Ha akarjátok, megpróbálom ráuszítani macsónét a törzsasztalra, ő épp pszichodráma csoportvezetőnek tanul.
Olvastátok Michael Ende Momo című könyvét? Az a kislány az ideális pszichológus. :-)
Jung Emlékek... könyve rám is nagy hatást tett.
Fehér Tigris,
igen, néha én is így képzelem el a cihiátereket, hogy elég, hogy meghallgat meg bólogat, és attól már jobban leszek. Eccerűen vannak bennem olyan félelmek, amiket nem tudok az életben kibeszélni. Mégse mehetek oda X kartárshoz, hogy Öreg, segíccs mán, hogy van ez? Mindenki hülyének nézne. Ezért csudijó ez a T.asztal. Már egy csomószor volt, hogy olyan gondolataim, amikről azt hittem, hogy ezt a hülyeséget csak én produkálhatom, megtámogattattak mások által is, és ez annyira felszabadító!!! Az életben alig van olyan pillanat, mikor rájössz, hogy más is érezhette már ugyanezt.
sziasztok,
a pszichologus az en szememben ugyanolyan lelek-karbantarto lenne ateistaknak, mint a pap a vallasosaknak. persze-persze, en is tudom, hogy a modern tudomany, meg gyogyszeres terapia, meg fizikai elvaltozasok, amiket a pap nem gyogyit, es megis. annak kell pszichologus, aki valahogy nincs harmoniaban az elettel. egy vallasos elmegy a paphoz, meggyon, meghallgatja a tennivalokat, megkapja a feloldozast _es_ a penitenciat. ez nagyjabol rendbeteszi. a pszichologia ugyanezt kellene, hogy tegye. szerencsere en rendbe tudom tenni magam (mar valtottam nagymertekben iranyt eletemben), igy aztan remelem sose lesz ra szuksegem.
Tigris
(Na jól eltűntem innen, miután a hozzászólásaim is...
De rájöttem, muszáj leszek megismételni, hogy ne akadjon fenn a topic. Aki mán olvasta ugyaneztet, attúl meg bocs.)
Szóval...azér' szeretek topicot nyitni, mert egy-egy felvetett témában mindig kapok olyan hozzászólásokat, amiben egy mondattal rávilágítotok a lényegre.
(most nem a versengést akarom kihozni belőletek, de naon teccet:
ZULLUé,
("Dobozok nélkül csak egy művész alkot")
és VACSKAMATIé
("az összefüggések kombinációját kell felfogni")
Többiek, meg ne sértődjetek, mindenkinek tsók és hálafüzér.
Thor,
vicces lehet az az Atkinson. Na ja, mindenki a saját móccerét tartya egyedül üdvözítőnek. Ez mán csak így szokott lenni.
Nosferatu,
Jungot zseninek tartom...
Olvastátok az "Emlékek, álmok, gondolatok" c. önéletírását? Naon jó...Abban világossá lesz, hogy ez a kis emberke azér' tudott ilyen nagy lenni, mert mindamellett, ami tudást begyűjtött, mindig megpróbált nyitott és kutakodó maradni.
Hozzá képest Freud egyetlen elméleten keresztül látta-láttatta a dolgokat.
Ebben a könyvben (Emlékek...) Jung leírja kettejük találkozását. Mikor Freud leszállt a vonatról, onnantól tizenhét órát végigbeszélgettek, de aztán már nem tudtak megnyílni egymásnak. Nagyon érdekes.
Vekerdyt, Poppert én is csípom.
Popper Pétertől olvassátok el a "Színes Pokol"-t! Színházcsinálóknak kötelező olvasmány!!!
pudli,
az orvosi dobozolásról is volt már topicom (orv-vosok), mikoris a negyedik orvos bírta csak kitalálni, mihez is kezdjen velem, pedig icipici volt a baj. Ez a negyedik meg három darab borsavas-alkoholos vattával meggyógyított, mert odafigyelt rám. T'om, mennyi gomb van a zegésségüggyel, de hogy már egy darab vattát se lehessen elsőre kérni?!?
1ébként meg nemazér' ez a topic, merén annyira marhanagy egyéniség vagyok, de azt hiszem, jogom van tudni a már meglévő módszerekről, lehetőségekről.
remixdog,
hol lehet ilyen dráma-csoportot találni? Amióta érdekel, egy hirdetést nem látok...
mire idekeveredek, eltűnik mindenki
remélem csak hétvégére
mer ellentmondanék, nem veszélyes
na jó,nem sima ügy, de ha meg kell bolondulni, jobb azon mihamarabb túlesni
VISZONT
egy jó tanács - kéretlenül: nagyon nem mindegy kik a csoportvezetők, találj egy olyan embert, akiben bízol és ő ajánljon valakit
fölöslegesen eltölteni másfél évet időpocsékolás, legyen nehéz, legyen veszélyes, egyébként pedig qrva jó tud lenni
ritkán, nagyon ritkán éltem meg olyan élményeket sok emberrel együtt, mint a drámán
kalandra fel!
Banya RLZ.
Kerdes:Miert letezik az a kozhej, kogy minden pszichologus megkattant?
Tipp:Elni ugy kell, mint a gyerekek:Belefeledkezve, osztonosen, racsodakkozva. De osztonokon felulemelkedo gondolkodas nelkul ez csak allati let.
Boldogsag vagy egyszeruseg? Nalam ez szelid orulet(mosolyogva dolgozni, bulihegyek, nyugis filo-alkalmak. kezdodo skizofrenia?)
Mint tudomany, szukseg van ra, de szerintem inkabb egy sokkal magasabbrendu kvazi-polihisztor retegre is szukseg lenne(pszichologia, biokemia, szociologia, logika, stb.) Minden osszefugg mindennel, ahogy ezt ma mar Georg Drache is mondta.
Ezert men igazan mukodik szerintem a dobozolas. Az osszefuggesek kombinaciojat kell felfogni (nem a jelensegek, hanem ezek kombinacioja vegtelen bonyolultsagu), es utana lehet megprobalni 'dobozolni'.
Köszi mindenkinek az elismerést! De ez csak az én véleményem.
(Purusának külön ;-))) )
Azért nem becsülném le a pszichológiát, csak kettéválasztanám:
1. a hivatásosok (akiknek nagy része valóban segíteni szeretne embertársain!) Más kérdés, hogy a közben rárakodó keresztek miatt megy tönkre a saját élete - IMHO.
2. A magamfajta kontár, aki a mindennapokban alkalmazza. Egyszerűen segít megismerni és megérteni másokat. Feltéve, ha érdekli. A "mindennapi cihológia" ismerete nagy dolog. Soxor magam sem tudom, hogy miért támadnak benyomásaim valakiről, azért mert olyan baromi empata vagyok, vagy azért mert egy csomó ismeret leülepedett bennem és az alapján már tudok "dobozolni".
Kis ügyekre gondolok: pl. metakommunikáció figyelése, értelmezése, egyszerű, érdeklődő kérdések megfogalmazása és a válaszok elemzése. Persze nem tudatosan, nem olyan "feküdjön fel a díványra" típusúak!
En ugy tudom,
hogy pszichologusnak leginkabb azert
mennek az emberek, hogy megoldast talaljanak a sajat problemaikra.
Allitolag kituno szakkonyveket lehet irni
a gyereknevelesrol, az idealis parkapcsolatrol, mikozben nem jut ido
a sajat gyerekunkre, es tonkremegy a sajat hazassagunk.
Én nem sokra értékelem a pszichológiát, szerintem még gyerekcipőben járó tudományág. A pszichológusok túlnyomó többsége meg azért kapott diplomát, mert azt hitte, hogy majd ettől rendbehozza a saját életét. De, hogy komoly társadalmi igény van rá, az biztos! Ez a dobozolási kifogásod meg nem állja meg a helyét! Amikor egy orvos megállapítja a diagnózist, hogy teszemazt vakbélgyulladásod van, akkor most ő is dobozol? Ezt miért nem kifogásolod? Egy pszichológus is ezt teszi. Hiába vagy te akkora egyéniség, a lelki bajok is sémákba, kategóriákba ( ha úgy tetszik: dobozokba) foglalhatók. A (megfelelő) gyógymódok (terápiás eljárások) ugyanis csak akkor alkalmazhatók, ha megszületett a diagnózis, vagyis megállapította (a pszichológus) a lelki betegség gyökerét (okát). Ehhez pedig muszáj 'dobozolni', erre a sokmilliárd emberre egyelőre nem lehet egyéni terápiákat kimódolni!
Ez itt szintén egy banya +, vagyis egyetértés. Plusz csak annyi, hogy úgyse szabad másra számítani mint önmagunkra, ilyen ügyekben is.
Én egyszer éreztem szükségét, hogy pszichológussal ismeretségbe bonyolódjak, mert akkor már fizikai tüneteket produkáltam a megoldatlan problémám miatt, de kár volt, mert hihetetlenül sok kárt tett nekem azalatt a 4-5 alkalom alatt, amíg találkoztunk. Ő mindenárom a kályhánál kezdte (=gyerekkor, amivel akkor én már réges rég teljesen tisztában voltam), nekem meg elsősegélyre, és nem többre lett volna szükségem a pillanatnyi túléléshez.
A "megoldást" a véletlen hozta: épp elmentem egy hétre nyaralni, amitől háborodott elmém rendbe jött annyira, hogy kívül kerültem a problémán és képes lettem megoldani.
Vekerdy rulez, én is mindig elolvasom anyuci Nôk Lapjá-jából (jájáj), de volt egy válasza, amit mintha részegen írt volna. A szitu az volt, hogy vajh' mért fél a csemetém a villámlástól. Vekerdy bácsi meg hosszas fejtegetés után kikövetkeztette, hogy azért, mert biztos látta a szüleit szexelni...
Na jó, ez egytôl eltekintve tényleg jó fej a bácsi.
Errôl a sztoriról jut eszembe, hogy én valahol ott határolódtam el a pszichótól, amikor a köv. sztorit olvastam Freudtól: elvitték hozzá a kis Hansot, aki félt a lovaktól. Freud megmagyarázta, hogy ez azért van, mert a kis Hans ödipusz-komplexusban szenved, ezért féltékeny rá a papa, és a kis Hans ezért folyton attól retteg, hogy a papa eccer kasztrálni fogja. Ám a kis Hans meglátott valamikor egy beteg lovat, oszt puff, jól kivetítette rá az összes félelmét.
OK, tudom, hogy az ilyen marhaságokban már a pszichológusok sem hisznek, de az elôítéletem megmaradt.
Szerintem nem minden pici hológus hüjje, csak sokan. Ha igazán jót akartok, olvassatok Popper Pétert, vagy NAGY KEDVENCEMET Vekerdyt. Ami a mindennapi életet, különösen gyermeknevelést illeti, az utóbbi csúcs! Újabban leginkább csak azt olvasom, amit a Nők Lapjában válaszol szülőknek és még eddig csak tökéletes válaszokat olvastam tőle.
Jómagam: 2x felvételiztem pcihológiára, 1x felvettek de nem kezdtem bele végül, most humánerőforrás menedzsernek tanulok, elég sok pszichológia vizsgám volt már itt is. Életemben nem találkoztam még tantárggyal ami ennyire szétforgácsolt, vezérfonal nélküli lenne. Minden szerző, minden könyv más területről szól más szemszögből, még a dobozolás is annyiféle, ahány szerző írja. Ha valakit érdekel, javasolom a nagy Atkinson és Atkinsont, az rögtön azzal kezdi, hogy meghatároz 5 féle irányzatot, melynek művelői mind hülyének tartják a többieket. Olyan iskola is van (fenomenológiainak nevezik hivatalosan), amelyik egyetért másikegylánnyal a dobozolás fölöslegességét illetően.
Na, jövök, mint kontár!
Dobozolásra szükség van, részint a tudományosság (?), részint az egyszerűsítés kedvéért. Mert tény, hogy mindannyian különbözőek vagyunk, mi több egyéniségek, mégis beleférünk x dobozba is. Nem hiszem, hogy ez baj lenne.
A pszichodráma: azért veszélyes, mert nem megfelelő vezető nélkül maradandó sérülések szerezhetőek be. Macerás és nagyon veszélyes ügy lehet.
Az emberi pszichének épp az egyik sajátossága az, hogy nehezen számítható ki a reakciója rövidebb-hosszabb távon. Még szagember is gyakorta mellényúlhat.
Magam a tanulmányaim során gyakran találkoztam/om a cihológiával, sőt baromira érdekel is, olvastam mindenfélét. Jókat röhögök az olyan teszteken, amiket Pocak is említett. Ezek felszínesek. Viszont égnek áll a hajam az olyanokon, amit a minap láttam a könyvesboltban, Érzelmi IQ tesztek címmel. Kóklerség! A szinvonal a bányászbéka feneke alatt. Sajnos, sokan bedőlnek.
Na, amit ki akartam hozni az egészből: szóval értek hozzá kicsit (nagyon kicsit!). Pont annyira, hogy fel tudjam mérni, hogy mit nem szabad tennem emberekkel, mert már nem tudom követni az eseményeket, képtelen vagyok kordában és féken tartani.
Mondok példát: szoktam csoportot vezetni fiataloknak, nyári táborokban (sajnos ritkán és nem kifejezetten pszichológiáról, de mindig érintem, pl. nonverbális kommunikáció, beszédtechnika, stb.). Döbbenetes, hogy mennyi "sérült", nehéz fiatal van. Volt egy csomó olyan, aki elmesélte nekem az életét, problémáit. Egyet lehet tenni ilyen esetben: meghallgatni és kérdezni. Az ő számára világossá tenni a motivációit, az okokat és a kilábalás lehetőségeit. De tanácsot sose adok, viszont azt sem hagyom, hogy rám tegye a terhet. Részint én is nehezen élném túl, de az ő gondja se oldódna meg. IMHO az egyik legnehezebb az, hogy úgy kell empatának lennem, hogy közben távolságot tartsak. Jól esik a bizalom, de nehéz kereszt is tud lenni!
SZVSZ a pszichológia a skatulyázáson kívül abból él, hogy minden, abszolút nyilvánvaló, ismert jelenségre kimondhatatlan terminus technicusokat aggat.
Amúgy OK, persze, hasznos lehet a mindenféle pszichoterápia, pl. ha valaki kibeszéli magából, amit senki másnak nem mer, de úgy gondolom, egy egészséges társadalomban a társaság, család abszolúte feleslegessé teszi a pszichókat. De hát kitermeltük a szükséget rájuk...
A Sorskonyvet olvastam, az is nagyon hasznos, ha valaki fel tudja fogni az ertelmet (bar nem laikusoknak irta). Azt a masik konyvet nem, kosz hogy felhivtad ra a figyelmemet, megprobalom megszerezni.
Hát, Pocak, épp az a baj, hogy nem tudom pontosan. Valószínűleg egyfajta szerepjáték, amelyben a szituáció az egyik résztvevő aktuális problémája. Az alapszitut elmeséli a többieknek, a csoportvezető meg kiválasztja a szereplőket, és a sztorit újrajátsszák. Ez így izginek hangzik, de nagyon könnyen sérülhet az ember. Én azért szeretném kipróbálni, ismerek is egy csoportvezetőt.
Egyébként ha már Berne-nél tartunk, olvastad a Sorskönyv-et is? Vagy Harris Oké vagyok, Oké vagy-át? (Harris Berne-tanítvány volt.)
A cicologia nagyon szerteagazo, egy csomo konyv van, az egyikben dobozolnak, a masikban nem, legalabbis en ugy vettem eszre.
A dobozolosokbol az egyik teccett, a masik meg nem. Pl. Berne Emberi Jatszmak c. konyve tipizalja a mitis, ooo szoval az emberi kontaktusokat, szerintem nagyon hasznos.
Azert a dobozolas nem olyan rossz, vegul is mindenki hasonlit valakire valamiben, biztos Te is jobban vonzodsz bizonyos emberekhez, es masokhoz meg nem annyira.
Ez biztosan segit az onismeret fejleszteseben, ami szvsz jo. Persze vannak vacak konyvek is, peldaul azok a tesztek, amik azt hozzak ki, hogy en egy negativ figura vagyok, egesz biztos rosszak! :-) (peldaul egy ameriaki -komolynak tuno- teszt valami egeszen extrem eredmenyeket hozott, meg jo hogy mas nem latta).
A masik kedvencem a noklapja-fele tesztek, ahol is van jo, atlagos es rossz kategoria, mindig 3, soha semmilyen finomitast nem tesznek bele (kb. a csillagjegyekbol valo joslassal egyenerteku).
A kategorizalas azert kell, hogy a fo tipusokat meg lehessen kulonboztetni, semmikeppen sem jelenti az egyen teljes megismereset.
másikegylány igazat adok abban neked,hogy nem vagyunk egyformák.De -szerintem-ahhoz,hogy mindegyikünknek a lelki-problémáját megismerje a pszichológus azonos módszerrel kell ejutnia.És IMHO ekkor jön a dobozolás,amikor tipikus esetekről van szó.Hisz az ok nem lehet annyiféle,ahányan vagyunk.-Én a nép egyik hangja így gondolom.
Volt néhány álmatlan éjszakám a pszichológia miatt,amikor mar szazadszor rontottam el vizsgázás előtt a szangvinikus és a kolerikus egyén ismérveit.S minden új pszichés zavar tanulásakor felfedezni véltem magamon a tüneteket. Igaz sokmindenben segített,az ember egy kicsit jobban megismeri önmagát és, ha kórosan nem merül bele a leírtakba még hasznát is veszi. Persze szentírásként nem lehet venni sem Jung sem Freud apó szavait, de attól még senki sem lesz butább, ha olvas tőlük. Sok pszichológus ismerősöm van, van aki a tanárom volt és van aki a kollégám, egyikük sem normális - a szó hétköznapi értelmében- de mindegyikük empátiája az egeket verdesi.
Tömör leszek, és mérsékelten érthetetlen.
Másikegylány véleményét részben osztom.
/Minek tovább szrozni.../
De dobozok nélkül csak egy müvész alkot, a szakember dobozolással dolgozik...
Minél jobb a szakember, annál apróbbak a dobozok...
a ZULLU
Tanulmányaimból kifolyólag (vizsgaidőszak van, hej de segítséééééééég!...)elég sok pszicho tárgyú könyv került a kezembe. (De azért szakértő nem vagyok!)
Az egyikből az derült ki, hogy a beteg-fekszik-a-díványon fajta kezeléseknek lassan befellegzik, és eljő a csoportos terápiák ideje. Ami szerintem jobb is, több szempontból.
Az egyik érdekes újítás a pszichodráma. Hallottál már róla? Engem érdekelne, de sokan veszélyesnek tartják. (Lehet, hogy majd topicként felhozom.)
És mi van akkó,ha vkit besorolnak, mindenki tartozik valahova ez ellen semmi kifogásom aki csak úgy a vakvilágba akarna pszihológialag gyógyitani mindenféle szakmai ismeret, módszer nélkül én elküldeném...
Én a doktorokat mindig nagyon szeretem, mer'
1 részt ügyesen kiszedik a golót, meg a késeket is, ha kell,
2 részt mindig van náluk valami, amit, ha megfelelő módon felhígitunk, és mondjuk úgy hozzáadunk
3 részt valami lágyabb akármiből, akkor már a köpcös picijáter sem kell és üvöltözve danászhatok, mint egy egész népi hangkórus... trallala... az ééélet széééép... tralalla...
Biz a ' ! Egyszeriek vagyunk és egyszerűek is.
A kerekítésekkel és dobozolásokkal egyetértek : mi a manóért nem "gyógyulnak" meg az emberek egy-egy hosszú pszichiátriai kezelés után ? Mert az egészből csak őket hagyják ki.
Elnézést, ha erőset szóltam, de "bárdolatlan ember vagyok híjával a műveltségnek ..."
