én is lestem hajnalban a tv2-t...hátt...khmmm... legfőképpen az örök kedvenc summer of '69 miatt néztem...nemkicsit álmosan...amikor vége lett, azt gondoltam, talán elaludtam egy pill-re pont rosszkor...dehát megnyugudtam, hogy nem:Dugyanakkor kimondhatatlanul dühös is lettem, hogy hogy lehettek ennyire gonoszak, hogy pont azt nem adták le... mondjuk Keith gitárszólója...huhuhuhú...nagyon odavágott:D a közönség...hát igen, de azt hiszem, ez már lejárt lemez... Viszont kicsit szégyelltem vna magam a csaj helyében, hogyha nem ismerném WYG-t... nah mindegy...
Volt Cuts Like A Knife, Heaven, Kids..., Summer of '69, Somebody, It's Only Love, Please Forgive Me, 18 til I Die, Have You Ever Really Loved A Woman?, Rock Steady, Let's Make A Night To Remember, Everything I Do, When You're Gone, Don't Give Up - ezt sikerült leadni tizedikként meg kilencedikként is..., Cloud Number 9, Open Road, I Thought I Died..., Straight From The Heart.
Mondjuk nem ez volt a sorrend, és még volt egy, de nem jut eszembe mi.
Remélem, van annyi lelkes új ember, hogy legközelebb a Stadionba jönnek, nem az Arénába :) Vagy jönnek az Arénába is, meg a Stadionba is... meg Debrecenbe is... :)
Ha belevesszük, hogy azóta kb 4 koncertjét szedtem le azt hiszem elmondhatjuk, hogy hatással volt rám a koncert, zenéje mellett közvetlensége emberközelisége is.
Pl én nem vagyok rajongó csak egyik kedvenc zenészem, de a koncert maga illetve az előzetesen letöltött koncertek meghallgatása kedvencemmé tett olyan dalokat amiket korábban kevésbé ismertem
pl The Best Of Me, When You're Gone ezek mára eléggé kedvenceim lettek.
Előtte főleg a Summer 69-es albumot (ki ne ismerné) és a Waking up the Neighbours -t ismertem, de az újabb dalait nem annyira.
Bevallom nem tudom minden számának szövegét és az ismertebbeknek is főleg a refrénjét én speciel azt próbáltam meg énekelni illetve ment a csápolás ezerrel.
Igazából én azért mentem el mert a múltkor későn tudtam meg, hogy jön és megfogadtam, ha mégegyszer jön biztos elmegyünk.
Ha jön még (remélem) ha rajtam múlik biztos ott leszek.
És aki nálam nagyobb rajongó aki reggeltől ott van, hogy bejusson azoktól nemis irigyeltem a jobb helyet, de aki kimegy mert a fönőkétől kapott jegyet és abszolút nemis érdekli csak kimegy az ingyendolgokért, koncert közben ki be mászkál és nemis ismeri abszolút a dalait azoktól igen.
Olvasván ezeket az innen-onnan összeollózott beszámolókat, olyan emberektől, akik jelenleg még BrYan nevét sem tudják helyesen leírni, de tetszett nekik, azon gondolkodtam, hogy talán nem is volt baj ezzel a Kapcsolat-koncerttel, így.
Ugyanis: lehet hogy most a hatvanadik sorban bután éreztük magunkat a sok kuka között ugrálva, viszont ha ezáltal Bryan megszerettette a zenéjét egy rakás olyan emberrel, akik eddig összesen három számot hallottak tőle, de neadjisten a következő BS-es fizetős bulira már fanként jönnek, már megérte. Mennyivel jobb lesz a következő budapesti koncert, ha az újonnan "megtértek" mind eljönnek, és a teljes küzdőtér tombolni fog :)
Szóval: ha egy langyos első kordon volt az ára a leendő szuperbulinak, akkor üsse kavics :)
szerintetek akkor ez most a Kapcsolat koncert lesz, vagy a Liszaboni DVD?
Egy ismerősöm azt mondta a TV2 minden évben ad le egy összefoglalót a koncertről. Bevallom, sose szoktam figelemmel kísérni, de most nagyon is érdekelne, hogy várhatunk-e ilyet vagy sem... Szerintetek?
Bryan Adams 2007. június 30-án egy éven belül már harmadik alkalommal lépett fel Magyarországon. A nagyszabású, ráadásul grátisz koncertet az egyik mobil szolgáltató (igen, a magenta színű) szponzorálta, bár azt hiszem, a Felvonulási téren és a környező utcákban összegyűlt tízezreket ez érdekelte a legkevésbé. A lényeg az volt, hogy lássanak egy világsztárt testközelből, de legalábbis az óriás kivetítőkről (ekkora tévé úgysincs otthon). A kanadai énekes-zeneszerző régi rajongójaként én sem hagyhattam ki az eseményt, amelyre már délután 5 óra körül gyülekezett tömeg.
A szervezőknek volt gondjuk a profi színpadra, kivetítőkre, hangfalakra, biztonsági emberekre, mobil vécékre, reklám lufikra, egyedüli kívánni valót csupán az ital árusok választéka hagyott maga után. Ásványvíz, üdítő, háromféle rövidital és sör. Nincs tovább. A borbarátokra nem gondolt senki. Mintha Eger, Villány, Tokaj vagy Badacsony nem is létezne, de akkor és ott még valami kunsági homokon termett szőlőből készült nedű is bőven fogyott volna (szerintem). A tanulság, hogy mindenki hozzon magával még egy üveggel otthonról abból, amit szeret.
Az est első felében az új hazai kedvenc, Rúzsa Magdi énekelt, aki saját dalain túl Led Zeppelin, Janis Joplin, Bon Jovi és Guns'N'Roses nótákkal is megalapozta a hangulatot, mintegy előkészítve a füleket Bryan Adams hangzás világára.
A 48 éves kanadai negyed 9-kor lépett színpadra. A legfanatikusabb rajongók addigra már megtöltötték a dühöngőt, és két órán át fújták a dalokat Bryannel együtt.
A repertoár szinte egy az egyben az 1999-ben megjelent The Best of Me albumra épült - mert hát tényleg ezek a legjobb dalai -, de elhangzott többek között az 18 till I die, a Straight from the heart és a Heaven is.
Természetesen a legnagyobb slágerek refrénjét (Summer of '69, Please forgive me, All for love) még azok is ismerték, akiket csak a kíváncsiság és egy kellemes este ígérete vonzott a rendezvényre.
Let's make a night to remember (Tegyük emlékezetessé az éjszakát) csendült fel második vagy harmadik dalként a felszólítás azon az összetéveszthetetlenül rekedtes hangon, és ebben partner volt a közönség is. Persze kellettek hozzá a nagyszerű dalok, a profi zenészek és Bryan is a maga természetességével. A szokásos farmer-póló szerelésében közvetlen és szimpatikus volt, mint mindig. Látszott rajta, hogy szereti, amit csinál, és a siker nem szédítette el. Elhagyva a színpadot lepacsizott a rajongóival (szegény biztonságiak nem győzték kapkodni a fejüket és a lábukat, hogy utolérjék a csibészes kanadait), szokásához híven bevonta a közönséget is az éneklésbe, és meg volt az elmaradhatatlan duett egy bátor önként jelentkező lánnyal.
Ezúttal egy Bridgetként bemutatkozó veszprémi angol tanárnővel énekelte a When you're gone-t, akinek ha nem is volt képzett hangja, a Mel C-jét azért túl szárnyalta, ráadásul még Bryan sem lépett fel saját bevallása szerint ennyi ember előtt, ezért a bevállalós Brigit (gyanítom így hívhatták) mindenképpen dicséret illeti.
Bryan Adams
Később már a tervezett (?) ráadásban szintén jó ízléssel választott ki öt lányt, akik a She's only happy when she's dancing című számára csillogtatták ország-világ előtt tánctudásukat, sőt a végén még puszit is kaptak a kisfiúsan sármos sztártól.
Természetesen akadtak azért szép számmal rajongói az erősebb nem képviselői között is, bár számomra a csúcs az épp mellém befurakodott éltesebb asszonyság volt.
Fényképezőgéppel, házilag eszkábált A/3-as méretű papírra nyomtatott „Welcome Bryan" feliratú papírral (mintha kedvence 150 méterről is simán ellátná olvasni az üdvözlést) végigénekelte, sikította, tombolta a koncertet.
Ha az ő hangulatára támaszkodva akarom jellemezni Bryan Adams legutóbbi magyarországi fellépését, azt mondhatom, frenetikus egy este volt.
Na Geszti Páétert inkább hagyjuk, a Rap-ülőket (áj láv jú) nem szeretem, nem azért mert a rapet egyáltalán nem komálnám (pl Animal Cannibals bejön, de Gesztit nem komálom, a JAzz meg Az a lányok miatt volt jobb)
Rúzsa Magdit július 19-én csütörtökön talán újra látom Tusnádfürdőn az Olt partján lép fel szintén ingyen konceretn
Magdi lehetne akár nemzetközi sztár is, a szerb dalt énekelhetné Boban MArkovics és Goran Bregovics kiséretében is
Bryan Adams zenei tudását és régi számait eddig is ismertem, s azt is tudtam róla, közvetlen, jó fej. De amit a konfceretn nyújtott, az mindent felülmúlt
Én csak egy kapcsolat konceretn voltam, 1998-ban a latin-popot játszó tiszavirágéletű No Mercy (Where Do You Go) koncertjén, akkor még Westel volt a 30-as társaság neve, és még csak kötzepesen nagy sztárokat hívtak. Stinget én fizetrősön halltoottam a Sportcsarnokban, ezért elhiszem, hogy jó lehetett
Az meg hogy az ilyen koncert tele van kereskedelmi tévéken felbőtt lagzilajcsis zenét megszokó emberekkel (is) ez sajnos velejárója a tömegnek
Több, mint kétszázezer ember bulizott szombaton Rúzsa Magdi és Bryan Adams Kapcsolat napi koncertjén. A kishegyesi megasztár, sôt a kanadai világsztár sem állt még ekkora tömeg elôtt színpadra. Nem csoda, ha mindketten a szokottnál nagyobb izgalommal készültek a koncertre.Rúzsa Magdi nyitotta a tizenegyedik kapcsolat koncertet szombat este. Magdi korábban elárulta, hogy rettenetesen izgul, mert még soha nem lépett fel ekkora tömeg elôtt. A fellépés elôtt szemmel láthatóan feszülten készülôdött, de amint szonpadra lépett, nyoma sem maradt a drukknak, . Elsô önálló lemezének dalai mellett kedvenc elôadóinak - AC/DC, Bon Jovi, Led Zeppeli, Queen - feldolgozásából is elôadott egy csokorra valót. - Úgy érzem Magdi az Eurovíziós siker után most élôben is megmutatta, mire képes. Profi produkciót nyújtott ô, és a zenekar is, nagyon élt a színpadon. Hihetetlenül izgult elôtte - mesélte Bérczes Ádám, Magdi kiadójának, a CLS Records vezetôje. - Természetesen nagyon komolyat dobott a hangulatán az elképesztôen népes közönség és a profi hangcucc, amelyen öröm zenélni. Nagyon büszkék vagyunk Magdira, és azt gondoljuk, hogy azok, akik folyamatosan bírálóan nyilatkoznak róla, most szintén meggyôzôdhettek arról,mennyire tud énekelni. Egyébként, akik nem látták az eseményt, ôsszel megnézhetik DVD-n is. Nagy örömünkre szolgált az is, hogy Magdi dupla platinalemezét ennyi ember elôtt, a színpadon adhattuk át - mondta büszkén Ádám. Rúzsa Magdi bô egy órás fellépése után, negyed kilenckor csapott a húrok közé Bryan Adams. Sajtótájékoztatóján elmondta, hogy a berlini falnál adott koncertjén találkozott csak hasonló tömeggel, mint a Felvonuulási téren. - Meg is ijedtem kissé - vallota be mosolyogva. A kanadai világsztár közvetlenségével azonban hamar megnyerte magának a lelkes közönséget. Amellett, hogy számtalan rajongójával lepacsizott, szokásához híven egy találomra kiválasztott hölggyel ezúttal egy veszprémi angoltanárnôvel - adta elô a When You're Gone címû dalt, majd ezt megfejelve a második ráadásnál lányokat hívott fel maga mellé a színpadra táncolni. Geszti Péter egyik legnagyobb koncertélményének tartja Bryan Adams szombati fellépését - Egyszerûen király volt Bryan Adams, ez volt eddig a legnagyszerûbb Kapcsolat koncert, talán csak Stinget tudnám hozzá hasonlítani - magyarázta Geszti. - Bryan végtelenül közvetlen, szerethetô figura, aki igazi rock and roll-jával megmozgatta az egész teret. Egy grandiózus házibulihoz hasonlított az egész, az emberek arcán látszott, hogy jól érzik magukat, megérintette ôket Adams zenéje. Bátornak tartom, hogy kimerészkedett a közönség közé a kisszínpadra. Kevesen tudják, hogy a Kapcsolat koncert ötlete Geszti fejébôl pattant ki, az idôpontja - június 30 - arra emlékeztet, hogy a rendezô telefontársaság áttért a 06 30-as hívószámra. - Minden évben itt vagyok, kétszer fel is léptem. Kicsit a saját gyermekemnek érzem a rendezvényt, ezért különös örömmel jövök tizenegy éve - árulta el Geszti Péter.
Nem vagyok sem Rúzsa Magdi, sem Brian Adams rajongó, sőt, még az ingyen Kapcsolat Koncerteket sem szeretem, nem is hiszek bennük, a tömeg, az emberek, a csillaghulló előzenék miatt. De a mostani kivételt képez. Mindenek előtt szeretném kijelenteni, hogy pink a tavalyi fellépése után még meggondolhatja magát, hogy kimenjem a fizető közönség elé a Szigetre dúdolászni és néma közönséget énekeltetni. Bár lehet, hogy a fizető szó talán dalra nyitja a száját. Meg a közönségét is.
Rúzsa Magdit nem régen szerettem meg, ha nevezhetjük így a hozzáállásomat iránta. Sajnos azok a dalok, amiket szeretek hallgatni tőle, az eddig még kimerül a Lajkó Félix-szel játszott számaiban és az Ederleziben. De bárhonnan is nézem, elvonatkoztatva attól, hogy a legkevésbé sem szeretem a popendrollt, vagyis azt az álságos rock and roll-t amit a Megasztárosok alá tolnak, Rúzsa Magdit nézni és hallgatni mégis más. Nem vagyok híve az ez-a-lány-nézd-milyen-boldog-őszintén-énekel magasztalásoknak, de jó volt látni és hallgatni azt a tőlem talán egy-két évvel idősebb lányt, aki fent énekelt a színpadon és ráadásul úgy tűnt, azokat és olyan számokat énekel, amiket ő is szeret, amiket ő is szívesen énekel. Néha beugrottak olyan víziók, hogy az ifjú Rúzsa Magdi ott ugrál otthon az ágyán vagy a szőnyegen és Guns&Rosest énekel és arról ábrándozik, azt képzeli, hogy egy nagy színpadon nagy közönség előtt előadja a maga kis rákendrollját. Aztán persze ez neki így is lett, úgyhogy maradok továbbra is az ágyamnál meg a szőnyegemnél, folytatva, amit ő elkezdett, hátha egyszer szükség lesz egy hamisan ám szívből éneklő sztárra. Illetve nem sztárra, csak zenészre. Rúzsa Magdi becsülettel elénekelte a számait, volt közte saját és feldolgozás is, lassú és gyors, rock és pop, eurofúziós és ráadás-blokk is. De az előtt persze nem maradhatott el a (ha jól emlékszem) platinalemez átadás meg a zenekar bemutatása sem. Ha nem mondja is tudjuk, hogy Jamie Winch... gitározott és a többiek. Szerencsére nekem sikerült Magdi hangjára figyelnem, nem is volt nehéz, főleg mikor elénekelte szerb nyelven az Ederlezit, nagyjából az egyetlen számot, amiért mentem, bár bevallom, azt hittem, nincs sok reális esély arra, hogy halljam. Eztán már úgy voltam vele, hogy akár most már mehetünk is haza, ezért érdemes volt itt ácsorogni. Ezt a számot legalább annyira megköszöntem magamban Rúzsa Magdinak meg az életnek, mint amennyire Magdi a tapsot és a rajongást meg a "szeretet" a közönségnek. A zene kiszámítható volt, de Magdi viszont becsülettel végig, jól énekelt. Ami nekem furcsa volt, az egy Demjén Ferenc dal volt, amit ráadás-számként hallhattunk, a Vigyázz a madárra ha válladra repül refrénű dalocska. Nem gondoltam volna, hogy egyszer akár valaha is találkozok még ezzel a számmal egy Demjén-kazettán kívül, kiváltképp nem egy Kapcsolatkoncerten és azt sem gondoltam, hogy Rúzsa Magdi fogja énekelni. Nem tudom, mennyire jött ez be a felpörgetett, meghatott és újra felpörgetett közönségnek, tény, hogy ezalatt csend lett, nem nagyon csápoltak cigivel a szájukban a fehér trikós-gatyás emberek meg a tv-s lufit lobogtató, meg az egymásba kapaszkodó emberek sem. Talán a csendesen álldogáló negyvenes-ötvenes korosztálynak mondott valamit, legbelül énekelve azt a számot.
Ahogy vége lett, elindultunk a nagyrendezvények sok esetben fénypontjának is számító kék illemhely felé, hátha sorra kerülünk. Sikerült. Az elemzést kihagyom, kermis vagy köjálos valószínűleg úgy sincs itt, ez a post meg különben sem erről szól. Vettünk egy sört, aztán kimásztunk a tér másik oldalára, leültünk a Múzeum elé, A. barátomnak azon az elvén, hogy még úgy is fél órát teszi a dolgát a két idóta animátor a színpadon és minimum egy óra lesz az átállás, mielőtt Brian Adams a színpadra lép. A nagy lótúrót! Ahogy az utolsó jack-dugó is a helyére került, ő megjelent és elkezdett énekelni meg gitározni. Ez elég volt ahhoz, hogy visszamásszunk a tér másik végébe. Sikerült oda kerülnünk újra, ahol a Rúzsa Magdi koncert alatt is álltunk. Valamiért a nagyon magas emberek és a hatszáz lufit meg integető kezet tartó emberek nem fedezték fel az előttünk meg mögöttünk és mellettünk lévő viszonylag szellősnek, kényelmesnek és normálisnak nevezhető helyet/teret, így egész jó körülmények között nézhettük és hallgathattuk végig a koncertet. Most nem fogom leírni a setlistet, mivel úgysem emlékszem rá és mert nem vagyok Brian Adams rajongó, így egy csomó számnak nem tudtam a címét, meg jópárat nem is ismertem. Nem nagyon szeretek így koncertre járni, utóbbiak hiányában és nem ismeretében, kevés koncert van, ami engem ilyenkor le tud kötni, hát ez éppen ilyen volt. Talán azért, mert Brian Adams és a zenekara csak zenélt és zenélt és zenélt, Brian Adams pedig gitározott és énekelt és énekelt és énekelt. Néha egy-két sorra átengedte a közönségnek a dalt, de becsülettel végig énekelt minden számot, beleértve a kötelező köröket - magyaroknak néhány dalt muszály - és az öreg darabokat is. Énekelt azért régebbi számokat is, "kevésbé" ismerteket is. Aztán amikor egy "partnert" keresett a duettes számához, akkor kezdtem egy kicsit megijedni, hogy te-jó-ég-itt-most-valami-nyálas-csöpögős-meg-sem-tudok-szólalni-csak-kezemet-a-szám-elé -teszem típusú lány jön fel az ugyanilyen számhoz, de nem így lett és ennek is nagyon örülök. Meg annak is, hogy sikerült egy olyan lánynak felmennie, aki jól beszélt angolul (angoltanár-hallgató), sőt, ráadásul Brian Adams beszélgetett is vele plusz megjegyezte a nevét, még a szám után is emlékezett rá. Nem az volt, hogy felhívta, összeölelgették egymást, aztán elcsöpögött neki egy számot, amiben két sort vokálozhatott a lány, hanem rendesen elejétől a végéig végignyomták az eredetileg amúgy Mel C-vel énekelt számot. Elejétől a végéig, úgy, ahogy kellett, amilyennek egy koncertes-színpados duettnek lennie kell, mindenki nyomta a maga is szövegrészét, amikor meg lehetett, együtt énekeltek. Egész jó volt. Már néhány számmal az előtt is mondogattam olyanokat, hogy Te-egész-jó-fejnek-tűnik-ez-a-Brian és hasonló megállapítások, de ez után már határozottabban kezdtem olyanokat is hozzátenni, hogy meg-szimpatikus-forma-is,-nem?-. Nem csak a színpadra felhívott és végig énekelt Bridzsittel volt kedves és volt kapcsolatban ez a Brian, hanem végig a közönséggel is. Nem dumált sokat és fölöslegesen a számok között, épp csak néha annyit, amennyit kellett. Amikor meg énekelt, akkor énekelt. És gitározott is. Egy kisebb hangszerboltnyi gitárt hozott magával, amit cserélgetett a számok között. Van egy száma, a Summer of 69. Ezt én nem ismertem jó ideig, de aztán egyszer láttam a klipjét a vh1-on, ahol mint megfigyeltem, viszonylag sokszor leadják, aminek nagyon tudok örülni, kicsit hangosabban is szól ilyenkor a tévé (már amikor nálam megy a tévé). Én azt hittem, ez egy kevésbé ismert és kedvelt száma, de mint tegnap megvilágosodott előttem, ez nem így van. Az evriting áj du áj du it for jú mellett még ezt a számát is ismerik és szeretik a világon, meg a magyarok, mint az az újságokból és ott a helyszínen is kiderült. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer 58265-ször hallom egy nap alatt azt, hogy Summer of 69. Pedig így volt ez. A koncert alatt lehetett kapni hátizsákos sört - mozgó sörárustól vehettél sört. Odajött hozzánk egy harminc-negyven körüli ember, megkérdezte, hogy honnan van a sör, kicsit csalódott volt meg bizonytalan is a válaszunktól, nézett ránk, aztán felcsendült kábé kettő akkord és a gyerek csak nézett ránk, megfeszült, szinte láttam ahogy pattant egyet és már ott sem volt előttünk. Hát igen, jött a Summer of 96. Azt a kettő sort, amit tudok a számból, azt jó hangosan próbáltam kiadni magamból, olyan jó volt az, sosem gondoltam volna, hogy egyszer még eletemben hallom ezt a számot élőben, sőt, egyáltalán hogy eljutok egy Brian Adams koncertre. Brian Adams gyerekkorom egy emléke, mindig ment a klipje a hajdani MTV-ben, aztán a kilencvenes évek slágereit mindig lenyomták az ilyen jellegű és profilú számok között, most is így teszik ezt a rádiók és a tévék. Ha ritkán is hallgatok rádiót vagy megy a vh1, egy Brian Adams az mindig van. Azt hittük, lassan vége a koncertnek, kötelező körök megvoltak, az egy óra letelt, kegyeg az óra, menni kell. Elmentünk hát egy újabb gyorsan-míg-a-tömeg-nem-jön-kékbódé-körre, aztán visszafelé megálltunk egy kivetítőnél, gondoltuk, megvárjuk azt a néhány számot, amit még lead. Végül legalább egy órát álltunk a kivetítő előtt, mivel Brian Adams nagyon belejött. Legalább harminc számot leadott összesen. Az utolsó szűk egy órában - én észre sem vettem, hogy ilyen sokáig játszott és ilyen sokat - kétszer is bemutatta a zenekar tagjait, amit mi egyszerűen csak Adams Family-nek neveztünk el. Koncert alatt azt néztük, hogy az egyik gitárosa úgy néz ki, olyan, mint ő. Aztán bemutatásnál felálltak egy sorba, meghajoltak és ahogy végig ment a kamera, láttuk, hogy mindegyikőjükön fekete póló van kék farmerrel, mindegyik "egyforma", így lettek hát ők az Adams-Family, mint egy szép nagy család. Mielőtt folytatnám, el kell hogy mondjam, hogy volt egy nagy színpad, egy kifutó rész, ami egy előrébb lévő kis színpadban ért véget. Ha jól láttam, a koncert végét, azt a jópár számot zömmel elől, a kisszínpadon adta elő. Egész jól érezte magát ő is, úgy láttam, hallottam. Jól elvolt a gitárjával, énekelt, néha dumált egy kicsit, de pont annyit és pont ott, amennyit és ahol kellett. Itt már inkább "rockosabb" (utálom ezt a szót) számok jöttek. Aztán egy táncos számnál felhívott öt lányt a színpadra, akik elriszálgatták magukat odafent. És megint megbizonyosodott, hogy egyszerre énekelt, gitározott, plusz lökdöste előre a csajokat, hogy menjél-tácoljál. Ez az interlúd a csajokkal kicsit elvette a kedvem, de legalább mindenki látta, hogy a rio (monjonle!) milyen jó kis riszaképző, ha szerencséd van, még Brian Adams előtt sem égsz be, ha táncolni kell. Azzal azért vígasztaltam magam, hogy azt gondoltam, hm, Bridzsitet azért többre értékelte, mint az öt tánci-tánci táncoslányt. Ezután a végén előadott egy szájharmonikás-gitáros-éneklős számot, ének-gitár, szájharmonika-gitár kombinációkból felépítve a dalt.
Köszönjük szépen, hogy eljöttél, Brian Adams, nagyon jó kis koncertet adtál! Mondtad a színpadon, hogy Te is köszönöd, hogy eljöttél, és hogy milyen jól érezted magad Budapesten, hát mi is köszönjük, hogy jól érezhettük magunkat a koncerteden Budapesten, maradandó élményt okoztál, hiába, no.
Gyerekek, látjátok, le lehet nyomni egy kötelező, a közönség számára ingyenes tömegkoncertet így is! :-)
Hát igen...az a baj, hogy Debrecenben, amikor 10-ed annyian sem voltunk, a közönség hangja nagyobb volt, mint most, legalábbis ott ahol én álltam, középtájtól
