Ebbe a topikba többségében betegek és hozzátartozóik írnak. Sajnos előfordul, hogy a betegeket gátlástalanul kihasználni akaró fórumtagok (csalók) privát levélben különböző hatástalan csodaszereket ajánlanak a topikban megjelenő új betegeknek.
Közben azért gondolj azokra, akiknek valóbvan tüdőrákjuk van és azért csúszik az időpontjuk, mert sokan aranytojást tojó tyúknak tekintik az OEP-et és "nekem jár" alapon felesleges vizsgálatokra járnak :-(
Igen, emlékszem akkoriból, mennyire megviselt a kivándorlásuk traumája, a "mostmármindenmindegyig". De már előtte sem hoztak lázas izgalomba téged a lehetséges rákos kilátások, hiába próbáltak itt sokan felajzani. Ki tudja, ha egyáltalán számít a psziché a kimenetelben, lehet, hogy a mérsékeltebb betegségtudat, a kevesebb szorongás üdvös hatású. Vagy csak a gének véletlen játékán múlik minden? Sose fog kiderülni. De azt ne hidd, hogy 70 évesen már nem érhetik az embert meglepetések. Hányan kezdenek akkor új életet! Rád például várhat még egy ausztráliai kalandozás.
:) igen, tekintettel voltam közös nem-hitünkre, azért is degradáltam kisbetűssé az "egyistent", akinek dukálna az "I" . De ha mégis volna olyan, a hitetleneknek nem viselné vajon gondját?
Azért volt egy kis segítség...amikor megtudtam, hogy a fiamék megkapták az ausztrál vízumot és a végleges letelepedési engedélyt / 2014 jan. /, na azóta olyan leszarom állapotba kerültem rák ügyileg. Jó, jó, persze érdekel a dolog, de csak úgy, mint szemlélőt és ez marhára lendített a dolgon! A rák másodlagos lett és ahogy telik a tünetmentes idő, úgy kapok vérszemet...pl. most kedden megyek kontrollra és nem annak az eredménye aggaszt, hanem az, hogy nehogy dugóba kerüljünk! Nem mintha időre mennék, csak úgy, mint máskor - lényeg, hogy délelőtt odaérjek. De ha az derülne ki, hogy nőttek a gócok, esetleg újak is keletkeztek, hát fel vagyok rá készülve! Bármi történik, van még lehetőségem - ezt tudom az olvasmányaim alapján, de majd ha ezek is kimerülnek...na akkor mi történhet? Elmúltam 70, mi a jóisten történhet velem, ami meglepő? Semmi! :)))
Eddig, ha valami negatív történt, Mária doktornő mondogatta, hogy: " Tibor! Most már tényleg fel kell venni a boxkesztyűt! " :)) Hát vegye fel! :))
MÁZLISTA! A szerencse fia vagy, a tenyerén hord isten, burokban születtél stb. És ez kísérjen tovább végig az utadon. További sikeres csörtéket! Maradj továbbra is kivétel, ami erősíti a szabályt. Rettentő rémtörténeteket tudnék mesélni csak a saját közvetlen tapasztalataimból, magaméiból, igazi súlyos betegekéiből: rokonokéiból, barátokéiból, kórháziakat-tébés és magánrendelőieket-ügyeletieket stb., de persze nem teszem. Itt is megismertünk jó párat.
Érdekes, nálam nem történt semmi hiba...még jó, hogy Mária doktornővel néha kicsit kardozok - ami kell is, mert belehalnék az unalomba! :))
Visszagondolva, tényleg nem nyúltak mellé egyszer sem. Igaz volt egy kis tökölés a műthetőségem miatt, de az némileg érthető. Egyéb cirkuszos ügyem nem volt az orvosokkal!!
Persze, vérforraló, ami veled történt, tankönyvbe kívánkozik, és mindannyiunknak vannak ilyen élményei, de a szóban forgó esetet a tiéddel egy napon nem lehet említeni, annyira másik történet.
Ha így áll a helyzet, akkor a férjednek nagyon nagy szüksége van rád. Nem csodálom, hogy rosszul érzed magad a börödben, lehet, hogy félsz az eljövendő terhektől. Én, mikor kiderült, hgy a páromnál kiújult a betegség, úgy félrenyeltem, majd megfulladtam, hogy egy hétig fájt a tüdöm. Megdagadt a nyakamnál egy nyirokcsomó, fàjt a vesém és még sok minden más pszicoszomnatikus jelenséget produkáltam, mire rájöttem, nincs menekvés, ezt nekem kell végig csinálni. Azóta semmi bajom.
nézd, teljes bizonyosságot ezek alapján nem tudsz szerezni. nyilván az előélet, családi háttér stb. alapján mond valamit az orvos - és nagy valószínűséggel igaza van. ha van, mellkas ct hamarabb mutatja meg, mint a röntgen. a pet ct még hamarabb. ha ki akarod zárni, ct kell. de ezt, valószínűleg orvos nem fog felírni neked (bár mondom, előélet, családi háttér stb. is irányítja döntését), de magadnak kifizetheted.
Na igen, tényleg azt mondják hogy 50 felett már szinte mindenkinek van valamilyen betegsége. Itt fáj ott fáj...stb.
Ha csak kisebb problémák vannak, azzal még együtt lehet élni.
Nekem 10 éve ritmuszavaraim vannak, bizonyos időközönként előjön, de mivel egy enyhe mitralis prolapsuson (szívbillentyű lazaság) kívül nem találtak semmit, azzal már nem is foglalkozom.
Erről a többszörös kivizsgálásról jut eszembe, hogy 2012 januárjában, amikor a tüdőgondozós dokinénim felfedezte a nyakamon a megnagyobbodott nyirokcsomót, elkezdtek kivizsgálni, keresték a primer daganatot. Ez a kivizsgálás 5, azaz öt hónapig tartott. Ennek végén is csak valószínűsítették, hogy a primer daganatot 12 évvel korábban már kivették. Most nem ismétlem meg az idei kivizsgálásomat, amikor ismét a nyakamból kivet áttétes nyirokcsomó primer daganatát próbálták megállapítani. Több oldalt tele tudnék írni azokról a többszörös kivizsgálásokról, amelyeken az elmúlt 3 és fél évben átestem.
Talán azért is félek most jobban a betegségektől, mert pár hónap alatt több nyavaja ütötte fel nálam a fejét. Reflux fekéllyel, véres széklet, két hónapig kimaradó menzesz, illetve még olyan is volt hogy egy hónapon keresztül érzéketlen volt a bal kézen a kisujjam, de azzal nem mentem el dokihoz, rendeződött magától.
Sajnos rossz tapasztalatom van a háziorvosommal, mert amikor elmentem hozzá a szűnni nem akaró gyomorégésem miatt, akkor írt fel rá Nospát (!)és haza küldött. Eszébe sem jutott, hogy esetleg adjon egy beutalót gasztrora. Én kerestem fel magánorvost, ahol a tükrözés rekeszsérvet, nyombélfekélyt, és atrófiás gasztritist mutatott. A gasztrón a véres széklettel is komolyan vettek. Persze, rettegtem hogy mi lesz az eredmény, szerencsére csak polip volt. A menzeszem a hirtelen fogyás miatt maradt el akkor. Életemben nem voltam ennyi kivizsgáláson mint az elmúlt pár hónapban.
"Írásaid alapján nagyon fiatalnak tűnsz, ezért kicsit korainak találom a mindig fáj valahol problémádat. Ez az idősebb emberekre jellemző. "
34 éves vagyok,(nem tudom ez fiatalnak számít-e) és a környezetemben a harminvalahányévesek közül sokan betegek. A főnököm 38 éves és kopás van lábánál, valószínűleg csípőprotézis kell neki, mert csak erős fájdalomcsillapítókkal tud élni. A sógornőm férjének aki szintén 38 éves már volt két gyomorfekélye és reumája van, nagy fájdalmakkal. A drága férjem, aki 36 éves, súlyos szívbeteg (szívelégtelenség)a Marfan szindrómja miatt, szívátültetésre várunk. De előtte a főaortáját ki kell cserélni annyira ki van tágulva hogy bármikor szétrobbanhat. Az ércsere-műtét a gyenge szíve miatt nagyon kockázatos lesz, lehet átmenetileg műszívet kap. Az érte való túlzott aggódásom is kiválthatta a refluxomat és a hypohondriámat.
Szóval a betegség az én tapasztalataim szerint nem korfüggő. Persze nem tagadom, nagyobb rá az esély idősebb korban.
Az anyósom is mindig mondogatja, hogy ő az én koromban hegyeket mozdított el a helyéről. Mások vagyunk, más világ van most...
Ne haragudj, nem akartam még egyszer beleszólni, de most mégis. Elméletben, általánosságban igazad van, gyakorlatban viszont olvasd vissza a szóban forgó konkrét eset előzményeit itt a topikban. Embert még így ki nem vizsgáltak többszörösen, nagyon helyesen tették, bár mindenkinek megadathatna ekkora figyelem legalább súlyosabb panaszoknál. Az eredmények többsége tökéletesen negatív lett. Amit pedig találtak, kisebb bajt, nem rákot, azt hatékonyan orvosolták. Talán ez magyarázza, hogy túlzott aggodalmat most már nemigen vált ki másokból a hátfájlalás.
"Nem kell minden kis csip-csup nyavalyától berezelni, folyton orvoshoz rohangálni,"
Szó szerint véve, akár igazad is lehetne, azonban arról megfeledkeztél, hogy a "csip-csup" abszolút szubjektív. Egy hipochonder szótárából hiányzik ez a kifejezés, neki minden fájdalom komoly. Abban igazad van, hogy ha sokszor megyek az orvoshoz hasonló panaszokkal, akkor egy idő után nem fog komolyan venni. Ez azonban nem a páciens bűne, hanem az orvosé. Nagyjából 35 évvel ezelőtt elég sokat mentem orvoshoz, sőt az ügyeletet is riasztottuk, ismeretlen eredetű enyhe és közepes mellkasi fájdalmak miatt. Ilyenkor azonnal csinálták az EKG-t, mérték a vérnyomást, sőt nem egy alkalommal megelőzésként még nitromintet is adtak, amitől rendszerint el ájultam. Soha, semmit sem találtak. Történt egysezr, hogy egy ilyen alkalommal ORVOShoz kerültem, aki nem csak a szívem körül matatott, hanem alaposan kikérdezett, majd elküldött gyomortükrözésre, ahol kiderült egy-két csip-csup dolog: rekeszizomsérv és reflux. Ez utóbbi okozta az infarktushoz hasonló tüneteket. Még mindig előfordul, hogy mellkastáji fájdalmat érzek, de most nem az orvoshoz futok, hanem beszedek valamilyen gyomorsavkötő bogyót. :)
Azt, hogy valami a csip-csup kategóriába tartozik-e, általában csak az orvos tudja eldönteni.
Szia Kismacs ! Írásaid alapján nagyon fiatalnak tűnsz, ezért kicsit korainak találom a mindig fáj valahol problémádat. Ez az idősebb emberekre jellemző. Nekem is már évek óta van ilyen fájásom, hol itt, hol ott. Első nekifutásban megkérem a menyemet egy masszírozásra. Ez mindig nagyon jól esik, ha van bajom, ha nincs. Ha másnap még fáj, bekenem Diclac 50 géllel. (Bocs, nem reklámnak szántam.) Naponta 2-3 alkalommal lehet használni, ez csillapítja a fájdalmat, sokszor meg is gyógyítja a nemtudommiértfáj című nyavalyákat.
Ha a fájdalom a kenegetés hatására nem múlik, esetleg erősödik, indokolt lehet a doktor meglátogatása.
Nem kell minden kis csip-csup nyavalyától berezelni, folyton orvoshoz rohangálni, mert ha egyszer komoly bajod lesz senki nem fog Téged komolyan venni, nem kapsz időben segítséget.
Hidd el, minden ember így van vele, hol itt fáj, hol ott. Kinek ritkábban, kinek gyakrabban. Tudni kell különbséget tenni.
Igaza van Fenyvesinek. Amikor nekem hátba szúrással mintát vettek a tüdőmből, akkor csak a húsba adtak fájdalomcsillapítót. Azt mondta az orvos a tüdőben nincsenek idegek, azt nem fogom érezni. Én úgy féltem az egésztől, hogy szinte összeszorítottam magam és a procedúra után úgy fájt a hátam, hogy megmozdulni is alig tudtam. Visszavittek a CT asztalra, hogy nem történt-e tüdőosszeomlás, vagy vérzés, de minden a legnagyobb rendben volt, csak a félelemtől begörcsölt a hátam. Az idegek ilyenre is képesek, a refluxot is okozhatják, mert a különböző stressztől összeszorul a gyomor.
Hát nem tudom... én nem kérdőjelezném meg pl. az akupunktúrát, de még a homeopátiát sem. Nem gondolom feltétlenül azt, hogy ezek a pénzről szólnak.
De igen, megkérdőjelezem a culevit, avemar, gyógygombát társait. De ezek konkrét termékek, ezek a pénzről szólnak, ja. Akik ilyet árulnak, azok a javadat akarják, az összeset :-)
:)) Ha a dokid ezt mondta, miért faggatsz minket? :))
Csak vicceltem! Nagyon egyértelműnek tűnik, hogy ha bizonyos mozdulatra fáj, akkor valami izom, ín gond lehet...Viszont, ha szimmetrikusan fáj mindkét oldalon, akkor elképzelhető egy gerinc probléma, mert annak valószínűsége, hogy mindkét oldalon pl. részleges izomszakadás lenne, vagy mindkét oldalon egyszerre lenne érszűkület miatt vérellátási probléma, hát ez nagyon valószínűtlen.
