Az osztályban mindenki szőke, kivéve Barnus Barnabás, aki barna.
Ha őt kiveszem, maradt az erős szabály.
Ebben az értelmezésben a kivétel erősít ugyan, de nem állít valami érdekes dolgot.
Uff,
de kérem, én ebből doktori szigorlatot tettem! A "szabályok tanulása" című tételnél ez olvasható a jegyzeteimben: "Egy A->B szabály hasznosságának két fő mérőszáma: a) a lefedés, azaz milyen gyakran következik be A; b) a pontosság, azaz hogy A bekövetkezése esetén milyen gyakran következik be B is." Ha kiveszed a kivételt, akkor nő a szabály pontossága, viszont csökken a lefedése. Mivel a szabály "erősségéhez" mindkét tényező hozzájárul, ezért kérdés, hogy melyiket tartjuk fontosabbnak. Akinek a pontosság fontosabb, mint a lefedés, az tényleg mondhatja, hogy a kivétel eltávolítása erősítette a szabályt. Aki számára viszont a lefedés is fontos, az nem fog egyetérteni...
Visszatérve erre a hozzászólásra, én a "kivétel erősíti a szabályt" kifejezést úgy értelmezem, hogy a kivétel [ténye] erősíti a szabály érvényességét a hátramaradó halmazon; azaz, ha kivesszük egy halmazból a rendhagyó elemekt, a visszamardó rész minden elemére igaz lesz a szabály, tehát "erős"
Csefkó Gyula elemzi a ráhúzza a vizes lepedőt szólást Szállóigék, szólásmódok c. könyvében. Ő összekapcsolja azzal a régebbi szólással, hogy alája terítették a vizes lepedőt, melynek jelentése ’eszére hozták; átláttatták vele, hogy gazsága kitudódott’. Csefkó megoldása egybevág Kis Ádám 182-esbeli meglátásával, csak azzal a korrekcióval, hogy más betegségre vonatkozik: a vizes lepedőzés a láz klasszikus gyógymódja volt, még ma is használatos az egész testre kiterjedő priznic.
A „lepedőkúra” a láz csökkentése szempontjából hasznos volt, a láz csökkenésével észre is tért a beteg, de alkalmazása nagyon kellemetlen. Ez utóbbi mozzanatot őrizné meg a ráhúzza a vizes lepedőt szólás.
Az is igaz, hogy a halott- és a betegszállítás is lepedőben történt, a halotti szemfedő is lepedő volt. Ilyen jellegű szólások korábban is lehettek (pl. innen már csak lepedőben visznek ki). Ha ezek nem is vizes lepedőre vonatkoztak, mindenesetre közrejátszhattak abban, hogy a ráhúzza a vizes lepedőt szólásnak a Csefkó által feltételezett eredeti értelméből csak a kellemetlenkedés marad meg.
Az, hogy a fekete bárány kilóg a sorból szemléletesen magyarázza a család fekete bárányát, és így talán semmi köze ahhoz a bárányhoz, aki magára veszi bűneinket.
OK.
De a ma született ártatlan báránynak lehet, hogy van hozzá köze. Ezt szeretném megtudakolni.
Nekem olyan olvasmányemlékfoszlányfélém van, hogy a bokorban laktak a boszorkányok, és a megbokrosodik tulajdonképpen a "szemmel verte egy boszokány". De hátha valakinek konkrétabb forrása is van ...
Azt nem tudtam, hogy a bűnbak kecske, de van pl. fekete bárány is. Pl. egy család fekete báránya, aki nem illszkedik be a családi normák közé. Itt vélhető valami összefüggés.
Azt szeretném megkérdezni a jelenlevőktől, hogy az
"ártatlan, mint a ma született bárány"
szólás kapcsolatban van-e azzal az ősi (ókori?) vallási szokással, hogy bűneinket (pl. húsvétkor) egy bárányra kenjük, akit aztán feláldozunk (bűnbak; Isten báránya, aki magára veszi a világ bűneit).
Szóval a ma született bárányra még nem kentünk semmit, tehát ártatlan.
Én erről olvastam valamit igen régen Mészöly Dezső Népünk és nyelvünk könyvében. Valami olyasmire emlékszem, hogy a megbokrosodik eredeti jelentése mintha a megtorpan lenne, és így tesz a bokor is, szemben a fákkal, amik egyenesen törnek felfelé. Tehát a bokor egy olyan növény, ami mindjárt az elején megbokrosodik, és aztán többfelé ágazik el ahelyett, hogy egyenesen törne előre.
De ez nem korrekt elemzés, inkább csak olvasmányemlékfoszlányféle.
Konkrét adatot ugyan nem találtam rá, de az EWung.-ban az elsőnek 1789-ből adatolt tűvé tesz, nyj. tűvé csinál szólás német fordításának ’wie nach einer Nadel suchen’ lett megadva, azaz ’úgy keresi mint a tűt’.
Ez megvilágíthatja a magyarázatot: a kis tárgyakat, mint a tű, nehéz megkeresni. Itt tehát a tű a nagyon kis méretű dolog archetípusaként szerepelhet. Azaz, ha valamit nagyon nem találni, akkor az olyan, mintha az eltüntetője tűvé tette volna. Tehát az előzmény valami ilyen lehetett: Tűvé tetted tán, hogy ennyit kell keresni? Idővel a keresést megelőző hipotetikus „cselekedet”, a tűvé tétel ráértődhetett magára a keresésre.
Szólásokban, meg kell mondjam, nem vagyok olyan jó. A szláv mesék és a portugál közmondás együttese széles kulturális beágyazódottságot jelez. Ilyet gyakran tapasztalhatunk, ha a klasszikus műveltségi elemek szétsugárzódnak a szélesebb műveltségben.
Nincs ugyan szem, de ugyanezt a szembenállást tartalmazza az angol laugh and cry at the same time ’egyszerre nevet és sír’, a német viszont ugyanúgy, mint a magyar: ein Auge weint, ein Auge lacht ’egy szem sír, egy szem nevet’, vagy ein Auge lacht, das andere weint ’az egyik szem nevet, a másik sír’.
Ennek megfelelően a magyar szólás valószínűleg a német mintán alapozódik. De az „ősminta” vlsz. valamely klasszikus műveltségre alapozódó szókép. Nincs bizonyítékom rá, de szerintem a régi görög komikus, ill. tragikus színházi maszkok lehetnek az ihletők. Ezeken a szemnyílás alakja is karikírozva jelezte a megfelelő érzelmet. És egy mozdulattal ki lehet cserélni őket az arcunk előtt. Hasonló koncepciót tükröz a kettős mezben kifejezés, ahol a viszonyulást szintén egy könnyen cserélhető külsődleges jellemzőre vetítjük ki, a mezre; és ez elképzelhető nem csak tiszta, hanem ellentéteket egyszer ötvöző formában is.
E mellett, vagy talán ezzel összekapcsolódva áll az a tapasztalat, hogy a nevetés gyakran könnyeket tud csalni a szemünkbe.
Persze, ha ez így is van, akkor is valamely auktor formularizálhatta, akitől átvehették mások, és így terjedhetett a szókép. Erről, az első ismert közvetítőről nem tudok semmit. Valószínűleg már a „közvetítési sor” végéről vannak az alábbi idézetek:
„Vom Übermaß der Lust wird Leid hervorgebracht; das Auge selber weint, sobald man heftig lacht.” ’Az eltúlzott örömből teremtődik a bánat; a szem maga is sír, mihelyt hevesen nevetünk.’ – Friedrich Rückert (1788–1866)
„Ein humorvoller Mensch ist einer, der mit einem Auge lacht und mit dem anderen weint.” ’Egy humoros ember olyan, aki az egyik szemével nevet és a másikkal sír’ – Wilhelm Busch (1832–1908)
Már jó ideje kutakodom, hogy mi az eredete az "egyik szeme sír, a másik nevet" szólásnak (ha ez szólás).
Ez a topik hónapokig haldoklott, kínomban a testvérében kérdeztem. Amanibhavamtól megtudtam, hogy szláv mesékben is , sőt egy portugál közmondásban is előfordul. De honnan eredhet????????
Érdekes dolgokat írtál,köszönöm szépen. Azonban én a következőket olvastam az imént ahogy utánanéztem:Maakah vagy Makó egyik fontos állomása volt az Egyiptomból Gázán és Jeruzsálemen át Ninivébe és Babilonba vezető karaván útnak. Mivel a város a sivatag szélén feküdt, a karavánok jövet is, menet is hosszabb pihenőt tartottak és a sivatagi útra magukat vízzel és élelemmel ellátták. Makó 160 kilométerre van Jeruzsálemtől, azért a karavánok ezt a távolságot mértékegységül használták és háromnapi járóföldet értettek alatta. Amit Te írtál Makó-ügyben,nagyon felcsigázott,érdekes történet. A "magyar Makó" jobban érdekel. :)
O. Nagy Gábor Mi fán terem c. könyve szerint ennek az 1598 óta dokumentált szóláshasonlatnak az eredeti jelentése nem ismert, csak két bizonytalan feltevést említ (az egyik szerint Makónak hívták II. Endre egy ittas katonáját, aki már a dalmáciai Spalatóban azt hitte, hogy Jeruzsálembe értek, a másik szerint a hagymatermesztéséről nevezetes Makó város egyik városrészét hívt[j?]ák Jeruzsálemnek).