2006 őszén alakult meg a Szádvárért Baráti Kör melynek tagsága elhatározta, hogy aktívan tesz az erősség megmentéséért. Ennek területe hatalmas, hiszen a sziklaplatón kb. 200 x 70 méternyire nyúlik el, sőt az északi hegyoldalban is található egy várrész. A Csigának nevezett területről húzták fel a várba a különböző tárgyakat, tehát ez egy középkori teherfelvonó volt.
Az SZBK tagjainak és a hozzájuk csatlakozott önkénteseknek évekig főként a dzsungelhez hasonló vár területének megtisztítása jelentette a legfontosabb feladatot. Majd fokozatosan elkezdődtek a régészeti feltárások és a rogyadozó kőfalak állagmegóvásai. Az alaprajzon fekete vonallal bejelölve a napjainkig elvégzett renoválás falszakaszai.
Felmérni lehetetlenség, hány munkaórát és forintot tettünk már bele Szádvárba, hogy feltámadjon haló poraiból. Ehhez minden várbarát segítségét szívesen látjuk. Így akár te is eljöhetsz majd augusztusban, vagy a tavaszi és őszi vármentésekkor.
1000 köszönet neked a szádvári friss képekért! Már annyira hiányoznak a vén falak és persze az állagmegóvottak is, de csak majd augusztusban jutok el ismét a legendás Bebek-várba. Ezek szerint te is erősíted majd akkor a múlt titkait kutató csapatot. Ennek szívből örülök! :-)
Ha megengeditek csatlakoznék a fórumhoz én is. 2006 óta tudok a fórum létezéséről és az utóbbi időben én is olvasgattam. Most jött el az idő, hogy regisztráljak. Remélem én is gazdagíthatom ezt a hatalmas tudás tárat néhány szép fényképpel és megmutathatok néhány olyan várat, ahol még nem jártatok. :)
Ma Szlovákia felé vettük az utunkat. Célunk 2 vár felkeresése volt. Hrussó és Gímes várát néztük meg. Nagyon jól éreztük magunkat,igaz nagyon sokat kellett hegyet mászni,de megérte.
Hiánypótló kiránduláson voltam tegnap! Kissé gáznak éreztem már egy ideje,hogy sokfelé eljutok,de Szádvár eddig kimaradt! Nem beszélve arról,hogy sok fórum és túratárs van szerencsére a szádvári vármentő csapatban. :) Így hát nem volt kérdés az uticél. Persze beesett még jó pár középkori templom és kívülről az edelényi felújított kastély is.Idén augusztusra a vármentés is tervben van! Igazán szép időnk volt tegnap. Tartottam kicsit a felvezető út hosszától és meredekségétől,mert fájdogál a lábam. Szerencsére nem volt ezzel gond és egyáltalán nem sorolom az extrémebb kategóriába a várhoz felvezető utat. Útközben sok helyen láttam a sziklában a régi szekérnyomokat. Ilyet ritkán látni szerintem.
A várrom igazán mutatós és valóban jókora területű. Sok jelentős részét konzerválták már. Igaz ezek szétszórtan vannak a vár területén,de idővel reméljük a falak mindenütt körbe érnek. :)Gratula a vármentőknek és sok sikert a további munkákhoz!
Igen sok kő össze van szedve az udvaron és több helyen láttam a volt kutatóárkokat. A csonka bástya igen szépen néz ki! Örömmel láttam,hogy a többek ( közöttük én is)által kritizált felső lőrés sor fölé még falaztak némi követ. Így már egyáltalán nem olyan sután néz ki. Megdöbbentett a vár északi udvarán lévő hatalmas pince. Jó sok borocska és mi egyéb elférhetett ekkora fesztávú helyiségben.
Az Ippolit kaputorony emeleteit is vissza építhetnék. Elég jól látható a régi metszeteken. Ez a falra ültetett tető amúgy is a gnómok egyik láncszeme! Véleményem szerint ahhoz,hogy középkorinak érezzünk egy felújítást,a falazatoknak is hasonlítani kellene ahhoz. Ne olyan legyen,mint egy családi ház lábazata. Ez Egerben eddig lépten nyomon érzékelhető. Kíváncsi leszek mit és hogyan valósítanak majd meg,de pont Eger vára az,ahol teljesen soha sem éreztem jól magam a sok elcseszett dolog miatt.
A fegyveres sereg tagjait jelentő várjobbágyok anyagi dolgai kapcsán ötlött fel benne, hogy ha azok felszerelése ilyen drága volt, akkor a középkorban mennyibe kerülhetett egy vár felépítése? Megpróbálom előbb pontokba foglalni, mi is kellett hozzá.
-- Földterület. Ezt a hűséges szolgálataiért a király adományozta oda a birtokosnak. Ha szerencséje volt, akkor az új birtokán szépszámú nép élhetett, akik az uralkodó szolgálatából így átkerültek egy magánbirtokoshoz. Mert már akkor is létezett "privatizáció".
-- Védelemre alkalmas helyszín. Hegyvidéken egy meredek oldalú magaslat, amit nehéz volt megközelíteni. Sík terepen igyekeztek legalább vizesárokkal oltalmazni a leendő földesúri rezidenciát.
-- A területet előbb a növényzettől {erdőtől} meg kellett tisztítani.
-- Ha a helyszínen kő rendelkezésre állt, akkor a sziklákat faragták meg építőanyagnak, az erősséget körbevevő árokból kinyert kőanyagot is felhasználva falak emelésére.A középkori falak külső oldalán nagyobb, míg belső tömegébe az apróbb köveket ömlesztették be mészhabarcsos kötéssel. Ha nem volt kő a közelben, vaskos fagerendákból alakítottak ki cölöpfalat. Az épületek {torony, lakó és gazdasági helyiségek} szintén a helyszínen kinyert anyagokból készültek el.
-- Míg egyes munkálatokat lehetett az alávetett népekkel ingyenmunkában elvégezni, addig a szakmunkák pl. falazások, ácsolások szakember fizetés ellenébeni keze munkáját jelenthették.
Tehát a várépítés pénzbe került, amit csak jelentős jövedelemmel rendelkező személyek bírtak megvalósítani.
Ritka kivételként fennmaradtak Dédes várának megépítéséről a részletek:
1247-ben, a völgyben lakó harcos várjobbágyok a Várhegy területét eladták a Miskolc nemzetség tagjainak, akik azonban anyagiak hiányában továbbadták Ákos nembeli Ernye bánnak. Ő emeltette végül a kővárat, melynek első okleveles említése 1254-ből származik Dédeskő néven.
Tehát a nagy várépítő lelkesedéssel nekiindult Miskolc nemzetség nem bírta felépíteni a hegyi sasfészket. Így azt továbbadták annak a királyi méltóságviselőnek, akinek pontosan udvari rangja miatt sokkal nagyobb anyagiakkal rendelkezett, így befejezhette a művet.
A szepességi Marcellvárát viszont IV. Béla király parancsa ellenére sem fejezték be teljesen soha.
Érdekes részleteket lehet olvasni a IV. Béla király parancsára a tatárjárás után kialakult várépítési hullámról Fügedi Erik történész könyvben:
Tehát a középkori várépítés egy nagybirtok jövedelmét kívánta.
De itt jegyezném meg, hogy a történészek csak a csekély számú fennmaradt okleveles anyag alapján dolgozni. Ha nem maradt fenn egy régi erősségről irat, akkor az a számukra nem létezik. Pedig jól tudjuk, hogy a terepre kimenve számos, kőfalakkal talán sohasem rendelkező várat találni, melyre napjainkban csak az árkok és sáncok emlékeztetnek. Szerepükről sok vita folyik a várkutatók berkeiben. Nevezik őket "kisváraknak" vagy "történelem nélküli váraknak" is. Pedig volt nekik históriájuk, csak még nincsen felkutatva.
Lehetséges, hogy majd egyszer ilyen ultramodern fényhatásokkal kombináló élmény is lesz Fehérvárott. De, hogy a jelenlegi alapfal maradványok védelmével addig nem lehet várni, az biztos.
Napjaink magyar történészei közül nagy kedvvel olvasom Zsoldos Attila könyveit. Nemrégiben fejeztem be az alábbit:
Művében a főszerepet azok a személyek adják, akik saját birtokkal rendelkeztek, ez alapján pedig az uralkodó fegyveres szolgálatára alkalmasak voltak. A korabeli oklevelekben "várjobbágyoknak" nevezett harcosok történetét kíséri végig a szerző Szent Istvántól az Árpád-ház históriájának végéig. Számos adatot sorol fel, melyek alapján az akkor is már fontos anyagiakra derül megvilágítás.
Az 1241-42-es pusztító tatárjárás után IV. Béla király minden erővel igyekezett a védelmi képességeket fokozni. Ezért a királyi sereg legfőbb erejét adó várjobbágyoknak számos birtokot adományozott oda. Ezeken a várbirtokokon várnépek laktak, akik különféle szolgáltatásokra voltak kötelezve. A történész megállapítása szerint akkoriban 2 ekealj {240 hold} birtok éves jövedelméből lehetett felszerelni fegyverzettel egy páncélos lovast. Tehát abból futotta harci lóra, sodronyingre, sisakra, pajzsra és kardra. A XIII. század derekán 1 ekealj {120 hold} föld ára 3 márka volt. Egy budai márka = 245,5 gramm.
A magyarok harcászata a honfoglalás óta sokat változott, hiszen a kezdeti könnyűlovas, főként a nagy hatótávolságú íjakkal való harc helyett fokozatosan átvették a nyugat-európai páncélos hadviselés elemeit. Ezek a fegyverek viszont igen sokba kerültek.
Az Árpád-házi uralkodók idején a pénzforgalmat a királyok által veretett ezüstdenárok és azok fele része, az obulusok jelentették. IV. Béla denárjai kb. 0,5 grammot nyomtak, így belőlük 1 márkát kb. 500 denárral volt egyenértékű. A leírások nem is darabszámra említették a pénzt, hanem súlymértékre, budai márkára, amit kétkarú mérleggel mértek meg.
Szerintem be lehet mutatni. Idővel. Most a legfontosabb hogy mindenféle modernkedő álközépkori monstrummal ne rondítsuk el a barokk város arculatát.
.
Idővel, lehet 50 éven belül, meg lesz majd az is, hogy 3D-hologrammal visszavarázsolni a teljes katedrált, kívül, belül, teljes épületszobrászati, festészeti részletességgel, életnagyságban, bejárhatóan belül is.
Sajnos tényleg így van. De azért a Főtéren és a környező, még mindig középkori hangulatot árasztó utcákban érdemes sétálni és felidézni az itt évszázadokkal ezelőtt történteket. A II. Világháborús páncélosok rajongóinak pedig kötelező elzarándokolni a haditechnikai parkba.
Csesznek mindenképpen és biztos vagyok benne eredeti fényében fog ragyogni. Az hogy mikor már nem olyan lényeges, mert ha 1820 óta nem sürgősakkor 10-20 év nem olyan nagy idő.
"Hogy mi maradt meg ebből napjainkra? A Templomerőd és a Mészáros-bástya áll még, néhány rövid városfal szakasszal."
.
Íme, 2010 telén. Foto saját. Besztercebánya Pozsony után a legnagyobb és a xx. századi város lett csaknem teljes egészében. A történelmi óvárosból csak macskapöcsnyi maradt napjainkra.
Míg a középkori várak többsége a természet "lágy ölén" emelkedik, így régészeti kutatásuk egyszerű lehet, addig a városok erődítései sokkal nehezebben hozzáférhetőek. Gondolok itt például egy XVII. századi palánkból emelt ágyúbástyára, melyet később leromboltak és a helyébe lakóházakat húztak fel. A felvidéki Besztercebánya szabad királyi város területét évszázadokig erős városfal védelmezte, amit kapuk és bástyák tagoltak. A Főtér oldalában még egy erődtemplomot is kialakítottak az életüket és vagyonukat féltő, jórészt németajkú polgárok. Hogy mi maradt meg ebből napjainkra? A Templomerőd és a Mészáros-bástya áll még, néhány rövid városfal szakasszal.
Mindezek azért jutottak az eszembe, mert most nézegettem egy szlovák nyelvű cikket, amelyben egy Besztercebányán feltárt középkori kutat mutatnak be:
várszékesegyház részleges homlokzati rekonstrukcióját elég vitatható terv...
Hasonló kiépítést szerettek volna a székesfehérvári Királyi Bazilika esetében is, amely végül nem valósult meg. Én azt mondom, nem volt ez egészen eldobandó ötlet. De a legnagyobb baj, hogy jelenleg is vajúdik a középkori uralkodóink koronázó és temetkezési helyének méltó bemutatása és megőrzése az utókornak.
