztán a perspektíva nagy szerelmesét kérték fel megfestésére 1436-ban.
1 a) Mosaic by Gaddo Gaddi, The Coronation of Mary; b) Frescos by Santi di Tito, Music-making Angels; c) Clock, painted by Paolo Uccello; d) Stained glass window by Lorenzo Ghiberti, The Assumption of Mary to Heaven. 2 Bust of Brunelleschi. 3 Bust of Giotto. 4 Bust of Marsilio Ficino. 5 Bust of Emilio De Fabris. 6 Bust of Arnolfo di Cambio. 7 Bust of Antonio Squarcialupi. 8 Fresco depicting Niccolò da Tolentino, by Andrea del Castagno. 9 Fresco depicting Sir John Hawkwood, by Paolo Uccello. 10 Monument to Dante and the Divine Comedy, by Domenico di Michelino. 11 Choir enclosure, by Baccio Bandinelli. 12 High Altar. 13 Bishop's Chair or "cathedra". 14 Crucifix by Benedetto da Maiano. 15 a) Bronze doors by Luca delIa Robbia; b) Relief by Luca delIa Robbia, The Resurrection of Christ. 16 The "Mass Sacristy" with 15th century intarsias17 The altar of Saint Zanobius and of the Blessed Sacrament: a) The urn with Saint Zanobius'relics, by Lorenzo Ghiberti; b) Last supper by Giovanni Balducci (1560-1603). 18 Relief by Luca delIa Robbia, The Ascension of Christ. 19 Entrance to the excavation of the former cathedral, Santa Reparata
A főhajó 153 méter hosszú és 38 méter széles, belépve kicsit meglepő a tágassága és puritánsága. Színei a tipikus toszkán színek, sárgák, barnák. Nekem valami koncepció hiányzott belőle, annyira nagyok a falak és annyira kicsinek tűntek előtte a műalkotások, pedig vannak szépszámmal. Ami kétségkívül nagyon gyönyörű, az a padlózata, de ezt leginkább csak a kupolából vesszük észre.
Ez nagyon vicces, mert amikor most elővettem a képeket, akkor bennem is hasonló gondolatok fogalmazódtak meg, most valahogy én sem láttam olyan nyomasztóan díszesnek. És hogy részleteiben nagyon szép, az tuti. Lehet. hogy valamiféle előítélettel mentünk már oda eleve, mert minden könyv ezt sugallja? Ettől függetlenül fenn tartom, hogy ha egyszerűbb lenne, akkor jobban illene a másik két épülethez.
Érdekes, hogy ezen a képen a homlokzat egyáltalán nem látszik díszesnek.
Én egyébként úgy gondolom, hogy a a jelenlegi túldíszítettnek tűnő homlokzat feleannyira sem tűnne annak, ha nem lennének egymás hegyén-hátán az épületek, hanem lenne körülötte tér és levegő.
Íme egy elég érdekes régi kép. Foglalkozzunk egy keveset a sokat szidott homlokzattal, amit ha túlzásnak is érzünk, meg érez sok igazi hozzáértő, azért tagadhatatlanul sok szép részlete van és meglehetősen lehengerlő úgy az egész. Persze nekem is eszembe jutott, hogy a millióféle díszítőelem helyett valami másra is költhették volna azt a sok pénzt és egy, az oldalfalakhoz meg a harangtoronyhoz jobban illő szerényebb szépséggel talán jobb lett volna. Dehát az egyház úgy általában nem a mértéktartásról híres.
A 225. hozzászólás alaprajza szerint ez a kép az E kijárat felől készült, ahol elhagytuk a Dómot.
A kerek ablakok alatt húzódik az a bizonyos plexis erkély, amin körbe lehet menni (oldalazva, mert elég szűk) a kupola alatt. 
Erről a kupolafreskóról már volt szó, kinek tetszik, kinek nem:-)
A képen látszik Firenze, a purgatórium és a pokol kapuja. Dantét, aki a város neves polgára volt száműzték Firenzéből, ahová soha többé nem tért vissza, az Isteni színjátékot tehát nem is mutathatta be a valóságban Firenzében, mert már száműzetése idején írta.
Nem is gondoltam, hogy lesz még a Dómmal kapcsolatban használható fotóm, íme, a két említett freskó. Ugyanis mi a tömeg miatt nem mentünk be a Dómba, csak felmásztunk rá, de a kupolából lefelé vezető út érinti egy kicsit a Dóm belsejét is.
Ez Castagno képe.
Andrea del Castagno hasonló jellegű freskója 20 évvel később készült Niccolo da Tolentinóról, a történetét nem ismerem.
A Dóm egyik leghíresebb alkotása egy 14. századi angol zsoldosvezér (Sir John Hawkwood) lovasszobra, ahogyan Paolo Ucello a falra festette. A város díszpolgárának emlékére szánt igazi szobor anyagi okok miatt nem valósulhatott meg, ezért aztán a perspektíva nagy szerelmesét kérték fel megfestésére 1436-ban.
Akkor talán képekben is áttérhetünk a dóm belsejére.
Nekem pl. ezek tetszenek.
Íme egy elég érdekes régi kép. Foglalkozzunk egy keveset a sokat szidott homlokzattal, amit ha túlzásnak is érzünk, meg érez sok igazi hozzáértő, azért tagadhatatlanul sok szép részlete van és meglehetősen lehengerlő úgy az egész. Persze nekem is eszembe jutott, hogy a millióféle díszítőelem helyett valami másra is költhették volna azt a sok pénzt és egy, az oldalfalakhoz meg a harangtoronyhoz jobban illő szerényebb szépséggel talán jobb lett volna. Dehát az egyház úgy általában nem a mértéktartásról híres.