Keresés

Részletes keresés

kismarta Creative Commons License 1999.08.22 0 0 51
100 %-osan egyetértek! Jó lenne, ha minden depressziósra legalább egy ember vigyázna. De sajnos nem nagyon figyelünk egymásra. A depresszió kevésbé súlyos esetében van ereje az illetőnek (feltéve, ha tudja mindazt, amit leírtál) orvoshoz fordulni, de súlyosabb esetben (hiába tudja, hogy ez lenne a megoldás), a "betegség" természetéből adódóan nem képes arra sem, hogy orvoshoz forduljon. Mindkét esetben a mi felelősségünk is (ha éppen nem vagyunk mi is depressziósok), hogy segítsünk!
pudli Creative Commons License 1999.08.22 0 0 50
Sziasztok!
http://psyche.emma.hu
probaljatok meg!
Pucros Mackó Creative Commons License 1999.08.22 0 0 49
én úgy tudom, hogy a depresszió maga is tünet, a mögötte álló "valóságos" rendellenességek többfélék lehetnek. Ezeket a bajokat nem lehet olyan szemléletesen elmesélni, mint a rákot vagy a vírusfertőzéseket, hogy itt megindul a sejtburjánzás, amott támadnak a kórokozók. Ha ugyan el nem avult, amit mondok, az agykutatás még javában birkózik azoknak a hormonális folyamatoknak a feltérképezésével, amelyeknek az anomáliái jelentkeznek depresszió formájában. Nem akarok úgy tenni, mintha nagyon képben lennék, elég régen olvastam Az agy évtizedében c. nagyon-nagyon király könyvet a zseniális Bánki M. Csaba tollából, ezt még lehet kapni, és amennyire és amennyit lehet, közérthető módon elmeséli a projekt állását. Arra biztosan emlékszem, hogy a szerző szerint van megoldás:)) Bár sajnos vannak emberek, akikre nem hat se gyógyszer, se pszichoterápia, nekik én a tranzakcióanalízist ajánlom, mert az bár lehet, hogy nem jön be, de legalább érdekes elfoglaltságot jelent.
ribizli Creative Commons License 1999.08.20 0 0 48
Csak tudjatok róla, hogy a depresszió Magyarországon népbetegség. A felnőtt lakosság kb. negyedének van személyes tapasztalata a témában. :-(
Az egyik tünet lehet a "munkamánia", munkába menekülés, ami egyfajta struccpolitika, nem enyhíti a depressziót, csak elfedi a tüneteket. Ugyanez a helyzet az alkohollal. Nagyon sok alkoholistáról derül ki a leszokás után, hogy az alkoholizmus "csak tünet", az igazi ok depresszió. Ezen felül sajnos nagyon sok idős ember szenved depresszióban, valamint hosszú, súlyos betegség után is jellemző kortól függetlenül. Ugyan kezdetben nem okoz "igazi" testi tüneteket, de hosszabb távon nagyon is - pl. vérnyomásproblémákat.
Igen szomorúnak találom, hogy sokan "hisztinek" tekintik, elutasítják ezt a betegséget, illetve ostobának tartják a pszichológushoz, pszichiáterhez segítségért fordulót.
Nem hiszem, hogy ne lehetne a mai - valóban elég össze-vissza - világban kiegyensúlyozottnak és boldognak lenni, ez nem igazán külső körülményeken múlik szerintem, hanem önmagunkon. Önismeret, önbizalom, magabiztosság - ezek a legfontosabb "kellékek".
Szomorú, hogy ha valaki depresszióban szenved, nem veszik komolyan, sőt esetleg titkolni kénytelen a környezete előtt a várható elutasítás, kirekesztés miatt. Pedig ilyen helyzetben éppen elfogadásra, megértésre és fokozott odafigyelésre van szüksége a betegnek.
A depresszió szerencsére többnyire jól kezelhető, sőt gyógyítható, de ehhez idő és sok türelem kell. A legtöbb gyógyszer 2-4 hét után kezdi kifejteni a hatását, és javulás az állapotban általában 4-6 hónap után várható. Persze nem súlyos esetben sokszor elég pszichoterápia, nincs szükség gyógyszerre sem. :-)
Szóval ha a környezetben búskomor ismerőst látunk, inkább odafigyelni és segíteni kell, mint elfordulni tőle. Tapasztalatból tudom, az a legrosszabb, ha magára hagyják a lelki beteg embert.
ribizli
Prozac Creative Commons License 1999.08.19 0 0 47
Kedves Ghanima!
Te mint "harci nyeremény feleség" hogy tudsz vidám lenni? A depresszió (major) nem épp erről szól? Megoldások? Kb mint a Mickey egeres sebtabasz az újjadon! A dokik próbálkoznak ezzel azzal, magyarázgatnak. De attól még marad a béka segge felettünk!
Webgirl Creative Commons License 1999.08.19 0 0 46
Gyakran mondjak *csak annak lehet depresszioja akinek van ideje ilyesmire*...Bizonyos emberekre ez igaz,ok pont akkor lesznek depressziosak ha hirtelen tobb idejuk lesz mint altalaban (tul sok szabad teret hagyva igy a negativ gondolatoknak ill.erzelmeknek).
Talan sokkal jobban le kellene terhelne magad,legalabb egy ideig,mig kilabalsz belole.(Bar sokan nem tudjak,pont a depresszio miatt es igy ordogi korbe kerulnek.)
Elofordult mar korabban is veled?
Lehetseges hogy a "maganeleti valsaggal" egyenesen osszefugg az allapotod?
Mindenkeppen javulast es sok sikert kivanok!

Webgirl.

Törölt nick Creative Commons License 1999.08.19 0 0 45
Kedves Ghanima !

"elképzelhető sajnos, hogy "rendes" depressziós vagy, csak éppen a mániás fázisában."

"a minden mindegy vidám fölfogása is lehet lelki betegség része"

Valóban.
Én is nagyon valószínűnek tartom, hogy lelkibeteg vagyok.
De, ki nem az ? Mutasson valaki nekem lelkileg egészséges embert !
Lehet találni annak tűnőket, de nem hiszem, hogy sokat. Azonban némi mélyebb vizsgálódás után, ide a rozsdás bökőt, hogy kiderülne, hogy azért mégsem olyan nagyon egészségesek ők.

SZVSZ Létünk egyik fő célja lelki egyensúlyunk helyreállítása, a mentális harmónia megtalálása. Sajnos itt a "civilizált", "fejlett" világban, de főleg nálunk a balkán környékén, e posztkomcsi álomtársadalomban kijelenthetem, hogy ez LEHETETLEN (jó, azért egy lehelletnyi esély azért van).
Ha a babcsírát mélyhűtőbe tesszük, nem fog kikelni...
Jelen körülmények között az esélyünk közel NULLA (és ez nem topic nullázás:) !

Úgy vélem ezt a bizonyos egyensúlyt itt a földön igen igen kevesek találják (találták) meg. Legtöbbjük híressé is vált ezért ld. Jézus, Buddha stb.

Így hát nekünk marad a depi. Vagy nagyon nagyon kemény, kitartó "önfeláldozó" munka.

Üdv

Big

sófelhasználó Creative Commons License 1999.08.19 0 0 44
Kedves Stewe!

Nézz be a Jól érzed magad a bőrödben? topicba, elég sok mindent leírtunk, persze tudom, hogy csak ezért nem fogsz kilábalni a lelkinyavalyákból, de egy vígaszod lehet (ami az enyém is volt a mély depikben): egyben biztos lehetsz: minden változik.
Ha lent vagy a fenekén, akkor már csak felfelé mehetsz :-)))

r_bendegúz Creative Commons License 1999.08.19 0 0 43
big4,
" Itt a kórokozó nem vírus, hanem te magad vagy !"
Nocsak, az egyén szerotoninszintjének ehhez mégsincs semmi köze? ;o)
tisztelettel
r_bendegúz
Ghanima Creative Commons License 1999.08.19 0 0 42
big4, kedves!
Nem akarlak "rémisztgetni", de leképzelhető sajnos, hogy "rendes" depressziós vagy, csak éppen a mániás fázisában. Ha jól értem, amiket a magam baja miatt olvastam, végighallgattam, stb, akkor a minden mindegy vidám fölfogása is lehet lelki betegség része.
Azzal azért valamennyire egyetértek, hogy "jobb" vidáman érezni magunkat.
Üdv,
Ghanima
Törölt nick Creative Commons License 1999.08.19 0 0 41
Kedves stewe !

Szerintem ez egy igen-igen jellemző tömegbetegség napjainkban.
Magam is átélem, kissé más formában. Nálam is minden - mindegy érzésként jelentkezik, azonban nem enervált, rosszkedvű leszek tőle, hanem pont hogy nagyon vidám ! Ha minden mindegy, akkor az tök jó nem ? :)
Amióta e sajátos depresszióban "szenvedek" (sajnos?), egyre linkebb, könnyelműbb, felelőtlenebb, bolondosabb vagyok.

"persze nem érthetik ez egy betegség. "

Álljunk itt meg egy pillanatra ! Mit értessz te betegség alatt? Mert olvasatomban ez nem olyan klasszikus betegség, amit az orvostudomány betegségnek tekint.
Szerintem, ez egy amolyan pszichés lelki "betegség". Itt a kórokozó nem vírus, hanem te magad vagy !
Miért okoz a tudatalattid ilyen melankóliát ? Mert (siker, jólét ide-oda) lelked mélyén érzed hogy hiányzik valami. Talán a boldogság.
Hisz mind azt keressük és kerestük. Ó, mennyien hitték már, hogy megtalálták és amikor elkezdték volna élvezni, rájöttek, hogy "nahát, ez NEM AZ !"
Fel kellene fedezni azt, hogy talán nem is itt nálunk e világon van ! Hisz itt minden mulandó, a Boldogságnak viszont öröknek kéne lenni.
Talán "odaát van"...

(félre ne érts nem öngyilkosságra buzdítalak, inkáb önmagadba fordulásra elmélyülésre)

Gnóti szeauton !

Üdv

Big

Chavo Creative Commons License 1999.08.19 0 0 40
Fődd lőbe mAGAD!
A többi a mi gondunk!
Ghanima Creative Commons License 1999.08.19 0 0 39
Kedves stewe!
Sajnos, "hozzáértő" véleményem az, hogy teljesen mindegy, hogy az egyéb paraméterek jók, ha egyszer magánéleti válságot érzel. Vajon milyen orvoshoz és mennyi ideig jártál, milyen gyógyszerelést ajánlott? Sajnos a depresszió nem tartozik a bekapok egy-két szem valamit és jobb lesz betegségek közé. A "köz" igen kevéssé tud toleráns lenni, jobbik esetben csak nem értik meg, hogy "mi bajod", rosszabb az, ha azt hiszik, nyafogsz, affektálsz, jó-dolgodban-azt-sem-tudod-mit-csinálj és társai.
Nemrég olvastam egy könyvet, ha gondolod, előkeresem otthon író, cím, miegyéb, legalább legyen egy kis "aha" élményed, hogy nem vagy egyedül ezzel a nagyon rossz állapottal, sok-sok ember szenved tőle különböző mértékben - ha nem derült volna ki eddig: én is :-((((
Üdv és azért legalább egy ici-picit följebb (óvatosan!) a fejjel, jó?
Ghanima
Arabella Creative Commons License 1999.08.19 0 0 38
Piszologusnál voltál már?
LPCG Creative Commons License 1999.08.19 0 0 37
Nézz be az önismereti terápiás topicba (kultúra alatt). Minimum jókedved lesz :-)

LPCG

stewe Creative Commons License 1999.08.19 0 0 36
hacsek
ezt kifejthetnéd
Hacsek Creative Commons License 1999.08.19 0 0 35
Persze. A 0 probléma!
stewe Creative Commons License 1999.08.19 0 0 34
t mindenki!
jó ideje kínlódom a minden- mindegy érzéssel, mindez megfűszerezve magánéleti válsággal is.
az egyéb paraméterek jók, kívülálló szinte nem is érti,mi ez?
mi bajod?mindened megvan,sikeres vagy!
ez a köz véleménye.
persze nem érthetik ez egy betegség.
orvos már minden gyógyszeres és egyéb terápiát bedobott,mindhiába.
van-e megoldás?
nyina Creative Commons License 1999.06.24 0 0 33
Ha igazi,mély depresszióról van szó, (nem összekeverendő az idő illetve bizonyos körülmények miatta rosszkedvvel, ami csak néhány napig tart) akkor tényleg szakenberhez kell fordulni.Ha viszont az előbbi-ami pl. a mostani időjárási viszonyok miatt nem meglepő, -én mindenképpen ajámlanám a mozgást!!! Minden mennyiségben, és formában, akár végkimerülésig.Nekem mindig használt, kikapcsolja az agyat (valamilyen szinten) és átmozgatja a testet, és mint tudjuk a test-lélek kölcsönhatását...
Mr Spock Creative Commons License 1999.06.24 0 0 32
Kedves SkoT,

Szóval írjon ide mindenki, aki keresi a megoldást a mindennapi problémák okozta kedvtelenégre.

Computer jatekok!!!
52 eves fejjel tobb computer jatekot jatszom mint tinedzserek. Hangulattol fuggoen lovoldozom, repulok, focizok, valami kalandban resztveszek (adventure games), sakkozom, gondolkozom, 250-el szaguldok egy autoverseny palyan, es sok sok mas lehetoseg. A mai jatekok realitas-szintje mar olyan jo, hogy tenyleg oda tudja magat az ember kepzelni. Raadasul meg van egy specialis stereo-szemuvegem, es tobb ilyen jatek 3 dimenzioban jelenik meg (virtual reality). Teljesen mindegy miert vagyok kedvetlen, ideges, depresszios, ahogy elindul a jatek, perceken belul jol erzem magam.

Gabor

Előzmény: SkoT (-)
trasher75 Creative Commons License 1999.06.24 0 0 31
nekem pl. az ilyen idotol, mint ami napok ota van.
meg a feloras alvastol (24 orabol).

na, morgok meg egy kicsit, osztan alszok.

-p

vikoca Creative Commons License 1999.06.24 0 0 30
Lya,

en infuenzahoz szeretem hasonlitani. Arra is van, aki fogekony, van aki nem. Ki lehet kezelni, de attol meg a hajlam megmarad - marad a megelozes, mint lehetoseg.
Es tovabbi hasonlosag: nem ritka, viszont gyakran nem foglalkoznak vele, es ez gyakran baj. Ja, es akkor is elmulik, ha nem kezele, csak miert ne tenne az ember konnyebbe az eltet, ha mar egyszer van orvosi segitseg.

Előzmény: nori (29)
nori Creative Commons License 1999.06.24 0 0 29
Vikoca
Igazad van, csak úgy gondoltam, hogy az egyik legfontosabb dolog elfogadtatni, hogy ez is csak egy betegség, ráadásul gyógyítható, el lehet hagyni azokat a félelmeket, hogy itt egy különleges (elmebeteg) állapotról van szó. ezért egyszerűsítettem
Előzmény: vikoca (28)
vikoca Creative Commons License 1999.06.24 0 0 28
Azert a szitu ennel bonyibb... kialakul egy anyagcserezavar, mar eddig sem oke, mert senki nem tudja, hogy "csak ugy" magatol alakul-e ki, vagy kulso hatasokra (pl. sok a baja a delikvensnek)
Oke, szed bogyot. De attol helyreall am az a bizonyos zavar - illetve az esetek zomeben helyreall. Tehat azert nem meg annyira se fuggo, mint a cukorbeteg, mert helyreall az egesz, bogyot el lehet hagyni es kesz. Persze van, akinel nem... asszem 10 szazalek koruli.

Remusz bacsi, es tobbiek!
Ugy tudom, hogy a depressziora valo hajlam oroklodik. (egyebkent skizofreniaval is ez a helyzet, tudtatok?) Szoval a hajlam, nem a betegseg. De nem is meglepo allitas, ha belegondolunk, hogy depr. allapot eleg gyakran valos bajok hatasara alakul ki.
Tehat a delikvens eri valami nagyobb tragedia, amit nem bir feldolgozni - ez tipikus kezdet.

Bagolymondja,
:-)))

Előzmény: nori (17)
vikoca Creative Commons License 1999.06.24 0 0 27
Haaat, nem feltetlen. Attol fugg, hogy amikor sirsz, tudod-e miert sirsz. Pl. meghalt a mama - na ez jo indok. Akkor nincs baj, ha valodi probleman gyotrodsz.

Magammal tudok jol peldalozni; en amikor orakig sirtam, csak azt ereztem, hogy szar a vilag, de a legnagyobb szar a kozepen - na, az a Vikoca nevu pacni. Hat erre mondom en (meg mas is :-)), hogy beteg szegeny...

Egyebkent bogyofuggestol ne tarts, egyreszt nem addiktiv szer, masreszt egy-ket evnel tovabb nem is szeretik adni. Most lehet, hogy egy-ket ev soknak hat, de valojaban nem az. Meg a fo: nem leszel "fuggo", semmilyen ertelemben.

Előzmény: cris (12)
kalmo Creative Commons License 1999.06.24 0 0 26
Szevasztok!
Engem az én jókedvem az agresszivitás és a primitívség tudja teljesen leverni. Sajnos egyre gyakrabban lehet találkozni mindkettovel. De hálistennek van egy csomó ellenszer. pl: Festeni, zenélni, sörözni a haverokkal, elmenni a barátnomhöz, stb... Persze az a legjobb, ha jó napom van, és minden sokkal szebb, mint általában.
bubu Creative Commons License 1999.06.24 0 0 25
szerintem egyaltalan nem hujeseg elmenni orvshoz, aki aztan beutal a pszihiatriara.
tessek elmenni,
ket harom rendelest vegigulni, nezegetni a tobbi beutaltat, aztan ugy dontenti , hogy _ennyire_ meg nem vagyunk begolyozva....
hatarozottan jot tesz.

Előzmény: Herb-Atea (20)
Újlaki Creative Commons License 1999.06.24 0 0 24
Az esős, borús idő különösen kedvez a depressziónak; talán van olyan hormon vagy más, ami csak vagy főleg napfény hatására termelődik. És ha az hiányzik, még a legvidámabb fickók is hajlamosak a depresszióra.

Úgy hogy irány a napfény! Bahamák, Antillák, Kubák, mindegy, csak süssön a nap!

Előzmény: Péter (1)
Girafe Creative Commons License 1999.06.23 0 0 23
Én is közel voltam már a lét és nem lét gondolatához, kb. két évvel ezelőtt. Akkor persze nagyon nagy mélységeket jártam meg, mondhatnám a poklot. Akkor született a kisfiam. Nőknél gyakori a szülés utáni depresszió, és persze én sem voltam kivétel. Engem az segített ki a gödörből, hogy beiratkoztam egy tanfolyamra, így tartoztam valahová és ott számontartottak. A másik ami megakadályozott az önkezűségben a gyermekem iránt érzett felelősségérzet, és kötelességtudat volt.
Előzmény: izé (22)
izé Creative Commons License 1999.06.23 0 0 22
Nekem volt egyszer egy nagyon súlyos depressziom, három évvel ezelőtt. A végén már tollat sem tudtam fogni, nemhogy dolgozni. ( Merthogy ilyen író szerűség lennék.) Ehhez valószínűleg nagyban hozzájárult akkori munkahelyem ( Korház-Neuropszichológia), + szeretett nagyapám fél éves haldoklása, majd halála. Többször megfogant bennem az ötlet, most beveszek néhány altatót, iszom egy üveg bort, ámen.
De aztán, mégis.
Azóta sem tudom, hogyan, de egyszer csak kezdtem magam jól érezni. Ez úgy kábé két nap alatt sikerült. Azóta piszok jókedvű csávó vagyok, bár, most nem annyira, de ez hosszú sztori, meg itt másról van szó...( barátnő)
Ha érzek némi depressziót, levertséget magamon, felrakom Liszt Les Preludes-jét, s a 16 perc alatt minden gondom +oldódik...

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!